JEHOVA

MÓZES

JEHOVA

MÓZES
|

ÁRON

HÚR

KÁLEB

ÁRON
|

JÓZSUÉ

ABIRAM

HÚR
|

DÁTÁN
GERZÓN, the little son of Mózes | Jews

KÁLEB
| zsidók

JÓZSUÉ
|

ABIRAM
|

NÉP (the people)

FÁRAÓ (Pharaoh)

DÁTÁN
|
GERZÓN, MÓZES fiacskája |

THE HIGH PRIEST

NÉP
|

THE CHANCELLOR

FÁRAÓ
|

THE STEWARD
THE CHIEF OF POLICE | Egyptians

THE HERALD

FŐPAP
|
ORSZÁGLÁR |
TISZTTARTÓ | egyiptombeliek
RENDŐRFŐ |

THE BAILIFFS
JETHRO, high priest of Midian
JÓKHEBÉD, nurse of Mózes, mother of Áron
MÁRIA, her daughter, betrothed of Húr
CIPPORA, daughter of Jethro, wife of Mózes
AMRA, a Moabite girl
KOZBI, handmaid of Mária
Several handmaids

HÍRNÖK
|
POROSZLÓK |
JETHRO, midianita főpap
JÓKHEBÉD, Mózes dajkája, Áron anyja
MÁRIA, leánya, Húr jegyese
CIPPORA, Jethro leánya, Mózes neje
AMRA, moabita leány
KOZBI, Mária szolgálója
Nehány szolgáló

(The throne-room in Pharaoh’s palace. Pharaoh sits on the throne,
behind him servants with feather-fans. Around him a brilliant retinue,
the high priest, the chancellor, Mózes, Jókhebéd, and the rest.)

(Trónterem fáraó palotájában. Fáraó trónon ül, mögötte toll-legyezős szolgák.
Körüle fényes kíséret, a főpap, az országlár, Mózes, Jókhebéd sat.)

THE HIGH PRIEST (leading Mózes before the throne)
Great Pharaoh! Here the young man stands,
whom once you trusted to our care,
that we might fling the sanctuary of knowledge
open to his longing eyes, and that
from the crystal vault of the high heavens
down to the horrors of the sea-floor nothing
should be left out that draws him to ignorant wonder. —
Take him back, behold, armed to the teeth
with every store our libraries can give:
the ornament of your council, the splendor of your throne.
This I would say even were he, instead of your ward,
the offspring of a fallen, disgraced servant.

A FŐPAP (Mózest a trón elé vezetve)
Nagy fáraó! Az ifju itten áll,
Kit gondjainkra bíztál egykoron,
Hogy a tudásnak szentélyét kitárjuk
Vágyó szemének, s a magas egek
Kristályboltjától a tengerfenék
Borzalmaig le semmi se maradjon,
Mi őt tudatlan bámulatra hozza. -
Vedd, íme, vissza talpig fegyverezve
Könyvtárainknak minden készletével,
Tanácsod dísze, trónod fénye lesz.
Ezt vallanám, ha védenced helyett
Kegyvesztett szolgád sarja lenne is.

JÓKHEBÉD (in the background)
Ah, only look, what a noble form.
What a spirited face! — Oh, how happy were
the woman who could call him her son.

JÓKHEBÉD (a háttérben)
Ah, nézzétek csak, mily nemes alak.
Mi lelkes arc! - Vajh mily boldog leendne
A nő, ki őtet mondhatná fiának.

FÁRAÓ
My thanks I shall surely measure to your work,
and from that you may see how great it is.

FÁRAÓ
Hálám müvedhez mérendem bizonnyal,
S ebből beláthatod, mi nagy lesz az.

THE HIGH PRIEST
Do not measure your thanks to my work, Pharaoh,
unworthy of you, it would shrink to nothing thus;
the gem came from your hand already shaped,
I had only to polish it for you;
measure your thanks to your heart, that it be great.

FŐPAP
Ne művemhez mérd hálád, fáraó,
Hozzád nem illő semmivé lesz úgy,
Kezedből készen jött a drágakő,
Csiszolnom kelle azt nekem csupán;
Szivedhez mérd hálád, hogy nagy legyen.

FÁRAÓ
Young man! Let all this honor not unsettle you.
If you stand a head above the crowd,
you still do nothing out of the common run
if you fill out the day’s work of two common men. —

FÁRAÓ
Ifjú! E sok dísz el ne tántorítson,
Ha egy fejjel nagyobb vagy a tömegnél,
Még mindég nem teszesz rendkívülit,
Ha két közember napszámát betöltöd. -

MÓZES
The spur befits the sluggish beast alone,
the stubborn servant, Pharaoh,
who carries his chains complaining,
and seeks the chance to shake his burden off.
But I, who became what now I am
in you alone, and even into the world
came only as a torn-off flower,
driven into the wilderness by a howling gale,
never having known a mother’s kisses —

JÓKHEBÉD (to herself)
Poor boy, and a still more pitiable mother. —

MÓZES
Az ösztönzés csak lomha állatot,
Csökönös szolgát illet, fáraó,
Ki zúgolódva hordja láncait,
S terhét lerázni alkalmat keres.
De én, ki azzá, ami most vagyok,
Csak benned lettem, s még világra is
Csak úgy jövék, mint eltépett virág,
Mit zúgó szélvész pusztaságba hajt,
Nem ismervén anyának csókjait -
JÓKHEBÉD (magában).
Szegény fiú, s még sajnosabb anya. -

MÓZES
not the blessed name of a father,
only the hand that caught and shielded me. —
What in me feels and thinks and breathes,
is you yourself, Pharaoh! — It is your ray,
which to its sun can never be untrue. —

MÓZES
Nem az apának áldásos nevét,
Csak a kezet, mely védve felfogott. -
Mi bennem érez, gondol és lehel,
Magad vagy, fáraó! - Sugárod az,
Mely napjához hűtlen nem is lehet. -

FÁRAÓ
Rise, my son, and take your place beside me.
I deck you with the council’s robe,
and you shall deck the council with your mind. —
Our first affair already tests you on the touchstone:
many a seasoned man has wearied at it,
and could not work our trouble to a knot’s undoing.
A bleeding wound it is, at my power’s heart,
which, since we could not heal it,
we began to belittle and to laugh at.
But that avails not, for the more we hide it,
the wound grows ever more inflamed,
waking a strangling dread among my people,
in place of the settled certainty
that is the one soil of our well-being.
And I feel my armed arm grow slack,
the arm that taught the neighbor to show respect,
so that ere long, with a contemptuous smile,
the stranger — who feared till now — will speak of me. —

FÁRAÓ
Kelj fel, fiam, s fogj mellettem helyet.
Feldíszesítlek a tanács mezével,
S te a tanácsot elméddel diszítsd. -
Első ügyünk már próbakőre tesz,
Sok edzett férfi fáradt benne meg,
S kibonyolítni nem bírá bajunk.
Vérző seb az, hatalmam szíverén,
Melyet gyógyítni amint nem bíránk,
Kicsinyleni kezdettük és nevetni.
De nem használ, mert amint rejtegetjük,
A seb mindegyre mérgesebb leszen,
Szorongó aggályt költ népem között,
A megnyugodt biztonságnak helyében,
Mi jólétünknek egyedűli földe.
S lankadni érzem fegyveres karom,
Mely a szomszédot tiszteletre készté,
Hogy nemsokára megvető mosollyal
Említ, ki eddig félt - az idegen. -

MÓZES
I understand of what you speak, Pharaoh! — Our wound
is the people of Israel, is it not,
which guards its flocks in the land of Gózen?

JÓKHEBÉD (to herself)
This wound too — I feel its torments.

MÓZES
Értem miről szólsz, fáraó! - Sebünk
Az Izraelnek népe, úgyebár,
Mely Gózen földén őrzi nyájait?

JÓKHEBÉD (magában).
E sebnek én is érzem kínjait.

FÁRAÓ
You have hit it, young man. — This people, which clings
with stubborn prejudice to the customs,
the tongue, the god of its forefathers,
loathing all that is ours.
Whom neither fair word nor brilliant promise
can lure away. Nor scourge, nor chain
can break. And the grace of our culture
rebounds without a trace from its coarsened breast.
For as oil parts itself from water,
so it shrinks from every fusion
into one great and mighty nation with us.

FÁRAÓ
Találtad, ifjú. - E nép, mely makacs
Előítélettel függ ősei
Szokásain, nyelvén és istenén,
Utálva mindent, ami a mienk.
Melyet sem jó szó, fényes biztatás,
Nem tántorít el. Sem korbács, bilincs
Nem tör meg. És müveltségünk malasztja
Durvult kebléről nyom nélkül lepattan.
Mert mint olaj a víz közül kiválik,
Úgy fél ő minden összeolvadástól
Egy nagy s hatalmas nemzetté velünk.

MÓZES
A perverse procedure, a half-measure of a rule
has caused this trouble to grow grievous;
a firm resolve can still set it right. —

JÓKHEBÉD (to herself)
God bless you, wise, dear boy,
you second Joseph, God bless you! —

MÓZES
Fonák eljárás, félszeg rendszabály
Okozta, e baj hogy megsúlyosult,
Szilárd határzat még jóváteszi. -
JÓKHEBÉD (magában).
Isten megáldjon bölcs, kedves fiú,
Te második József, megáldjon Isten! -

THE CHANCELLOR
Great Pharaoh! For thirty years now I
have given my nights and days to this affair.
What loyal service, human strength
can do, all that I have attempted;
perhaps it was the gods’ decree
that the work should remain without success. —
This youth now, who has not yet shaken
the dust of the schools from his sandals,
lectures me, and lays it all on me.
Tell him, I pray: I too know well
the world of glittering theories
that run so smoothly in our books.
But there remains still the test of experience,
which from every page inexorably
wipes out some one most brilliant fancy.
Therefore, though his speech be silver,
for such a youth still now is silence
the gold, in this assembly here.

ORSZÁGLÁR
Nagy fáraó! Már harminc éve, hogy
E tárgynak szánok éjet és napot.
Mit szolgahűség, emberi erő
Csak tenni képes, mindent megkísértem,
Tán isteneknek rendelése volt,
A munka hogy sikertelen maradjon. -
Ez ifju most, ki még az iskolák
Porát sem rázta le sarúiról,
Engem leckéztet, rám hárítva mindent.
Mondd néki, kérlek: én is ismerem
A csillogó elméletek világát,
Mik oly simán peregnek könyveinkben.
De hátra van még a tapasztalás,
Mely minden lapnak kérlelhetlenül
Egy-egy legfényesb ábrándját kitörli.
Azért, habár ezüst legyen beszéde,
Ily ifjunak még most a hallgatás
Arany leendne, e gyülekezetben.

MÓZES
I spoke on command, not out of forwardness.
But once it was laid on me to speak,
there is no reverence, no grey hair before me.
Two things only: Pharaoh — and the truth. —
Let us see, then, what you did in thirty years?
When Israel had so grown
that you came to dread it, and could not win it,
why did you not act openly? — Why did you hide
behind old women, trusting it to midwives,
to smother every infant? —
And had you then but kept to that rule,
there would be now no one to make the trouble.
But you believed the midwife-women,
that the Jewish woman needs no help,
being better, stronger than other dames.
And so the sin remained upon your soul,
the hatred grew within Israel,
and the fruit of the sin was lost to us.

JÓKHEBÉD (to herself)
He began it well — what will he draw from it? —

MÓZES
Parancsra szóltam, nem tolakodásból.
De hogyha egyszer szólnom kelletett,
Nincsen kegyelet, ősz haj nincs előttem.
Csak kettő: fáraó - meg az igazság. -
Lássuk hát, harminc évig mit cselekvél?
Midőn már úgy megnőtt volt Izrael,
Hogy rettegéd, s megnyerni nem bírád,
Mért nem cselekvél nyíltan? - Mért buvál
Vénasszonyok mögé, bábákra bízva,
Hogy fojtsanak meg minden kisdedet? -
S maradtál volna aztán e szabálynál,
Most már nem volna, aki bajt okoz.
De elhivéd a bábaasszonyoknak,
Hogy a zsidónő nem szorul segélyre,
Különb, erősebb más hölgyek felett.
És megmaradt volt a bűn lelkeden,
A gyűlölet nőtt Izrael között,
S a bűn gyümölcse elveszett nekünk.

JÓKHEBÉD (magában).
Jól kezdte el - mit von ki majd belőle? -

MÓZES
Then you drowned one batch of children,
and gave it up again at their mothers’ wail.
Were those more dangerous, the ones
you smothered, than the ones will prove to be
whom you let live, to take revenge for them? —
You sent again to plunder their land.
The stewards even now are robbing,
this one and that returns to rest fattened,
like a glutted leech — but tell me, what comes
from the precious blood into the common good’s vein? —
The scandal is there, and again no result. —
As the leech’s bite brings a full-blooded body
to a yet more cheerful increase,
Israel will not be made a beggar yet.
And in the building of the fortress-works
only its body hardens for the bearing of arms,
its soul bends not into stunted servitude.
And the hidden vengeance grows — it gathers strength. —
To make it yield, you were too harsh,
and too indulgent for it to die out.

JÓKHEBÉD (to herself)
True, true, only speak it boldly out, that
die out it will not — and so one must give way.

MÓZES
Majd vízbe fojtál egy szak gyermeket,
S elhagytad újra az anyáik jajára.
Veszélyesebbek voltak-e azok,
Kiket megfojtál, mint azok leendnek,
Kiket meghagytál, értök bosszut állni? -
Sarcolni küldél ismét földüket.
A tiszttartók még mostan is rabolnak,
Hizottan tér ez és az nyúgalomra,
Mint jóllakott nadály - de mondd, mi jő
A drága vérből a közjó erébe? -
A botrány megvan, s újra nincs eredmény. -
Mint vérbő testet a nadály marása
Még vídorabb növekedésre hozza,
Nem lesz koldussá Izrael maig.
S a vármüveknek épitése közt
Csak teste edződik fegyverfogáshoz,
Nem hajlik lelke törpe szolgaságba.
S a rejtett bosszu nő - erősödik. -
Hogy megbékéljen, túl kemény valál,
S túl engedékeny arra, hogy kivesszen.
JÓKHEBÉD (magában).
Igaz, igaz, csak bátran mondd ki, hogy
Kiveszni nem fog - s így engedni kell.

MÓZES
Out there again stand the great ones of this people,
oh, Pharaoh, seeking audience,
and their audience is assured. —
To what end this? — Do we not know their trouble?
Do we not grasp that to them it is justice,
what for us to do is a measureless mistake?
And still we coax them with glittering words,
promise everything, fulfilling nothing? —
No, Pharaoh! — This befits not your throne.
Send them away with a stern, firm command.
Prick them not with pins — strike them down with the sword.
And tell them this your own good requires. —
In manliness, believe me, there is a magic power
that staggers and compels to reverence.
He who fights the jackal to the death,
receives the lion with resignation.

JÓKHEBÉD (to herself)
Ah, ah, how prettily he has learned to speak,
just like the serpent — just like the serpent! —

MÓZES
Kint állnak ismét e nép nagyjai,
Óh, fáraó, kihallgatást keresve,
S kihallgatásuk biztosítva van. -
Mi végre ez? - Nem tudjuk-é bajuk?
Nem értjük-é, hogy nékik az igazság,
Mit nékünk tenni mérhetlen hiba?
S mégis biztassuk csillogó szavakkal,
Ígérjünk mindent, bé nem töltve semmit? -
Nem, fáraó! - Ez trónodhoz nem illő.
Küldd őket el, rideg, szilárd paranccsal.
Ne tűkkel szurkáld - karddal vágd agyon.
S mondd nékiek, hogy ezt javad kívánja. -
A férfiasságban, hidd, bűverő van,
Mely megdöbbent és tiszteletre készt.
Ki a sakállal küzd élethalálra,
Lemondással fogadja az oroszlánt.
JÓKHEBÉD (magában).
Ah, ah, mi szépen megtanult beszélni,
Épp, mint a kígyó - épp, mint a kigyó! -

THE CHANCELLOR
If this counsel please Pharaoh,
then step into my place. — I never could
strip off the man, to put this robe of office
on over him. Perhaps you will be stronger. —
This is gospel truth, that thus it will break now,
the proud tree, which I only set swaying,
but heaven knows on whom it falls. —

ORSZÁGLÁR
Ha fáraónak tetszik e tanács,
Ám lépj helyembe. - Én sosem bírám
Levetni az embert, e díszruhát
Magamra öltve. Tán erősb leszesz. -
Az szentigaz, hogy így már törni fog,
Mit én csak ingaték, a büszke fa,
De az ég tudja, hogy kire esik. -

FÁRAÓ
This young man’s counsel has pleased me.
Let Israel come then — speak with them,
Mózes, and settle it, as you advised.
(A servant goes out.)

FÁRAÓ
Nekem tetszett ez ifjunak tanácsa.
Jőjön hát Izrael - beszélj velök,
Mózes, s intézd el, amiként javalltad.
(Egy szolga el.)

THE CHANCELLOR (to the high priest)
What say you to this entrance, my friend?
You have raised him, I fear, into your master.

ORSZÁGLÁR (a főpaphoz)
Mit mondasz e fellépéshez, barátom?
Növelted, félek, gazdáddá leend.

THE HIGH PRIEST
Indeed, indeed, the spirit, I too fear,
whom I called up, now will not heed my word.
But that he will be mighty and great, is sure. —

FŐPAP
Bizony, bizony, a szellem, tartok én is
Melyet felhittam, most szómnak nem enged.
De hogy hatalmas s nagy lesz, az való. -

THE CHANCELLOR
Only may heaven grant that neither Pharaoh
nor we stand there, where he is seeking
a place for himself — for, trust me, he will trample us.
(Áron, Húr, and several Jewish elders enter, and approach the throne.)

ORSZÁGLÁR
Csak adja az ég, hogy se fáraó
Se mi ne álljunk ott, hol ő keres
Helyet magának - mert hidd el, legázol.
(Áron, Húr s még nehány zsidó elöljáró belép, s a trón elé járul.)

MÓZES
Why come you again to trouble the throne’s repose
with your useless complaints,
stealing the time from weightier matters? —

MÓZES
Mit jöttök újra a trónnak nyugalmát
Haszontalan panasztokkal zavarni,
Fontosb tárgyaktól lopva az időt? -

ÁRON
Who are you — that you dare to speak so loftily?
We know you not. — Great Pharaoh!
Do not let this cloud darken your sun,
which on us has ever shed the smile of grace. —
Do we too not live, were we not born
to be your servants too, do we not offer
blood and substance at your throne’s footstool? —
Is Israel’s daughter less fair,
whom you take for the ornament of your harem,
less brawny our laboring arm,
which raised up Pithom and Rameses,
your fortresses gleaming in royal splendor —,
than your other servants’? — That we alone
should have, Pharaoh, no right to complain? —

ÁRON
Ki vagy te - ily fennen hogy szólni mersz?
Téged nem ismerünk. - Nagy fáraó!
Ne hagyd e felhőt, hogy napod borítsa,
Mely ránk mindenkor kegymosolyt lövell. -
Nem élünk-é mi is, nem-é születtünk
Szolgáidul mi is, vért és vagyont
Nem áldozunk-e trónod zsámolyán? -
Kevésbé szép-e Izrael leánya,
Kit háremednek díszeül veszesz,
Kevésbé izmos-e munkás karunk,
Mely Pithomot és Rahamsest emelte,
Fejdelmi díszben fénylő váraid -,
Mint más szolgáidé? - Hogy csak nekünk
Ne volna, fáraó, jogunk panaszra? -

MÓZES
Áron may come, and Húr, or any other
with a single grievance — Israel never.
We know not what that is. —

MÓZES
Áron jöhet, Húr is, vagy bárki más
Egyes panaszra - Izrael soha.
Nem ismerjük, mi az. -

ÁRON
Then I shall tell you.
It is a people robbed though guiltless,
looked down on with churlish pride, scourged to blood
by the basest slave. And yet it
only keeps silent and endures, does as it is bidden,
and even forced raises no word of complaint.

ÁRON
Megmondom én hát.
Egy nép az, melyet bűntelen rabol,
Pórgőggel néz le, vérig ostoroz
A leghitványabb szolga. Ámde ő
Csak hallgat és tűr, tesz, mint rendelik,
S panasz-szót is csap kénytelen emel.

MÓZES
Yes, but in secret it seeks its chance,
with longing prayer hopes for some outward danger,
to range itself beneath our enemies’ banner.

MÓZES
Igen, de titkon alkalmat keres,
Vágyó imával külveszélyt ohajt,
Hogy ellenségink zászlajához álljon.

ÁRON
Who told you that — are you a god,
that you lay bare the secrets of the reins? —
Or is it a sin even to live — to that too we have no right? —

ÁRON
Ki mondta azt neked - Isten vagy-é,
Hogy a veséknek titkait kitárod? -
Vagy élnünk is bűn - ahhoz sincs jogunk? -

MÓZES
Oh, to live there is, but not to wall yourselves apart.
The contempt comes not from us — from you,
who, though you wallow like worms of the dust,
with beggar’s pride forever look down
on the people that became your master,
mocking its law, its altars.

MÓZES
Óh, élni van, de elzárkózni nincs,
A megvetés nem tőlünk - tőletek jő,
Kik pornak férgeként fetrengetek bár,
Koldusgőggel mindég lenézitek
A népet, mely uratokká leve,
Gunyolva törvényét, oltárait.

ÁRON
This is no contempt, this is mere self-regard,
that with God we are the chosen people,
to carry out his great ends upon the world.

ÁRON
Ez nem lenézés, ez csupán önérzet,
Hogy Istennél választott nép vagyunk,
Nagy céljait kivinni a világon.

MÓZES
A handful of a people! You long to carry out a great end?
Lay aside, then, your vain fancies —
for your God, you see how feeble a God he is,
he cannot even slacken your chain.
Give it up. — Into Pharaoh’s great nation
melt yourself, and with us you can grow great,
while, as it is, if you take not the good word,
mighty enough is the great Pharaoh
to crush this factious, haughty breed,
which stands as a barrier in his chosen road.

MÓZES
Maroknyi nép! Nagy célt vágyol kivinni?
Tedd félre hát hiú ábrándjaid -
Hisz Istened, látod mi gyönge Isten,
Nem bírja láncod megtágítani.
Hagyd abba. - fáraó nagy nemzetébe
Olvadj bele, s velünk naggyá lehetsz,
Mig így, ha a jó szót be nem veszed,
Elég hatalmas a nagy fáraó,
E pártos, büszke fajt, mely gátul áll
Kitűzött útján, hogy megsemmisítse.

ÁRON
What barrier would this handful of a people make? —
What honor would the dreadful lion win,
if it should trample a little mouse as well? —
Above all, when this has often served it faithfully.
Did not Joseph once save Egypt,
though he stayed true to his God as well?
And did not his lord clasp him to his breast,
as his good genius, despite that he was a Jew —

ÁRON
Mit állna gátul e maroknyi nép? -
Mi díszt nyerhetne a szörnyű oroszlány,
Ha egy egérkét eltapodna is? -
Kivált, midőn ez hűn szolgálta sokszor.
Vagy nem menté-e meg Egyiptomot
József, bár hű maradt is Istenéhez?
S nem zárta-é kebléhez őt ura,
Nemtőjeként, dacára, hogy zsidó volt,

MÓZES
Long-past times are these you warm up again.

MÓZES
Régmúlt idő az, mellyet felmelengetsz.

ÁRON
A vain dream, for which you kindle. —
I see the great ones carve in wax
the deserving deed — their whims in steel. —
Oh, Pharaoh! While we stand here before you,
out there a savage servant plies his ghastly sport,
and Israel still with doubtful hope
sends, in place of a curse, a prayer to its God,
and from your glance awaits its life — its death.
Do not thrust away the heart that opens to gratitude,
so that it close itself with despair.

ÁRON
Hiú álom, melyért te lelkesülsz. -
Látom, viaszba vésik a nagyok
Az érdemet - szeszélyöket acélba. -
Óh, fáraó! Mig itt állunk előtted,
Kint ádáz szolga rémjátékot űz,
És Izrael mégis kétes reménnyel
Átok helyett imát küld Istenéhez,
S pillantásodtól vár éltet - halált.
Ne lökd el a szűt, mely hálára tárul,
Hogy bécsukódjék a kétségb’eséssel.

FÁRAÓ
Already the wrangling offends me.
Go in peace, Israel, take in the word,
or your hard day will come.
(Pharaoh goes out with his retinue. Only Mózes, Jókhebéd,
and the Jewish delegation remain.)

FÁRAÓ
Már eddig is sért a feleselés.
Menj békén, Izrael, fogadd be a szót,
Vagy jő erős napod.
(Fáraó kíséretével el. Csak Mózes, Jókhebéd s a zsidó küldöttség marad.)

ÁRON
Stronger is God. —
Let it come, then, what still must come,
let the Lord finish what we could not.
Let us turn, my friends, to our hovels. (He starts to go.)

ÁRON
Erősb az Isten. -
Jőjön tehát, minek még jőni kell,
Az Úr végezze, mit mi nem bíránk.
Térjünk, barátim, gunyhóink közé. (Indul.)

JÓKHEBÉD (stepping before him)
Áron, my son, stay! —

JÓKHEBÉD (elibe lépve)
Áron, fiam, megállj! -

ÁRON
Mother — let me go! —

ÁRON
Anyám - bocsáss! -

JÓKHEBÉD
No — you may not depart so, my son.
An ill-boding anger flashes in your eye —
and this other man, as he stands lost in thought,
I see he too is brewing something great in his mind.
Oh, Mózes! Hear the word of your nurse.

JÓKHEBÉD
Nem - így távoznod nem szabad, fiam.
Baljóslatú harag villog szemedben -
S e másik férfi, amint elmereng,
Látom, nagyot forral szintén agyában.
Óh, Mózes! Hallgasd dajkádnak szavát.

MÓZES
What do you wish, Jókhebéd!

MÓZES
Mit kívánsz, Jókhebéd!

JÓKHEBÉD
Behold! Look, this is Áron.
Of whom so often you have heard me speak.
This is he, from whom for your sake I drew off
half my heart and half my cares,
to rock you softly in my arms. —
With whom one breast suckled you, one bosom
warmed you, when the departed
princess, Mózes, as one struck numb,
entrusted you to me, like a cast-off little one.
Did not that shared milk make you brothers,
that divided, sweet maternal care,
that thus you should now break apart? —

JÓKHEBÉD
Ím! Nézd, ez Áron.
Kiről oly sokszor hallottál beszélni.
Ez ő, kitől számodra elvonám
Fél szívemet és gondjaim felét,
Hogy karjaimban lágyan ringatálak. -
Kivel egy emlő táplált, egy kebel
Melengetett, midőn a boldogult
Hercegnő, Mózes, mint megdermedett,
Mint ellökött kicsinyt reám bizott.
Nem tőn-e testvérré az a közös téj,
Az a megosztott, édes anyagond,
Hogy így akartok mostan megszakadni? -

MÓZES
You rave, good woman, our roads lie
too far from each other for such things
to be spoken of between us.

MÓZES
Rajongsz, jó asszony, útunk távolabb
Esik egymástól, minthogy illyenekről
Közöttünk szó lehetne.

ÁRON
Just so, just so.
Is it not enough, that on your breast you reared
your people’s hangman. Now besides your son
takes him into his heart.

ÁRON
Úgy van, úgy.
Nem elég-é, ha kebleden nevelted
Néped hóhérát. Mostan meg fiad
Fogadja őt szívébe.

JÓKHEBÉD
Only hear me!
If I can no longer make you brothers,
then look around this great homeland,
is there another man like the two of you? —
Two palm-shoots, born to bear the heavens up
shoulder to shoulder, while, if you bicker,
you will break each other shabbily down,
to the great joy of the mediocre. —
If not for me, then oh, for this, for this —
clasp a brotherly hand. —

JÓKHEBÉD
Halljatok csak!
Ha én nem bírlak már testvéresítni,
Úgy nézzetek körűl e nagy hazán,
Van-é több olyan férfi, mint ti vagytok? -
Két pálmaszál, vállvetve az eget
Hordozni termett, míg ha zsörtölődtök,
Egymást fogjátok hitványan letörni,
Nagy örömére a középszerűnek. -
Ha már értem nem, óh, ezért, ezért -
Szorítsatok testvéries kezet. -

ÁRON
Mother, do not ask it, against my people’s foe.
(Exit with his companions.)

ÁRON
Anyám, ne kívánd népem ellenével.
(El társaival.)

MÓZES
I am sorry, woman — but your son is a rebel. —

MÓZES
Sajnálom, nő - de fiad pártütő. -

JÓKHEBÉD
Oh, how proud are both! — Two dark crags,
measuring each other in a brewing storm.
I a feeble wave, tossed between them
and wailing. — Áron! — See, already he has left me. — —
Mózes! — Only his body is still in the room,
where does the soul go wandering? —

MÓZES (to himself)
Just so, just so.
The most brilliant road has opened before me,
up to the throne — and why only up to the throne?
Ah — ah — courage! —

JÓKHEBÉD (taking him by the hand)
Mózes! Attend to me.

JÓKHEBÉD
Óh, milyen büszke mindkettő! - Sötét szirt,
Mely egymást méri szűlemlő viharban.
Én gyönge hab, mely köztük hányatik
És jajgat. - Áron! - Lám, már elhagyott. - -
Mózes! - Csak teste van még a teremben,
Vajh hol csapong a lélek? -

MÓZES (magában).
Úgy van, úgy.
Megnyílt előttem a legfényesebb út,
A trónig - és mért a trónig csupán?
Ah - ah - bátorság! -
JÓKHEBÉD (kézen fogja).
Mózes! Rám figyelj.

MÓZES
Good woman, what do you wish? —

MÓZES
Jó asszony, mit kívánsz? -

JÓKHEBÉD
Before, when
a brilliant court did homage to your merit,
the nurse, the Jewish woman, from afar
and withdrawn, dared only to look at you.
But oh, do not think her heart did not beat
more strongly than once it did in life.

JÓKHEBÉD
Előbb, midőn
Egy fényes udvar hódolt érdemednek,
A dajka, a zsidónő messziről
És elvonulva mert csak rád tekintni.
De óh, ne hidd, hogy nem vert volna szíve
Erősebben, mint egykor életében.

MÓZES
I believe it, old Jókhebéd, and I am grateful.
You were always so faithful toward me.

MÓZES
Hiszem, vén Jókhebéd, s hálás vagyok.
Te mindég ollyan hű valál irántam.

JÓKHEBÉD
Were you not? Were you not? — Did not my arm protect
the lively boy from bodily harm?
It is fitting that now I save your soul,
Abraham’s curse would lie on me,
if out of vanity I let you fall to sin.

JÓKHEBÉD
Ugyé? Ugyé? - Nem ótt-e meg karom
Virgonc fiút a testi sérelemtől?
Illik, hogy most megmentsem lelkedet,
Rajtam leendne Ábrahámnak átka,
Hiúságból, ha bűnbe vesztenélek.

MÓZES
What will come of all this?

MÓZES
Mi lesz mindebből?

JÓKHEBÉD
That I know not yet,
a blessing or a curse, as heaven wills.
As I carried you hanging at my breast,
a secret too I nursed along with you.
And I was resolved that, while from my arms
I let you spring up to a brilliant course,
your grim brother, the aching secret,
should go down with me into my dark grave. —
But oh, Mózes, when from my far-off corner
I watched the honor that fell upon you:
my heart was tossed between grief and joy.
I wept, I laughed, and that you may know why,
this dreadful secret I must lay open to you.

JÓKHEBÉD
Azt még nem tudom,
Áldás vagy átok, mint az ég akarja.
Amint emlőmön függve hordozálak,
Egy titkot is dajkáltam még veled.
S el voltam szánva, hogy míg karjaimból
Fényes pályára hagylak majd szökellni,
Zordon testvéred, a fájó titok,
Sötét síromba költözend velem. -
De óh, Mózes, hogy távol szögletemből
A tisztességet néztem, mely reád hullt:
Bú és öröm közt hánykodott szívem.
Sírtam, nevettem, s hogy megtudd, miért,
E szörnyű titkot kell neked kitárnom.

MÓZES
It frightens only while a secret. — Out with it!

MÓZES
Csak addig rettent, míg titok. - Ki véle!

JÓKHEBÉD
Mózes, you too are a Jew.

JÓKHEBÉD
Mózes, te is zsidó vagy.

MÓZES
Hah! Do not say it —
dreadful is that word even in jest. —
You say it only out of pique, Jókhebéd,
because it was a Jewish woman who reared me.
No more of that word; on my brilliant road
it might yet stand before me like a specter.
The conspicuous man is ringed with envy,
and in such halls even the wall has ears.

MÓZES
Hah! Ne mondd -
Rettentő e szó tréfaképpen is. -
Negédből mondod ezt csak, Jókhebéd,
Mivel zsidónő volt, ki felnevelt.
Ne többet e szót, fényes útamon
Még rém gyanánt állhatna az elém.
A feltünőt sok írigy környezi,
S ilyen termekben les még a fal is.

JÓKHEBÉD
No light word, Mózes, is what I have spoken.

JÓKHEBÉD
Nem könnyelmű szó, Mózes, mit kimondtam.

MÓZES
You persist? — Ah, I understand the whole of it,
this is again some fresh trick of your people,
they have bribed you too, have they not,
to bring to nothing him whom they dread.

MÓZES
Makacskodol? - Ah, értem az egészet,
Ez ismét néped egy újabb fogása,
Megvesztegettek, úgye, téged is,
Hogy semmivé tedd, akit ők remegnek.

JÓKHEBÉD
Who could bribe a mother’s heart?
And a mother’s heart it is that speaks to you.
Mózes, my son, who was able to deny
a hundred sweetnesses of a parent’s joy,
who kept silent, when she heard her son
praised — how fair, how good, how clever,
and cried not out in her proud rapture:
this praise, this boy is mine; —
she would not have told her secret even then,
when it brings him only shame and a curse. —
But the strong Lord, the God of my people
suffers it not, that unawares
I let your brother-slaying sword
be drawn against the God of your fathers.
Know then you are a Jew — of the tent of Levi.

JÓKHEBÉD
Egy anyaszűt ki vesztegetne meg?
S anyának szíve, mely hozzád beszél.
Mózes, fiam, ki meg bírá tagadni
Száz édességét a szülő-örömnek,
Ki hallgatott, midőn dicsérni hallá
Fiát, mi szép, mi jó, minő okos,
S fel nem kiáltott büszke mámorában:
Ez a dicséret, e fiú enyém; -
Titkát akkor sem mondta volna el,
Midőn szégyent s átkot hoz csak reá. -
De az erős Úr, népem Istene
Nem hagyja azt, hogy öntudatlanul
Engedjem testvérgyilkos kardodat
Apáid Istene ellen kivonni.
Tudd hát zsidó vagy - Lévi sátorából.

MÓZES
Lower that word. Perhaps we are observed.
Let me see whether we can speak in safety.
Ho, guards! No one is to be let in. —
Oh, Jókhebéd — mother —, if you lie not.
If to you I owe this being;
do not make this being into my curse,
speak not your dreadful secret again. —
Promise me — promise me. —
You see, now, when with one bold beat of wing
I have come into the sunshine of princely grace,
in my young soul fully aware
that my strength is only at the start of its road:
now shall I step, amid the mockery of the envious,
into the despised slave-people,
and let my spirit break in churlish toil,
the spirit that was made to shine above the crowd? —

MÓZES
Halkabban e szót. Tán meg is figyeltek.
Hadd lám, beszélhetünk-e biztosan.
Hej, őrök! Senkit sem kell bébocsájtni. -
Óh, Jókhebéd - anyám -, ha nem hazudsz.
Ha e létet neked köszönhetem;
Ne tedd, hogy a lét átkomul legyen,
Ne mondd ki többé szörnyű titkodat. -
Igérd meg nékem - ígérd meg nekem. -
Ládd most, midőn egy bátor szárnycsapással
Fejdelmi kegy verőfényébe jöttem,
Ifjú lelkemben teljes öntudattal,
Hogy még erőm csak útja kezdetén van:
Most lépjek-é irígyek gúnya közt
A megvetett rabszolganép közé,
S pórmunka közt törjön meg szellemem,
Mely a tömeg felett ragyogni lett. -

JÓKHEBÉD
My son already, alas — sets the throne’s splendor
higher — than a brother’s tears!
No matter, I had to tell you: you are a Jew.
Now you may do what you think best — my son! —
I have saved your soul, as a happy parent,
or I drive into the grave this old head,
beneath the unspeakable weight of the curse,
that I bore the monster, which came
to wipe God’s people from the earth.

JÓKHEBÉD
Az én fiam már, jaj - nagyobbra nézi
A trón fényét - mint testvérkönnyeket!
Mindegy, meg kelle mondanom: zsidó vagy.
Most már tehetsz, mit jobbnak látsz - fiam! -
Lelked megmentém, mint boldog szülő,
Vagy sírba hajtom ez öreg fejet,
A mondhatatlan átoksúly alatt,
Hogy én szülém a szörnyet, mely jöve,
Hogy Isten népét a földről kiirtsa.

MÓZES
Why, if this people were still such
as is able to act, deserving to live,
for which there is hope to be shaken from its sleep,
by that spirit which dwells in my breast.
But the coward’s brand of servitude
has eaten itself deep into its soul.
With it one can only die — not live,
and even the grave that waits for it — is unadorned. —

MÓZES
Hisz, hogyha e nép ollyan lenne még,
Mely tenni képes, élni érdemes,
Melyet felrázni álmából remény van,
Azon szellemmel, mely szűmben lakik.
De szolgaságnak gyáva bélyege
Lelkébe mélyen ette bé magát.
Vele csak halni - élni nem lehet,
S még a sír is, mely várja - dísztelen. -

JÓKHEBÉD
And whence do you know your people —
tell me, rash one, that you break the rod over it?
Have you walked among it, have you listened
to the hidden and holy beating of its heart?
Did you attend to the words that
trusted friend whispers in a friend’s ear? —
You, dazzled by the splendor of halls,
could see only a troublesome petitioner,
who, beaten off so foully many a time,
came creeping back again and again —
and this endurance you called cowardice,
which arms its heart for its God.
You took for defiance the holy clinging
to its past, that it might guard its future.
And its martyrdom is a mad fancy
to you, whom faith does not kindle. —
But go just once among their huts,
and if the spirit that hovers there should move you;
a golden glaze will tremble over everything
around you, and paint long-sensed images.
You will understand everything.

JÓKHEBÉD
És honnan ismered te népedet -
Mondd, vakmerőn, hogy pálcát törsz felette?
Jártál-e közte, meghallgattad-é
A szívnek rejtett és szent dobbanását?
Figyeltél-é a szókra, mellyeket
Baráti fülbe súg meghitt barát? -
Te, elfogulva termek fényitől
Csak alkalmatlan kérőt láthatál,
Ki csúful elveretve annyiszor,
Ismét és ismét csúszva visszatért -
És gyávaságnak mondád e kitartást,
Mely Istenéért szívét vértezi.
Dacnak hivéd a szent ragaszkodást
Múltjához, hogy megóvja a jövőt.
És mártírsága őrült képzelet
Előtted, kit hite nem lelkesít. -
De menj csak egyszer kunyhóik közé,
S ha meghat a szellem, mely ott lebeg;
Aranyzománc fog rengni mindenen
Körűled és rég sejtett képeket fest.
Megértesz mindent.

MÓZES
Good. — I go, mother!
And if I find it as you say it,
my best strength, my vanity, my hope,
everything, everything I sacrifice to my fathers’
holy God. — Ah, how the moment’s power
carries me away. — How feeble is my soul —
and who has assured me your word is no fable,
that your motive is not the one I charged you with? —

MÓZES
Jó. - Megyek, anyám!
S ha úgy találom, amint mondod azt,
Legjobb erőm, hiúságom, reményem,
Mindent, mindent feláldozok apáim
Szent Istenének. - Ah, mint elragad
A perc hatalma. - Milyen gyönge lelkem -
S ki biztosított, hogy szód nem mese,
Hogy indokod nem az, mit felhozék? -

JÓKHEBÉD
Who else should assure you? This heart, my son! —
Did you go without a mother’s care?
And do not think that too is bought with money. —
In those dreadful days, when
murder dwelt in the Nile’s dark waters,
death waited for every newborn Jew,
and countless little red-cheeked boys,
torn from the sweet kiss of their mother,
with blueing lips felt the cold
element’s kiss. — Countless boys,
warmed through on their mother’s breast,
with their lips sought the spring of life,
and swallowed only death from the filthy waves.
And when they lay — the kites’ carrion —
with their fair hair pressed into the mud,
the mother knew not her own son,
for whom even to grieve was a crime. —

JÓKHEBÉD
Ki biztosítna más? E szív, fiam! -
Nélkűlözél-e anyagondokat?
S ne hidd, hogy azt is tán pénzen veszik. -
Azon szörnyű napokban, amidőn
A gyil lakott Nilus sötét vizében,
Halál várt minden újszülött zsidóra,
És számtalan piros kicsiny fiú
Anyjának édes csókjától letépve,
Kékült ajakkal érzé a hideg
Elemnek csókját. - Számtalan fiú
Általhevülve anyja kebelén,
Ajkával az életforrást kereste,
És csak halált nyelt a piszkos habokból.
S midőn hevertek - kányák martaléka -
Iszapba gyűrött szőke hajzatukkal,
Nem ismeré fel az anya fiát,
Kiért kesergni is vétek vala. -

MÓZES
Stir me not, woman, speak only of me. —

MÓZES
Ne izgass, asszony, csak rólam beszélj. -

JÓKHEBÉD
Then I bore you, to grief and to joy.
They hid you three months long,
but keen is the eye of tyranny,
it bores into our holiest hiding-place,
to still the ever-hungry monster, suspicion,
with fresh heart’s-blood. —
I could hide you no longer at my breast,
and cunningly I made a little ark,
laid a bed in its hollow, set you within,
and placed you carefully among the reeds,
where the princess came to bathe —
there I lay in wait, that no harm come to you,
that no serpent or other monster hurt you,
and when they found you, and sought a nurse,
there was I — that the one I could not kiss
as a mother, I might embrace as a nurse.

JÓKHEBÉD
Akkor szülélek búra és örömre.
Eltitkolák három hónapig,
De éles a zsarnokságnak szeme,
Befúrakszik legszentebb rejtekünkbe,
Hogy a mindég éhszörnyet, a gyanút,
Ujabb szívvérrel bírja elcsitítni.
Nem rejthetélek többé keblemen,
S mesterséggel készíték kis tobozt,
Ágyat veték ürébe, bétevélek,
S a nád közé helyzélek gondosan,
Hová förödni járt a hercegasszony -
Ott leskelődtem, hogy bajod ne essék,
Hogy kígyó vagy más szörnyeteg ne bántson,
S midőn megleltek, és dajkát kerestek,
Ott voltam én - hogy akit mint anya
Nem csókolhattam, dajkaként öleljek.

MÓZES (embracing her, softened)
Oh, my good mother! — No more now — no more. —
The blood rebels in all my veins,
and perhaps it is yet too soon. — What if my nation
deserves nothing but to be drowned in the water! —
To the land of Gózen now. Heaven be with you —
once more I say it: your secret is death. — (Exit.)

MÓZES (ellágyulva megöleli)
Óh, jó anyám! - Ne többet már - ne többet. -
Fellázad a vér minden ereimben,
S tán még korán van. - Hátha nemzetem
Nem érdemel mást, mint hogy vízbe fojtsák! -
Gózen földére most. Az ég veled -
Még egyszer mondom: titkod a halál. - (El.)

JÓKHEBÉD (falling to her knees)
Jehova! God of Israel,
pour grace upon him, that his eyes may open! —

JÓKHEBÉD (térdre esve)
Jehova! Izraelnek Istene
Önts rá malasztot, hogy szeme kinyíljék! -

A CHANGE OF SCENE
(In the land of Gózen. In a small village, a wooded square
before Áron’s house. Mária comes with Kozbi and several other handmaids.)

VÁLTOZÁS
(Gózen földén. Kicsiny faluban, fás tér Áron háza előtt.
Mária jő Kozbi s nehány más szolgával.)

MÁRIA
Ah, how long Áron tarries before he turns home!
Why do they always go to Pharaoh?
They might know by now their plea is in vain.
And they leave us only in a double fear,
for ourselves and over our fate.

MÁRIA
Ah, mily sokára tér meg Áron ismét!
Miért is járnak mindég fáraóhoz?
Tudhatnák már, kérelmök hasztalan.
S csak minket hagynak kettes félelemben,
Saját magunkért és sorsunk felett.

KOZBI
Let us not meddle in men’s affairs.
It seems to me their souls are little stirred
to a sweet excitement by
the household care, that innocent delight
which to our woman’s heart is a whole world.

KOZBI
Ne elegyedjünk férfiak ügyébe.
Nekem úgy látszik, lelköknek kevés
Édes felizgatottságot szerez
A házi gond, ez ártatlan gyönyör,
Mi hölgyszívünknek egy egész világ.

MÁRIA
True, true. And so they seek instead
a riddling notion, which we cannot even grasp,
and so they seek a sword at their side,
when, embracing, we surround them. —
But we can change none of this,
let us give ourselves up, then, to fate. —
Go, Kozbi, go up there, to the hilltop;
look whether Áron is not coming yet. — Now, make haste.

MÁRIA
Igaz, igaz. S azért keresnek aztán
Rejtélyes eszmét, melyet meg sem értünk,
Azért keresnek kardot oldaluknál,
Midőn ölelve környékezzük őket. -
De már ezen nem változtathatunk,
Adjuk tehát a sorsnak meg magunkat. -
Menj, Kozbi, menj csak, ott a dombtetőre;
Nézd, nem jön-é még Áron. - Nos, siess.

KOZBI
But you have set three watchmen there already.

KOZBI
Hiszen már három őrt is állitál.

MÁRIA
Perhaps they have dozed off, only go.
(Kozbi exits.)
And we meanwhile
let us lay the table under these palms.
Such a cool spot does good to the wayfarers. —
Here beside me my betrothed will sit,
Húr, the gentle, the dear, good boy. —
The cheese nearer — more of the fruit —
make haste, then, to bring the milk! —
If they find it not ready, they will think
that we perhaps did not wait for them eagerly enough. —
And where is Józsué, my faithful servant,
who clings to me like the shadow to a body,
how does he do without me just now, so long?
I should be deceived, if he were not the first
to come with good news.

JÓZSUÉ (comes running)
My lady! Evil news.

MÁRIA
Tán elszunyadtak, menj csak.
(Kozbi el.)
Mink meg addig
Terítsünk asztalt e pálmák alatt.
Ily hűs hely jólesik a vándoroknak. -
Itt mellettem fog ülni jegyesem,
Húr, a szelíd, a kedves, jó fiú. -
Idább a sajtot - többet a gyümölcsből -
Siessetek hát hozni a tejet! -
Ha nem találnak készen, azt hiszik,
Hogy tán nem is várók elég epedve. -
Hát Józsué, hű szolgám merre van,
Ki úgy függ rajtam, mint testén az árny,
Hogyan nélkülöz épp most ily soká?
Csalódnám, hogyha ő nem volna első,
Ki jó hírrel jő.
JÓZSUÉ (szaladva jő).
Asszonyom! Gonosz hír.

MÁRIA
What do you say, son of Nun, what evil news?
You frighten me, do you not, that I may rejoice the more after.
Are our guests coming? —

MÁRIA
Mit mondasz, Nún fia, minő gonosz hír?
Ijesztesz úgye, hogy örüljek aztán.
Vendégink jőnek? -

JÓZSUÉ
They are coming, Mária.
But we did not wish them.

JÓZSUÉ
Jőnek, Mária.
De nem kívántuk őket.

MÁRIA
Begone, you wretch!
Were you a man, Húr would punish you,
were you a child, this hand would pull your hair;
neither one nor the other — this time you escape,
only mend your news. — Say it: they are coming. —

MÁRIA
Menj gonosz!
Ha férfi volnál, megbüntetne Húr,
Ha gyermek volnál, e kéz tépne meg;
Sem egy, sem más - ezúttal megmenekszel,
Csak híredet javítsd meg. - Monddsza: jőnek. -

JÓZSUÉ
Were I a child, I would have come weeping,
were I a man, I would snatch up my quiver;
neither one nor the other — this time I beg and beg you,
hide in the most secret corner of your house,
for Pharaoh’s steward is coming.

JÓZSUÉ
Ha gyermek volnék, jöttem volna sírva,
Ha férfi volnék, úgy tegezt ragadnék;
Sem egy, sem más - ezúttal kérve kérlek,
Rejtőzzél házad legtitkosb zugába,
Mert fáraónak tiszttartója jő.

MÁRIA
Ah, what do you say! — Dreadful, and no one at home.
Show, Józsué, that you are a swift runner,
hurry before them. — Still you dawdle? —

MÁRIA
Ah, mit beszélsz! - Szörnyű, és senki itthon.
Mutasd meg, Józsué, hogy gyors futó vagy,
Siess eléjök. - Mégis vesztegelsz? -

JÓZSUÉ
If my legs but half attain my wish,
I shall return like thought itself. (Exit.)
(The Jewish people, with women and children, come running.)

JÓZSUÉ
Ha vágyamat lábam félig beéri,
Úgy visszatérek, mint a gondolat. (El.)
(Zsidó nép nőkkel, gyermekekkel, szaladva jő.)

NÉP
The plunderers, the plunderers! — Great God. —
Out to the wilderness with the women and children —
ah, my God, where do you tarry, Áron! — Áron!
A useless favor you bring, if you tarry. —

NÉP
A sarcolók, a sarcolók! - Nagy Isten. -
Ki a pusztára nőkkel, gyermekekkel -
Ah, Istenem, hol késel Áron! - Áron!
Haszontalan kegyet hozasz, ha késel. -

MÁRIA
Who waits for him with breaking heart more than I,
he cannot tarry long. — Oh, only wait! —
Do not leave me alone, a feeble girl.

MÁRIA
Ki várja inkább szívszakadva, mint én,
Nem késhetik soká. - Óh, várjatok csak! -
Ne hagyjatok magamra, gyönge lányt.

NÉP
Why, at the village’s end they are already plundering! —
But run with us too, good Mária.

NÉP
Hiszen falunk végében rablanak már! -
De fuss velünk te is, jó Mária.

MÁRIA
Alas, I cannot, alas, I cannot flee,
I have sworn, and here I cannot leave
the house, which hides my people’s sacred things
and its altar. — Alas — oh, alas for me.

MÁRIA
Jaj, nem lehet, jaj, el nem futhatok,
Megesküvém, és itt nem hagyhatom
A házat, mely népem szentségeit
S oltárát rejti. - Jaj - óh, jaj nekem.

NÉP
Why have you come to hate, God, your own people? —
Lo, here they come already! Away, who can, where he can.
(They scatter.)

NÉP
Mért gyűlöléd meg, Isten, népedet? -
Im, itt jőnek már! El, ki merre tud.
(Szétfutnak.)

MÁRIA
Girls, girls! Why do you leave me alone,
is the Lord not with us? — All have fled! —
Ah, shelter me then, you little ancient house.
(She goes into the house.)
(The steward comes with bailiffs.)

MÁRIA
Lányok, lányok! Miért hagytok magamra,
Nincs-é vélünk az Úr? - Mind elfutott! -
Ah, óvj tehát te meg, kis ősi ház.
(Bemegy a házba.)
(A tiszttartó poroszlókkal jő.)

THE STEWARD
Nowhere a soul! — Accursed stubborn people.
Hah! Here a slender form slipped in,
this one we shall look at. — Often the best
of our treasures we forget in the dazed confusion. —
Drive the cattle on, lads!
And the camels laden with the spoil,
while I keep a little watch on this riddle.
(The bailiffs exit.)
The door is shut. — No one answers.
The axe’s tried edge will soon make it yield.
What a fair word does not, force achieves,
and once it is done, no matter — success hallows it.
(He breaks in the door and enters. After a little Áron
and his companions come with Mózes, who is dressed as a wayfarer.)

TISZTTARTÓ
Sehol egy ember! - Átkozott makacs nép.
Hah! Itt suhant be egy karcsú alak,
Ezt megtekintjük. - Sokszor kincseink
Javát feledjük el bódult zavarban. -
Hajtsátok a marhát tovább, fiúk!
És a zsákmánnyal megterhelt tevéket,
Mig én e rejtélyt kissé megvigyázom.
(A poroszlók el.)
Az ajtó zárva. - Senki nem felel.
Majd enged a bárd megpróbált fokának.
Mit jó szó nem tesz, az erő kivívja,
S ha megvan, mindegy - szentel a siker.
(Az ajtót betöri s bemegy. Kisvártatva Áron s társai Mózessel, ki vándorul van öltözve, jőnek.)

ÁRON
This way, wayfarer! — See, our quiet village,
one of the refuges of my persecuted people.
Here you can rest. — And what poverty
can season with goodwill,
stands ready to refresh you. —
Who could understand misery better
than he who likewise walks its school. —

ÁRON
Csak erre, vándor! - Ládd, csendes falunk,
Üldött népemnek egyik menhelye.
Itt megpihenhetsz. - És mit a szegénység
Jóindulattal fűszerezni bír,
Üdítésül számodra készen áll. -
Ki értené meg jobban a nyomort,
Mint az, ki szintén járja iskoláját. -

MÓZES
Truly, what you sketched before me,
so numbed me — your people’s suffering. —
That my own trouble shrank before me,
and I too would be ashamed to raise a complaint.

MÓZES
Valóban, amit rajzolál előttem,
Úgy megdermesztett - néped szenvedése. -
Saját bajom hogy megtörpült előttem,
És szégyellnék panaszt emelni én is.

ÁRON
This is my house — the temple of the Jewish people.
Around it they gather, hidden, secretly,
outplaying a hundred lurking spiteful eyes,
that with twofold zeal they may guard
the God, the faith of departed fathers. —
See, there in the shade of the palms my careful
sister has already spread the table for us.
What is this, that her restless love
has not driven her out before us? — All is so silent. —
The people too come not, as at other times, for my news,
to lighten the burden of my grief.

ÁRON
Ez házam - a zsidó nép temploma.
Körűle gyűlöng, rejtve, titkosan,
Száz leskedő kaján szemet kijátszva,
Hogy kétszeres buzgósággal megóvja
Elhunyt apáknak Istenét, hitét. -
Ládd, ott a pálmák árnyában terített
Gondos nővérem már számunkra asztalt.
Mi az, hogy nyugtalan szerelme nem
Üzé előnkbe? - Olyan néma minden. -
A nép sem jő, mint máskor, híremért,
Hogy megkönnyítse bánatterhemet.

HÚR
Surely they waited for us on the regular road,
at the watering-troughs, while we came round
by the cliff-path, behind the barns.

HÚR
A rendes úton vártak ők bizonnyal,
Az itatóknál, míg mi felkerültünk
A szirtösvényen, a csürök mögött.

JÓZSUÉ (running)
My lord! Have you found Mária already?

JÓZSUÉ (szaladva)
Uram! Meglelted-é már Máriát?

ÁRON
Have I found her, what question is this, boy?
Your terrified face, your gasping breath,
I fear, are heralds of dreadful words.

ÁRON
Megleltem-é, mi kérdés ez, fiú?
Rémült orcád, elfúlt lélegzeted,
Félek, rettentő szóknak hírnöke.

JÓZSUÉ
The plundering steward is here.
(The door bursts open, Mária rushes out with streaming hair,
after her comes the steward.)

JÓZSUÉ
A sarcoló tiszttartó itt vagyon.
(Az ajtó felpattan, Mária lengő hajjal kirohan, utána a tiszttartó jő.)

MÁRIA
Serpent! Serpent! — Oh, why did you forsake me, God. —

MÁRIA
Kigyó! Kigyó! - Óh, mért hagyál el, Isten. -

THE STEWARD
To what end this clamor, little wild dove,
there is no one here. — Or is there? — Look there, look there!
So much the better. — Ho! In the great Pharaoh’s name:
bring me back this girl.
From this moment she is my harem’s property. —

TISZTTARTÓ
Mi végre e zajgás, kis vadgalamb,
Nincs itten senki. - Vagy van? - Lám-e, lám-e!
Annál jobb. - Hej! Nagy fáraó nevében:
Hozzátok vissza e leányt nekem.
E perctől fogva háremem sajátja. -

MÁRIA
Oh, Áron! — Oh, Húr! Why do you gape so —
do your eyes perhaps seek Mária? — —
Too late — too late, you will not find her. —

MÁRIA
Óh, Áron! - Óh, Húr! Mit bámultok így -
Tán Máriát keresi szemetek? - -
Késő - késő, nem fogjátok találni. -

THE STEWARD
No one stirs? — You shall pay for it.

TISZTTARTÓ
Nem mozdul senki? - Majd lakoltok érte.

MÁRIA
Not a kiss, Húr — steel — steel into my heart.
Can you not guard your honor,
if your bride you could not guard?

MÁRIA
Ne csókot, Húr - vasat - vasat szívembe.
Nem bírod-é becsűleted megóvni,
Ha mátkádat nem bírtad?

THE STEWARD
Now I weary of it.
Come, Mária. — You hear, I command it.

TISZTTARTÓ
Már unakszom.
Jőj, Mária. - Hallod, parancsolom.

MÓZES
Man! Touch her not.

MÓZES
Ember! Ne illesd.

THE STEWARD
Aside! —

TISZTTARTÓ
Félre! -

ÁRON
Mercy! —
My lord, do not rob us of this girl.

ÁRON
Irgalom! -
Uram, ne fossz meg minket e leánytól.

MÓZES
Away from here, Áron! Are you not ashamed to beg,
where the outraged feeling cries for blood? — —
Man, calm yourself, or you die at once,
and with such boiling blood, as such a beast,
it is not fitting you should journey to your fathers. —

MÓZES
El innen, Áron! Nem szégyellsz könyörgni,
Hol a fellázadt érzés vért kiált? - -
Ember, csitulj le, mert meghalsz azonnal,
S ily felforrt vérrel, illyen állatul
Apáidhoz nem illik vándorolnod. -

THE STEWARD
What a rebel is this! Strike him down —
though he be your brother, in Pharaoh’s name.

TISZTTARTÓ
Mi lázadó ez! Üssétek le őt -
Habár testvértek, fáraó nevében.

MÓZES
In God’s name perish, you wretch. —
(He stabs him down.)

MÓZES
Isten nevében vessz te el, gonosz. -
(Leszúrja.)

ÁRON
Ah, stranger, what have you done! You destroy me
with my whole house, and you do not save the girl.

ÁRON
Ah, idegen, mit tettél! Elveszítsz
Egész házammal, s meg nem óvod a lányt.

MÓZES
Ah, ah, you watch the consequences
of the deed that the moment’s power prompts,
when in your soul it ought to thunder. —
For this, you see, nothing will come of Israel.
Woe to the people that has no poetry,
circumspection smothers its soul,
and only inspiration ever begot greatness. —
Know me — I am Mózes,
a Jew like you — your brother — your friend.
Yes, Áron — your brother. — Now, embrace me. —
Only today I learned this secret, and I came,
with my own eyes, to see, with my own
heart, to understand your lot;
and if I find my people worthy
that I should live with it, with it perish. —
Cruelly has fate dealt with me:
I found a sister, only to find disgrace
in her. — And oh, I found a brother,
only to see, this people is unworthy to live.

MÓZES
Ah, ah, következményeit vigyázod
A tettnek, melyet perc hatalma súg,
Midőn lelkedben mennydörögni kéne. -
Ezért nem lesz, ládd, semmi Izraelből.
Jaj a népnek, ha nincs költészete,
Lelkét elfojtja a körültekintés,
S csak lelkesűlés szült mindég nagyot. -
Ismerjetek meg - én Mózes vagyok,
Zsidó miként ti - testvértek - baráttok.
Igen Áron - testvéred. - Nos, ölelj meg. -
Ma tudtam csak meg e titkot, s jövék,
Saját szememmel, hogy lássam, saját
Szívemmel, hogy megértsem sorsotok;
S ha érdemesnek látom népemet,
Hogy véle éljek, véle vesszek el. -
Kegyetlenül bánt a végzet velem:
Nővért találtam, hogy gyalázatot
Leljek vele. - És óh, fivért találtam,
Hogy lássam, e nép élni érdemetlen.

HÚR
You have found a brother-in-law, ready with you
to write one page into history. —

HÚR
Sógort találtál, aki kész veled
A történetbe egy lapot beírni. -

JÓZSUÉ
And a youth who gives his blood to these letters.

JÓZSUÉ
S egy ifjat, aki vért ád e betűkhöz.

ÁRON
Ah, my God, what will yet come of all this.

ÁRON
Ah, Istenem, mi lesz még mindezekből.

MÁRIA
Why do you still delay with the straw-wreath?
Onto my head with it, then kill me. —

MÁRIA
Mit késtek még a szalmakoszorúval?
Fejemre véle, aztán öljetek meg. -

HÚR
Calmly, Mária!

HÚR
Nyugodtan, Mária!

MÁRIA
What Mária!
There was once a girl, who was so called —
Húr loved her — but it is over — over — over —

MÁRIA
Mit Mária!
Volt egyszer egy lány, akit így neveztek -
Szerette Húr - de vége - vége - vége -

HÚR
He loves you still, and a maid will consecrate you,
with outpoured blood — at God’s footstool.
Come, Mária, come! I will be your priest. —

HÚR
Most is szeret, s meg fog szentelni lány,
Kiomló vérrel - Isten zsámolyánál.
Jőj, Mária, jőj! Én leszek papod. -

MÓZES
Touch her not, Húr! You see that she has gone mad,
God’s spirit has consecrated her.
Out of her, with a tongue of fire, he will speak,
she will one day rouse Israel
from its sleep. — Now take this wretch away,
and that none may sense it, bury him in the sand.
(Józsué and Húr carry off the steward. Abiram and Káleb
come with several others.)

MÓZES
Ne nyúlj hozzá, Húr! Látod, hogy megőrült,
Istennek lelke felszentelte őt.
Belőle fog tüzes nyelvvel beszélni,
Fel fogja rázni egykor Izraelt
Álmából. - Most vigyétek e gonoszt,
S hogy meg ne sejtsék, ássátok homokba.
(Józsué és Húr a tiszttartót elviszik. Abiram és Káleb jő nehányad magával.)

ABIRAM
Useless talk, why should I suffer,
if chance has favored me.

ABIRAM
Haszontalan szó, mért szenvedjek én,
Ha a véletlen nékem kedvezett.

KÁLEB
Am I to pay the tribute for you too?
Why should the steward lay Káleb himself waste,
have I sinned against him?

KÁLEB
Én adjam-é a sarcot érted is?
Miért pusztítná Kálebet magát
A tiszttartó, véték-e ellene?

ABIRAM
Let the judge decide.

ABIRAM
Itéljen a biró.

KÁLEB
Yes, let him decide.

KÁLEB
Igen, itéljen.

ÁRON
What an ugly wrangle is this, men?

ÁRON
Mi rút feleselés ez, emberek?

KÁLEB
Hear me, I pray. As the plunderers
were here, they fell upon our cattle
at the watering-place, and tearing off a part,
drove the whole away with them;
while the other part stayed unharmed.
It chanced that Abiram’s cattle, every one,
remained to the last hair, while mine,
down to my last little kid, was wiped out.
I begged him to help me with a few head,
and with a scornful laugh he drove me from him.

KÁLEB
Hallgass meg, kérlek. Amint itt valának
A sarcolók, marhánkat meglepék
Az itatónál, s egy részt elszakasztva,
Elhajtották magokkal mindenestül;
Mig a másik rész sértetlen maradt.
Esetleg Abiram marhája mind
Egy szőrig megmaradt, mig az enyém
Utolsó kis gödölyémig kipusztult.
Kértem, segítsen meg nehány darabbal,
S gunyos kacajjal elkerget magától.

ABIRAM
Did I steal away Káleb’s beasts?
Who is he, that I should pay him tribute? —

ABIRAM
Én loptam-é el Káleb barmait?
Ki ő, hogy néki én sarcot fizessek? -

KÁLEB
Is it not Israel they plunder?
Was the steward sent against Káleb?

KÁLEB
Nem Izraelt sarcolják-é talán?
A tiszttartó Kálebre volt-e küldve?

ABIRAM
Tell him, Áron, that he will gain nothing.

ABIRAM
Mondd néki, Áron, hogy mit sem nyerend.

KÁLEB
Be a just judge, grant me compensation.

KÁLEB
Igaz bíró légy, adj kármentesítést.

MÓZES
Do not let Áron judge, Abiram,
give of your own free will what you can give.
You are rich, and fortune has served you well,
while the poor man perishes, if you help him not.

MÓZES
Ne hagyjad, Abiram, itélni Áront,
Adj jószántodból, amit adni bírsz.
Te gazdag vagy, s jól szolgált a szerencse,
Mig a szegény elvész, ha nem segíted.

ABIRAM
As an elder, tell me, who sent you to us,
who set you as a steward over my property,
that you speak so loftily? — Here we know you not.

ABIRAM
Elöljáróul, mondd, ki külde hozzánk,
Ki tett sáfárul téged birtokomba,
Hogy ily fennen szólsz? - Itt nem ismerünk.

MÓZES
Take this counsel from me only as a friend.

MÓZES
Barátul vedd csak tőlem e tanácsot.

ABIRAM
Pay for your own counsel yourself.
Let Áron judge according to the law.

ABIRAM
Tanácsodat fizessed meg magad.
Itéljen Áron a törvény szerint.

MÓZES
Well said, Abiram, according to the law. —
Is there another law, than that Israel
be brothers. Let one grief and one joy
dwell in every manly heart,
and one spirit stand guard over every dwelling. —
Does the stranger not torment, not ruin you
enough, that child against child
weaves intrigue, contends, and boasts?
Has the common misery not yet welded you
into one living body, that cannot be divided,
that feels to the end and aches to the end,
if pain but touches its little finger? —
Oh, if the great teachings of great times
you will not narrow-mindedly understand;
you perish shabbily, unworthy to live. —
The loss shall be common. What has remained,
shall go in due proportion to make compensation.

MÓZES
Jól mondod, Abiram, törvény szerént. -
Van-e más törvény, mint hogy Izrael
Testvér legyen. Egy bú és egy öröm
Lakozzék minden férfiúi szívben,
S egy szellem álljon őrt minden tanyán. -
Nem kínoz-é még, nem ront-é eléggé
Az idegen, hogy gyermek gyermek ellen
Ármányt sző, verseng és hivalkodik?
Nem forrasztott-e még a köznyomor
Oly élő testté, melly eloszthatatlan,
Mely végig érzi és végig sajong,
Ha egy kisujját éri fájdalom? -
Óh, hogyha nagy idők nagy tanjait
Nem akarod szűkkeblűen megértni;
Hitványan véssz el, élni érdemetlen. -
A kár közös lesz. Ami megmaradt,
Arányosan fog kárpótlásra menni.

ABIRAM
See, see, how ready you are with the wise judgment,
if only there were then someone to heed it.
But you would do better to look to yourself,
how you will answer for the steward.

ABIRAM
Lám, lám, mi kész vagy a bölcs ítélettel,
Csak lenne aztán, aki megfogadja.
De gondoskodhatol inkább magadról,
Hogyan felelsz a tiszttartó felől.

ÁRON
Wretched man! What word did you dare to let fall.

ÁRON
Szerencsétlen! Mi szót merél kiejtni.

ABIRAM
From the hilltop we saw, when
this fine fellow...

ABIRAM
A dombtetőről láttuk, amidőn
E jómadár...

ÁRON
You saw nothing at all.
Your eyes were dazzled. You are worked up.
Go, go home.

ÁRON
Nem láttál semmit is.
Szemed káprázott. Fel vagy ingerelve.
Menj, menj haza.

ABIRAM
But I saw it.

ABIRAM
De láttam.

ÁRON
Oh, you lie.

ÁRON
Óh, hazudsz.

MÓZES
Let him be, let him be, he saw aright, I killed him.
I, Mózes, once Pharaoh’s favorite.
Who, shuddering at the blood-crime
committed upon a whole great people;
killed the steward. — It was I.
Go, coward servant, go, hasten to denounce me.
I do not envy you, and I do not tremble. —
Out of my sight.
(Abiram, Káleb, and their companions exit.)
Áron, we have no time
to dawdle. Oh, I have been deceived.
This people is not ripe yet, has not suffered yet
enough, to deserve a better lot. —
They will hound me, so I must flee.
I go into exile. — Brother, heaven be with you! —
If a time comes, after much suffering,
in which Israel at last looks around,
and seeks a man: then come, and call me home.

MÓZES
Hagyd őt, hagyd őt, jól látta, én ölém meg.
Én, Mózes, fáraónak volt kegyence.
Ki megborzadva a vérbűn miatt,
Mit egy egész nagy népen elkövetnek;
Megölte a tiszttartót. - Én valék.
Menj, gyáva szolga, menj, siess feladni.
Nem írigyellek és nem is remeglek. -
El a szememből.
(Abiram, Káleb s társaik el.)
Áron, nincs időnk,
Hogy vesztegeljünk. Óh, én megcsalódtam.
E nép nem érett még, nem szenvedett még
Eléggé, hogy jobb sorsot érdemeljen. -
Üldözni fognak, futnom kell tehát.
Kibujdosom. - Testvér, az ég veled! -
Ha jő idő sok szenvedés után,
Melyben körülnéz majdan Izrael,
S embert keres: akkor jőj, s hívj haza.

ÁRON
And where shall I find you, Mózes, if I reach that time,
though I fear, by then I shall be in the grave.

ÁRON
S hol lellek, Mózes, az időt, ha érem,
Bár félek, addig a sírban leszek.

MÓZES
O you of little faith! — You shall surely live to see it. —
Like an evening shadow, so swiftly grows
whatever stirs in the life of nations.
In Midian then Mózes will await it.
Where is Mária, this consecrated sacrifice? —
Guard her, out of her Jehova speaks,
show her to the people, when it makes merry,
show her to the people, when it forgets.
And her wandering gaze shall be a serpent’s bite
to the craven that rests content in its lot. —
Your hand, Húr — Áron! Once more your hand.

MÓZES
Kicsinyhitű! - Megéred azt bizonnyal. -
Mint esti árny, olyan gyorsan növekszik,
Mi nemzeteknek éltében megindul.
Majd Midianban várja azt be Mózes.
Hol Mária, e szentelt áldozat? -
Őrizzed őt, belőle Jehova szól,
Mutasd a népnek, amidőn mulat,
Mutasd a népnek, amidőn feled.
S kígyómarás lesz tévtekintete
A sorsában megnyúgovó pulyának. -
Kezet, Húr - Áron! Még egyszer kezet.

JÓZSUÉ
Here am I too.

JÓZSUÉ
Még én is itt vagyok.

MÓZES
I see you, my son.
We two, I know, shall meet again.

MÓZES
Látom, fiam.
Mi ketten még, tudom, találkozunk.

JÓZSUÉ
Not so, Mózes, for now I go with you.
See, I can bend the bow,
I am a man now.

JÓZSUÉ
Nem úgy, Mózes, mert most megyek veled.
Nézd, meg bírom feszítni a nyilat,
Ember vagyok már.

MÓZES
Wait a little yet.
What would your mother say, if she found out?

MÓZES
Várj még egy kicsinyt.
Mit mondana, ha megtudná anyád?

JÓZSUÉ
What guides a youth, but a woman — a mother,
who watches only whether they are all there
in the nest, her boys, whether all are whole,
and dreads to see them lacking a hand or foot.

JÓZSUÉ
Mit is vezérel ifjat nő - anya,
Ki azt vigyázza csak, mind megvan-é
Fészkében a fiú, hogy ép-e mind,
S kéz vagy láb nélkül retteg látni őket.

MÓZES
Till we meet again. (Exit.)

MÓZES
Viszontlátásra. (El.)

JÓZSUÉ
Good. — I will be a wastrel,
that my good mother may drive me out to seek
another homeland for myself. — Without a word I go.
Let the empty house speak for me at home,
until my fame brings consolation. —

JÓZSUÉ
Jó. - Korhely leszek,
Hogy elkergessen jó anyám keresni
Más hont magamnak. - Szó nélkül megyek.
A puszta ház beszéljen honn helyettem,
Mig majd hirem hozand vigasztalást. -

(In Midian. At the foot of Mount Hóreb, a spring-well. Mózes tends a flock of sheep.)

(Midianban. A Hóreb hegye tövénél forrás-kút, Mózes juhnyájat őriz.)

MÓZES
One more day has sunk into its eternal grave,
one more step I have taken toward the grave,
and have I gained so much as a hair’s-breadth ground
toward the goal that kindles me — uplifts me? —
An eternal waiting is life, and at its last bound
not peace, but a weary tedium
loosens for us our wanderer’s sandals. —
With longing I look toward the far homeland,
yearning I wait for a single greeting,
while there perhaps I am long forgotten;
and I am as one who, loving fervently,
keeps nightly watch to wait for the beloved,
while she, in the arms of his rival,
forgetting all, takes her pleasure in kisses. —
But why do I complain, why do I dream?
Does the flock not thrive, is it not well-tended?
Does a loving wife not smile toward me,
with a red-cheeked boy in her longing arms? —
What should a man ask more? — Oh, how many
say enviously: look, how happy he is! —
Yes, yes — but the power of the spirit,
the night-horn that startles us from our dreams,
that bad friend who steals in upon us,
and spying out the lacks of our poverty,
points them out to us in turn with mockery;
lets me not enjoy. — A flame it is, that devours,
a curse to me, that would be a blessing only to another,
if there were one whom its light could reach. —
Had another star stood above my cradle,
I might shine among millions, perhaps on a throne,
ringed round with radiance, almost made a god;
while as it is — it burns down by itself in the wilderness,
I, unknown — I milk the cattle,
and at the shepherd’s grave who would even guess
that here too smolders to ash such a heavenly fire. — —
Ah, look, my wife, the dear Cippora!
What good do you bring, what spice for my life?

CIPPORA (bringing the evening meal)
A kiss and a smile, as is my custom, my Mózes.
What else should I bring, least of all to this place,
which from the budding-time of our love
such blissful images people.

MÓZES
Egy nap megint örök sírjába dűlt,
Egy lépést tettem ismét sír felé,
És nyertem-é csak egy hajszálnyi tért
A cél felé, mely lelkesít - emel? -
Örök várás az élet, s véghatárán
Nem megnyugvás, de fáradt únalom
Oldatja meg velünk vándorsarunkat. -
Epedve nézek a távol hazára,
Esengve várok egy üdvözletet,
Mig ott talán már régen elfeledtek;
És úgy vagyok, mint aki hőn szeretve,
A kedvest várni éjeket viraszt,
Mig az, vetélytársának karjain
Mindent feledve csókban kéjeleg. -
De mit panaszlok, mért ábrándozom?
Nem díszlik-é, nincs-é jól tartva a nyáj?
Nem mosolyog szerelmes nő felém,
Piros fiúval vágyó karjain? -
Mit kérjen ember többet? - Óh, hanyan
Mondják irígyen: nézzétek, mi boldog! -
Igen, igen - de a szellem hatalma,
Az éji kürt, mely felver álmainkból,
E rossz barát; ki hozzánk bélopózik,
S szegénységünk hiányait kilesve,
Gúnnyal figyelmeztet sorban reájok;
Nem hágy élveznem. - Láng az, melly emészt,
Átok nekem, csak másnak volna áldás,
Ha volna, akihez világa érne. -
Ha más csillagzat áll bölcsőm felett,
Talán milljók közt, tán trónon világol,
Körülragyogva, majdnem istenítve;
Mig így - a pusztában leég magában,
Én ismeretlen - barmokat fejek,
S a pásztor sírjánál ki is gyanítná,
Hogy itt is hamvad egy oly égi tűz. - -
Ah, lám-e, nőm, a kedves Cippora!
Mi jót hozasz, mi fűszert életemhez?

CIPPORA (estebédet hozva).
Csókot s mosolyt, mint szoktam, Mózesem.
Mit is hoznék mást, legkivált e helyre,
Melyet szerelmünk serdülő korából
Oly boldogító képek népesítnek.

MÓZES
Oh, my dearest!

MÓZES
Óh, kedvesem!

CIPPORA
Let us sit down by the spring,
there I will serve the scant evening meal.

CIPPORA
A forrásnál ülünk le,
Ott tálalom fel a szűk estebédet.

MÓZES
And how is little Gerzón?

MÓZES
Hát a kis Gerzón hogy van?

CIPPORA
Ask yourself.
Wholly his father — only a fairer boy.

CIPPORA
Tégedet kérd.
Egészen apja - csakhogy szebb fiú.

MÓZES
Wholly his mother, only she loves me better.

MÓZES
Egészen anyja, csakhogy jobb szeret.

CIPPORA
Say not so, or I shall yet grow angry.
Who gave her heart, as suddenly
as ardently, to a sad exile?
And ever since: tell me, who keeps
a wife’s faith — ingrate — for you?

CIPPORA
Ne mondjad, vagy még megneheztelek.
Ki adta szívét, amily hirtelen,
Éppoly lángolva egy bús száműzöttnek?
S azóta mindég: mondd, ki őrzi meg
A nőhüséget, hálátlan - neked?

MÓZES
A wife, who has known none fairer than I.

MÓZES
Egy nő, ki nálam szebbet még nem ismert.

CIPPORA
Hush, you wretch. — Just to this well I came
with my sisters, pitchers on our heads,
when the wild shepherds of the wastes
with abusive words, with rough ill-usage
drove us off, and we were all but lost,
when lo, a bold, proud man without a homeland
comes like heaven’s envoy — takes our part,
his brazen arm defends us — and his eye enchants.
My sisters marveled at him — I loved him.

CIPPORA
Hallgass gonosz. - Épp e kúthoz jövék
Leánytestvérimmel, korsókkal fejünkön,
Midőn a puszták vad juhászai
Szidalmas szóval, durva bántalommal
Üzőbe vettek, s már-már elveszénk,
Hogy ím, egy bátor, büszke hontalan
Mint ég küldöttje jő - pártunkra áll,
Érckarja megvéd - és szeme igéz.
Testvéreim bámulták - én szerettem.

MÓZES
I escorted you to your father’s house,
your father, Jethro, the blessed good old man,
who, even were he not a high priest,
would be honored as God’s servant,
gave a rich reward for my deed;
giving a homeland to the homeless wanderer,
and giving a heaven in you, instead of the hell
that the wasteland of my breast enclosed.

MÓZES
Elkísérélek a szülői házba,
Atyád, Jethró, az áldott jó öreg,
Ki bárha főpapul nem volna is,
Isten szolgája lenne tiszteletben,
Gazdag jutalmat nyújta tettemért;
Hont adva a bujdokló hontalannak,
És mennyet adva benned a pokol
Helyett, mit keblem pusztasága zárt.

CIPPORA
Ah, Mózes! Prattling of old things,
I have all but forgotten the news.
Strange men have lodged with us,
they seek you, Mózes, I know not why.

CIPPORA
Ah, Mózes! Régi dolgokról fecsegve,
Az újságot már szinte elfeledtem.
Idegen férfiak szálltak be hozzánk,
Téged keresnek, Mózes, nem tudom, mért.

MÓZES
What men are these? Tell me, Cippora.

MÓZES
Minők e férfiak? Mondd, Cippora.

CIPPORA
Their faces dark — stinting of their words —
they steal a glance now and then between them,
so that one fears, not grasping their secret,
and would fear still more to spy it out. —
But from a far land they must have come,
their clothes are worn — and when on their feet I poured
the cooling water, I saw what callus
is on their soles — got in the wilderness.

CIPPORA
Arcok sötét - fösvénykedők szavakkal -
Egy-egy pillantást lopva váltanak,
Hogy fél az ember, mert titkuk nem érti,
S még jobban félne titkukat kilesni. -
De messze földről kelle jőniök,
Mezök viselt - s midőn lábukra öntém
A hűsítő vizet, láttam, mi kéreg
Van talpukon - mit a pusztán nyerének.

MÓZES
If it should be they! — My God, if it be they!
And who else would it be — who would ask for me? —
No, no, too fair it is to be true.
Such forebodings, such roving images
only when they are bad take flesh upon them. —
What if my enemies have tracked me down,
and send perhaps an assassin against me.
Tell me, Cippora, do you not take them for such?

MÓZES
Ha ők volnának! - Istenem, ha ők!
S ki volna más - ki kérdne engemet? -
Nem, nem, szebb az, hogysem való legyen.
Az ily sejtések, ilyen kósza képek
Csak hogyha rosszak, vesznek húst magukra. -
Hát hogyha ellenségim feltaláltak,
S orgyilkost küldenek tán ellenem.
Mondd, Cippora, nem nézed illyeneknek?

CIPPORA
No, my Mózes, and yet I tremble,
that they will bring mourning into my happy little circle.

CIPPORA
Nem, Mózesem, és mégis rettegek,
Hogy gyászt hozandnak boldog kis körömbe.

MÓZES
Then it is they after all. God has brought them.

MÓZES
Úgy mégis ők. Az Isten hozta őket.

CIPPORA
Of whom do you speak?

CIPPORA
Kiről beszélsz?

MÓZES
Of whom? Of whom should I speak,
but of those I have watched for now for years.
And my longings have wandered out to meet them
into the wilderness — till now in vain.

MÓZES
Kiről? Kiről beszélnék,
Mint akiket már évektől lesek.
És vágyaim eléjök vándoroltak
A pusztaságba - eddig hasztalan.

CIPPORA
What do you say, Mózes! And all this to me.
Ah, Cippora — you may go off to sleep.

CIPPORA
Mit mondasz, Mózes! És mindezt nekem.
Ah, Cippora - te elmehetsz aludni.

MÓZES
Do not be troubled, my dearest.
For see, a man is not created
only to love. In his soul a nobler
feeling stirs.

MÓZES
Ne nyugtalankodjál, én kedvesem.
Hisz ládd, a férfi nem csupán szeretni
Vagyon teremtve. Lelkében nemesb
Érzés kel.

CIPPORA
Oh, and what could be nobler? —

CIPPORA
Óh, s mi volna hát nemesb? -

MÓZES
That which drives him from the rose into the wild. —
You will understand all this — now hasten, hasten —
and lead the strangers to me. —

MÓZES
Mi a rózsától a vadonba űzi. -
Megérted mindezt - most siess, siess -
S vezesd hozzám az idegeneket. -

CIPPORA
With heavy foreboding — but I will do it. (Exit.)

CIPPORA
Nehéz sejtéssel bár - de megteszem. (El.)

MÓZES
Tormenting doubt, clear up, oh, clear up!
To joy, to grief, no matter — only quickly.
For only so long does the bleeding wound ache,
while life and death do battle over it,
then sets in the numbed repose. —
Oh, heart! Who understands your riddling self?
You who for years did not weary me with waiting,
these few minutes, before the final goal,
you people with the torment of the infinite. —
And if they too come at last, and bring good news,
could I still know how to rejoice from the heart —
I, who like a plant of a foreign clime,
long grieving for my native land,
have grown at last accustomed to my new place,
flower and fruit unfolded on my boughs,
and only a new wound is mine, if I am torn up afresh? — —
But hah, what is this? — A thornbush has caught fire —
it burns blazing and yet remains unharmed. —
My soul shudders with a riddling horror. —
Off with the sandals! — Here is a holy place. (It thunders.)
Jehova! Great God of Abraham,
if it is you who have put on this robe of flame,
allowing your servant to look upon you,
grant that I may also understand your command,
and then give me strength to act according to it. — —

MÓZES
Kínzó kétség, derülj fel, óh, derülj fel!
Örömre, búra, mindegy - csak hamar.
Hisz addig fáj csak a vérző seb is,
Mig élet és halál csatáz felette,
Aztán beáll a fásult nyúgalom. -
Óh, szív! Ki érti rejtélyes valód?
Ki évekig nem untál várva várni,
E néhány percet, a végcél előtt,
A végtelen kínjával népesíted. -
S ha ők is végre, s jó hírt hoznak is,
Fognék-e még szívből örülni tudni -
Ki idegen égalj növényeként
Soká fájlalva a szülőhazát,
Új állásomban végre megszokám,
Virág s gyümölcs fejlődtek ágimon,
S csak új seb ér, ha újolag kitépnek? - -
De hah, mi ez? - Egy csipkető kigyúlt -
Lobogva ég és mégis ép marad. -
Lelkem reszket rejtélyes borzalomtól. -
Le a sarukkal! - Itt szent hely vagyon. (Mennydörög.)
Jehova! Ábrahám nagy Istene,
Hahogy te vagy, ki e lángmezt vevéd fel,
Megengedvén, hogy szolgád rád tekintsen,
Engedd, hogy értsem is parancsodat,
S szerinte tennem aztán adj erőt. - -

THE VOICE OF JEHOVA
Mózes, rise, and follow your brother.
Israel awaits its deliverer —
and you are called to break its chains.

JEHOVA SZAVA
Mózes kelj fel, s kövesd testvéredet.
Szabaditóját várja Izrael -
S bilincseit letörni vagy hivatva.

MÓZES
And how shall I bear this giant work? —
My arm grows slack, and to my poor word
who will give credence, if I say that you sent me? —
Choose for yourself, God of my people,
a stronger instrument — and let me
guard my flock, praise your name,
and in a faithful wife’s embrace rejoice from afar
in my people’s good — to which I belong. —

MÓZES
S hogy bírom én ez óriási művet? -
Karom lelankad, és gyarló szavamnak
Ki ád hitelt, ha mondom, hogy te küldtél? -
Válassz magadnak, népem Istene
Erősebb eszközt - és hagyj engemet
Őrizni nyájamat, neved dicsérni,
S hű nő ölében távolról örülni
A nép javának - melyhez tartozom. -

THE VOICE OF JEHOVA
Your arm will be strong, and your tongue mighty,
if I am with you, and the truth.
You will triumph over cunning and over force,
if faith does not forsake you, and endurance,
the spirit it is alone that is unconquerable.
Before it all else falls into the dust. —
Up, then! — Whom the Lord chooses for his instrument,
ceases to be any longer his own,
and his life beats only in his people’s heart.
(The vision of the flame vanishes.)

JEHOVA SZAVA
Karod erős lesz, és nyelved hatalmas,
Ha én leszek veled, meg az igazság.
Te győzni fogsz ármány- s erőszakon,
Ha a hit nem hagy el, meg a kitartás,
A szellem az csak, ami győzhetetlen.
Előtte minden más a porba dűl. -
Fel hát! - Kit az Úr választ eszközévé,
Az megszűnt lenni többé önmagáé,
S a nép szívében ver csak élete.
(A láng jelensége eltűnik.)

MÓZES
Lord, let it be, as you command.
I go, I go; where your word leads me.
I tear apart every precious bond,
that draws me to my life, that could make me weak.
Let no woman’s lips touch me any more,
let no child’s smile delight me —
I have no wife, no child, no home —
you alone, God of battles,
you alone my people — as long as you shall be free. —
(Áron, Húr, Józsué come.)
Be greeted, brother — be greeted, friend!
You too, whom I left still a child,
and with double joy I see you a man! —

MÓZES
Uram, legyen, amint parancsolod.
Megyek, megyek; hová szavad vezet.
Széttépek minden drága kötelet,
Mi éltemhez vonz, gyöngévé tehet.
Ne érintsen már többé női ajk,
Ne kéjelegtessen gyermekmosoly -
Nincs nőm, nincs gyermekem, nincs otthonom -
Te egyedül csak harcok Istene,
Te egyedül nép - ameddig szabad léssz. -
(Áron, Húr, Józsué jőnek.)
Üdvöz légy, testvér - üdvöz légy, barát!
Te is, kit még mint gyermeket hagyék el,
S kettős örömmel látlak férfiúnak! -

ÁRON
We kept you waiting long, did we not?

ÁRON
Sokáig hagytunk várni, úgyebár?

MÓZES
The people’s patience is long, well I know,
but at last you came after all. —
And how is my good mother, does she still live?
Oh, alas, that even such a question is in its place.

MÓZES
A nép türelme hosszu, jól tudom,
De csakhogy végre mégis eljövétek. -
Hát jó anyám, hogyan van, él-e még?
Óh, jaj, hogy ily kérdés is még helyén van.

ÁRON
She still lives, poor woman, since she cannot die,
while, for her saving, she waits for you to return.
Like a good head of a house, she finds no gentle sleep,
until she has set her own in peace.

ÁRON
Él még szegény, mivel meghalni nem bír,
Míg mentőképpen téged visszavár.
Mint jó családfő, nem lel enyhe álmot,
Amig övéit nyúgalomba helyzi.

MÓZES
And Mária?

MÓZES
Hát Mária?

HÚR
Her shattered body still
serves always as a dwelling for the mighty
spirit that has possessed her.

HÚR
Megroncsolt teste még
Mindég tanyául szolgál a hatalmas
Szellemnek, mely megszállta.

MÓZES
Speak:
how shall we begin the giant work.
And I, whom Pharaoh hounds to death,
how shall I step among you?

MÓZES
Szóljatok:
Hogy kezdjük el az óriás müvet.
S én, kit halálra üldöz fáraó,
Hogyan lépek közétek?

ÁRON
Be at peace,
the Pharaoh who hounded you has gone to the grave,
he carried the memory of your guilt away with him.

ÁRON
Légy nyugodt,
A fáraó, ki üldött, sírba szállt,
Bűnöd emlékét elvivé magával.

MÓZES
And is the people ready for sacrifice, tell me,
for its freedom and for Abraham’s Lord? —
Will it renounce the throne’s vain favor,
and its well-being, with manly self-possession?
For that is a very cheap patriotism,
which, when it hears a great word, claps to applause
its calloused, slave-coarsened palm. —

MÓZES
És kész-e a nép áldozatra, mondd,
Szabadságáért s Ábrahám uráért? -
Lemond-e a trónnak hiú kegyéről,
És a jólétről férfiöntudattal?
Mert az nagyon olcsó hazafiság.
Mely, hogyha nagy szavat hall, tapsra csapja
A szolgaságtól durva tenyerét. -

ÁRON
It is ready for everything, if I take its body whole.
A few selfish, mean-souled ones are everywhere,
as on the noblest tree there is a withering branch,
a gangrened bark — which soon will peel away.

ÁRON
Mindenre kész, ha ép testét veszem.
Egyes önző, kislelkű mindenütt van,
Mint legnemesb fán is van száradó gally,
Fenésedett kéreg - mely majd lehámlik.

MÓZES
And what shall we do? — If we ask, he will not let go
such a sea of slaves — to seek another homeland. —

MÓZES
Mit is teszünk. - Ha kérünk, nem bocsájt el
Ily tenger szolgát - más hazát keresni. -

JÓZSUÉ
We will take up spade and mattock, Mózes, against them,
every tool of slavery,
and win our freedom with it,
whoever has sound feeling hastens to us.

JÓZSUÉ
Ásót, kapát fogunk, Mózes, reájuk,
A szolgaságnak minden eszközét,
S szabadságunkat nyerjük meg vele,
Ki ép érzésű, az hozzánk siet.

MÓZES
Your fire is noble, but the counsel is not good.
My people is corrupted by long servitude,
slowly, through much suffering, must it
be made worthy of its freedom.
A bolder step would frighten off
many a one, who, if he comes in by degrees,
though he fears too — is forced to come with us,
and amid a thousand trials hardens, is purified. —
Cunning against cunning. We ask for three days,
to worship our God in the wilderness.
Once we are out, we slip away easily.

MÓZES
Tüzed nemes, de nem jó a tanács.
Népem megromlott hosszu szolgaságban,
Lassan kell azt sok szenvedésen át
Szabadságára tenni érdemessé.
Merészebb lépés elriasztana
Sokat, ki hogyha lassudan beléjő,
Bár fél is - kénytelen megyen velünk,
S ezer baj közt megedződik, kitisztul. -
Csel ellen cselt. Kérünk három napot,
Hogy a pusztán imádjuk Istenünket.
Ha kint leszünk, könnyen továbbszökünk.

JÓZSUÉ
And will this not be a disgrace?

JÓZSUÉ
S nem-é lesz ez gyalázat?

MÓZES
They do it,
who compel us. Let them be ashamed. —
But let us set out, my friends. Come,
only straight on, toward the wilderness. —

MÓZES
Ők teszik,
Kik kényszerítnek. Ők szégyeneljék. -
De induljunk barátim. Jőjetek
Csak egyenest a pusztaság felé. -

ÁRON
What, would you leave without farewell
the faithful roof, that took you in here,
as a homeless man?

ÁRON
Hogyan, bucsú nélkül hagynád-e el
A hű fedélt, mely itten befogadt,
Mint hontalant?

MÓZES
Everything, everything, my friends!
Wife, child, the blessed, old father.
I must flee from happiness’s faithful embrace,
like the murderer, who feels that
before him is struggle and after him is sin.
That he does an unworthy thing, yet his own work,
the bleeding salvation, still he cannot bear to look on. —
(Jethro, Cippora, Gerzón come.)

MÓZES
Mindent, mindent, barátim!
Nőt, gyermeket, az áldott, vén apát.
Szöknöm kell a boldogság hű öléből,
Mint a gyilkosnak, aki érzi, hogy
Előtte küzdés és utána bűn van.
Hogy méltatlant tesz, ámde önmüvét,
A vérző üdvöt mégsem bírja látni. -
(Jethro, Cippora, Gerzón jőnek.)

CIPPORA
Mózes! Still here, with these men?
And how absorbed, how grim. —
What! Do you avoid me — hide yourself from me,
as though you feared your wife’s kisses? —
How pale you are, oh, speak, what trouble? —

CIPPORA
Mózes! Még mindég itt, e férfiakkal?
S mi elmerülve, milyen zordonan. -
Hogyan! Kerülsz - rejtőzöl-é előttem,
Mint hogyha félnéd nődnek csókjait? -
Milyen halvány vagy, óh, beszélj, mi baj? -

MÓZES
It is nothing, Cippora.

MÓZES
Nincs semmi, Cippora.

CIPPORA
So much the greater trouble,
for the dark face touches me alone,
I was the sickness that caused it.

CIPPORA
Annál nagyobb baj,
Mert a sötét arc úgy csak engem illet,
Én voltam a betegség, mely okozta.

MÓZES
You are the sun, that brightens it. —
Of one thing and another I spoke with my guests;
ah, woman, life is not always smiling.

MÓZES
Te a nap vagy, mely felderíti azt. -
Egyről-másról szóltam vendégeimmel;
Ah, nő, az élet nem mindig mosolygó.

CIPPORA
It was, until our guests came.
Oh, speak, is it the custom among you,
that a guest robs the lady of the house
of her husband’s heart — his favor.

CIPPORA
Az volt, vendégeink míg nem jövének.
Óh, szóljatok, szokás-e nálatok,
Hogy a vendég a háznak asszonyát
Megfossza férje szívétől - kegyétől.

ÁRON
Heaven keep us from such a fault,
rather we would rejoice to do anything for you.

ÁRON
Az ég óvjon meg minket ily hibától,
Sőt érted tenni bármit is örülnénk.

CIPPORA
Then I ask one service only;
depart, and leave us alone.
Before this, too, often I sensed that in his heart
other things dwell still, besides my love.
He would grow lost in thought, would mutter to himself,
and start up from my side at night,
reaching for a sword, stirred by battle.
But then it was all only a fancy,
and grew to truth, as you came. —
Oh, my Mózes! Turn again to your Cippora.

CIPPORA
Csak egy szolgálatot kérek tehát;
Távozzatok és hagyjatok magunkra.
Előbb is sokszor sejtén, hogy szívében
Más dolgok is laknak még, mint szerelmem.
El-elmerengett, mormogott magában,
És oldalamtól éjjel felriadt,
Kardot keresve, harctól izgatottan.
De akkor ez mind ábránd volt csupán,
S valóvá fejle, ahogy eljövétek. -
Óh, Mózesem! Térj újra Cipporádhoz.

MÓZES
And have I turned away from you? — No, never.
My heart is yours, though fate compels me to go.
But a long farewell, a long struggle. —
God bless you — we must get through it.

MÓZES
S eltértem-é hát tőled? - Nem, soha.
Szivem tiéd, bár menni készt is a sors.
De hosszu búcsu, hosszu küzdelem. -
Isten megáldjon - át kell rajta esni.

CIPPORA
And would you leave the fragrance of our grove,
this soft sky, a faithful wife and child,
to keep night-watch on bloody fields,
far away, under a grey sky? —
Your trees will wither — your beloved —
and what do you win instead? —

CIPPORA
S elhagynád-é berkünknek illatát,
E lágy eget, egy hű nőt s gyermeket,
Hogy messze földön, szürke ég alatt,
Véres mezőkön éjeket virassz? -
Elhervadandnak fáid - kedvesed -
S mit nyersz helyettök? -

HÚR
An ever-green garland.

HÚR
Mindég zöld füzért.

CIPPORA
A cold, cold prize — fit only for graves.

CIPPORA
Hideg, hideg díj - csak sirokra jó.

JÓZSUÉ
The homeland’s gratitude.

JÓZSUÉ
A hon háláját.

CIPPORA
The people is ungrateful.
Born for bondage.

CIPPORA
A nép háládatlan.
Rabságra termett.

MÓZES
You have won, Cippora.
In your arms I recover from a nightmare.

MÓZES
Győztél, Cippora.
Karod között rémálomból üdűlök.

ÁRON
One thing you have forgotten still — conscience.

ÁRON
Egyet feledtél még - az öntudatot.

MÓZES
Conscience! —

MÓZES
Az öntudat! -

CIPPORA
Oh, alas! Do not hear it, do not hear it!
Do not leave, my dearest, this magic ring.
Do not look up at these heartless men.
Their eyes enchant you, like the basilisk. —
Depart, depart forever. —

CIPPORA
Óh, jaj! Ne halld, ne halld!
Ne hagyd el, kedvesem, e bájgyürűt.
Ne nézz fel e szivetlen férfiakra.
Szemök megígéz, mint a baziliszk. -
Távozzatok, távozzatok örökre. -

ÁRON
Good, we depart. Deceived, for noble,
for valiant, his nation holds Mózes.

ÁRON
Jó, távozunk. Csalódva, mert nemesnek,
Vitéznek tartja Mózest nemzete.

MÓZES
And who can claim the contrary? —

MÓZES
S ki állíthatja az ellenkezőt? -

CIPPORA
If they hold him such, he has proved it.
Let another prove it too, he may rest now.

CIPPORA
Ha annak tartják, bépróbálta azt.
Próbáljon más is, ő már megpihenhet.

ÁRON
Forgiveness for all this grief,
that unwilling we have brought on you, noble lady.
We did not think your husband would have
so hated a guest, who admonishes him to the debt
that honor and a mother demand.

ÁRON
Bocsánatot mind e sok bánatért,
Mit akaratlan hoztunk rád, nemes hölgy.
Nem hittük, férjednek, hogy ily gyűlölt
Vendége lesz, ki tartozásra inti,
Mit a becsület s egy anya kíván.

MÓZES
My mother! —

MÓZES
Anyám! -

ÁRON
In vain she waits.

ÁRON
Hiába vár.

JETHRO
She does not wait in vain,
the chosen of fate too is only a man,
and if he pays off his weakness as such,
better that he does it here in the wilderness,
and when he steps out onto the field as a leader,
all dross has fallen away from him. —
My son! Wake up! —

JETHRO
Nem vár hiába,
A végzet választottja is csak ember,
S ha gyöngeségét mint ilyen, lerója,
Jobb, hogyha itten a pusztán teszi,
S midőn a térre mint vezér kilép,
Lefoszlott róla már minden salak. -
Fiam! Eszmélj fel! -

MÓZES
Cippora, forgive me!
Fate beckons — fate beckons — I go;
your arm cannot hold back its wheel.

MÓZES
Cippora, bocsáss!
A végzet int - a végzet int - megyek;
Karod fel nem tarthatja kerekét.

CIPPORA
My father, you too? — Then come, my little son,
you see, we are needed no more by your father. —
My father, you too! — Come you at least, then,
lead the orphan and the widow,
or I shall sink down.

CIPPORA
Atyám, te is? - Úgy hát jőj, kisfiam,
Látod, nem kellünk már többé atyádnak. -
Atyám, te is! - Legalább jőj te hát,
Vezesd az árvát és az özvegyet,
Leroskadok különben.

MÓZES
Cippora! —

MÓZES
Cippora! -

JETHRO
My son, hasten — I know all now,
my blessing with you — I shall see you again one day.
(All exit.)

JETHRO
Fiam, siess - én már mindent tudok,
Áldásom véled - ismét látlak egykor.
(Mind el.)

A CHANGE OF SCENE
(A public square. In the center Pharaoh’s palace with a balcony. A crowd of Jews gathered.
Húr, Káleb, Abiram, Dátán, Józsué, Jókhebéd. The chief of police.)

VÁLTOZÁS
(Köztér. Középen fáraó palotája erkéllyel. Összecsoportosult zsidóság.
Húr, Káleb, Abiram, Dátán, Józsué, Jókhebéd. A rendőrfő.)

KÁLEB
Oh, Pharaoh! Hear your people,
which cries up to you out of its misery.

KÁLEB
Óh, fáraó! Hallgasd meg népedet,
Mely a nyomorból hozzád felkiált.

NÉP
Hear us, Pharaoh! —

NÉP
Hallgass meg, fáraó! -

THE CHIEF OF POLICE
Hush, quiet.
The cleverer ones up there will settle it,
there is no cause to bellow yourself hoarse.

RENDŐRFŐ
Csitt, nyúgalom.
Elvégzik azt ott fent az okosabbak,
Nincsen miért rekedtre bőgd magad.

JÓZSUÉ
Even he cries out whom the murder seized,
though he too would be finished without a word
by the beast over him.

JÓZSUÉ
Kiált az is, kit a gyil elkapott,
Pedig szintén szó nélkül végzene
Felette a vad.

THE CHIEF OF POLICE
Ej, a bold youth you are.
The quarrelsome breed, I see, will not die out,
and till then there will be need of such as well,
as my good self. So we all make a living.

RENDŐRFŐ
Ej, merész fiú vagy.
A házsártos faj, látom, hogy ki nem vész,
S addig szükség lesz illyenekre is,
Mint jó magam. Így mindnyájan megélünk.

KÁLEB
Open, great God, Pharaoh’s heart,
and let him hear you, as he hears us out.

KÁLEB
Nyisd meg, nagy Isten, fáraó szívét,
S úgy halljad őt, mint ő minket kihallgat.

NÉP
Yes, great God, take our part, take it.

NÉP
Igen, nagy Isten, állj pártunkra, állj.

THE CHIEF OF POLICE
What riot is this, aside, filthy people! —

RENDŐRFŐ
Mi rendbontás ez, félre, ronda nép! -

JÓKHEBÉD
Do not drive him off, man, from Pharaoh,
who comes beseeching — for it may be,
that he returns again, and you cannot drive him off.

JÓKHEBÉD
Ne űzd el, ember, fáraó elűl,
Ki esdekelve jő - mert úgy lehet,
Hogy visszatér még, s nem tudod elűzni.

THE CHIEF OF POLICE
Be silent, hag — be silent, you old crone.
Do you think perhaps you anger me? — No, wait —
I shall make myself loathsome to you, to make
this rabble laugh — this ragged collection! —

RENDŐRFŐ
Hallgass, banya - hallgass, te vén szipirtyó.
Tán azt hiszed, hogy dühbe hozsz? - No, várj -
Utálkodom majd véled, hogy kacagjon
E söpredék - ez a rongy gyűjtemény! -

NÉP
An answer, oh, Pharaoh!

NÉP
Választ, óh, fáraó!

THE CHIEF OF POLICE
What insolence!

RENDŐRFŐ
Mi szemtelenség!

NÉP
We weary of waiting.

NÉP
Elúnunk várni.

THE CHIEF OF POLICE
Finer still. — Now, halt!
I will bring you an answer, when I return. (Exit.)

RENDŐRFŐ
Még szebb. - Nos, megállj!
Majd én hozok választ, ha visszatérek. (El.)

HÚR
Four hours already they have been in there,
Mózes and Áron, before Pharaoh;
and still no news! —

HÚR
Már négy órája vannak odabenn
Mózes, meg Áron, fáraó előtt;
S még semmi hír! -

ABIRAM
Truly I tremble.
What will come of all this. Long have I said:
Let him not pick a fight, who was born for his knees.

ABIRAM
Valóban rettegek.
Mi lesz mindebből. Régen mondom én:
Ne húzzon ujjat, aki térdre termett.

JÓZSUÉ
We simply could not bear the disgrace,
that they will not let us worship our God? —

JÓZSUÉ
Csak nem tűrhettük a gyalázatot,
Hogy nem hagyják imádni Istenünket? -

ABIRAM
True, true, but if our God
wants only sacrifice unceasing,
while the great ones give us our bread. —

ABIRAM
Igaz, igaz, de hogyha Istenünk
Csak áldozatot kíván szüntelen,
S kenyeret a nagyok adnak nekünk. -

JÓZSUÉ
Oh, stunted soul!

JÓZSUÉ
Óh, törpe lélek!

ABIRAM
Stunted? Let it be.
I know this. — You too will come to learn it,
when whatever you have, you must earn for yourself.

ABIRAM
Törpe? Hadd legyen.
Ismérem én ezt. - Majd rájössz te is,
Ha amit, azt szerezni fogsz magadnak.

JÓKHEBÉD
Let us pray, let us pray, my friends,
that my people’s God may show
how, despite so much cunning and sin,
he is the strong one, above other gods.

JÓKHEBÉD
Imádkozzunk, imádkozzunk, barátim,
Hogy megmutassa népem Istene,
Miként elannyi ármány s bűn dacára
Ő az erős, más Istenek felett.

NÉP
Let us pray.

NÉP
Imádkozzunk.

JÓKHEBÉD
Grant that we win the
three days, which we beg so longingly,
to worship undisturbed in the wilderness.

JÓKHEBÉD
Tedd, hogy megnyerjük a
Három napot, mit oly epedve kérünk,
Hogy a pusztán imádjunk háborítlan.

KÁLEB
I hear a hum, they are coming, I think.

KÁLEB
Zsibongást hallok, jőnek, úgy hiszem.

HÚR
They are coming, but their faces show no success.
(Mózes and Áron come from the palace. Murmur, hum.)

HÚR
Jőnek, de arcuk nem mutat sikert.
(Mózes és Áron jőnek a palotából. Moraj, zsibongás.)

JÓZSUÉ
Let us hear! — Perhaps it is better than their faces.

JÓZSUÉ
Halljunk szót! - Tán jobb lesz, mint arcaik.

ÁRON
Again we went in vain.

ÁRON
Ismét hiába jártunk.

NÉP
Oh, great heaven!

NÉP
Óh, nagy ég!

ABIRAM
Then all is at an end! —

ABIRAM
Tehát mindennek vége! -

MÓZES
Faint-heart!
Nothing is at an end. — Who sent me?
Was it not my people’s mighty God? —
And who was it that so hardened Pharaoh’s
heart, that plea, argument, heavenly word,
rebounded without a trace, as from a coarse crag?
Was it not, again, only he, the great God? —
Blow upon blow comes, the people wails
in terror — and dwindles in numbers and in substance.
Everyone feels God’s hand,
only Pharaoh defies it. — Who knows, perhaps
we were not yet pure enough before him,
he must cast us into the flames, like ore,
and let the worthless dross part out.
Or Pharaoh’s reckoning of sin
was not yet full, that the eternal justice
should pronounce: this tree is dry, to the fire with it.

MÓZES
Kishitű!
Nincs vége semminek. - Ki külde engem?
Nem-é népem hatalmas Istene? -
S ki volt, ki úgy megedzé fáraó
Szivét, hogy kérés, indok, égi szó,
Mint durva szirtről, nyom nélkül lepattant?
Ugyé, megint csak ő volt, a nagy Isten? -
Csapás csapásra jő, rémülve jajgat
A nép - és pusztul számban és vagyonban.
Mindenki érzi Istennek kezét,
Csak fáraó dacol. - Ki tudja, hátha
Nem voltunk még elég tiszták előtte,
Lángokba kell, hogy vessen, mint az ércet,
S kiváljék a haszontalan salak.
Vagy fáraónak nem volt még betelve
Bűnmérlege, hogy az örök igazság
Kimondja: száraz e fa, tűzre véle.

DÁTÁN
Would heaven grant it might be so.

DÁTÁN
Adná az ég, hogy úgy legyen.

MÓZES
So it shall be.
Is it not written, that God takes the wits
from him whom he has marked for ruin.

MÓZES
Az úgy lesz.
Nincs-é megírva, hogy eszét veszi
Az Isten annak, akit veszni szánt.

ABIRAM
Ej, only the lord is lord without wits too,
and we with double wits perish all the same.

ABIRAM
Hej, csakhogy az úr ész nélkűl is úr,
S mi dupla ésszel addig elveszünk.

JÓZSUÉ
Why do we wait — the time runs out —
long have I said: let our weapon decide.

JÓZSUÉ
Miért is várunk - elfoly az idő -
Régen mondom már: döntsön fegyverünk.

THE HERALD (a herald appears on the balcony)
In the great Pharaoh’s name, hear,
his command is the following:
Since the slave-labor laid on Israel’s people
is still so light,
that it would dedicate three idle days
to its God in the wilderness besides;
henceforth it shall do double work. —
And since the tribute that weighs on it
is still so slight, that it gathers treasure uselessly
on its altars, its tribute shall be doubled. (Exit.)

HÍRNÖK (az erkélyen egy hírnök jelen meg)
Nagy fáraó nevében halljatok,
Parancsolatja a következő:
Mivel még oly kevés a szolgamunka,
Mely Izrael népére vettetett,
Hogy Istenének is három napot
Henyélve kíván a pusztán ajánlni;
Ezentul kettes munkát végezend. -
S mivel még oly csekély, mely nyomja őt
A sarc, hogy kincset gyűjt haszontalan
Oltárain, meg lesz kettőzve sarca. (El.)

NÉP
Oh, woe to us — we are finished — we are lost.

NÉP
Óh, jaj nekünk - végünk van - elveszénk.

ABIRAM
See, see, how the first taste agrees with you,
the sour fruit of unripe counsel? — —
Did I not say it, let us bear what fate casts on us.
Seldom does a worse evil not come after an evil.

ABIRAM
Lám, lám, hogy ízlik első kóstolóra
Fanyar gyümölcse éretlen tanácsnak? - -
Nem mondtam-é, tűrjük, mit ránk vet a sors.
Ritkán nem jő még rosszabb rossz után.

MÓZES
Dreadfully true — but our heart can be at peace,
what honor demanded, we attempted.

MÓZES
Szörnyű igaz - de szűnk nyugodt lehet,
Mit a becsűlet kívánt, megkisértük.

DÁTÁN
Honor? Ah, what does this empty word mean?
Has a Jew honor still?
Does it heal, does it feed, what is given for it?
Leave us in peace, Mózes, with your honor.

DÁTÁN
Becsűlet? Ah, hát mit tesz ez üres szó?
Van-é zsidónak még becsűlete?
Gyógyít-e, táplál-e, mit adnak érte?
Hagyj békét, Mózes, hát becsűleteddel.

ABIRAM
Do you see where your prophet has led you?
Did I not always say, let us not provoke
against ourselves, a poor, enslaved people,
the savage wrath of the mighty? —
What could we do against them,
their breath scatters us like chaff.

ABIRAM
Látjátok-é prófétátok hová vitt?
Nem mondtam-é mindig, ne ingereljük
Magunk ellen, szegény, rabszolga nép,
Ádáz haragját a hatalmasoknak? -
Mit is bírnánk mi tenni ellenök,
Lehelletök, mint polyvát, szertehord.

DÁTÁN
Now they will plunder us of our last farthings,
to which our bloody sweat still clings.
We can give up now the fleshpot,
and starving, like ragged beggars,
we may praise — if it please us — our God.

DÁTÁN
Most már kifosztnak végfilléreinkből,
Miken véres verejtékünk tapad.
Lemondhatunk most a husos fazékról,
S éhezve, rongyos koldusok gyanánt
Dicsérhetjük, ha tetszik - Istenünket.

ABIRAM
Why do we even endure this evildoer —
was it not he, who once at Pharaoh’s
drove at our people’s ruin with wicked counsel.
And even now, who knows, has he not come
to destroy us. — Oh, let us strike him down. —

ABIRAM
Miért is tűrjük e gonosztevőt -
Nem ő volt-é, ki egykor fáraónál
Népünk vesztére tört gonosz tanáccsal.
S most is, ki tudja, nem jött-é azért,
Hogy elveszítsen. - Óh, üssük le őt. -

NÉP
Let us stone him.

NÉP
Kövezzük őt meg.

ABIRAM
Then on bended knee
let us beg Pharaoh to forgive us.

ABIRAM
Aztán térden állva
Kérjük meg fáraót, hogy megbocsásson.

MÓZES
Lo, here am I, I bare my breast to you! —
Stone me, stone me — but mark this,
that the stone strikes Jehova too. —
If you like better the fleshpot,
the throne’s glitter, which casts a single ray
as alms upon the slave;
choose the beast’s quiet manger,
which secures a carefree confidence. —
And laugh at me, or throw a stone at me.
But if you like better the poor
freedom and the bloody fight — renunciation
for the God of your fathers — then hold together!
And heed me, whom God has sent to you.
Do not be anxious, only act. I will think
for you. With you instead will be the strength. —
If I say that now you must starve,
let starving be the fashion among you.
If I say beggary is an honor,
let every man wish to be a beggar.
And the bound of redemption is not far,
for the strong one will be chaff, and not the people,
whose patience alone they have known till now,
like a yoke-beast’s — but not its power.
(Húr leads Mária forward.)

MÓZES
Ím, itt vagyok, kitárom keblemet! -
Követ belém, követ - de megjegyezd,
Hogy az a kő Jehovát is találja. -
Ha jobban tetszik a húsos fazék,
A trón csilláma, mely egy-egy sugárt
Alamizsnául a szolgára vét;
Válaszd az állat nyúgodt jászolát,
Mely gondtalan bizalmat biztosít. -
S engem kacagj, vagy dobj belém követ.
De hogyha jobban tetszik a szegény
Szabadság és a véres harc - lemondás
Apáid Istenéért - összetarts!
És rám figyelj, kit Isten külde hozzád.
Ne aggódjál, csak tégy. Én gondolok
Helyetted. Nálad majd meg az erő lesz. -
Ha én mondom, hogy most éhezni kell,
Az éhezés divat legyen közötted.
Ha mondom, a koldusság tisztelet,
Koldus kívánjon lenni minden ember.
S nincs messze a megváltásnak határa,
Mert az erős lesz polyva, és nem a nép,
Melynek türelmét ismeré csak eddig,
Mint jármos állatét - de nem hatalmát.
(Húr Máriát elővezeti.)

MÁRIA
Oh, Mózes, take the half of my wreath,
your nation sends it to you as a reward.

MÁRIA
Óh, Mózes, vedd koszorúmnak felét,
Jutalmul küldi néked nemzeted.

HÚR
In this woman God judges you,
who still raised suspicion against Mózes.

HÚR
E hölgyben Isten ítél tikteket,
Kik Mózes ellen még gyanút emeltek.

MÁRIA
Long Pharaoh tarries with my bridal. —
The flower withers — revenge — revenge —

MÁRIA
Soká késik nászommal fáraó.
Elhervad a virág - boszú - boszú -

MÓZES
Oh, my people! The image is your bondage’s own.

MÓZES
Óh, népem! A kép szolgaságodé.

NÉP
True. — Revenge. — Lead us, Mózes — we go.

THE CHIEF OF POLICE (comes with bailiffs)
Apart, craven people — away from Pharaoh’s dwelling,
your hoarse clamor disturbs its peace. — (He clears the square.)

NÉP
Igaz. - Boszú. - Vezess, Mózes - megyünk.

A RENDŐRFŐ (jő poroszlókkal).
Szét, gyáva nép - el fáraó lakától,
Rekedt lármátok nyúgalmát zavarja. - (A tért kiüríti.)

A SECOND CHANGE OF SCENE
(A room in Mózes’s dwelling. Mózes and Áron lead Jókhebéd in.
Mária, Húr, Józsué, Káleb, and several more Jews follow them.)

MÁSODIK VÁLTOZÁS
(Mózes lakában szoba. Jókhebédet Mózes és Áron bevezetik.
Mária, Húr, Józsué, Káleb s még nehány zsidó követi őket.)

JÓKHEBÉD
My son! Must I keep watch much longer,
before I can lay my head to rest.
For I would not wish, far from you,
to remain in the land of bondage.

JÓKHEBÉD
Fiam! Sokáig kell-e még virasztnom,
Míg nyúgalomra hajthatom fejem.
Mert nem szeretnék messze tőletek
A szolgaság földében megmaradni.

MÓZES
You will not wait long — only endure, good mother.

MÓZES
Nem vársz sokáig - csak tűrj, jó anyám.

MÁRIA
You shall not remain. — Out there on the masterless
sands of the wilderness a bed is spread for us
by the weeping wind — the weeping wind — mother! —

MÁRIA
Nem fogsz maradni. - Ott kint az uratlan
Puszták homokján vet számunkra ágyat
A síró szél - a síró szél - anyám! -

MÓZES
This very night Aszasziel will come,
the terror-angel, and flying over this land
will smother all that is firstborn.
At this last blow Pharaoh will be moved,
and will let Israel go, that in the
wilderness it may appease its Lord’s wrath,
which lay so heavy on his land. —
My friends! Attend, therefore, closely:
go all of you out among the Jews,
and knock at every house,
that each family stand ready for the road,
the wagon packed — the cattle ready.

MÓZES
Ez éjjel még eljő Aszasziel,
A rém-angyal, s e földön átrepülve
Megfojt mindent, mi csak elsőszülött.
E végcsapásra fáraó megindul,
És elbocsájtja Izraelt, hogy a
Pusztán kérlelje meg ura haragját,
Mely országán oly súlyosan feküdt. -
Barátim! Jól figyeljetek azért:
Mind menjetek szét a zsidók közé,
És minden háznál békopogjatok,
Hogy útra készen álljon a család,
Pakolva a szekér - a marha készen.

KÁLEB
It shall be as you say.

KÁLEB
Úgy lesz, mint mondod.

MÓZES
Hear further, Káleb:
let every head of a house slaughter a lamb,
and with its blood let every threshold
be painted, where a Jew dwells.
That will be the sign of recognition.
The lamb itself let every faithful family
consume for its supper — but standing —
with a wanderer’s staff in hand — none to his bed,
and even on a chair let only the sick man rest;
so that when they knock at his door,
and the horn sounds — he may set out on the road. —
Away now, my friends, time is passing.

MÓZES
Hallj Káleb tovább:
Egy-egy bárányt öljön minden családfő,
S annak vérével minden oly küszöb
Be légyen festve, hol zsidó lakik.
Az lesz jeléül a megismerésnek.
Magát a bárányt minden hű család
Elköltse estebédül - ámde állva -
Vándorbottal kezében - ágyba senki,
Még székre is csak a beteg pihenjen;
Hogy amidőn kopognak ajtaján,
S a kürt megszólal - indulhasson útra. -
El most, barátim, az idő halad.

KÁLEB
All shall be done.

KÁLEB
Minden meglesz.

MÓZES
One thing more — wait. —
Whoever from Egypt’s accursed brood
has a neighbor, a master, an acquaintance,
let him borrow from that one gold and silver
vessels, utensils, for the feast which
we make ready to keep.

MÓZES
Még egyet - várjatok. -
Kinek Egyiptom átkos fajzatából
Szomszédja van, gazdája, ismerője,
Arany s ezüst eszközt, edényeket
Kölcsönzzön attól ünnepünkre, mellyet
Megülni készülünk.

JÓKHEBÉD
What, my son!
If you escape, go. — Look not back.
And do you still mean to come back?

JÓKHEBÉD
Hogyan, fiam!
Ha szabadulsz, menj. - Hátra se tekints.
És még te vissza készülsz?

MÓZES
No, never!
But what if we can win back a little
part at least of what was ours,
for which they flayed us — for which they robbed us;
should we not too use a stratagem, tell me,
against violence? — The world applauds
our deed, I know it well. And God overlooks it. —
But are you still here? — There is nothing to dawdle for.
(Káleb exits with several others.)

MÓZES
Nem, soha!
De hátha visszanyerhetjük kicsiny
Részét bár annak, ami a miénk volt,
Amért megnyúztak - amért megraboltak;
Ne éljünk-é fortéllyal, mondd, mi is,
Erőszak ellen? - Tapsol a világ
Tettünknek, jól tudom. S elnézi Isten. -
De itt vagytok még? - Nincs mit vesztegelni.
(Káleb többekkel el.)

ÁRON
Oh, Mózes! This grand plan dazzles me.
It seems as though with armor fit for giants
you weighed our shoulders down,
which does not shield the weak, but presses him under.

ÁRON
Óh, Mózes! Elkábít e nagyszerű terv.
Úgy látszik, mintha órjásokhoz illő
Fegyverzettel terhelnéd vállainkat,
Mely a gyöngét nem védi, de lenyomja.

MÓZES
You will grow used to it. Much a man can bear,
if he has confidence enough in himself. —
Only freedom ripens one for great instruments,
on you the sin of bondage still lies.
You fear like a prisoner, you reel at the infinite,
when first you go out of your dungeon.

MÓZES
Majd megszokod. Sokat megbír az ember,
Ha van elég bizalma önmagában. -
Szabadság érlel csak nagy eszközökre,
Rajtad még a rabságnak bűne van.
Félsz mint fogoly, szédülsz a végtelentől,
Midőn először mégy ki börtönödből.

ÁRON
But what if a traitor has spied on us —
where among slave-folk is one safe from such? —
and carries our secret before Pharaoh;
what becomes of us? — Prison and death
await us all, who could act,
when the day of action comes.

ÁRON
De hátha meglesett az áruló -
Hol biztos illyentől a szolganép? -
S titkunkat fáraó elébe hordja;
Mi lesz belőlünk? - Börtön és halál
Vár mindnyájunkra, akik tenni tudnánk,
Ha a cselekvés napja megjövend.

MÓZES
The traitor only he need fear,
who treacherously ripens a plan, whispers together,
and a notion, which lives in a few brains,
against a whole people longs to bring about. —
But our secret is an open secret,
it lives in the air, it moves in the streets,
our comrade is a whole people — our defender the great God! —
Whom does the eavesdropper betray here? —
This one may perish, that one perhaps,
but he who is called by his God,
and will save the people;
he cannot perish, him God guards.
I cannot perish, and the people will be free. —
But it has grown dark, I must go again,
once more, and for the last time, to Pharaoh.
Wait for me, as I have ordered. —
Mother, kiss me! That I may have good fortune.

MÓZES
Az árulót az félheti csupán,
Ki orvul érlel tervet, összesúg,
S eszmét, mi néhány agyvelőben él,
Egy nép dacára vágyik létesítni. -
De a mi titkunk nyilvános titok,
A légben él, az utcákon mozog,
Társunk egész nép - védőnk a nagy Isten! -
Kit árul itt el, aki leskelődik? -
Elveszhet ez, elveszhet az talán,
De az, ki meg van híva Istenétől,
És a népet meg fogja menteni;
Az el nem veszhet, azt az Isten óvja.
Én el nem veszhetek, s a nép szabad lesz. -
De bésötétült, mennem kell megint,
Még egyszer, és utószor fáraóhoz.
Úgy várjatok rám, amint rendelém. -
Anyám, csókolj meg! Hogy legyen szerencsém.

JÓKHEBÉD
My blessing with you. Mózes, be strong! —

JÓKHEBÉD
Áldásom véled. Mózes, légy erős! -

MÓZES
Kiss me, Mária, and I shall be strong.

MÓZES
Csókolj meg, Mária, s erős leszek.

MÁRIA
Yes, yes, my kiss is not honey, but poison.

MÁRIA
Igen, igen, csókom nem méz, de méreg.

HÚR
Oh, would you might bring us back good news.

HÚR
Óh, bárha jó hírt hoznál vissza nékünk.

MÓZES
He can bring no bad, who goes
to plead, knowing he goes now for the last time.
(Exit.)

MÓZES
Nem hozhat rosszat, aki úgy megyen
Könyörgeni, hogy mostan jár utószor.
(El.)

ÁRON
Let us pray! — A great moment dawns on us.
(Silent prayer.)

ÁRON
Imádkozzunk! - Nagy perc köszön reánk.
(Csendes imádság.)

JÓKHEBÉD
By now he may be there.

JÓKHEBÉD
Már ott lehet.

MÁRIA
I almost hear him speak.
His speech is modest, but resolute.
Then his face begins to burn — his eye flames —
his speech, like a mighty flood,
rises — breaks forth — sweeps all away.
Only Pharaoh — though he wavers — yet does not yield. —
Oh, alas, my head, my head — I follow no further.

MÁRIA
Én szinte szólni hallom.
Szerény beszéde, de határozott.
Majd arca égni kezd - szeme tüzel -
Beszéde, mint hatalmas áradat
Emelkedik - kitör - mindent sodor.
Csak fáraó - inog bár - még nem enged. -
Óh, jaj, fejem, fejem - tovább nem értem.

ÁRON
Is everything ready, as he ordered?
Is the threshold painted with blood?

ÁRON
Készen van-é minden, mint rendelé?
Be van-e festve vérrel a küszöb?

HÚR
Here they bring the evening meal too.
(Handmaids bring in the supper. All stand around it, only Jókhebéd sits.)

HÚR
Itt hozzák már az estebédet is.
(Szolgálók behozzák a vacsorát. Mind körülállják, csak Jókhebéd ül.)

JÓKHEBÉD
Still no sound. How painful to wait and wait,
especially when one can no longer wait long.

JÓKHEBÉD
Még semmi nesz. Mi kínos várva várni,
Kivált ha már nem várhatunk soká.

ÁRON
Hah, do they not knock?

ÁRON
Hah, nem kopognak?

JÓZSUÉ
It is only the wind roaring.

JÓZSUÉ
A szél zúg csupán.

JÓKHEBÉD
By now he could be here. — Oh, if he lingers so,
I will put him to shame, and go on ahead.
Áron, my son, come, hold up my old head.

JÓKHEBÉD
Már itt lehetne. - Óh, ha így időz,
Megszégyenítem, és megyek előre.
Áron, fiam, jőj, tartsd fel agg fejem.

ÁRON
Mother, do not faint, add a quarter-hour
to the long, long years of waiting. —

ÁRON
Anyám, ne lankadj, toldd meg egy negyeddel
A várás hosszu, hosszu éveit. -

JÓKHEBÉD
But this now, surely, is a knocking.

JÓKHEBÉD
De ez már mégiscsak kopogtatás.

ÁRON
It is not, it is not yet — only wait, good mother!

ÁRON
Nem az, nem az még - várj csak, jó anyám!

MÁRIA (suddenly inspired)
It is done, then! — Thank God, we go!
I see him as he comes, with burning face.
(Knocking is heard on every side, and noise breaks out.)

MÁRIA (hirtelen f ellelkesülve)
Megvan tehát! - Hálistennek, megyünk!
Látom, amint jő, égő arculattal.
(Mindenfelől kopogás hallik, rá zaj ébred.)

NÉP (outside)
Let us go, let us go. — Where are you, Mózes! Lead us.
(Mózes comes with a band of the people.)

NÉP (kívül)
Menjünk, menjünk. - Hol vagy Mózes! Vezess.
(Mózes egy csapat néppel jő.)

NÉP
Thanks to you, glorious, great Pharaoh,
that you have heard your imploring people,

NÉP
Hála neked, dicső, nagy fáraó,
Hogy meghallgattad esdő népedet,

MÓZES
The glory here is not Pharaoh’s,
but Israel’s eternal great God’s,
to whom the strength that bends not in its good humor
is always forced at last to yield. —
Up, then, my friends! We journey. —

MÓZES
Nem fáraóé itten a dicsőség,
De Izrael örök nagy Istenéé,
Kinek engedni mindég kénytelen
A jókedvében nem hajló erő. -
Fel hát, barátim! Útazunk. -

NÉP
Let us go.
(A horn-blast.)

NÉP
Jerünk.
(Kürtszó.)

JÓKHEBÉD
Sound, sound, horn! Wake the others,
to me announce that now I may sleep. —
Áron my son — Mózes my son — nearer.
These two hands, which your dying mother
now joins, let nothing tear apart.
Strength Mózes — counsel Áron gives,
and Jehova sends his blessing on the holy work.
Carry my body from this land of bondage
out into the wilderness. (She dies.)

JÓKHEBÉD
Riadj, riadj, kürt! Ébressz másokat,
Nekem jelented, hogy már alhatom. -
Áron fiam - Mózes fiam - idább.
E két kezet, mit haldokló anyátok
Most egyesít, ne tépje semmi szét.
Erőt Mózes - tanácsot Áron ad
S Jehova áldást küld a szent dologra.
Vigyétek testemet e rabhazából
Ki a pusztára. (Meghal.)

MÁRIA
I will take a torch,
and beating a drum, hold it high aloft,
while far off the song of triumph rings.

MÁRIA
Én fáklyát veszek,
S dobot pergetve fennlobogtatom,
Míg messze elzeng a győzelmi ének.

MÓZES
Lift up the one who has passed gently away.
Let this girl be — let her own soul lead her —
and after me. — Oh, a madwoman and a dead one
escort me. — Who would dare to stand in my road. (All exit.)

MÓZES
Emeljétek fel az átszenderültet.
Hagyják e lányt - hadd vezesse lelke -
S utánam. - Óh, egy őrült s egy halott
Kísér. - Ki merné állni útamat. (Mind el.)

(In the wilderness. Below Mount Sinai, outside the camp of the Jews.
Áron, Abiram, Dátán, Józsué, and many of the Jews come.)

(A pusztában. A Sinai hegye alatt, a zsidók táborán kívül.
Áron, Abiram, Dátán, Józsué és sokan a zsidók közül jőnek.)

ABIRAM
Hold us no longer, Áron, with vain words,
always you begged us, let us wait forty days;
that too has passed, and Mózes is not here.
Either he left us to our ruin and has fled,
or the wild beasts have torn him to pieces.

ABIRAM
Ne tarts tovább, Áron, hiú szavakkal,
Mindég kértél, várjunk negyven napot;
Elmúlt az is, s Mózes még nincs elő.
Vagy itt hagyott vesztünkre, s megszökött,
Vagy széjjeltépték a fenevadak.

ÁRON
How dare you so much as think such a thing!
Do you not fear he may stand at your back?
For believe me, he will yet return.

ÁRON
Hogy mersz ilyet még csak gondolni is!
Nem félsz-e, hogy hátad megett terem?
Mert hidd el nékem, ő még visszatér.

DÁTÁN
He is no more.

DÁTÁN
Nem az többé.

ÁRON
No more? — Nay, indeed he is.
He who led his people before Pharaoh
dry-shod across the sea;
opened a spring in the rock; and for the burnt-out
wilderness implored the nourishing manna;
holds a shielding buckler over us all;
does not vanish so cravenly, so meanly.

ÁRON
Nem többé? - Sőt igen.
Ki átvezette fáraó előtt,
Száraz lábbal népét a tengeren;
Forrást nyitott a sziklán; és kiégett
Pusztára tápláló mannát könyörg;
Védő paizst tart mindnyájunk felett;
Nem tűnik el ily gyáván, kisszerűen.

DÁTÁN
Where then have my eyes gone, where my ears?
Or, if I am not blind and deaf;
he has vanished all the same. —

DÁTÁN
Hová lett hát szemem, hová fülem?
Vagy, hogy ha nem vagyok vak és süket;
Mégis csak eltűnt. -

ÁRON
Did he not say
that of Abraham’s mighty God
he would bring back the written laws? —
But whoever, before he comes again,
turns to another God, or worships an idol,
that one shall perish by the death of death.
And you all swore an oath as well
to Jehova and to Mózes.

ÁRON
Hát nem mondta-é,
Hogy Ábrahám hatalmas Istenének
Hozandja el irott törvényeit? -
De aki addig, amíg megjövend
Más Istenhez tér, vagy bálványt imád
Az a halál halálával vesz el.
S mindannyian meg is esküdtetek
Jehovának s Mózesnek.

DÁTÁN
Holy truth.
But was it not they who turned faithless,
who took the shielding hand from off us,
so we forsake them too.

DÁTÁN
Szent igaz.
De hát nem-é ők lettek hűtlenek,
Levették rólunk a védő kezet,
Elhagyjuk mink is.

ABIRAM
You it was that Mózes
set among us as high priest — then show us
a God to lead us out from these wastes.

ABIRAM
Téged állitott
Közénk főpappá Mózes - hát mutass
Istent, ki e puszták közül kiment.

DÁTÁN
The people has already heaped its treasures —
boss, bracelet, goblet, chain, pin, clasp,
all gathered of their own accord as a gift;
make a golden bull of it, Áron,
Egypt’s God, that will lead us back.

DÁTÁN
Már összehordta a nép kincseit
Boglár, perec, serleg, lánc, tű, kapocs,
Mind összegyűlt önkényt ajándokul
Készíts arany tulkot belőle Áron,
Egyiptom Istenét, mely visszavisz.

ÁRON
No, no, I have said it, sooner will I die.
Why do you hound me ceaselessly, I am
like a startled beast, and have no resting-place
even in my own people’s camp. —

ÁRON
Nem, nem, mondtam már, inkább meghalok.
Mért is zaklattok folyvást, úgy vagyok,
Mint felverett vad, s nincs már nyughelyem
Saját népemnek táborában is. -

NÉP
See, we beg you, Áron!

NÉP
Ládd, kérünk, Áron!

ABIRAM
Hear the people’s voice.

ABIRAM
Halld a nép szavát.

ÁRON
I hear nothing.

ÁRON
Nem hallok semmit.

ABIRAM
And if we compel you.

ABIRAM
Hátha kényszerítünk.

ÁRON
Who would compel the high priest.

ÁRON
Ki kényszerítené a főpapot.

ABIRAM
Where then is the high priest’s God —
or, if there is none, what need have we of a high priest? —
Do you not see, the people is already rising.
And once the mighty lord stands up,
will the high priest be able to put it down? —

ABIRAM
Hol van tehát a főpap Istene -
Vagy, hogyha nincs, minek főpap nekünk? -
Nem látod-é, már a nép lázadoz.
S ha egyszer fölkél a hatalmas úr,
A főpap fogja-e lenyomni bírni? -

ÁRON
Oh, Mózes! Why did you leave this weight on me?
My shoulder cannot bear it, I feel I sink.

ÁRON
Óh, Mózes! Mért hagyád e súlyt reám?
Nem bírja vállam, érzem, roskadok.

ABIRAM
If you will not help — we will help ourselves.
And if then, torn apart, your people
is devoured by danger, tell me, how will you answer,
you faithless watchman of the flock? —

ABIRAM
Ha nem segítsz - segítünk mink magunkon.
S ha aztán szétszakadva, népedet
Veszély emészti fel, mondd, hogy felelsz
Te hűtlen őr a nyájról? -

ÁRON
What shall I do,
great God! — What shall I do? —

ÁRON
Mit tegyek
Nagy Isten! - Mit tegyek? -

ABIRAM
Hear his holy voice,
from the people’s lips.

ABIRAM
Halld szent szavát,
A nép ajkáról.

ÁRON
So be it. — But what if trouble comes,
will you then answer for me?

ÁRON
Úgy. - De hátha baj lesz,
Majd fogtok-e akkor felelni értem?

ABIRAM
The people reckons to no one but itself.

ABIRAM
A nép nem számol másnak, csak magának.

ÁRON
Will you dare to speak so, then, when Mózes
is before you — looks upon you. —

ÁRON
Így mertek-é majd szólni, hogyha Mózes
Előttetek lesz - rátok tekint. -

NÉP
We shall all speak so.

NÉP
Mind így beszélünk.

ÁRON
Well then, in God’s name.

ÁRON
Hát, isten neki.

NÉP
Thanks, Áron! — Victory! — Let us go.
(All exit, save Józsué.)

NÉP
Köszönjünk Áron! - Győzelem! - Jerünk.
(Mind el, kivévén Józsuét.)

JÓZSUÉ
Oh, stunted breed! You quack, with your grey hair —
and a bungler in wisdom — you think
you are called now to lead a nation,
because the marrow has dried from your bones,
and with it your vigor. — Do you think
that because you strike a bargain with every fox,
you are the faithful guardian of your flock? — Away, away with you!
Only play the self-conceited, with weighty face,
but let me not see it. — I will be no party to it,
let the guilty bargain not weigh down my soul.
My day rises again with Mózes,
then we shall reckon — then we shall reckon. —

JÓZSUÉ
Óh, törpe faj! Te nyegle, ősz hajaddal -
S a bölcseségben kontár - azt hiszed
Hivatva vagy már nemzetet vezetni,
Mert csontjaidból a velő kiszáradt,
És véle az erély. - Hát azt hiszed,
Mert minden rókával megalkuszol;
Nyájad hű őre vagy? - El, el veled!
Csak tégy önhitten, fontos arculattal,
De én ne lássam. - Részes nem leszek,
A bűnös alku lelkemet ne nyomja.
Az én napom Mózessel kel fel újra,
Akkor majd számolunk - majd számolunk. -

MÓZES (bringing the two tablets of the covenant)
In my hand at last is the covenant,
which Jehova made with his people —
written on these tablets with his own finger.
In my hand this holy law, which as a shield
will ever defend my people,
while with faith and faithfully it clings to it.
And by God’s good favor I am
the chosen one, from whose hand
this blessing falls upon the people’s head. —

MÓZES (a két frigytáblát hozva)
Kezemben van hát végre a szövetség,
Jehova melyet népével kötött -
Saját ujjával e táblákra írva.
Kezemben e szent törvény, mely paizs
Gyanánt védendi mindég népemet,
Míg hozzá hittel s hűn ragaszkodik.
És Isten jóvoltából én vagyok
A megválasztott, akinek kezéből
Ez áldás a népnek fejére hull. -

JÓZSUÉ (steps before him)
Mózes! Though you forbade it, I have come before you.

JÓZSUÉ (elébe lép)
Mózes! Bár megtiltád, elédbe jöttem.

MÓZES
You must have strong cause — for you are not wont
to make light of my command. Tell me, what trouble.
Your kindled cheek is a sign of furious wrath,
and the tear in your eye shows grief. —

MÓZES
Erős okod lehet - mert nem szokád
Kicsinyleni parancsom. Mondd, mi baj.
Kigyúlt orcád bőszült harag jele,
S a könny szemedben bánatot mutat. -

JÓZSUÉ
Truly I do not know which of the two
got the upper hand over the other.
(Sounds of joy, trumpet-blasts from the camp.)

JÓZSUÉ
Valóban nem tudom kettő közül
Melyik került felűl a másikon.
(Örömzaj, trombitaszó a táborból.)

MÓZES
Conquer you the conqueror, my son. —
I feared my people had suffered loss,
but thank God, from the camp
a sound of joy comes to greet me. —
So it is only your person that was wronged.
Youth is very irritable,
its still-virgin temper feels every slight;
overlook it, my son. If you endure, fresh honor on you.
And we shall set it right, you will see, if we live.

MÓZES
A győzteset te győzzed meg, fiam. -
Féltem, hogy népem érte veszteség,
De hálistennek a tábor felől
Örömhang jő üdvözlésűl elém. -
Személyed érte hát csak bántalom.
Az ifjuság ingerlékeny nagyon,
Még szűz kedélye minden gáncsot érez;
Nézd el, fiam. Ha tűrsz, új dísz reád.
S majd helyre ütjük, meglátod, ha élünk.

JÓZSUÉ
Ah, Mózes! It is God they wronged — not me.

JÓZSUÉ
Ah, Mózes! Istent sérték meg - nem engem.

MÓZES
Do not jest, child, now of all times, with me,
when in my hand is his holy law.
Who would dare offend the God
of Abraham. —

MÓZES
Ne tréfálj gyermek, most kivált, velem,
Midőn kezemben szent törvénye van.
Ki merné Ábrahámnak Istenét
Megsérteni. -

JÓZSUÉ
Who? An out-of-its-wits people,
that has banished him, and set another God in his place.

JÓZSUÉ
Ki? Egy eszeveszett nép,
Mely számüzé, s más Istent tett helyébe.

MÓZES
You speak in a fever.

MÓZES
Lázban beszélsz.

JÓZSUÉ
Oh, see then, see for yourself.
(The Jews bring the golden bull in festal procession, with music and banners.
Before it goes Áron in high-priestly robes. Mária and other women beat drums,
dancing. Mózes watches a while amazed, then steps before them.)

JÓZSUÉ
Óh, ládd hát, ládd magad.
(A zsidók zenekísérettel, zászlókkal az arany tulkot díszmenetben hozzák. Előtte Áron főpapi díszben megy. Mária s más nők táncolva dobot vernek. Mózes egy ideig ámulva nézi, aztán eléjökbe lép.)

MÓZES
Halt, mad people, ho! — Not a step further! —
(The procession halts, the music falls silent.)
Who made this idol? — Now, who was
bold enough to rise up against God? —
Are you deaf, people, that you cannot answer? —
Would that my word were thundering, like the storm,
as God’s will be, when he calls you to account
for the grace he lavished on you in vain. —
What need have you of a law either — away with it —
perish in yourself, together with your idol.
(He smites the golden bull with the stone tablets; both are shattered.
The people slinks away; only Mózes, Áron, Józsué, Húr, and Mária remain.)

MÓZES
Megállj őrült nép, hó! - Lépést se többet! -
(A díszmenet megáll, a zene elnémul.)
Ki alkotá e bálványt? - Nos, ki volt
Elég merész felkelni Isten ellen? -
Siket vagy-é nép, hogy felelni nem tudsz? -
Bár lenne szóm dörgő, mint a vihar,
Mint Istené lesz, számon hogyha kéri
Kegyét, melyet hiába rád pazarlott. -
Minek neked törvény is - el vele -
Vessz el magadban, bálványoddal egyben.
(A kőtáblákkal az aranytulokhoz sújt, mindkettő összetörik. A nép elsompolyog, csak Mózes, Áron, Józsué, Húr és Mária maradnak.)

ÁRON
Forgive me, Mózes, the people compelled me.

ÁRON
Bocsáss meg Mózes, a nép kényszerített.

HÚR
Forgive me, I know not what dizziness,
what evil spirit seized our camp.

HÚR
Bocsáss meg, nem tudom, mi szédület,
Gonosz szellem fogá el táborunkat.

MÁRIA
And it spread — it spread. Who can stand against
what seethes in a people? — Not I, that I know.
My mad word is the people’s heartbeat.
Ah, ah — so fair is such a fleeting frenzy. —

MÁRIA
S ragadt - ragadt. Ki állhat annak ellen,
Mi egy népben forr? - Én nem, azt tudom.
Őrült szavam a népnek szívverése.
Ah, ah - oly szép az illyen tünde mámor. -

MÓZES
How they slunk away, like a beaten dog.
He who was boldest behind my back,
is perhaps the first now to wash his hands. —
Now, Áron! Tell me, then, does such a people
deserve that for it you should deny God? —

MÓZES
Hogy elsompolygtak, mint a vert kutya.
Ki legmerészebb volt hátam megett,
Talán első, ki mossa most kezét. -
No, Áron! Mondd hát, mondd, érdemli-é
Ily nép, hogy érte Istent megtagadd? -

ÁRON
I have no defense, but only his mercy.

ÁRON
Nincsen más védelmem, mint csupán kegyelme.

MÓZES
Ho, Józsué! — Among this sea of people
did none, tell me, stand faithful?

MÓZES
Hej, Józsué! - E tenger nép között
Nem állt-e meg hiven, mondd, senki is?

JÓZSUÉ
Yes, but one in ten only, my lord,
the kindred of Levi. Oh, what a pity
to see this drop of noble wine washed away,
in a rotting marsh.

JÓZSUÉ
Igen, de tíz közül csak egy, uram,
A Lévi nemzetsége. Óh, mi kár
E csepp nemes bort szétmosódva látni,
Egy rothadó posványban.

MÓZES
A poor comparison.
A handful of grain there is in a bushel of chaff,
in an idol-clod one speck of gold;
the wind carries this, the wave snatches that,
we cull the precious out of it. — —
Gird on your sword, Józsué, and take with you
the Levites, go through the camp
from end to end and kill, destroy, all on your way
that was faithless, woman and child.
Ask not how many, only mark what kind.
(Józsué exits; soon after, Mária and Húr likewise.)

MÓZES
Rossz hasonlat.
Maroknyi szem van véka polyva közt,
Bálvány-göröngyben egy szemer arany;
Azt hordja szél, ezt a hab kapja el,
Kiválasztjuk belőle a becsest. - -
Köss kardot Józsué, és vedd magadhoz
A lévitákat, menj a táboron
Végig s ölj, pusztíts, mindent útadon,
Mi hűtelen volt, nőt és gyermeket.
Ne kérdezd, mennyi, azt nézd csak, minő.
(Józsué el, kisvártatva Mária és Húr szintén.)

ÁRON
Consider, Mózes, I beg you, what you do.
Though the right speak for you,
it is a very rigid sword — it breaks easily,
and a more supple steel cuts surer. —
Believe me, prudence would now counsel otherwise.
(A horn-blast.)

ÁRON
Gondold meg, Mózes, kérlek, mit teszesz.
Ha a jog melletted beszélne is,
Nagyon merev kard az - könnyen törik,
S biztosban vág hajlékonyabb acél. -
Hidd, mást javallna most is az eszély.
(Kürtszó.)

MÓZES
Prudence counseled the making of the idol too.

MÓZES
A bálványalkotást is az javallta.

ÁRON
But what if, Mózes! The death-doomed
people will not, like a dumb brute,
let itself be dragged to the slaughter-bench? You know,
ten stand against one — and despair! —

ÁRON
Hát hogyha, Mózes! A halálra szánt
Nép nem hagyandja, mint buta barom,
Hogy mészárszékre hurcolják? Tudod,
Tiz áll egy ellen - s a kétségb’esés! -

MÓZES
And the shame, and the sense of its sin,
which slackens the sinews of its arm,
is that not with me, a slaying angel? —
(Wailing, noise.)

MÓZES
Hát a szégyen, s bünének érzete,
Mely ellankasztja karja izmait,
Öldöklő angyalul nincs-é velem? -
(Jajgatás, zaj.)

ÁRON
Dreadful sounds!

ÁRON
Rettentő hangok!

MÓZES
Cut on, kill, fear not! —

MÓZES
Vágd csak, öld, ne félj! -

ÁRON
The marrow freezes in my bones!

ÁRON
Csontomban dermed a velő!

MÓZES
Forward!
If it pains you, stop your ears well,
this traitor easily makes a league
with your enemy. (Wailing again.)

MÓZES
Előre!
Ha néked fáj, jól dugd be a füled,
Ez áruló könnyen szövetkezik
Ellenségeddel. (Ismét jajszó.)

ÁRON
Mózes! Mercy.

ÁRON
Mózes! Irgalom.

MÓZES
The serpent too feels pain, if you tread on it.
The jackal, with a spear in its breast,
cries bitterly too — and you do not believe it.
Believe not, believe not! — Destroy it — let it hiss.
(Káleb and Húr come running.)

MÓZES
Fáj a kigyónak is, ha rátapodsz.
Kelevézzel szügyében a sakál is
Keservesen sír - s nem hiszesz neki.
Ne higgy, ne higgy! - Pusztítsad - hadd sziszegni.
(Káleb és Húr szaladva jőnek.)

KÁLEB
Command back, I beg you, into its sheath
the sword of vengeance now!

KÁLEB
Parancsold vissza, kérlek, hűvelyébe
Már a boszúnak kardját!

MÓZES
So? — Command
the marshaled storm back, if you can,
before it has beaten the field flat.

MÓZES
Úgy? - Parancsold
A felvonult vészt vissza, hogyha bírod,
Mig a mezőt elverte.

ÁRON
Oh, you can do it,
it hangs on a single word of yours.

ÁRON
Óh, te bírod,
Csak egy szavadtól függ.

MÓZES
It will return
of itself, believe me, when it has fed full.

MÓZES
Majd visszatér
Magától is, hidd el, ha jóllakott.

HÚR
It is enough, Mózes.

HÚR
Elég volt, Mózes.

MÓZES
Does the rebel still live?
(Abiram, Dátán come with Jews.)

MÓZES
Már nem él-e pártos?
(Abiram, Dátán zsidókkal jőnek.)

ABIRAM
Have mercy on us.

ABIRAM
Irgalmazz nékünk.

DÁTÁN
By our God we beg you.

DÁTÁN
Istenünkre kérünk.

MÓZES
Why did you name him! — Ah, up, Józsué!
Do you perhaps already flag? By our God I beg you
too — in his service do not grow weary.

MÓZES
Mért is nevezted! - Ah, fel, Józsué!
Talán lankadsz már? Istenünkre kérlek
Én is - szolgálatában el ne fáradj.

DÁTÁN
You are more unbending than the Lord himself! —

DÁTÁN
Hajthatlanabb vagy, mint maga az Úr! -

MÓZES
Hah, which Lord! — He whom you forsook,
or he for whom you grudge to shed blood? —

MÓZES
Hah, mellyik Úr! - Az-é, kit elhagyál,
Vagy az, kiért sajnálsz vért ontani? -

ABIRAM
Do not think, Mózes, that cowardice leads me —
to die today or tomorrow is one to me.
But if the God of Abraham
gave us into your hand, that you might win
a homeland for us; what will he say, if you so squander
our blood. And what will become of you too,
if you stand without a people, with a mere handful? —

ABIRAM
Ne hidd, Mózes, hogy gyávaság vezet -
Meghalni ma, vagy holnap, egy nekem.
De hogyha Ábrahámnak Istene
Azért adott kezedbe, hogy hazát
Szerezz nekünk; mit mond, ha így fecsérled
Vérünket. És mi lesz belőled is,
Ha nép nélkűl állsz néhanyad magaddal? -

MÓZES
See how vain you are — that you still think
it can be your lord’s task,
to win a homeland for a cowardly, base people! —
Believe it not, believe it not. — The people is but a witless instrument,
in the hand of a few great ones, who write
the world’s history with its blood. —
Your lord’s aim is to create a home
for his temple that shines upon the whole world;
the people is the instrument, I the executor. (Wailing.)

MÓZES
Lám mily hiú vagy - hogy még azt hiszed,
Uradnak az lehet feladata,
Egy gyáva, rossz népnek hazát szerezni! -
Ne hidd, ne hidd. - A nép csak dőre eszköz,
Egyes nagyok kezében, akik a
Világtörténetet vérével írják. -
Uradnak célja hont teremteni
Egész világra fénylő templomának,
A nép az eszköz, én a végrehajtó. (Jajgatás.)

ÁRON
How can you say so cold a word to such music. —

ÁRON
Hogy mondhatsz ily hideg szót ily zenéhez. -

MÓZES
I hear nothing. — Out of my sight! —

MÓZES
Nem hallok semmit. - El szemem elől! -

MÁRIA (comes swiftly)
Ah, Mózes, they will not let me
to the slaughter, they thrust me aside, like a fool —
as though I no longer even deserved
a sword-thrust! — Oh, oh, what a disgrace. —

MÁRIA ( sebesen jő)
Ah, Mózes, engem nem bocsájtanak
A torhoz, félre löknek, mint bolondot -
Mint hogyha már nem is érdemlenék
Egy karddöfést! - Óh, óh, minő gyalázat. -

MÓZES
Go, go, do not vex me! —

MÓZES
Menj, menj, ne bosszants! -

MÁRIA
Is it thus, then, that
you can keep your sister, tell me, in honor? —
For what others did,
that I too did. I wept and rejoiced
always with the people; and yet now, when
on quiet tents a savage marauder breaks,
and their peaceful dwellers fall down together,
with bleeding breast, yet still embracing one another;
they kick me out, like a worthless cur. —
Is this in order, Mózes? — Woe is me! —

MÁRIA
Hát testvéredet
Így bírod-é csak, mondd, feltartani
A tiszteletben? - Hisz mit más csinált,
Azt tettem én is. Sírtam és örültem
Mindég a néppel; s mégis most, midőn
Csendes sátrakra ádáz martalóc tör,
S békés lakóik vérező kebellel
De még ölelve egymást esnek össze;
Engem kirúgnak, mint hitvány kutyát. -
Rendén van-é ez Mózes? - Jaj nekem! -

MÓZES
You are raving, girl! —

MÓZES
Őrjöngsz, leány! -

MÁRIA
Your people raved too. —
Take, Mózes, this dagger — I beg you, stab me dead,
and spare not Áron either, he is one blood with you. —
Do not leave us as a common disgrace.
He mocks us, who does not cast a stone at us. —

MÁRIA
Őrjönge néped is. -
Fogd, Mózes, e tőrt - kérlek, szúrj agyon
S Áront se kíméld, egy vér véled ő is. -
Ne hagyj bennünket közgyalázatul meg.
Kigúnyol, aki nem dob ránk követ. -

MÓZES
Go, Káleb! Húr, you too go from the other side,
let Józsué lower the sword. —

MÓZES
Menj, Káleb! Húr, te is menj másfelől,
Bocsássa le a kardot Józsué. -

KÁLEB
I thank you, Mózes.

KÁLEB
Köszönöm, Mózes.

HÚR
Girl, yours is the merit.

HÚR
Lány, tiéd az érdem.

MÓZES
Let her thank the great God of Abraham,
who has been spared.

MÓZES
Köszönje Ábrahám nagy Istenének,
Ki megmaradt.

MÁRIA
Who has been spared — and for what? —
Ah, do you understand it, Abiram? I do not. — —
See, see, how happy is the unhappy one,
he does not dread death. — While the happy one
is unhappy, in ceaseless dread. —

MÁRIA
Ki megmaradt - s minek? -
Ah, érted-é, Abiram? Én nem értem. - -
Lám, lám, mi boldog a boldogtalan,
Nem retteg a haláltól. - Míg a boldog
Boldogtalan, szünetlen rettegésben. -

HÚR
Be blessed, Mózes! —

HÚR
Légy áldva, Mózes! -

MÓZES
Are you still prattling here? —
(Húr and Káleb exit.)
You, Áron and Mária, are banished
from the camp, until heaven
thinks your punishment too much,
and I do not say: come back, it is enough.
(Áron and Mária go.)
Now away, all of you! Leave me alone.
I have need to be alone.
The people has won mercy, and its law
lies here in the dust, shattered all to pieces.
God will not write it again — let me then
gather up, I who saw it — its holy fragments.
For without a law what is the people good for. —
(Józsué comes with several others, among them Káleb and Húr too.)

MÓZES
Mégis itt fecsegtek? -
(Húr és Káleb el.)
Ti, Áron s Mária, száműzve vagytok
A táborból, mindaddig, míg az ég
Meg nem sokallja büntetésteket,
S én azt nem mondom: jőjetek, elég volt.
(Áron s Mária elmennek.)
Most el, mindnyájan! Hagyjatok magamra.
Szükségem van rá, hogy magam legyek.
A nép kegyelmet nyert, s törvénye itt
Hever porondban, összevissza-törve.
Isten nem írja újra - hadd szedem fel
Hát én, ki láttam - szent darabjait.
Hisz törvény nélkül a nép is minek. -
(Józsué többekkel jő, köztük Káleb és Húr is.)

JÓZSUÉ
New trouble again! Spiritless, terrified,
our watchmen come running back, that the
Moabites draw near with a strong host,
ready to fall upon us.

JÓZSUÉ
Új baj megint! Lelketlenűl, ijedve
Szaladnak vissza őreink, hogy a
Moabiták erős haddal közelgnek,
Ránkütni készen.

MÓZES
What then? — If they come,
then here they will be.

MÓZES
Hát aztán? - Ha jőnek,
Hát itt lesznek.

ABIRAM
Ah, that we know too.
But they come not to feast as guests.
Their wildly rolling eyes watch for plunder,
they thirst for the blood of brave men,
and string woman and child on the slave-rope.

ABIRAM
Ah, azt tudjuk mi is.
De nem vendégeskedni jőnek ám.
Prédára les vadon forgó szemök,
Vérét ohajtják bátor férfiaknak,
S rabszíjra fűznek nőt és gyermeket.

MÓZES
Do not let them, proud, heroic sons.

MÓZES
Ne engedjétek, büszke, hős fiak.

KÁLEB
Nor will we let them, Mózes, only lead us,
for that we came, indeed.

KÁLEB
Nem is engedjük, Mózes, csak vezess,
Ezért jövénk épp.

MÓZES
That I will not do now.
I will not wrangle with Jehova.
He finds the unclean blood that flowed too little,
and he sends this heathen host upon you;
that it may finish what to finish
I was too weak.

MÓZES
Már azt nem teszem.
Jehovával pörölni nem fogok.
Kevesli az elfolyt tisztátalan vért,
S ő küldi rátok e pogány hadat;
Hogy az végezze el, mit végzeni
Én gyönge voltam.

ABIRAM
Nay, perhaps too strong,
more than was fitting. Carelessly you mowed
down our shoots, and now mockingly you say
to the dry trunk: well, why do you not bloom. —
You took the crutch from the old man’s hand,
and now, laughing, you goad him to run.

ABIRAM
Sőt talán erősebb,
Mint célszerű volt. Gondtalan metélted
Le sarjainkat, s most gúnyolva mondod
A száraz törzsnek: nos, mért nem virulsz. -
Ki vetted a mankót az agg kezéből,
S mostan kacagva sarkalod szaladni.

MÓZES
And what is the moral of this long speech?
Perhaps by the time you finish, our camp is afire.

MÓZES
S mi e hosszú beszédből a tanúság?
Tán míg bevégzed, ég már táborunk.

ABIRAM
The moral is this, that if you do not butcher
our young men, we will defend ourselves.
But now help, since you brought the trouble on us.

ABIRAM
Az a tanúság, hogyha ifjainkat
Le nem mészárlod, védjük mink magunkat.
De most segíts, ha a bajt ránk hozád.

MÓZES
I am no God, I cannot make
what has happened into what has not happened,
and I will not answer for them to you. —
But this I can say with a quiet soul,
that all who perished through me,
had they lived till now, by the foe’s steel
God now would destroy.

MÓZES
Én Isten nem vagyok, történteket
Nem történtekké tenni nem tudok,
S felelni értök nem neked fogok. -
De azt nyugodt lélekkel mondhatom,
Hogy mindazt, aki általam veszett el,
Ha eddig él vala, ellen vasával
Isten most rontja el.

KÁLEB
Come then, and lead us.

KÁLEB
Jőj hát, s vezess.

NÉP
Lead — lead.

NÉP
Vezess - vezess.

MÓZES
I have said it, I will not.
Try your own strength.
Without a blessing let us see what the arm can bear.
For you say I too am only one
in the crowd, like any other man;
and without one, anything can be done.
(A horn-blast.)

MÓZES
Mondtam már, nem teszem.
Próbáljátok meg önerőtöket.
Áldás nélkül lássuk, mit bír meg a kar.
Hisz azt mondjátok, én is egy vagyok
Csak a tömegben, mint akárki más;
S egy nélkül bármi is megeshetik.
(Kürtszó.)

NÉP
The enemy is upon us.

NÉP
Nyakunkon az ellenség.

MÓZES
Up, then! —

MÓZES
Fel tehát! -

KÁLEB
Who will lead us?

KÁLEB
Ki fog vezetni?

ABIRAM
Is there no man among us?

ABIRAM
Nincs-e férfi köztünk?

NÉP
A leader, a leader! —

NÉP
Vezért, vezért! -

ABIRAM
God sends none from heaven.

ABIRAM
Isten nem küld az égből.

JÓZSUÉ
Is there none better than I? Well, in his holy name
I will lead you then! —

JÓZSUÉ
Nincs senki nálam jobb? No, szent nevében
Hát majd vezetlek én! -

NÉP
After him, then! —
(All exit, save Mózes, Káleb, Abiram, and Dátán.)

NÉP
Utána csak! -
(Mind el, Mózes-, Káleb-, Abiram- és Dátánon kívül.)

MÓZES
Káleb! Climb there to the hilltop — look
after our people. Tell me, what do you see? — Oh, will
God’s grace go to battle with it,
or has he decreed its deserved fall? —

MÓZES
Káleb! Hágj ott a dombtetőre - nézz
Népünk után. Mondd, mit látsz? - Óh, fog-é
Isten kegyelme harcra szállni véle,
Vagy elhatárzá érdemlett bukását? -

KÁLEB
They have clashed already. — As though two storms
marched up against each other and crashed together,
night covers the valley, this way and that
the lightning darts, and in the chaos
the eye cannot see which has grown the stronger,
only their bellowing melts into one,
and the reaped-bare waste shows
how, arm in arm, they scatter death.

KÁLEB
Már összecsaptak. - Mintha két vihar
Vonul fel egymás ellen s összezördül,
A völgyet éj takarja, összevissza
Cikázik a villám, s a zűr között
Nem látja a szem, melyik lett erősebb,
Csak bömbölésük olvad együvé,
És a letarlott pusztaság mutatja,
Amint karöltve szórják a halált.

MÓZES
Open your eyes well, Káleb. The veil of dust
has split in two, what do you see? —

MÓZES
Nyiss jól szemet, Káleb. Kettészakadt
A porfátyol, mit látsz? -

KÁLEB
Ah, Józsué. — —
Like an enraged tiger he thrusts forward,
behind him a broad bloody track lies clear.
Already he stands before the leader. They clash.
Their swords throw sparks, and he himself is lost to sight.

KÁLEB
Ah, Józsuét. - -
Mint bőszűlt tigris törtet ő előre,
Utána széles vérnyom lesz szabad.
Már a vezér előtt áll. Összecsapnak.
Kardjok szikrát vet, s nem látszik maga.

MÓZES
Cut, cut, my son!

MÓZES
Vágd, vágd, fiam!

KÁLEB
Lo, from the mountains
like a flood, a fresh host rushes forth.
They ring him round. — Our banner sways — sways.
Our people begins to fall back — the ranks break. —
In a moment we are finished!

KÁLEB
Ím, a hegyek felől
Mint áradat, új nép rohan elő.
Körülveszik. - Zászlónk inog - inog.
Népünk hátrálni kezd - a rend bomol. -
Mindjárt végünk van!

DÁTÁN
Oh, Mózes, help!

DÁTÁN
Óh, Mózes, segíts!

MÓZES (raises his arms and stretches them toward the battle)
Jehova! God of our hosts,
fight with us — let not your people perish.

MÓZES (karjait felemeli s a harc felé terjeszti.)
Jehova! Sergeinknek Istene
Harcolj velünk - ne hagyd elveszni néped.

KÁLEB
Heaven has heard. — Wondrous! —
The breaking ranks have stood firm as a wall.
Our banner waves again — our foe falls back.

KÁLEB
Meghallgatott az ég. - Csodálatos! -
Falként megálltak a bomló sorok.
Zászlónk megint leng - hátrál ellenünk.

DÁTÁN
Be blessed, Mózes. A great sign you have wrought
again among us.

DÁTÁN
Áldott légy, Mózes. Nagy jelet cselekvél
Megint közöttünk.

ABIRAM
What? — That he well spied out
the right moment? — Oh, you old child!
Your credulity moves me only to a smile.

ABIRAM
Mit? - Hogy jól kileste
A kellő percet? - Óh, te vén gyerek!
Hiszékenységed csak mosolyra készt.

DÁTÁN
Do not blaspheme, Abiram.

DÁTÁN
Ne káromolj, Abiram.

ABIRAM
And do you not
rave! — Why does he torment himself so long? —
Let him only lower his hand boldly,
our skirmishers will finish the rest.

ABIRAM
És te ne
Rajongj! - Mit is kínlódik oly soká? -
Eressze csak le bátran a kezét,
Csatáraink a többit majd bevégzik.

MÓZES (lowering his hand)
Let them finish it, then — let us see, you foolish man.

MÓZES (kezét lebocsájtva)
Végezzék hát be - lássuk, dőre ember.

KÁLEB
Oh, woe is me! — The flashed-up success
was only a fresh spur to Moab’s fury.
Its fleeting lightning left a thicker night. —
A hidden band has got round to the rear,
and already scales our camp’s ramparts.
The child shrieks — our women howl.
A fiery furrow races, vying
with the enemy, the whole length of our camp.

KÁLEB
Óh, jaj nekem! - A felvillant siker
Új sarkantyú volt csak Moab dühének.
Futó villáma sűrűbb éjt hagyott. -
Hátban került egy elrejtett csapat,
S már táborunknak mássza sáncait.
Sivít a gyermek - hölgyeink üvöltnek.
Tüzes barázda nyargal versenyezve
Az ellenséggel, végig táborunkon.

DÁTÁN
Mózes, forgive us only once more,
and let not your people perish for one fool.

DÁTÁN
Mózes, csak egyszer még bocsáss nekünk meg,
S ne hagyd elveszni néped egy bolondért.

MÓZES (stretching out his arms again)
Yes, you are great, Lord of Abraham!
Our pettiness shall set no bound
for you, for which you would let your great plan fall.

MÓZES (karjait újra kiterjesztve)
Igen, te nagy vagy, Ábrahám ura!
Kicsínyességünk korlátot nem írand
Neked, melyért nagy tervedet elejtsd.

KÁLEB
You speak well, Mózes! — I stand astonished,
heaven has sent us an ally.
The wind has turned, and with serpent-tongues
the flame runs round about our pursuers.
The murderous host bellows — gladly it would flee —
but there is no escape — yonder all is ablaze. —
Our host wins confidence — a song of triumph
rises here and there — only in places does
the enemy still hold.

KÁLEB
Jól mondod, Mózes! - Megdöbbenve állok,
Szövetségest küldött nekünk az ég.
A szél megfordult, és körülszaladja
Kigyónyelvekkel a láng üldözőink.
Bőg a gyilkos had - futna szívesen -
De nincs menekvés - ottan ég egészen. -
Hadunk bizalmat nyer - győzelmi ének
Emelkedik itt-ott - csak hellyel áll még
Az ellenség.

MÓZES
Thanks to you, Lord!
You, who gave into my feeble arms
so blessing-rich a strength, defend hereafter too
my people. For your servant’s sinews
are only the sinews of a man. — I can no more.
(He lowers his hands.)

MÓZES
Hála neked, Uram!
Te, aki adtál gyönge karjaimba
Oly áldásdús erőt, védd meg tovább is
Én népemet. Mert szolgád izmai
Csak emberizmok. - Nem birom tovább.
(Kezeit lebocsátja.)

KÁLEB
What is it, what is it! — Is Moab a dragon-brood,
that though we strike off each head one by one,
ten others grow in place of every one?

KÁLEB
Mi az, mi az! - Sárkányfaj-é Moáb,
Hogy egyenként leüssük bár fejét,
Más tíz nőjön ki mindenik helyett?

ABIRAM
Are you tired, Mózes? Come, Dátán, make haste —
why do we not hold up his arms?
Lean on us, Mózes. So. Only lift
your soul to heaven — your body is our care. —
(They support Mózes’s arms.)

ABIRAM
Fáradt vagy, Mózes? Jőj, Dátán, siess -
Miért nem támogatjuk karjait?
Pihenj ránk, Mózes. Így. Te csak emeld
Az égbe lelked - tested a mi gondunk. -
(Mózes karjait gyámolítják.)

MÓZES
Your victory is double, God of hosts —
before your strength the enemy bows.
Your mighty spirit forces the unbeliever too
to believe in your glory.
(Sounds of victory.)

MÓZES
Győzelmed kettes, sergek Istene -
Erődnek az ellenség meghajol.
Hatalmas szellemed meg a hitetlent
Dicsőségedben hinni kényszeríti.
(Győzelmi zaj.)

KÁLEB
We have won, we have won! Moab flees wildly.
Only the cutting is left, and our fighters are not slack.
It was the last flicker of the lamp,
that frightened us just now.
(Józsué comes with Húr and fighters. They lead prisoners of war,
among them Amra too, and bring spoil.)

KÁLEB
Győztünk, győztünk! Moáb vadon szalad.
Csak vágni kell, s nem restek harcosink.
A lámpa végső lobbanása volt,
Mi az imént megdöbbentett vala.
(Józsué jő Húrral s harcosokkal. Hadifoglyokat vezetnek, köztök Amrát is, és zsákmányt hoznak.)

MÓZES
Heaven sent you — to my breast, my good son!

MÓZES
Hozott az ég - keblemre, jó fiam!

JÓZSUÉ
With rich spoil we have returned, Mózes.

JÓZSUÉ
Gazdag zsákmánnyal tértünk vissza, Mózes.

DÁTÁN
My friends! A great sign has happened here meanwhile.
Thank Mózes for the victory. —

DÁTÁN
Barátim! Itt nagy jel történt azóta.
Köszönjétek Mózesnek a győzelmet. -

MÓZES
Jehova’s alone is all the glory,
who has forgiven his people’s sins. —
And now up, my friends — come after me. —
Whoever has so much as a mite’s worth
above his food and his clothing,
let him add it to this spoil.
And we will set up a tent on it for Jehova,
splendid, worthy of his victorious name.
(All exit, save Józsué and Amra.)

MÓZES
Jehováé csupán minden dicsőség,
Ki megbocsájtá népe bűneit. -
S most fel, barátim - jőjetek utánam. -
Kinek csak egy batkát érője van,
Mi élelmén s ruházatán felül van,
Az e zsákmányhoz fogja toldani.
S állítunk sátort rajta Jehovának,
Fényest, méltóat győzelmes nevéhez.
(Mind el, kivévén Józsuét és Amrát.)

JÓZSUÉ
Well, my fair sister, are you still so glum?

JÓZSUÉ
Nos, szép húgom, még mindég oly komor vagy?

AMRA
And why should I smile — at you, perhaps, you knave? —

AMRA
S miért mosolygjak - tán reád, pimasz? -

JÓZSUÉ
And not rather at me, than at that clumsy
fighter, from whom I won you.

JÓZSUÉ
És nem inkább rám-e, mint azon esetlen
Harcosra, akitől kinyertelek.

AMRA
May my people’s God strike you for it.

AMRA
Verjen meg érte népem Istene.

JÓZSUÉ
Ah, ah, mine is stronger, he will protect me.

JÓZSUÉ
Ah, ah, erősb enyém, majd az megóv.

AMRA
Then before him there is no law and no justice.

AMRA
Úgy nincs előtte törvény és igazság.

JÓZSUÉ
Always you only sulk. Tell me, does it become
dove’s eyes to roll so wildly?
Does it become your soft lips better
to pout so, than to kiss prettily? —
Truly it is a pity God withheld from you
the knowledge of all that is the true
charm of a woman.

JÓZSUÉ
Mindig csak duzzogsz. Mondsza, illik-é
Galamb szemeknek ily vadul forogni?
Lágy ajkaidnak jobban illik-é
Így biggyeszkedni, mint csókolni szépen? -
Bizony kár, hogy megvonta tőled Isten
Mindaztat tudni, ami csak valódi
Kecse a nőnek.

AMRA
Oh, do not think it — do not think it!
I know all that, when there is one for whom.

AMRA
Óh, ne hidd - ne hidd!
Tudom én mindazt, hogyha van kinek.

JÓZSUÉ
And is there not one now too? Why, you saw yourself,
that my sword is keener, my hand quicker,
than your hero’s was. My heart too perhaps
is a match for his. Only try it, Amra.

JÓZSUÉ
Hát nincs-e most is? Hisz láttad magad,
Hogy kardom élesebb, gyorsabb kezem,
Mint hősödé volt. Szívem is talán
Felér övével. Kísértsd csak meg, Amra.

AMRA
May heaven destroy me, if I try.

AMRA
Veszejtsen el az ég, ha megkisértem.

JÓZSUÉ
Come to your senses, Amra. See, I am your lord,
and yet I treat you not as a serving-maid.

JÓZSUÉ
Térj észhez, Amra. Ládd, urad vagyok,
S mégsem szolgálóul bánok véled.

AMRA
Treat me so, then. Sooner will I carry
your water-pail, than hear your honeyed words. —

AMRA
Bánj úgy velem hát. Inkább hordozom
Vízcsöbrödet, mint hallom mézszavad. -

JÓZSUÉ
You may yet repent it, and it will be too late perhaps,
that you were so cold. Oh, Amra, I beg you.

JÓZSUÉ
Megbánhatod még s késő lesz talán,
Hogy ily hideg valál. Óh, Amra, kérlek.

AMRA
Do not beg — command.

AMRA
Ne kérj - parancsolj.

JÓZSUÉ
I do not command.
You will turn to the better yet, I trust in my God.

JÓZSUÉ
Nem parancsolok.
Majd jobbra fordulsz, bízom Istenemben.

AMRA
You will turn to the worse — I trust in my God.

AMRA
Rosszabbra válsz te - bízom Istenemben.

JÓZSUÉ
Do not scold forever, Amra! — Come, follow me. (Exit.)

JÓZSUÉ
Ne zsörtölj folyvást, Amra! - Jőj, kövess. (El.)

(Night. The interior of Mózes’s tent in the camp of the Jews,
on the border of Canaan. — Józsué, Amra.)

(Éj. Mózes sátorának belseje a zsidók táborában Kánaán határán. - Józsué, Amra.)

JÓZSUÉ
What, after all this teaching, dear Amra,
do you still not learn to love a little?
Does your lip not rebel against you,
that you withhold from it the warm kiss?
And does your fair eye not renounce
obedience, when, instead of a sunbeam,
it must always shed lightning? —

JÓZSUÉ
Hát ennyi oktatásra, kedves Amra,
Még sem tanulsz meg egy kissé szeretni?
Nem lázad-é fel ajkad ellened,
Hogy a hő csókot tőle elvonod?
S az engedelmességet szép szemed
Nem mondja-é fel, napsugár helyett
Ha villámot kell mindég szórnia? -

AMRA
It is not the pupil — the master is clumsy.

AMRA
Nem a tanítvány - mestere ügyetlen.

JÓZSUÉ
Be you the master, then, and tell me what to do,
to find favor with you.

JÓZSUÉ
Légy hát te mester, s mondd meg, mit tegyek,
Hogy leljem kedvedet.

AMRA
Let me sleep now.

AMRA
Hagyj már aludnom.

JÓZSUÉ
There it is. — The old thing again.

JÓZSUÉ
Itt van. - Megint a régi.

AMRA
And are you new?
A hundred times now I have heard that "good day,"
and shall I say a different "God-greet-you" to it each time?

AMRA
S hát te új vagy?
Százszor hallám már azt a jónapot,
S mindég más-más adjistent mondjak-é rá?

JÓZSUÉ
Good, good, only mock me. — Though, I would deserve
that at last you too should seek my favor,
I who watch your wishes on your eyelashes. —

JÓZSUÉ
Jó, jó, csak gúnyolj. - Bár, megérdemelném,
Hogy végre nékem is kedvem keresd,
Ki vágyaid szempilládról lesem. -

AMRA
And what more can you really ask of me? —
You say your bliss is — to look into my eyes.
That your happiness is — to hear my voice.
And do you not look, do you not hear, all day long?

AMRA
S mit kivánhatsz még tőlem voltaképp? -
Mondod, hogy üdvöd - a szemembe nézni.
Hogy boldogságod - hangom hallani.
S nem nézesz-é, nem hallasz-é egész nap?

JÓZSUÉ
I see you in anger — I hear you scolding. —
Truly it is a great-souled gift to him,
who, like me, for your sake — is ready for anything.

JÓZSUÉ
Látlak haragban - hallak zsörtölődni. -
Valóban nagylelkű ajándok annak,
Ki érted, mint én - mindenekre kész.

AMRA
For what, for what — to cut down my beloved, perhaps? —
And to fight against my people’s ancient god?

AMRA
Mire, mire - tán kedvesem levágni? -
S harcolni népem ősi istenével?

JÓZSUÉ
Mine was the stronger, let us forget that.

JÓZSUÉ
Enyém erősb volt, azt felejtsük el.

AMRA
That we will not forget. — He but sent a trial upon me;
turn to him, Józsué — and I forget the blood.

AMRA
Azt nem feledjük. - Próbát külde csak rám;
Térj hozzá Józsué - s a vért felejtem.

JÓZSUÉ
Hush, hush — no more, lest Mózes hear it.

JÓZSUÉ
Csitt, csitt - ne többet, meg ne hallja Mózes.

AMRA
Hush, hush — no more, lest Amra hear it. (Exit.)

AMRA
Csitt, csitt - ne többet, meg ne hallja Amra. (El.)

MÓZES (entering)
Ho, Józsué. —

MÓZES (belépve)
Hej, Józsué. -

JÓZSUÉ
At your command.

JÓZSUÉ
Parancsolj.

MÓZES
Tell me, how
stands the hour? —

MÓZES
Mondd, hogyan
Van az idő? -

JÓZSUÉ
The wilderness and the sky
a grey plain now divides in two,
the cool breeze of morning stirs awake,
and the campfire goes out with the star. —
It will be dawn.

JÓZSUÉ
A pusztát és eget
Mostan választja ketté szürke sík,
A reg hüvös szellője ébredez,
S a tábortűz a csillaggal kialszik. -
Viradni fog.

MÓZES
Oh, would it were dawn already!
How long is the night that goes before the day
of action! — At last I am here,
at the holy borders of the promised land.
One bold step more — and I have reached the goal. —
What my dream embroidered, what tempered my strength,
what promised my brow the green of laurel —
takes flesh. — A new homeland I have made,
an eternal altar I have raised for my God,
and with what frail, what wretched instruments! —
With a handful, base, a rabble crowd.
If one day the bard of posterity
sings out this shaking, this great thing;
the people will marvel at the mere hearing,
and will draw still for itself light and delight
from that which to it is now only poetry;
while I saw it living — I carried it through to the end. —
But why do my spies tarry so long?
Have you heard nothing of them, Józsué? —

MÓZES
Óh, bár viradna már!
Milyen hosszú az éj, mely a cselekvés
Napját előzi! - Végre itt vagyok,
Az ígért földnek szent határain.
Még egy merész lépés - s a célt elértem. -
Mi álmom hímezé, erőmet edzte,
Mi homlokomra zöldbabért igért -
Megtestesűl. - Egy új hont alkoték,
Örök oltárt álliték Istenemnek,
S minő gyarló, mi hitvány eszközökkel! -
Maroknyi, aljas, csőcselék csoporttal.
Ha egykor az utókor dalnoka,
Elzengi majd e megrázót, nagyot;
Elámul a nép puszta hallatán is,
S fényt és gyönyört merítend még magának
Abból, mi már költészet csak neki;
S én élve láttam - én végigcselekvém. -
De kémeim mit késnek oly soká?
Nem hallál-é felőlük Józsué? -

JÓZSUÉ
Nothing yet so far.

JÓZSUÉ
Még semmit eddig.

MÓZES
I would gladly speak
with Áron, but he still sleeps, I know.
And the morning is far. — Take, Józsué,
the harp, strike me a fair song on it;
let me try at its sound to rest.

MÓZES
Áronnal szeretnék
Beszélni, de még ő alszik, tudom.
S a reggel messze. - Fogjad, Józsué,
A hárfát, verj egy szép dalt rajta nékem;
Hadd kísértem meg hangjánál pihenni.

JÓZSUÉ (with harp accompaniment)
Dawn wakes, and among rose-clouds
the lark is singing. — —
Among your butterfly-winged dreams
do you see me, oh, my beloved.
The golden-haired sun will rise,
and my little girl rises with it. — —
The one brings life to all,
the other — does she bring me a kiss? —

JÓZSUÉ (hárfakisérettel)
Hajnal ébred, rózsafelhők
Közt pacsirta énekel. - -
Pilleszárnyú álmaid közt
Látsz-e óh, én kedvesem.
Kel majd az aranyhajú nap,
Lánykám is felkel vele. - -
Az mindenre életet hoz,
Ez nekem - csókot hoz-e? -

MÓZES
Sing not so sweet a song, Józsué.
A tender flower amid the wilderness,
love’s pleasure does not become the camp.

MÓZES
Ne illyen édes dalt zengj, Józsué.
Gyöngéd virág a pusztaság közé,
Szerelmi kéj a táborhoz nem illik.

JÓZSUÉ
I begin another, then.

JÓZSUÉ
Mást kezdek hát el.

MÓZES
Wait a moment. — Tell me, who was
the woman with whom just now you dallied? —

MÓZES
Várj csak. - Mondd, ki volt
A hölgy, kivel csak az imént enyelgtél? -

JÓZSUÉ
Ah, Amra! — As war-spoil I won her.

JÓZSUÉ
Ah, Amra! - Harci zsákmányul nyerém.

MÓZES
Take care! — You risked your blood for her,
and she with a few eye-beams made you a prisoner. —
You love her, confess it. — Now, do you not answer? —
You would do much for her, would you not?

MÓZES
Vigyázz! - Te véred kockáztattad érte,
S ő néhány szemsugárral tett fogollyá. -
Szereted őt, valld meg. - Nos, nem felelsz? -
Sokat megtennél érte, úgyebár?

JÓZSUÉ
That I do not know.

JÓZSUÉ
Azt nem tudom.

MÓZES
And yet.

MÓZES
De mégis.

JÓZSUÉ
It may be.

JÓZSUÉ
Meglehet.

MÓZES
My son, my son — woman is a magic flower.
Sweet is her scent — but with her scent
a poison steals into our hearts — that kills.

MÓZES
Fiam, fiam - a nő bűvös virág.
Illatja édes - ámde illatával
Méreg lopózik szűnkbe - mely megöl.

JÓZSUÉ
Shall I sing on?

JÓZSUÉ
Danoljak-é tovább?

MÓZES
Who would be so dull
as to lead an enemy into his tent? —
Still more, into his heart? — Believe me, my son:
it is not force that ruins the warrior,
the good man, but love. —

MÓZES
Ki volna bárgyú,
Ellenséget vezetni sátorába? -
Hát még szivébe? - Hidd nekem fiam:
Nem az erőszak rontja a vitézt,
A jót, de a szeretet. -

JÓZSUÉ
Oh! What a dreadful
people we shall become, then, Mózes, if among us
none shall be allowed to love. —

JÓZSUÉ
Óh! Mi szörnyű
Néppé leszünk hát, Mózes, hogyha köztünk
Szeretni senkinek nem lesz szabad. -

MÓZES
Whoever knows nothing better, Józsué — let him love.
But see, our people’s struggle will be long,
and the life of man is so dreadfully short. —
If I fall, and Áron falls —
one after another, all who now are leaders,
you will be called to step into our tracks,
I feel it — I know it. — And a woman — a foolish doll —
a falling star — shall she bar your road? — —
Whom the hand of fate has touched,
to him it is not allowed to love, my son.
The star too is cold, that guides
the sailor. — Now, sing — strike your strings.

MÓZES
Ki jobbat nem tud, Józsué - szeressen.
De ládd, népünk küzdelme hosszu lesz,
S az emberélet oly szörnyű rövid. -
Ha én kidűlök, és Áron kidűl -
Egymásután mind, kik mostan vezérek,
Te léssz hivatva nyomdokunkba lépni,
Érzem - tudom. - S egy nő - egy dőre báb -
Egy hulló csillag állja-é utad? - -
Kit a végzetnek érintett keze,
Annak szeretni nem szabad, fiam.
A csillag is hideg, mely a hajóst
Vezérli. - Nos, danolj - kapj húrjaidba.

JÓZSUÉ (with harp accompaniment)
Where shall I find, God of hosts,
a song worthy of your praise? — —
You whose voice is thunder,
and one breath of you strikes a camp!
The death-rattle’s rapture,
red blood, that springs from the heart
by the victorious banner — can be
a worthy offering to you alone. — —

JÓZSUÉ (hárfakisérettel)
Hol leljek, sergek Istene
Dicsedre méltó éneket? - -
Kinek mennydörgés szózatod,
S tábort ver egy lehelleted!
Halálhörgés kéjérzete,
Piros vér, mely szívből fakad
Győzelmes zászlónál - lehet
Neked csak méltó áldozat. - -

MÓZES
Enough, enough — I cannot find rest. —
Oh, far off still is the song of victory! —
We perhaps shall never hear it,
only the death-rattle, the din of battle. — —
No matter, our children will hear it for us. —
But what unwonted noise arises,
that runs the whole length of our camp,
like dull thunder through the cloud? —
At such an hour the people still rests, of old.
Look to it, Józsué. — Ah, you may stay.
(Áron, Káleb, and Húr come.)
Here are my spies! — Káleb, what good do you bring?
Well, Húr, what news? — Áron, you too are
up, what so drove your sleep away?

MÓZES
Elég, elég - nem bírok megnyugodni. -
Óh, messze még a győzedelmi ének! -
Mi tán nem is halljuk meg azt soha,
Csak a halálhörgést, a harci zajt. - -
Mindegy, meghallják gyermekink helyettünk. -
De mi szokatlan zaj keletkezik,
Mely véges-végig futja táborunkat,
Mint tompa mennydörgés a felleget? -
Ilyenkor a nép máskor még pihen,
Tekintsd meg, Józsué. - Ah, már maradhatsz.
(Áron, Káleb és Húr jőnek.)
Itt kémeim! - Káleb, mi jót hozasz?
Nos, Húr mi újság? - Áron, már te is
Fel vagy, mi űzte úgy el álmodat?

ÁRON
Care, care. — Mózes! We are in a bad way. —

ÁRON
A gond, a gond. - Mózes! Rosszul vagyunk. -

MÓZES
Has Canaan become a desolate waste,
and in it the people will not be able to live?

MÓZES
Kietlen puszta lett-é Kánahán,
És benne a nép nem bír majd megélni?

KÁLEB
Rather the opposite — with honey, with milk its waters flow,
its grape-clusters are giant-great,
and the rich-laden olive breaks its branch.

KÁLEB
Sőt inkább - mézzel, tejjel foly vize,
Szőlőgerezdje óriási nagy,
S ágat tör a dús termésű olaj.

MÓZES
Well then — well then! — Do dragons guard it?

MÓZES
No hát - no hát! - Sárkányok őrzik-é?

HÚR
Not that either. But its people are of giant stature,
in their savage eye dwells courage,
their arm-muscle is iron, the wild horse’s swiftness theirs.

HÚR
Az sem. De népe órjás termetű,
Ádáz szemében bátorság lakik,
Karizma vas, vadlóé gyorsasága.

MÓZES
To beat a womenfolk is no joy.

MÓZES
Asszonynépet megverni nem öröm.

HÚR
But such a people cannot be conquered.
Dwarfs to them are our best men. —
Their armor our arrow does not pierce,
the arrow whose string only our soft arm bent.
Their spear is a mast, ours a blade of grass.
We all perish, if you lead us against them.

HÚR
De ily népet meg nem lehet legyőzni.
Törpék hozzájuk képest jobbjaink. -
Fegyverzetök nyilunk nem járja át,
Melynek húrját csak lágy karunk feszíté.
Kopjájok árboc, a mienk füszál.
Mind elveszünk, ha ellenök vezetsz.

MÓZES
And do you forget the God of hosts,
who is with us. — Ah, but however
it be, it must be hidden from the great crowd. —
A single word slipped from your lips,
a mournful sigh, a riddling smile,
a wink of the eye, can be a traitor. —
And the peril, which the future still conceals,
takes on giant proportions,
numbing beforehand the hand,
which, if it finds itself in the midst
of troubles, draws fresh vigor from them.

MÓZES
S felejted-é a sergek Istenét,
Ki mellettünk van. - Ah, de bárhogyan
Legyen, titkolni kell a nagy tömegtől. -
Egy ellopózott szócska ajkatokról,
Egy bús sóhajtás, rejtélyes mosoly,
Szemhúnyorítás áruló lehet. -
S a vész, amelyet még a jövő takar,
Órjás arányokat veszen magára,
Előre elzsibbasztva a kezet,
Mely a bajoknak hogyha közepette
Leli magát, azokból új erélyt nyer.

ÁRON
Too late, Mózes! — All is known.
Therefore it clamors, therefore it gathers,
and ready to rise, the people springs up here. —

ÁRON
Késő már, Mózes! - Minden tudva van.
Azért zajong, azért csoportosul,
S felkelni készen a nép itt terem. -

MÓZES
Let it come. — The sea heeded my word;
I will see whether God’s people is wilder. (He sits down.)
(A band of Jews crowds to the entrance.)

MÓZES
Jőjön. - Szavamra a tenger figyelt;
Meglátom, Isten népe hogy vadabb-é. (Leül.)
(Egy csapat zsidó a bejáráshoz tolakodik.)

NÉP
We endure no longer. — Why did we endure till now. —
Down with him. — He must be stoned. —
Go ahead, then. — I, for one, will not go. —
Do not push, the precedence is not mine. —

NÉP
Tovább nem tűrjük. - Mért is tűrtük eddig. -
A földre véle. - Meg kell őt kövezni. -
Menj hát előre. - Én csak nem megyek. -
Ne toljatok, az elsőség nem illet. -

ABIRAM (entering, after him Dátán and the people)
I go, then. — Mózes! — I greet you. —

ABIRAM (belépve, utána Dátán és nép.)
Megyek hát én. - Mózes! - Köszöntelek. -

MÓZES
What is wanted? —

MÓZES
Mi kell? -

ABIRAM
What is wanted? — And if nothing is wanted,
may Abiram not come to Mózes either? (He starts to sit down.)

ABIRAM
Mi kell? - S ha nem kell semmi is,
Abiram Mózeshez nem is jöhet? (Le akar ülni.)

MÓZES
Who will be so bold, to sit down before
the face of the nation’s judge? —
Up! When I say so. —

MÓZES
Ki lesz elég merész, leülni a
Nemzet birájának szine előtt? -
Fel! Hogyha mondom. -

ABIRAM
I only thought
that we too might sit where you sit.
To my knowledge there is no slave and lord among us.

ABIRAM
Már csak azt hivém
Hogy mink is ülhetünk, ahol te ülsz.
Tudtomra nincsen szolga s úr közöttünk.

NÉP
He is the judge. — Abiram, do as he commands.

NÉP
Ő a bíró. - Abiram, tedd parancsát.

ABIRAM
There shall be no quarrel among us over this.
(Meanwhile Jethro, Cippora, and Gerzón come in
and, holding back, draw near in the background.)

ABIRAM
Nem lesz közöttünk emiatt harag.
(Ezalatt Jethro, Cippora és Gerzón bejőnek s a háttérben tartózkodva közelednek.)

JETHRO
Only this way, my daughter — you see, he sits there.

JETHRO
Csak erre, lányom - látod ottan ül.

CIPPORA
Ah, how my heart pounds — lead me, father!
What will he say, when he sees me. — Will he rejoice?

CIPPORA
Ah, mint dobog szivem - vezess atyám!
Mit mond, ha meglát. - Vajh fog-é örülni?

MÓZES
Long have I awaited why you really came.

MÓZES
Rég várom már, mért jöttök voltaképp.

CIPPORA
Ah, he looked this way — well I know, he recognized me —
and turned away! — Oh, father. —

CIPPORA
Ah, erre nézett - jól tudom, megismert -
S elfordult! - Óh, atyám. -

JETHRO
Only wait your turn.

JETHRO
Várj csak sorodra.

ABIRAM
We came to ask you, Mózes,
what you intend to do, now, that
you have heard our spies?

ABIRAM
Azt jöttünk, Mózes, tőled kérdeni,
Hogy mit szándékszol tenni, most, midőn
Hallottad kémeinket?

MÓZES
That which the Lord
shall ordain.

MÓZES
Azt, mit az Úr
Rendelni fog.

ABIRAM
A fine answer for children.
But the age is past, you haughty individuals,
for leading the people like a brute.
We here all think, each one;
we mean to know why our blood flows,
where our sweat-bought treasure goes:
we will not be made another’s instrument,

ABIRAM
Jó válasz gyermekeknek.
De elmúlt a kor, dölyfös egyesek,
Hogy a népet barom gyanánt vezessék.
Mi itt egyenkint mind gondolkozunk;
Akarjuk tudni, vérünk hogy miért foly,
Verejtékes kincsünk hová leszen:
Más eszközévé lenni nem fogunk,

DÁTÁN
You share no plan with us.
Mocking, you only look down on our counsel,
and what you concoct, that you blindly demand
we should follow.

DÁTÁN
Te vélünk semmi tervet nem közölsz.
Tanácsunkat gunyolva csak lenézed,
S amit kifőzesz, azt vakon kivánod,
Hogy mink kövessük.

MÓZES
In so hard a time,
there is no place for barren wrangling.

MÓZES
Ily nehéz időben,
Nincsen helye a meddő szóvitának.

CIPPORA
Shall I wait long still for my turn,
oh, good father? — Long past is my turn already!
Not even with a short kiss has he come to me! —
You should have tried to bind me down
in its place. —

CIPPORA
Soká fogok-e még soromra várni
Óh, jó atyám? - Rég elmúlt már sorom!
Egy kurta csókkal sem jött még elém! -
Próbáltál volna engemet lekötni
Helyére. -

JETHRO
Foolish woman! This is the lot
of a prophet’s wife.

JETHRO
Dőre nő! Ez végzete
A próféták nejének.

CIPPORA
And why was it so?
Did I not beg that he stay only a shepherd?

CIPPORA
S mért lön az?
Nem kértem-é, hogy csak pásztor maradjon?

ABIRAM
When you led us out from the land of Egypt,
you lured us with freedom; and we all,
for that beguiling word alone forsook
the restful well-being in which we lived,
the fleshpot, house, and fields.
In exchange we took the wild thicket’s
thousand miseries, and instead of the hoped-for freedom
a new bondage adds to our hurts.

ABIRAM
Midőn Egyiptom földéről kihoztál,
Szabadsággal biztattál; és mi mind,
E csábos szóért hagytuk el csupán
A nyúgalmas jólétet, melyben éltünk,
A húsos bögrét, házat, földeket.
Cserébe vettük a vad rengetegnek
Ezer inségét, s a remélt szabadság
Helyett új rabság toldja sérveink.

NÉP
True it is, indeed.

NÉP
Igaz biz az.

MÓZES
Oh, oh! Base crowd.
And nothing was lacking to your happiness
but freedom, that shining, vain word? —

MÓZES
Óh, óh! Hitvány tömeg.
S boldogságodhoz nem hiányza más,
Mint a szabadság, e fényes, hiú szó? -

DÁTÁN
And what else would have been lacking? We paid
what was laid on us, as faithful subjects,
the faithful and humble found protection,
only the quarrelsome grumbled there too.

DÁTÁN
S mi más hiányzott volna? Megfizettük,
Mit ránk vetettek, hű alattvalókul,
Védelmet lelt a hű s alázatos,
Csak a házsártos zúgolódott ott is.

MÓZES
Fine, fine! How then could such a people
be free, on whose back there still is
the blue stamp, the bloody stripe, and it has forgotten
already the scourge, the kick, the blow. —
Why should such a people be free,
which day by day sinks in its shame;
which, like the harlot, what it blushed for
yesterday still, today already takes
as natural, and gladly kisses
what but yesterday it dreaded, loathed;
which even now feels a lack, perhaps,
that at its back no bailiff stands on guard
with his long staff, as when it kneaded mud.

MÓZES
Derék, derék! Hogy lenne hát szabad
Ily nép, melynek még hátán ott vagyon
A kék pecsét, véres csík, s elfeledte
Már a korbácsot, a rugást, pofont. -
Miért is lenne ilyen nép szabad,
Mely napról napra süllyed szégyenében;
Mely mint a ringyó, amiért pirult
Még tegnap, már ma mint természetest
Tekinti, és csókolja szívesen,
Amit még tegnap rettegett, utált;
Mely mostan is hiányt érez talán,
Hogy hátánál nem áll őrt a poroszló
Hosszú botjával, mint midőn sarat gyúrt.

DÁTÁN
Here you stand above us as a demigod.
You harry us, have us killed, we know not why.
Every wound of ours is an accusing throat,
that demands a reckoning of your stewardship.

DÁTÁN
Itt meg te állsz félistenűl felettünk.
Zaklatsz, gyilkoltatsz, nem tudjuk miért.
Minden sebünk egy vádoló torok,
Sáfárkodásodról mely számadást kér.

MÓZES
I will not excuse myself,
I would debase myself, descending to a defense.

MÓZES
Én mentegetni nem fogom magam,
Lealjasodnám védelemre szállva.

ABIRAM
Ah, do you stand so high above us already
that even our word dies, before it reaches you.
Who set you over us, Mózes? Tell us, who are you? —
Well I knew you, as a foundling boy,
and as a banished man, for murder.

ABIRAM
Ah, oly magasan állsz-e már felettünk
Hogy szónk is elhal, míg hozzád felér.
Ki tett fölünkbe, Mózes? Mondd, ki vagy? -
Jól ismerélek, mint lelencfiút,
S mint száműzöttet, gyilkosság miatt.

MÓZES
The reckoning stands plain in my deeds,
the covenant-ark’s splendid tent
stands among us, in its eye-dazzling glory.
And do we not camp on Canaan’s borders? —

MÓZES
A számolás nyilván áll tetteimben,
A frigyszekrénynek fényes sátora
Közöttünk áll, szemkábitó diszében.
És nem-e tanyázunk Kánahán határain? -

ABIRAM
To just this point I wished to come too.
Have you seen that what we have suffered,
have sacrificed till now, was all in vain —
for there we cannot conquer.

ABIRAM
Ép e ponthoz kivántam jőni én is.
Beláttad-é, hogy amit szenvedénk,
Áldoztunk eddig, mind haszontalan, -
Mert ott nem győzhetünk.

NÉP
True, true. —

NÉP
Igaz, igaz. -

ABIRAM
Lead us back then — and we forget everything.
The people is great-souled.

ABIRAM
Vezess hát vissza - s mindent elfelejtünk.
A nép nagylelkű.

NÉP
Just so, just so, lead us.

NÉP
Úgy van, úgy, vezess.

MÓZES
Ah, ah, great-souled people!

MÓZES
Ah, ah, nagylelkű nép!

NÉP
We will not fight
any more in vain.

NÉP
Mi nem csatázunk
Többé haszontalan.

MÓZES
Fine, fine! —
Chosen people of the Lord of Abraham. —

MÓZES
Derék, derék! -
Választott népe Ábrahám urának. -

ABIRAM
To the matter now. — With vain, big words
we have had our fill already. In short, what is your answer?

ABIRAM
Dologra csak. - Hiú, nagyhangu szóval
Már jóllakánk. Kurtán, mi válaszod?

NÉP
What is your answer?

NÉP
Mi válaszod?

MÓZES
What if these old knees
I were to bend before you, oh, people!
and become the spokesman of your God — — —

MÓZES
Hát e vén térdeket
Ha meggörbíteném előtted, óh, nép!
És szószólója lennék Istenednek - - -

NÉP
It would be in vain.

NÉP
Hiába lenne.

MÓZES
I beg you! —

MÓZES
Kérlek! -

NÉP
All in vain.

NÉP
Mindhiába.

MÓZES
Have you considered it well?

MÓZES
Meggondolád-e jól?

NÉP
We have considered it.

NÉP
Meggondolók.

MÓZES
I must yield, then, since you will not yield.
But I beg and beg you, overlook it in me, people,
if so great a thing surprises, dazes me.
In the old breast its fancies grow so fast
that it pains, when we cast them out;
for the light too pains an eye used to the dark.
Grant me time, then.
to take leave one by one of my dead. —
By morning I await you, ready.

MÓZES
Nekem kell engednem, ha már nem engedsz.
De kérve kérlek, nézd el, nép, nekem,
Ha meglep, elkábít ily nagy dolog.
A vén kebelnek úgy megrögzenek
Ábrándjai, hogy fáj, midőn kilökjük;
Hisz a fény is fáj éjt szokott szemünknek.
Engedjetek tehát időt nekem.
Egyenként elbucsúzni holtjaimtól. -
Reggelre készen várlak.

NÉP
Good. We too
know honor. — Let us go, my friends.
Till we meet again in the morning.
(Abiram, Dátán, the people exit.)

NÉP
Jó. Mi is
Tudunk becsűletet. - Jerünk, barátim.
Viszontlátásig reggel.
(Abiram, Dátán, a nép el.)

MÓZES
I do not believe it! —
It was a hard hour. — My beloved!
Father, my son!

MÓZES
Nem hiszem! -
Nehéz egy óra volt. - Én kedvesem!
Atyám, fiam!

CIPPORA
Oh, Mózes! I already trembled,
that you perhaps would not even know me any more. —
They all complain that you are so cold.

CIPPORA
Óh, Mózes! Már remegtem,
Hogy tán nem is akarsz ismerni többé. -
Mind azt panaszolják, hogy oly hideg vagy.

MÓZES
Only the leader, not the man, my dove. —
Ah, how little is needed for our heart
to be happy. Lo, I encircle my bliss. —

MÓZES
Csak a vezér, nem az ember, galambom. -
Ah, mily kevés kell, hogy boldog legyen
Szivünk. Im üdvömet körülfogom. -

CIPPORA
Who would have thought even but now,
that you could embrace so well. —

CIPPORA
Ki hitte volna még csak az imént,
Hogy ily jól tudsz ölelni. -

MÓZES
My beloved!
Ah, you see, fate is so dreadfully capricious;
it gathers every pleasure and pain apart,
and pours them by turns on our dazed heads.

MÓZES
Kedvesem!
Ah, látod, a sors ily szörnyű szeszélyes;
Minden kéjt és kínt összegyűjt külön,
S felváltva önti elkábult fejünkre.

CIPPORA
Now, at last we are turning back! —

CIPPORA
No, csakhogy visszatérünk! -

MÓZES
Woman! Forgive me! —
It is well that you woke me from my foolish frenzy,
ho, Józsué!

MÓZES
Nő! Bocsáss! -
Jó, hogy felköltél dőre mámoromból,
Hej, Józsué!

JÓZSUÉ
At your command!

JÓZSUÉ
Parancsolj!

MÓZES
If in the morning
the rising sun, the eye of God,
should find a rebel in his people’s camp,
it would perish, camp and all. — Do you understand? —
Abiram, Dátán, and their fellow-plotters
are dead men. — Worse than the dead.
For their grave no descendant shall see,
their name shall come no more to a living lip. —
The earth shall swallow it, all of it. —
And if the crowd, which, like a fettered wild beast,
seeks a chance to rebel,
but in the sense of its craven baseness
wishes to draw back behind the back
of the brazen one, then seeks for leaders:
let their empty place drive it back appalled. —
Go, Józsué — the Levites are our friends. —
(Józsué exits.)
Now, my Cippora, now we may dally
again. — But tell me, why do you pale, what do you tremble at? —

MÓZES
Hogyha reggel
A felkelő nap, Istennek szeme
Pártost találna népe táborában,
Elvesztne táborostól. - Érted-é? -
Abiram, Dátán, s cinkos társaik
Holt emberek. - Rosszabbak a halottnál.
Mert sírjokat utód nem látja meg,
Nevök többé nem jő élő ajakra. -
El fogja nyelni a föld mindenestől. -
S ha a tömeg, mely nyűgözött vadállat
Gyanánt lázadni alkalmat keres,
De gyáva hitványsága érzetében
A szemtelennek hátához kiván
Vonulni, majd vezéreket keres:
Üres helyök döbbentse vissza őt. -
Menj Józsué - a léviták barátink. -
(Józsué el.)
No, Cipporám, most már enyelghetünk
Megint. - De mondd, mért sápadsz, mit remegsz? -

CIPPORA
Ah, Mózes! I fear you.

CIPPORA
Ah, Mózes! Félek tőled.

MÓZES
Little simpleton. —

MÓZES
Kis bohó. -

JETHRO
You are too harsh too, my son.

JETHRO
Te túl kemény is vagy, fiam.

MÓZES
How so?

MÓZES
Hogyan?

JETHRO
One goes further with a good word, than with force.
Why do you not ask them, hear them out? —
Believe me, men do not mind it,
even if we do not follow their counsel,
so long as they can speak out what is on their heart.

JETHRO
Jó szóval többre menni, mint erővel.
Miért nem kérded, hallgatod meg őket? -
Hidd meg, nem bánják azt az emberek,
Ha nem követjük is tanácsukat,
Csak elmondhassák, ami szívökön van.

MÓZES
But what if I feel that, of all of them,
I understand best what is to be done. —
Oh, Jethro! Well you know, I never sought
the people-leader’s place, a higher decree
ordained me to it. And now, tell me, shall I let
every schemer, and vain knave,
reach into my plan? — He who leads peoples,
rules over enraged spirits. If he dozes, or yields,
they tear him to pieces, or carry him off at once.

MÓZES
De hogyha érzem, mindnyájok között
Én értem legjobban, hogy mit tegyek. -
Óh, Jethro! Jól tudod, sosem kerestem
A népvezér helyét, felsőbb határzat
Rendelt oda. S most már, mondd, hagyjak-é
Minden fondorkodót, s hiú pimaszt,
Tervembe nyúlni? - Aki népeket
Vezet, felbőszült szellemek felett
Uralkodik. Ha elszunnyad, vagy enged,
Széttépik ők, vagy menten elragadják.

JETHRO
Yes, yes, but a hundred little vanities,
if you do not spare them, become a barrier to you as well.
You kept the people standing there, while you sat;
in how many an old heart wrath gathered for it.
And then, this was not the ancient custom either.

JETHRO
Igen, igen, de száz kicsiny hiúság
Ha nem kiméled, szinte gátadul lész.
Ott állatád a népet, míg te ültél
Hány agg szivében gyűlt ezért harag.
Aztán nem is ez volt az ős szokás.

MÓZES
Oh, woe, do not bring up to me ancient custom,
nor old law. Every step of mine is new.
I do not unfold the flower of the past,
but must create the new from nothing.
And no law or custom can confine me. —

MÓZES
Óh, jaj, ne hozz fel nékem ős szokást,
Ne régi törvényt. Minden léptem új.
Nem a múltnak fejlesztem én virágát,
De újat kell a semmiből teremtnem.
S nem korlátozhat törvény vagy szokás. -

JETHRO
I grant it. But you see, this setting-apart
lends to your every step such a color,
that the whole cause and your person are — one,
to which no one else’s interest is bound.

JETHRO
Elismerem. De ládd ez elkülönzés,
Minden léptedre oly színt kölcsönöz,
Hogy az egész ügy és személyed - egy,
Melyhez senkit mást érdek nem csatol.

MÓZES
Would it were otherwise. — Oh, would it were otherwise! —
But if I step down, the cause is lost.
Who cares for it? — Why, you heard for yourself. —

MÓZES
Bár lenne másképp. - Óh, bár lenne másképp! -
De hogyha én lelépek, elvesz az ügy.
Ki gondol azzal? - Hisz hallád magad. -

JETHRO
If it is so, you strive in vain.
Without the people you cannot make a people happy;
you have done everything, no reproach weighs on you,
give it all up — come to us to rest.

JETHRO
Ha így van, hasztalan erőlködöl.
A nép nélkül népet nem boldogítasz;
Megtettél mindent, nem nyom szemrehányás,
Hagyj fel mindennel - jöjj hozzánk pihenni.

CIPPORA
Is it not so? Is it not so? I long since sensed this.
Call Józsué back, and come with us.

CIPPORA
Ugyé, ugyé? Én már rég sejtem ezt.
Hívd vissza Józsuét, és jőj velünk.

MÓZES
Ah, Cippora!

CIPPORA
Do not waver long. —

CIPPORA
Ne kétkedjél soká. -

JETHRO
Judge for yourself. Does this people deserve
to become free?

JETHRO
Itélj magad. E nép érdemli-é
Szabaddá lenni?

MÓZES
Alas, it does not.

MÓZES
Jaj, hogy nem.

JETHRO
There, you see!

JETHRO
No, ládd!

CIPPORA
And do I deserve to wither for you?

CIPPORA
S érdemlem-é én, hogy hervadjak érted?

MÓZES
Cruel ones! As doves you came,
to tear my breast like eagles! —
Shall I pronounce upon myself, that with a fool’s
fancy I have grown old? — Shall I begin,
with a broken breast, a new life again?
Oh, — oh, — (He ponders.)

MÓZES
Kegyetlenek! Galambul jöttetek,
Hogy mint sasok tépjétek keblemet! -
Kimondjam-é magamra, hogy bolond
Ábránddal lettem vénné? - Újra kezdjek,
Megtört kebellel, egy új életet?
Óh, - óh, - (Gondolkodik.)

MÁRIA (comes slowly, musing)
What sweet fair-haired woman is this here? —
And this red-cheeked little boy? — How he smiles. —
Smile on, child! — One day you will love —
you will find a fair bride — others will rob you of her. —
Then you may weep.

MÁRIA (merengve lassan jő)
Mi kedves szőke nő ez itt? -
Hát e piros fiúcska? - Hogy mosolyg. -
Mosolygj csak gyermek! - Egykor majd szeretsz -
Lelsz szép menyasszonyt - mások elrabolják. -
Majd sírhatsz akkor.

CIPPORA
Oh, Mózes! Who is this
ruined figure?

CIPPORA
Óh, Mózes! Ki-e
Roncsolt alak?

MÓZES
A prophetess.

MÓZES
Prófétaasszony.

MÁRIA
So it is.
One whom God possessed, as he is wont to possess
the breast from which torment and trial
have driven out every earthly passion. —
But tell me, who are you, child-faced woman?
Where were you hidden away from the world,
that you have lived so long and do not know
the consecrated lines of suffering? — —
Did not the mighty drive your husband
far from his hearth into the wilderness?
Did they not drive your sister off into bondage,
plundering your house of its holy keepsakes?
Ah, then you are happy. And yet, tremble! —
For double will be the torment that lies in wait for you.

MÁRIA
Az.
Mit Isten megszállt, mint meg szokta szállni
A keblet, melyből kín s próbáltatás
Kiűze minden földi szenvedélyt. -
De mondd, ki vagy te, gyermekarcu nő?
Hol voltál elrejtőzve a világtól,
Hogy ennyit éltél már s nem ismered
A szenvedés szentelt vonásait? - -
Nem űzték-é férjed hatalmasok
A háztüzétől messze pusztaságba?
Nem hajtották-e testvéred rabul,
Kifosztva házad szent emlékeit?
Ah, úgy boldog vagy. És mégis remegj! -
Mert kétszeres lesz a kín, mely reád les.

CIPPORA
At this speech the marrow freezes in my bones.

CIPPORA
Megdermed e beszédre csontvelőm.

JETHRO
Make way for her! — What a fanciful apparition.
(Mária crosses the stage and exits.)

JETHRO
Utat neki! - Mi ábrándos jelenség.
(Mária átmegy a színpadon s el.)

MÓZES
At this moment God sent her before me! — —
Only look! Look! —

MÓZES
E percben Isten küldé őt előmbe! - -
Nézzétek csak! Nézzétek! -

JETHRO
What, my son?
(In one corner of the tent a pillar of mist rises.)

JETHRO
Mit fiam?
(A sátor egyik szögletében ködoszlop emelkedik.)

MÓZES
Do you not see this pillar of mist!

MÓZES
Nem-é látjátok e ködoszlopot!

ÁRON
We see nothing.

ÁRON
Nem látunk semmit.

MÓZES
Oh, blind, blind!

MÓZES
Óh, vakok, vakok!

THE VOICE OF JEHOVA
Mózes! Attend. —

JEHOVA SZAVA
Mózes! Figyelj. -

MÓZES
But now you do hear? —
Lord! Command. — (He falls prostrate.)

MÓZES
De most csak hallotok? -
Uram! Parancsolj. - (Leborul.)

JETHRO
Mózes, you imagine things.

JETHRO
Mózes, képzelődől.

THE VOICE OF JEHOVA
I see that this people is unworthy of me,
I will root it out, every one, from the face of the earth. —
I who grew Abraham into a nation,
and Sarah became fruitful at a single word of mine,
I who raise a forest from a wind-driven seed;
I can grow a people from you as well. —
A strong one, a new one, more easily surely,
than root out the sin from the degenerate
heart of Israel. —

JEHOVA SZAVA
Látom, hogy e nép rám nem érdemes,
Kiirtom egyig a földnek szinéről. -
Ki Ábrahámot nemzetté növeltem,
S termékennyé lett Sára egy szavamra,
Ki szélüzött magból erdőt kelesztek;
Növelhetek népet belőled is. -
Erőset, újat, könnyebben bizonnyal,
Mint elfajult szivéből Izraelnek
A bűnt kiirtsam. -

MÓZES
Oh, do not do it, Lord! —
In this people I have learned to live, to die.
True, it is wicked. Smite it, smite and spare it not.
Send blow upon blow on it, with it together
I too will endure. — Oh, only let it live. —

MÓZES
Óh, ne tedd Uram! -
E népben élni, halni megtanultam.
Igaz, gonosz. Sújtsd őt, sújtsd és ne kíméld.
Küldj rá csapást csapásra, véle együtt
Eltűröm én is. - Óh, csak élni hagyd. -

THE VOICE OF JEHOVA
I have loathed at last this craven breed.

JEHOVA SZAVA
Megútálám végképp e gyáva fajt.

MÓZES
If a sacrifice is needed, take me
as blood-price for my people instead, Lord! —

MÓZES
Ha áldozat kell, végy el engemet
Vérdíjul népemért inkább, Uram! -

THE VOICE OF JEHOVA
The poison of bondage and false culture
has eaten itself so deep
into my people, that the degenerate parent
will breed a degenerate too.

JEHOVA SZAVA
Beléje ette már a szolgaság
S álművelődés mérge úgy magát
Népembe, hogy korcsot fog szülni is
A korcs szülő.

MÓZES
This wilderness will teach it
a grasp more fitting to a free man. —
True, the generation that now lives
is unworthy that you should spare it. Then let it perish.
Here from the border tomorrow I turn back,
and walk the wilderness with it all the while,
until I have buried the last man
who saw Egypt’s wonders,
and sucked in poison from his own well-being.

MÓZES
E puszta megtanítja
Szabad emberhez illőbb felfogásra. -
Igaz, a nemzedék, mely mostan él,
Nem érdemes, hogy kíméld. Ám veszítsd el.
Itt a határról holnap visszatérek,
S mindaddig járom a pusztát vele,
Mig az utolsó embert eltemettem
Egyiptomnak csodáit, aki látta,
S mérget szivott jólétéből magába.

THE VOICE OF JEHOVA
Be it, Mózes, as you have said. But know,
you too die with your people in the wilderness.
Only Józsué goes into Canaan
of those who now draw breath.
(The pillar of mist vanishes.)

JEHOVA SZAVA
Legyen, Mózes, mint mondád. Ámde tudd,
Meghalsz népeddel a pusztán te is.
Csak Józsué megyen be Kánahánba
Azok közül, kik most lélegzenek.
(A ködoszlop eltűnik.)

MÓZES
Thanks be for this too, my God!
Oh, people! If you knew that for you mercy
I took upon my heart’s-blood. — Áron, make haste,
write down the people, all, every one;
and when it has dawned, sound the horns,
we set out.

MÓZES
Hála legyen ezért is, Istenem!
Óh, nép! Ha tudnád, hogy neked kegyelmet
Szívvéremen vevék. - Áron, siess,
Írd össze a népet mind egytül-egyig;
S ha megvirradt, fuvasd a kürtöket,
Indúlunk.

ÁRON
It shall be, as you ordain.
(Exit.)

ÁRON
Meglesz, amint rendeled.
(El.)

JÓZSUÉ (comes)
My lord!

JÓZSUÉ (jő)
Uram!

MÓZES
Well, is the command fulfilled? —

MÓZES
Nos, teljesült-e a parancs? -

JÓZSUÉ
The earth has swallowed up the rebels. —

JÓZSUÉ
A lázadókat a föld elnyelé. -

MÓZES
Jethro, my father! And you, dear Cippora!
You have seen what happens around me.
You know, in God’s fateful hand
I have become an instrument. — Living and dead. —
Alive to him — dead to my own self;
condemned to be buried in this wilderness. —
Why should I shut you too into my grave? —
This kiss too, that I take from your lips,
is perhaps theft — but no matter, it is the last. — —
I have begotten a whole age; and this age
would be ashamed, perhaps, that a man begot it.
I set in motion what, if I should finish it,
I would be a demigod. — You see, for this
I must perish. So be it — so be it,
God bless you! — Guard my son.

MÓZES
Jethro, atyám! S te, kedves Cippora!
Láttátok, hogy mi történik körűlem.
Tudjátok, Isten végzetes kezében
Eszközzé lettem. - Élő és halott. -
Elő neki - halott saját magamnak;
E pusztában temetkezésre ítélt. -
Mit zárjalak siromba téged is? -
E csók is, melyet ajkidról veszek,
Talán lopás - de mindegy, az utolsó. - -
Én szültem egy egész kort; és ezen kor
Tán szégyenelné, ember hogy szülé.
Én inditám el, mit, hahogy bevégzek,
Félisten lennék. - Látod-é, ezért
Kell nékem vesznem. Ám legyen - legyen,
Isten megáldjon! - Őrizd meg fiam.

CIPPORA
Oh, Mózes!

CIPPORA
Óh, Mózes!

MÓZES
Hush, hush, such tender speech
runs like a sharp arrow into the blood,
which fate’s blow batters in vain. —

MÓZES
Csitt, csitt, ily gyöngéd beszéd
Mint éles nyíl szalad a vért közé,
Melyet hiába dönget sorscsapás. -

JETHRO
Come, my daughter! — Mózes, my God bless you!

JETHRO
Jőj lányom! - Mózes, istenem megáldjon!

MÓZES
My son! My wife! —

MÓZES
Fiam! Nőm! -

CIPPORA
Woe is me. —

CIPPORA
Jaj nekem. -

JETHRO
Come, come, let us make haste. —
(Exit with Cippora and Gerzón; a horn-blast.)

JETHRO
Jőj, jőj, siessünk. -
(El Cipporával és Gerzónnal; kürtszó.)

MÓZES
Hah! The sun rises already! How time flies. — (Exit.)

MÓZES
Hah! Már a nap kél! Hogy fut az idő. - (El.)

JÓZSUÉ
Ho, Amra!

JÓZSUÉ
Hej, Amra!

AMRA (comes)
Well?

AMRA (jő)
Nos?

JÓZSUÉ (always turned away)
You are free — go, my girl.

JÓZSUÉ (mindég elfordulva)
Szabad vagy - menj leányom.

AMRA
Free, free! — Why, that I know anyway,
you never kept me on a chain, like a dog.

AMRA
Szabad, szabad! - Hisz azt ugyis tudom,
Sosem tartottál láncon, mint ebet

JÓZSUÉ
Not so, but you may return to your kindred.

JÓZSUÉ
Nem úgy, de visszatérhetsz véreidhez.

AMRA
You are only jesting, Józsué.

AMRA
Csak tréfálsz, Józsué

JÓZSUÉ
Not I, girl.

JÓZSUÉ
Nem én, leány.

AMRA
And what should I do at home now, with my kindred?
I have grown unused to them.

AMRA
S mit tennék én már otthon véreimnél?
Elszoktam tőlük.

JÓZSUÉ
You will grow used again.

JÓZSUÉ
Újra megszokod.

AMRA
I go, I go — and the many bracelets,
the earrings, the gaudy finery
you hung on me, do you not even count them? —

AMRA
Megyek, megyek - s hát a sok karperect,
Fülönfüggőt, a tarka piperét
Mit rám aggattál, számon sem veszed? -

JÓZSUÉ
Keep them all, Amra — only go with my God.

JÓZSUÉ
Mind tartsd meg, Amra - menj csak Istenemmel.

AMRA
Why then do you turn away from me? Look into my eyes.
Now, look harder still. — Now speak,
whether after all I should go.

AMRA
Mért fordulsz hát el tőlem? Nézz szemembe.
No, nézz még jobban. - Mostan már beszélj,
Hogy mégis menjek-é.

JÓZSUÉ
Go, Amra, go,
even if I were weak, and were to beg
that you only stay. —

JÓZSUÉ
Menj, Amra, menj,
Ha gyönge lennék is, s könyörgenék,
Hogy csak maradj. -

AMRA
Ah, my soul, Józsué!
Do not think, though I bluster too, do not think
that I wish to part from you.

AMRA
Ah, lelkem, Józsué!
Ne hidd, ha hetvenkedném is, ne hidd,
Hogy tőled válni kívánnék.

JÓZSUÉ
It is no use! —
Out there, packed already, the camel waits.
My Amra! God be with you! — I will escort you. (He leads her.)

JÓZSUÉ
Hiába! -
Kint felpakolva vár már a teve.
Amrám! Az Isten véled! - Elkisérlek. (Vezeti.)

AMRA
You drive me off, then, you are tired of me, Józsué!
False — wicked — cruel — seducer! —
May my people’s God strike you for it! —
Take, take these ornaments! — A curse on you! —
Do not think you have paid for Amra with them. — (Exit.)

AMRA
Elűzesz hát, megúntál, Józsué!
Csalárd - gonosz - kegyetlen - csábitó! -
Verjen meg érte népem Istene! -
Vidd, vidd ez ékeket! - Átok rád! -
Ne hidd, hogy Amrát vélök megfizetted. - (El.)

(In the camp of the Jews, below Mount Abarim, by the Jordan.
In the center the tent of the covenant-ark stands open. On a steep
cliff of the mountain in the background a spreading tree is seen.
Mózes, Áron, Mária, Józsué before the tent. Further back, in a
half-circle, the elders. Behind them the people.)

(A zsidók táborában, az Abarim hegye alatt, a Jordánnál.
Középen a frigyszekrény sátora nyitva áll. A hegy egyik meredek
szikláján a háttérben terebélyes fa látszik. Mózes, Áron, Mária,
Józsué a sátor előtt. Hátrább félkörben az elöljárók. Mögöttük nép.)

MÓZES
So here we stand, Áron, once again,
where forty years ago — at the holy threshold.
Before us, one step away, is Canaan.

MÓZES
Hát itten állunk, Áron, újolag,
Hol negyven év előtt - a szent küszöbnél.
Előttünk egy lépésre Kánahán.

ÁRON
Only then our breasts were taut
with the strength to act — now they long to rest.

ÁRON
Csakhogy még akkor kebleink feszültek
A tetterőtől - most pihenni vágynak.

MÓZES
True, true. — Well, they will not long for it long. —
Have you read out the census of the people? —

MÓZES
Igaz, igaz. - No, nem vágynak soká. -
Felolvasád-e a népösszeirást? -

ÁRON
I read it out, and no one answered to it. —
All lie silent, the people, on the grave’s floor,
who lived then. Only I, you, Mária,
and Józsué remained as witnesses
of the world that was — which we have buried. —

ÁRON
Felolvasám, és senki nem felelt rá. -
Mind némán fekszik a nép sírfenéken,
Mely akkor élt. Csak én, te, Mária,
És Józsué maradtunk meg tanúkul
A volt világból - mellyet eltemettünk. -

MÓZES
Ah, do not count Józsué, he goes in
to the promised land. Face to face he sees
the many wonders with which Jehova there
waits for his people. Ah, he is not written
in the dreadful register of death.
But we are, my brother — old friend of mine.
Therefore let us make ready — and Mária, you too.

MÓZES
Ah, Józsuét ne számítsd, ő bemegy
Az ígért földre. Szemből szembe látja
A sok csodát, mivel Jehova ott
Népére vár. Ah, ő nincsen felírva
Rettentő lajstromában a halálnak.
De mink igen, bátyám - öreg barátom.
Azért készüljünk - s Mária te is.

MÁRIA
Do you not see that I am ready? —
That mighty spirit has forsaken me,
which held my ruined body for its dwelling.
And I have remained a corpse, that moves,
that still breathes, but no longer feels;
and waits and waits for the word — that it is free
to go and lie down. — Húr has gone ahead already
to make ready a place. —

MÁRIA
Nem látod-é, hogy én készen vagyok. -
Az a hatalmas szellem elhagyott,
Mely roncsolt testemet birá tanyául.
És én halott maradtam, mely mozog,
Mely fú ugyan még, ámde már nem érez;
És várva várja a szót - hogy szabad
Feküdni menni. - Húr előre ment már
Helyet csinálni. -

MÓZES
It is well, Mária. —
With much suffering you won the right to it,
that the earth above you be light. —
Áron! And you — only lay down this mantle.
Put all your ornaments into the covenant-tent.
Take leave of the altar, for over it
a holy sacrifice you offer no more.
From the high priest’s office I release you! —
Your son, Eleazar, shall step into your place. —

MÓZES
Jól van, Mária. -
Sok szenvedéssel nyertél rá jogot,
Feletted a föld, hogy könnyű legyen. -
Áron! Te meg - csak tedd le e palástot.
Rakd ékeid mind a frigy sátorába.
Az oltártól búcsúzzál, mert felette
Szent áldozatot többé nem mutatsz be.
A főpap tisztétől felmentelek! -
Fiad, Eleazár lépend helyedbe. -

ÁRON
Lo, here is everything. — Clean I hand it over
to God, to the people — as becomes a high priest —
with head held high — with a peaceful spirit.
In hard days I bore it. May God grant
that late descendants know only its splendor,
not its burdens.

ÁRON
Im, itt van minden. - Tisztán nyújtom át
Istennek, népnek - mint főpaphoz illik -
Emelt fővel - nyugalmas lelkülettel.
Nehéz napokban hordtam. Adja Isten,
Fényét ismerjék csak, ne terheit
Késő utódok.

MÁRIA
Áron! Come — we go.

MÁRIA
Áron! Jőj - megyünk.

ÁRON
To die, Mária?

ÁRON
Meghalni, Mária?

MÁRIA
Yes, yes. —

MÁRIA
Igen, igen. -

MÓZES
Let us not take leave. I follow you soon.

MÓZES
Ne búcsúzzunk. Követlek nemsokára.

ÁRON
Out into the mountains! — Let us die in the open. —

ÁRON
Ki a hegyekbe! - Haljunk meg szabadban. -

MÓZES
Two stone coffins stand there ready for you.

MÓZES
Két kőkoporsó áll ott számotokra.

MÁRIA
And, Mózes, yours — the third? —
It is fitting for sister to rest beside sister. —

MÁRIA
Hát, Mózes, a tiéd - a harmadik? -
Testvérnél illik testvérnek pihenni. -

MÓZES
My heart goes to the grave with you. Ah, but my soul
is God’s servant — from him it waits even now,
that he will release it — after you.

MÓZES
Szűm véletek megy sírba. Ah, de lelkem
Isten szolgája - tőle várja most is,
Hogy elbocsátja majd - utánatok.

ÁRON
Good patience to you. — (Exit with Mária.)

ÁRON
Jó béketűrést. - (El Máriával.)

MÓZES
And to you, rest. —
Oh, woe! What torment, to remain as the last man
of a world that was ours. —
To linger, like a ghost, among grandchildren,
who scarcely understand any more, when
we speak of our past; and what we loved,
they scarcely still know by name. — —
Ho, Józsué, my son, take my sword;
you are the leader after me, you know it.
I will present you before the people.

MÓZES
Nektek meg nyugalmat. -
Óh, jaj! Mi kín, utolsó emberül
Maradni a világból, mely miénk volt. -
Kisértetül fetrengni unokák közt,
Kik alig értenek már, amidőn
Múltunkról szólunk; és amit szerettünk,
Alig nevéről, hogy még ösmerik. - -
Hej, Józsué, fiam, fogd kardomat;
Te vagy utánam a vezér, tudod.
Majd bémutatlak a népség előtt.

JÓZSUÉ
To what end all this, Mózes — are you not,
thanks be to God, still sound and strong? —
You will lead your people long. —

JÓZSUÉ
Mi végre mindez Mózes - nem vagy-é,
Hálá Istennek, még ép és erős? -
Te népedet soká fogod vezetni. -

MÓZES
Believe it not — believe it not. What strength is still in me,
is not my sinews’, not my blood’s own,
only God gave it, that I might set things in order.
But as the arrow falls, when it has reached its mark,
and the seed pushes off the withered flower;
I too step aside, when you stand in my place. —
Up, people of Israel! Greet
the new leader. —

MÓZES
Ne hidd - ne hidd. Mi bennem még erő van,
Nem izmaim, nem véremnek sajátja,
Csak Isten adta, hogy rendet tegyek.
De mint a nyíl lehull, ha célhoz ért,
S a mag letolja a hervadt virágot;
Kitérek én is, hogyha állsz helyembe. -
Fel, Izraelnek népe! Üdvözöld
Az új vezért. -

NÉP
We greet you, Józsué. —

NÉP
Üdvözlünk, Józsué. -

MÓZES
Rejoice — for he is the man,
whom the great God of Abraham picked out,
to lead you into Canaan at last.
Who makes an end of the age of our griefs,
and opens the age of happiness. —
Oh, harsher was the one that fell to me.
Fate entrusted a slave-people to my charge.
Through a hundred perils I had to lead it.
Through the baptism of fire and blood,
that it might wash off the sin-mark of its bondage.
Only grumbling and curses were my reward;
and yet I give thanks to my God,
that he let me live to see this glorious day;
in which fate’s persecution has worn out,
and only victory awaits the bettered heir. —
Let no charge weigh on my soul,
faithfully I shared grief, misery,
always with my nation. — Speak!
Is it not so?

MÓZES
Örüljetek - mert ő a férfiú,
Kit Ábrahám nagy Istene kinézett,
Hogy Kánahánba végre bévezessen.
Ki véget vet keserveink korának,
S megnyitja a boldogságnak korát. -
Óh, mostohább volt, mely nekem jutott.
A sors rabszolga-népet bíza rám.
Keresztül kelle száz vészen vezetnem.
Keresztül a tűz s vér keresztelésén,
Hogy szolgasága bűnjegyét lemossa.
Csak zúgolódás s átok volt jutalmam;
És mégis hálát mondok Istenemnek,
Mert e dicső napot meg hagyta érnem;
Melyben kifáradt a sors üldözése,
S csak győzelem vár a javult utódra. -
Ne nyomja lelkem semmiféle vád,
Hiven megoszték bánatot, nyomort,
Mindég én nemzetemmel. - Szóljatok!
Nem úgy van-é?

NÉP
It is so, holy truth. —

NÉP
De úgy van, szentigaz. -

MÓZES
And now in peace I may lay down my old head,
beside those — who suffered with me. —
Here is Józsué, your leader. —

MÓZES
S most nyugton hajthatom le agg fejem,
Azokhoz - akik vélem szenvedének. -
Itt Józsué, vezértek. -

NÉP
Live, live long! —

NÉP
Éljen, éljen! -

MÓZES
Now hear well my last word,
you know, from the grave’s edge I admonish you. —
Before us stands the tent of the covenant,
in which our law and our God dwell.
Should this law, for which a generation
sank to the grave amid giant suffering,
which, as a never-passing, holy charter,
the falling blood of thousands has sealed,
should the people forsake it, which by God’s grace
out of so many peoples won it;
should it cast it down as a thing to bargain over,
and for the sake of foreign gods
maim it in one holy line:
I would call down the curse of curses on its head.
And among so many peoples it would be the last,
hunted and driven, like a mad dog;
for it knew not how to prize his grace. —

MÓZES
Most jól hallgassátok meg végszavam,
Tudjátok, sír széléről intelek. -
Előttünk áll a frigynek sátora,
Melyben törvényünk s Istenünk lakik.
Ha e törvényt, melyért egy nemzedék
Hanyatlott sírba órjás szenvedés közt,
Melyet nem múló, szent okmány gyanánt
Ezreknek hulló vére megpecsételt,
Elhagyná a nép, mely Isten kegyéből
Oly annyi nép közül megnyerte azt;
Ha alkuvásnak dobná tárgyaul,
S idegen isteneknek kedveért,
Egy szent sorában megcsonkítaná:
Átkoknak átkát én kérném fejére.
És annyi nép közt ő lesz az utolsó,
Hajkált és üldött, mint veszett kutya;
Mert nem tudá kegyelmét megbecsülni. -

NÉP
Be it as you say.

NÉP
Legyen, mint mondod.

MÓZES
Do you hear, my God! — —
Then, when one day your lot is good,
and you rejoice in plenty in Canaan;
my people, do not think that what unites you,
that holy idea, which holds you together,
which makes you a nation, is the soil — the homeland;
because it sways its rich grain-ear for you. —
No, no — for the waste fed you too,
Egypt also fed your forefathers,
and were you not for that one everywhere,
did you not remain God’s ancient people? —
And in the future too he will be first among you,
who faithfully keeps the law in his heart;
above thousands who live in rich inheritance,
though he have not a foot’s-breadth of land. —
For it is not the worthless clod you tread on,
but this tent’s law that makes a Jew.
And therefore let this tent be one, alone,
unmatched among you, oh, my nation,
the consecrated token of your unity.
On pilgrimage let everyone bear to its altar
gift, complaint, joy and grief,
from the world’s end too — everyone who is faithful. —

MÓZES
Hallod Istenem! - -
Aztán, ha majd jó dolgotok leszen,
S bőségnek örvendeztek Kánaánban;
Népem, ne hidd, hogy amely egyesit,
Az a szent eszme, amely összetart,
Mely nemzetté tesz, a föld - a haza;
Mert dús kalászát néked rengeti. -
Nem, nem - hisz táplált a kietlen is,
Egyiptom is táplálta őseid,
S azért nem voltál-é egy mindenütt,
Nem-é maradtál Isten ősi népe? -
S jövőben is az lesz közötted első,
Szivében a törvényt ki hűn megőrzi;
Ezrek felett, kik dús örökben élnek,
Bár nem lesz talpalatnyi földe is. -
Mert nem hitvány göröngy, melyet tapodsz,
De e sátor törvénye tesz zsidóvá.
S ezért e sátor egy, maga legyen,
Páratlan közted, óh, én nemzetem,
Egységednek szentelt tanújele.
Zarándokolva oltárára hordjon
Ajándokot, panaszt, örömet és bút,
Világvégéről is minden - ki hű. -

NÉP
Be it as you say.

NÉP
Legyen, mint mondod.

MÓZES
I rest in your word. —
Now to you I speak, hear me, Józsué.
When I die, and you go in then to Canaan,
leave not a single temple, a single altar,
a single statue, a single letter, or grave-mark. —
Root out everything, living and not living,
from which even one ray of remembrance might rise
of the wild heathen, whom you conquer there. —
Believe him not, if he begs, take him not for your servant,
he would wish in time to be your lord.
Seat him not at your table, to share
your meal with him, for if he speaks a blessing,
he wishes a curse on you with every morsel,
let your heart harden against his tears,
and if his woman smiles charmingly on you,
know that in her heart revenge lies in wait for you. —
We are a handful of a people, my son. Around us
the enemy is as a sea. Hatred
alone can keep up the people of Israel,
love would melt it down to its shame. —

MÓZES
Megnyugszom szavadban. -
Most hozzád szólok, hallgass, Józsué.
Ha meghalok, s bemégy majd Kánaánba,
Egy templomot, egy oltárt meg ne hagyj,
Egy szobrot, egy betűt, vagy síri jelt. -
Pusztíts ki mindent, élőt és nem élőt,
Miből csak egy emléksugára kelhet
A vad pogánynak, melyet ott legyőzesz. -
Ne higgy, ha kér, szolgádul el ne vállald,
Urad kívánna lenni majd idővel.
Ne ültesd asztalodhoz, hogy megoszd
Ebéded véle, mert áldást, ha mond,
Átkot kiván reád minden falattal,
Keménykedjék meg könnyétől szived,
S ha bájosan mosolyg rád asszonya,
Tudd, hogy szivében bosszú les reád. -
Maroknyi nép vagyunk, fiam. Körűlünk
Tengernyi az ellenség. Gyűlölet
Tarthatja csak fenn népét Izraelnek,
Szeretet csúfosan olvasztaná el. -

JÓZSUÉ
Great things you entrust to me — tell me, how
shall I stand fast — with a common man’s strength,
in the place the giant has left? —

JÓZSUÉ
Nagy dolgokat bizol rám - mondd, hogyan
Állok meg én - közember erejével,
Az óriástól elhagyott helyen?

MÓZES
These honored men — these leaders of the people
will support you with counsel. —
I have asked God, and the spirit
which until now has dwelt in my breast,
he pours upon them. — Guard them faithfully.
A blessing on you — stand in my place. —
And you, Józsué, only trust in yourself.

MÓZES
E tisztes férfiak - e népvezérek
Fognak tanáccsal gyámolítani. -
Megkértem Istent, és a szellemet,
Mely eddig az én keblemet laká,
Reájok önti. - Óvjátok híven.
Áldás reátok - álljatok helyemben. -
Te Józsué meg, csak bízzál magadban.

JÓZSUÉ
You have seen what I can do.

JÓZSUÉ
Láttad, hogy mit birok.

MÓZES
I have seen it, my son.
And esteemed you. — Now, my people, only one thing more! —
When I die — my dust mingles with the earth,
do not let the enemy trample
my grave-mound — let no stranger have it.
Promise me this with a holy oath,
on the innocent head of late descendants,
that blessing, curse, so fall upon it...
and more easily I sink into Abraham’s bosom.

MÓZES
Láttam fiam.
S méltattalak. - Most népem, még csak egyet! -
Ha meghalok - porom földdel vegyül,
Ne hagyjátok, hogy ellenség tapodja
Sírhantomat - hogy bírja idegen.
Igérjétek meg ezt szent esküvéssel,
Késő utódok ártatlan fejére,
Hogy áldás, átok, úgy szálljon reája...
S könnyebben dűlök Ábrahám ölébe.

NÉP
We promise, lo!

NÉP
Igérjük, íme!

MÓZES
I thank you, my friends. —
Once more — the great God be with you,
let each return in peace to his tent,
and await from Józsué the word of command;
for Mózes has now spoken to the people for the last time —
and goes to die.
(Exit, toward the mountains. The people disperse in all directions.)

MÓZES
Köszönöm, barátim. -
Még egyszer - a nagy Isten véletek,
Térjen mindenki nyugton sátorába,
És Józsuétól várja a parancsszót;
Mert Mózes a néphez most szólt utószor -
És halni megy.
(El, a hegyek felé. A nép mindenfelé oszlik.)

JÓZSUÉ
But not stealing off like this.
I will escort you to the grave — I vowed it. — (Exit after Mózes.)

JÓZSUÉ
De illyen szökve nem.
Én a sirig kisérlek - megfogadtam. - (El Mózes után.)

A CHANGE OF SCENE
(Outside the camp, in the mountains. The spreading tree on the steep
rock is seen from this side too. — Mózes comes, after him Józsué.)

VÁLTOZÁS
(A táboron kívül, a hegyekben. A terebélyes fa a meredek
kősziklán innen is látszik. - Mózes jő, utána Józsué.)

MÓZES
I told you, my son, turn back, this is a holy place,
Jehova awaits his servant here
for the final reckoning. — Go, and leave me alone.

MÓZES
Mondtam, fiam, térj vissza, szent hely ez,
Jehova várja végső számadásra
Szolgáját itten. - Menj, és hagyj magamra.

JÓZSUÉ
Bear with me, I beg, Mózes, that I will not.
Rather I will walk by stealth in your tracks,
skulking ceaselessly behind the bushes;
you will not even see me — I alone see you.

JÓZSUÉ
Tűrd kérlek el, Mózes, hogy nem teszem.
Inkább majd lopva járok nyomdokodban,
Bokrok mögött bujkálok szüntelen;
Nem is fogsz látni - én látlak csupán.

MÓZES
A child’s wish! — Tell me, Józsué,
to what end would this be? —

MÓZES
Gyermekkivánság! - Mondd csak, Józsué,
Mivégre volna ez? -

JÓZSUÉ
That I might set a mark
on the grave in which I shall bury you.

JÓZSUÉ
Hogy jelt tehessek
A sírra, melyben el foglak temetni.

MÓZES
Wicked boy! — Do you wish to make a slave
even of the grave, for which in my life
I strove, that it be quiet and free? —
You wish to set a mark on it, that later
the fool may bring false tears and a curse upon it? —
Or that the craven gather up the dust,
and in wild flight carry it off with him,
to keep his oath, and not risk
his life either. — Go, go, Józsué! —

MÓZES
Gonosz fiú! - Rabbá kivánod-e
A sírt is tenni, mellyért életemben
Küzdék, hogy csendes és szabad legyen? -
Jelt kívánsz tenni rá, hogy majd utóbb
Álkönnyet és átkot hordjon a bolond rá? -
Vagy összeszedje a port a pulya,
És vad futásban hordja el magával,
Hogy esküjét megtartsa, s életét
Se kockáztassa. - Menj, menj, Józsué! -

JÓZSUÉ
Shall there not be one beside the people’s prophet,
to close his far-reaching eye,
and dig a little bed for his great heart? —

JÓZSUÉ
Nem lesz-é a nép prófétája mellett,
Ki messze elható szemét befogja,
És nagy szivének kisded ágyat ás? -

MÓZES
Fear not, fear not! — Believe me, the Lord prepares
for his servant, who has filled out his day’s labor,
a bed to rest in too. —

MÓZES
Ne félj, ne félj! - Hidd el, készít az Úr
Szolgájának, ki napszámát betölté,
Pihenni ágyat is. -

JÓZSUÉ
And how shall I learn
that I must set out now for the new homeland,
because Mózes is no more? —

JÓZSUÉ
S hogyan tudom meg,
Hogy indulnom kell már az új hazába,
Mert Mózes nincsen többé? -

MÓZES
Do you see this tree,
yonder on the cliff — which, solitary,
and with proud head, looks down on the valley-floor? —
It is well seen even into our camp.
Look at it every day — and when it falls...

MÓZES
Látod e fát,
Amott a szirten - mely magányosan,
És büszke fővel néz a völgyfenékre? -
Kilátszik az jól táborunkba is.
Nézd meg minden nap - s amidőn ledűl...

JÓZSUÉ
Then Mózes too bows his head.

JÓZSUÉ
Akkor lehajtja Mózes is fejét.

MÓZES
You speak well — and you set out for Canaan. —
Your hand, my son. — Leader! Now to your camp. — (Józsué exits.)

MÓZES
Jól mondod - és te Kánaánba indulsz. -
Kezet, fiam. - Vezér! Most táborodba. - (Józsué el.)

THE VOICE OF JEHOVA
Mózes! Are you ready? —

JEHOVA SZAVA
Mózes! Készen vagy-é?

MÓZES
I am ready.
One grace only I still implore of you:
often you have deigned to speak with me,
your poor servant. I could not see your face,
for I knew, he who sees face to face
is death’s. — Now show yourself.

MÓZES
Készen vagyok.
Csak egy kegyért esdeklek még előtted:
Többször méltattál, hogy velem beszélj,
Szegény szolgáddal. Nem láthattam arcod,
Mert tudtam, aki színről színre lát
Az a halálé. - Most mutasd magad meg.

JEHOVA (appears)
Look, then, but do not be dismayed. —

JEHOVA (megjelenik)
Láss hát, de meg ne rettenj. -

MÓZES (falls prostrate)
Oh, Lord!
I longed to look into the sun — and it blinds me. —
Now call me away — what do I wait for more? —

MÓZES ( leborul)
Óh, Uram!
A napba vágytam nézni - s megvakít. -
Most már szólits el - mit várok tovább? -

JEHOVA
Only rise, my servant, why this great haste?
You who so long endured without a grumble,
can wait a little yet. Up! Come after me.
I owe you one joy still. —

JEHOVA
Csak kelj fel, szolgám, mért e nagy sietség?
Ki oly soká nem-zúgolódva tűrtél,
Még várhatsz egy kicsinyt. Fel! Jőj utánam.
Még egy örömmel tartozom neked. -

MÓZES
When I have seen you — at what could I still rejoice? —

MÓZES
Ha láttalak - min tudnék még örülni? -

JEHOVA
Only come on — step here, onto this height —
higher still, Mózes — so — now look before you: —
Lo, outspread you see Canaan! — —

JEHOVA
Csak jőj tovább - lépj itten e magasra -
Feljebb még, Mózes - így - most nézz elődbe: -
Imé, kitárva látod Kánaánt! - -

MÓZES
Softer, my heart! Or you will burst my breast. —
For this moment I strove my whole life long,
this image my fancy painted out
with its most glittering colors, when
a raging storm had all but swallowed me,
or a hundred miseries lay in wait with treacherous eye;
and it brought fresh strength every time. —
Yet what was it all! A thing of mist —
that now, when I see it taken flesh;
the undreamed-of reality dismays me. — —
What a rich plain, and what green mountains —
a hundred shining cities’ cupolas glitter
among them. Fattened flocks everywhere,
and a river winding like a silver ribbon. —
In my soul I see my people already,
as it breaks in, and pitches camp in this land.
Ever forward. And this breeze, perhaps,
that now in greeting kisses my brow,
tomorrow already sways my victorious banner. —
Yonder in the center, on the height of Zion,
I see the covenant-tent shining.
No more on a wandering road, like the hunted one,
who rests one night, and hurries on,
seeking fresh repose amid the wastes;
but as firmly as the rock’s foundation,
serving as a guide for half the world,
as in its glory it looks to far-off lands. —

MÓZES
Halkabban, szív! Vagy keblem szétveted. -
E percért vívtam teljes életemben,
E képet rajzolá ki képzetem
Legcsillogóbb festékivel, midőn
Már majdnem elnyelt tomboló vihar,
Vagy álnok szemmel száz ínség lesett;
S ujult erőt hozott mindannyiszor. -
Pedig mi volt az mind! Ködalkotás -
Hogy most, midőn megtestesülve látom;
Megdöbbent a nem álmodott való. - -
Mi gazdag síkság, és mi zöld hegyek -
Száz fényes város kúpjai ragyognak
Közöttük. Hízott nyájak mindenütt,
S ezüst szalagként kígyózó folyó. -
Lelkemben látom máris népemet,
Amint betör, s tábort jár e vidéken.
Mindég előre. S e szellő talán,
Mely most köszöntve csókol homlokon,
Már holnap győztes zászlóm lengeti. -
Amott középen, a Sion fokán,
Ragyogni látom a frigy sátorát.
Nem vándorútban többé, mint az űzött,
Ki egy éjt megpihen, s odább siet,
Ujabb nyugalmat puszták közt keresve;
De oly szilárdan, mint a szirtalap,
Irányaul szolgálva fél világnak,
Amint dicsében messze földre néz. -

JEHOVA
Only take your pleasure, take your pleasure, my son,
in this sight. — You have well deserved it.

JEHOVA
Csak kéjelegj, csak kéjelegj, fiam,
E látásban. - Nagyon megérdemelted.

MÓZES
Deserved it? — Tell me, Lord, by what?
Whether I suffered, whether I strove, I do not know.
Wiped out is every grievous year,
that stands between Egypt and Canaan.
These two days are as easy to join,
as though only one night were between them,
and every trouble only the dream of this one night. —
If I had merit, that too you have taken away,
for you dwarf it with the reward. — —
Holy land! With this kiss, lo, I betroth you! —
(He falls prostrate, so that the bushes and rocks hide him. Jehova vanishes.)

MÓZES
Megérdemeltem? - Mondd, uram, mivel?
Szenvedtem-é, küzdék-e, nem tudom.
Ki van törülve minden kínos év,
Mely áll Egyiptom s Kánaán között.
E két napot oly könnyű összekötni,
Mint hogyha egy éj volna csak közöttük,
És minden baj, csak ez egy éjnek álma. -
Ha érdemem volt, azt is elvevéd,
Mert eltörpíted a jutalmazással. - -
Szent föld! E csókkal, íme, eljegyezlek! -
(Leborul, hogy a bokrok s sziklák eltakarják. Jehova eltűnik.)

A SECOND CHANGE OF SCENE
(Again the camp of the Jews, as at the beginning of the act. Józsué comes,
after him the people, and they halt in a half-circle by the covenant-tent.)

MÁSODIK VÁLTOZÁS
(Ismét a zsidók tábora, mint a felvonás elején. Józsué jő,
utána a nép, a szövetség sátoránál félkört képezve megállnak.)

JÓZSUÉ
Forward, only. — Here at the covenant-tent
let us halt again, as we do daily,
and begin once more to sing a holy prayer,
at once mournful and rousing to faith.
Mournful, for Israel is left an orphan,
thirty days now since Mózes left us,
and we know not what befell him.
Will he return yet — has he died away, who knows? —
But a rousing song too, for fresh battles
and for victory, full confidence is needed.

JÓZSUÉ
Előre csak. - Itt a frigy sátoránál
Álljunk meg ismét, mint naponta szoktuk,
És kezdjünk újra zengni szent imát,
Egyszerre gyászost s hitre buzditót.
Gyászost, mert Izrael árván maradt,
Már harminc napja, amint elhagyott
Mózes s nem tudjuk, hogy mi érte őt.
Megtér-e még - elhangzik-é, ki tudja? -
De buzditó dalt is, mert új csatákra
És győzelemre teljes bízalom kell.

NÉP (singing)
A rock is he... What he does, faultless it is,
and all his ways are holy, just, glorious.
He is the one God, who does not lie,
faithful and true; no deceiving cheat.

NÉP (ének)
Szirt ő... Amit teszen, hibátlan az,
És minden úta szent, igaz, dicső.
Egyetlen Isten ő, ki nem hazud,
Hű és igaz; nem áltató csalárd.

JÓZSUÉ
How long shall we yet stand ready for battle?
Our breast the grievous uncertainty,
this bloody specter, the forced smile,
and with hidden tears only rends — tears —
and still no sign. — — Oh, God of my people,
come, come to our aid, or grim desolation’s
cold breath will make my breast collapse.

JÓZSUÉ
Meddig fogunk még harcra készen állni?
Keblünket a kinos bizonytalanság,
E véres rém, erőltetett mosoly,
S rejtett könyűvel csak szaggatja - tépi -
S még semmi jel. – Óh, népem Istene,
Jőj, jőj segélyűl, vagy zord elhagyottság
Hideg lehétől keblem összeroskad.

NÉP (singing)
Behold! I — I alone am,
and there is no God beside me, with me.
I can kill, and again — give you life;
my arm wounds, but it can heal as well,
and from me who would save, who shield — there is none.
(Heavy axe-blows are heard from the mountains.)

NÉP (ének)
Lássátok! Én - csak én vagyok,
És nincsen Isten kívülem, velem.
Én ölhetek, s viszontag - éltetek;
Sebez, de ám gyógyíthat is karom,
S tőlem ki mentne, óvna - senki nincs.
(Nehéz fejszevágások hallatszanak a hegyek felől.)

JÓZSUÉ
Hush — hush — what was that? Or do I only imagine it?
No — no — again! — Again! — What a fateful sound!
Like the battering stroke of a giant arm.
It wakes an echo in the cliffs as well,
and the human heart is appalled to hear it. —
(The spreading tree that stood on the steep rock’s top crashes into the depths with a great roar.)
Mózes is dead! — Down on your knees, my nation!
Your prophet has gone down into the grave, and with him
the grievous age of the doubtful struggle. —
But oh, do not think that for that this age
of mourning was barren. — No, no, it bore this new one,
whose torment alone was its own — its flower
will be ours, if the new generation —
bravely, and with the faith of victory, steps into it. — —
Sound the war-horns. — Forward!
To the gate of Jericho. — If God
will be the shield of our breast — at our horns’ blast
its strong wall before us will fall to dust.
(Curtain.)

JÓZSUÉ
Csitt - csitt - mi volt ez? Vagy csak képzelem?
Nem - nem - megint! - Megint! - Mi végzetes hang!
Mint óriás kar döngető verése.
Visszhangot ébreszt kősziklákban is,
S az emberszív megdöbben hallatára. -
(A meredek szirt tetején állott terebélyes fa nagy robajjal a mélybe zuhan.)
Mózes meghalt! - Le térdre, nemzetem!
Prófétád sírba szállott, és vele
A kétes küzdés fájdalmas kora. -
De óh, ne hidd, hogy meddő volt azért
E gyász kor. - Nem, nem, az szülé ez újat,
Melynek csak kínja volt övé - virága
Miénk lesz, hogyha az új nemzedék -
Bátran, s győzelmi hittel lép belé. - -
Fújjátok a harckürtöket. - Előre!
Jeríko kapujához. - Hogyha Isten
Lesz keblünk vérte - kürtjeink szavára
Erős fala előttünk porba dűl.
(Függöny.)

M adách Complete

Moses

Cite this passage

Support this project