Drama · 1843 · Pest / Nógrád

Only a Joke

Csak tréfa

Headnote

Madách wrote Csak tréfa (Only a Joke) in 1843, calling it on its title page “a drama of our age in five acts.” He was twenty, three years into his legal career and already restless inside it; the play’s hero, the poet-deputy Zordy Lorán, carries the conflict Madách would carry his whole life—the spirit that “cannot learn to plow,” that will not let its god-given spark be ground down into “mouldy paperwork” for the sake of family name and office. The dedication to his friend Pál Szontágh names the play’s emotional source plainly: “Laying down my pen, lest I despair over mankind, I thought of you.” The Shakespearean epigraph from Richard II—“Three Judases, each one thrice worse than Judas”—sets the register: this is a play about betrayal, by friends, by lovers, by a society that has made every virtue a marketable sham.

The play belongs to Madách’s early philosophical-dramatic register, and it is the clearest dress rehearsal for the Tragédia eighteen years off. Lorán is a first sketch of the Lucifer-haunted idealist: he loves an ideal woman, finds her real and false, renounces homeland, friendship, and love in turn, and retreats into nihilism before discovering that art alone—the one thing no one bought from him—still answers truly. The satirical machinery around him is sharp and contemporary: the reform-era club of careerists who shout “Liberty” for dinner, the salon hostess Széphalmi who pulls every string from behind the curtain, the critic who will “pulverize” a play he has not read. Madách is anatomizing the gap between professed principle and private interest in 1840s Hungarian public life, and the indictment is total.

The title is the play’s bitter keystone. Csak tréfa—“only a joke,” “it was just a joke”—is the phrase every character reaches for to disown the cruelty they have just committed: Andaházy selling his daughter, Bianka orchestrating a public humiliation, the final tableau in which a wrecked life is waved off as “merry fun.” Watch how the words “tréfa” (joke) and “csak” (only, just) recur as a refrain; the translation holds them to the same English words so the irony tightens as it returns. The closing play-within-a-play—Lorán stages his own betrayal as a drama also titled Csak tréfa, and dies of poison as the audience cannot tell his real anguish from the performed kind—is Madách’s first full statement of his lifelong theme: that the spirit is most alone precisely where it is most watched.

PEGASUS IN HARNESS
PEGAZUS JÁROMBAN
FIRST SCENE
(The capital, a room at the Andaházys’. Ilka, Jenő.)
ELSŐ SZÍN
(Főváros, Andaházyéknál szoba. Ilka, Jenő.)
JENŐ
It cannot be that I should lose,
ah, Ilka, my one moment’s bliss;
heaven did not make spring for this,
that on the mourning-waste of endless winter
we should forever weep its sweet dreams gone. —
JENŐ
Az nem lehet, hogy elveszítni bírám
Ah, Ilka, percnyi üdvösségemet;
Nem annak alkotott tavaszt az ég,
Hogy véghetetlen télnek gyászterén
Örökké sírjuk édes álmait. -
ILKA
Poets alone now pay out virtue’s wage,
the Almighty keeps no hell anymore.
ILKA
Költők dijazzák már csak az erényt,
Nincs pokla többé a mindenhatónak.
JENŐ
Our nature — which taught us to feel,
sharing one single soul between our breasts —
oh, it does not lie: we shall be happy.
JENŐ
Természetünk - mely érezni taníta
Egy lelket osztva csak fel kebleinkben -
Óh, nem hazug, mi boldogok leszünk.
ILKA
If there is happiness in the grave too, Jenő!
Today the loathed bridegroom arrived,
to whom my parents’ reckoning binds me.
ILKA
Ha sírban is van boldogság, Jenő!
Ma érkezett az útált vőlegény,
Kihez szülőknek számolása köt.
JENŐ
Away with them, away with these mournful feelings!
Why do they trouble my love while it lives?
Do you not feel, for all this grief, how sweet
are those few moments of our happier future:
which we must guard jealously
from the doubting eye of the outer world.
Or can only that man be happy, Ilka,
who lives envied by the world?
JENŐ
El vélek, el e gyászos érzetekkel!
Szerelmem élve közt miért zavarnak?
Nem érzed-é, mily édes ennyi búra,
Azon nehány perc boldogabb jövőnkből:
Melyet féltékenyen kell őrzenünk
A külvilágnak kétkedő szemétől.
Vagy boldog az lehet csak, Ilka tán,
Ki a vilá gtól írigyelve él?
ILKA
And if you should forget me?
ILKA
S ha elfelejtenél?
JENŐ
Still you doubt?
The eye is the soul’s mirror; look into mine,
your image shines upon my soul’s own glass.
JENŐ
Még kétkedel?
A szem lelkünknek tükre, nézz szemembe,
Képed sugárzik lelkem tűkörén.
ILKA
And does my memory fade with the image too? —
Long did I wrestle with my heart, and long
I believed I would have strength to hold it back,
but oh, a woman comes into the world to love.
ILKA
S a képpel múlik-é emlékem is? -
Soká küzdék szivemmel és sokáig
Hivém, hogy korlátolni lesz erőm,
De óh, a nő szeretni jő világra.
JENŐ
This word, this sweet one, say it, say it once,
just once, and say this word forever —
and where is bliss more blissful then than my life!
Where is a heaven kinder, Ilka, than you are!
And what more strength is needed for fate’s battle,
when the prize, like you, is so glorious.
JENŐ
E szót, ez édeset mondd, mondd csak egyszer,
Csak egyszer és örökké mondd ezen szót -
S hol üdv, mely üdvebb ekkor életemnél!
Hol ég kegyesebb, Ilka, mint te vagy!
S kell-é erő még több a sorscsatára,
Ha pályabére, mint te, oly dicső.
ILKA
Oh, they come and will find us, God! (Exit.)
ILKA
Óh, jőnek és találnak, Istenem! (El.)
JENŐ
Heaven be with you — for it burns in your eyes. (Going out.)
Lorán, you here?
JENŐ
Az ég veled - hisz az szemedben ég. (Kifelé.)
Lorán, te itt?
LORÁN (steps before him)
Rather, it is I who may ask you so!
But now I ask nothing, for I embrace you.
LORÁN (elébe lép)
Sőt én kérdhetlek így!
De most nem kérdek semmit, mert ölellek.
JENŐ
You false one! A gunshot from our town,
and, God knows why, you come to us so rarely.
JENŐ
Te álnok! Egy lövésre városunktól
S tudj’ Isten, mért, oly ritkán jössz felénk.
LORÁN
Because my soul wrestles with itself,
and you are happy: you would not understand my grief.
LORÁN
Mert lelkem önmagával küszködik,
S ti boldogok, búm meg nem értenétek.
JENŐ (reproachfully)
Lorán! —
JENŐ (neheztelve)
Lorán! -
LORÁN
Why did you raise this up like Macbeth’s ghost
in my best hour. — But listen: we have
a lawsuit; its question: the whole of our estate,
and one marriage could set everything right;
my father chose me out as the sacrifice,
to appease, by my marrying, the partisan
god of these century-mouldered disputes
set up against nature.
The girl was pretty, cultured, clever,
of the great world, and despite all that
could speak of something other than finery;
nor was she taken up with her suitors.
And sometimes, for the poor homeland,
dew would gleam in her sky-blue eyes.
LORÁN
Mért hoztad ezt fel Macbeth rémeként
Legjobb órámban. - Ámde hallj: van egy
Pörünk; kérdése: birtokunk egésze,
S egy házasság, mindent jóvá tehet;
Atyám engem nézett ki áldozatnak
A százados penészű jogviták
Természet ellen pártos istenét
Megengesztelni házasságom által.
A lány csinos volt, művelt és okos,
A nagyvilágból és ennek dacára
Tudott másról is szólni piperénél;
Nem foglalták el udvarlói sem.
Olymód, hogy néha a szegény hazáért
Ne fénylett volna harmat égszemében.
JENŐ
Why, this is all fine — and I should pity you?
JENŐ
Hisz ez mind szép, és én sajnáljalak?
LORÁN
Hear me out: it is all fine, true, but oh,
cleverness is the cloak of passion;
the soul soars far, far on high,
flies whimsically toward the sky,
outruns it through the endless void,
and forms for itself an ideal —
fights out for itself its own god,
and no other pleasure is dear to it now
than that for which it strove, for which it bled.
I saw her — a woman, if you like,
if there is another of her kind — but there is none —
I saw her, and her image from my eye’s mirror
had not yet pierced my soul, and from the deepest
depths of my spirit this image came to meet it —
an ideal image — and in my heart they fused. —
Do not ask who she is, do not ask what; let no such dross
drag her down into the little world;
enough: my plotted bond became a yoke,
which sells God’s spark off as merchandise
to the higher bidder.
My father threatened to disinherit me; I
rejoiced, because with his wealth, he believed,
he had bought me, but so I became free. —
My father died, yet even from the grave he wants
to rule, and to live in deeds, though dead,
to drag, as a dead man, the one who lives:
in his will, between a parent’s curse
and submission, he leaves me to choose.
LORÁN
Hallgass ki, ez mind szép igaz, de óh,
Az indulatnak gúnya az okosság;
A lélek messze, messze fenn csapong,
Szeszélyesen repűl az ég felé,
Túlnyargal rajta a végetlen űrben,
S önmagának alkot ideált -
Önnönmagának küzdi istenét,
S nem kedves már előtte más gyönyör,
Mint mellyért küzde, mellyért vérezett.
Én láttam őt - egy nőt, ha úgy kivánod,
Ha van neméből több egyén - de nincs -
Én láttam, s képe még szemtűkörömből
Lelkembe nem hatott és szellemem
Legbelsejéből jött e kép elébe -
Egy ideálkép - s szűmben összeolvadt. -
Ne kérdd, ki ő, ne kérdd, mi, ily salak
Ne vonja őt le a kicsiny világra;
Elég: igává lett tervelt kötésem,
Mely Isten szikraját árú gyanánt
A többet ígérőnek adja el.
At yám kizárással fenyíte, én
Örültem, mert kincsével, úgy hivé,
Megvásárolt, de így szabad levék. -
Atyám meghalt, de sírból is kiván
Uralni, s tettben élni, mint halott,
Hogy holt gyanánt hurcolja azt, ki él:
Végrendeletében szülői átok
Vagy engedés közt há gy választanom.
JENŐ
Disillusion is the curse of the better heart.
JENŐ
A jobb kebelnek átka a csalódás.
LORÁN
You know only the better half; hear on:
you knew my father’s whims,
family splendor was his favorite notion — he
held it the aim of a man’s life
to lengthen his line’s family tree
and win it glory. As guardian he left
old Herédy, decreeing that I should serve. —
That I should choke my soul’s wild soaring down
in mouldy documents,
for my family’s, for this dead man’s, ornament;
but Pegasus does not learn to plow.
LORÁN
Csak jobb felét tudod még, hallj tovább:
Atyámnak ismeréd szeszélyeit,
Családfény volt kedvenc eszméje - ő
A férfiélet céljának hivé,
Hogy hosszabbítsa nemzetségi fáját,
S rá fényt szerezzen. Gon dnokul hagyá
A vén Herédyt, azt rendelve, hogy
Szolgáljak. - Lelkemnek vad szárnyalását
Penészes íratokba fojtsam el,
Családom-, e vén holtnak díszeért;
De nem tanul meg szántni Pegazus.
JENŐ
Patience and humility are virtues too —
the wise man rests in his fate’s decree.
JENŐ
A tűrés és alázat is erény -
A bölcs megnyugszik sorsa végzetében.
LORÁN
Base souls coined that; spirit and forbearance,
this is mud, that a ray that flies above,
drawing its body up with it, yet on high
the air is ethereal to this mass of mud:
and a war breaks out between the twofold element,
the heart the battlefield, which aches, but the peace-price
is paid only by the death of one of them; —
the body’s death: what the churl fears,
the soul’s: resignation in our fate.
But I, who see the vast work to be done,
in my breast the longing, heart, and understanding
that could bear me up to the home of the stars,
could see through how minute, how small
is the God kneaded into the clay, and on his neck
how monstrous is the load that drags him to earth.
Shall I renounce God’s spark in me,
that the dross may safely grow fat? —
LORÁN
Pór lelkek költék; szellem s tűrelem
Ez sár, amaz sugár, mely fönt repül
Magával vonva testét, ámde fent
A lég e sártömegnek éteri:
S harc támad a kettős elem között,
Harctér a szű, mely fáj, de békebért
Csak egyikének veszte eszközöl; -
A test halála: mit a pór remeg,
A léleké: megnyugvás végzetünkben.
De én, ki látom a roppant teendőt,
Keblemben a vágy, szív és értelem,
Mely föl bír vinni a csillagtanyához,
Át bírja látni: mily parány, kicsiny
A sárba gyúrott Isten, és nyakán
Mi iszonyú a nyűg, mely földre vonja.
Én mondjak-é le Isten szikrajáról,
Hogy bizton hízhassék meg a salak? -
JENŐ
Ha, ha, Lorán! You are still the old one! —
Twenty cold winters have withered all
these flowers of mine!
JENŐ
Ha, ha, Lorán! Te még a régi vagy! -
Mind elfonnyasztá e virágimat
A húsz hideg tél!
LORÁN
And because snow rules without,
they fled deep into your soul, did they not,
their images more deeply tempered? — And if at times
you do not yield to them, like spoiled
children they punish you; I
must guard mine jealously,
for nonetheless the death of each one
beggars me of one wellspring of treasure.
LORÁN
S mert kint hó ural
Lelkedbe bujdokoltak, úgyebár,
Mélyebben edzve képöket? - S ha olykor
Nem engedsz nékik; elkényeztetett
Szülöttekként büntetnek meg; nekem
Féltékenyen kell őket őrzenem,
Mert mindamellett mindenik halála
Egy kincsforrással koldusbbá teszen.
JENŐ (mocking)
Yet still you took the office.
JENŐ (gúnnyal)
De a hivatalt mégis elfogadtad.
LORÁN
To you I will tell, my heart’s friend, why:
I founded a secret society,
our watchword: “Liberty.” To deeds it has
not yet come, but it will: if heaven wills it.
My office shields me from all suspicion,
and gives occasion to learn many secrets;
perhaps the pretense will not last long,
for if I am elected deputy,
I’ll strike off my mask; there too the arrow
turns to the war of principles, then the deed will come.
LORÁN
Neked megmondom, szűm baráta, mért:
Egy titkos társaságot alkoték,
Jelmondatunk: "Szabadság." Tettre még
Nem ért ugyan, de fog: ha ég akarja.
Minden gyanútól óv hivatalom,
S alkalmat ád sok titkosat kitudni;
Talán a tettetés nem tart soká,
Mert hogyha megválasztatom követnek,
Álarcomat lesújtom, ottan is nyíl
Elvharcra tér, majd a tett beáll.
JENŐ
Now a fable comes to mind, attend:
all the clocks ran wrong in one district,
but ran alike, and served their purpose.
The astronomer alone could truly
measure the time, and obstinately
set his to follow the wrong clocks; everywhere
they laughed at the man who’d fix them! —
JENŐ
Most jő eszembe egy mese, figyelj:
Mind rosszul járt az óra egy vidéken,
De egyenlőn s céljának megfelelt.
A csillagász tudá csak igazán
Megmérni az időt s fejeskedett
A rossz órát követni, mindenütt
Kacagták a javítót! -
LORÁN
Oh, do not mock!
LORÁN
Óh, ne gúnyolj!
JENŐ
I’ll cure you: lead me to your faithful ones.
JENŐ
Kigyógyítlak, vezess el híveidhez.
LORÁN
Cure me of health? — You’d make me sick? But come —
(Exit with Jenő. —
Andaházy enters girt with a sword, and Ilka.)
LORÁN
Egészségből? - Beteggé téssz? De jőj -
(El Jenővel. -
Andaházy kardosan és Ilka jőnek.)
ANDAHÁZY
Again with eyes wept red, Ilka!
Powder your face, hide the trace
of tears; be merry, grief does not suit
a bride’s face; do as I command.
ANDAHÁZY
Ismét vörösre sírt szemekkel, Ilka!
Kendőzd be képedet, takard el a
Könyűk nyomát; légy vidor, bú nem illik
Menyasszonyarcra; tégy, mint rendelém.
ILKA
The show is for the world, the grief for me;
for your command is that I murder the sun
as ransom for my life,
which, once gone down: the world too is a grave-pit. (Exit.)
ILKA
Világnak a szín, nékem a keserv;
Mert rendelésed az, hogy a napot
Éltem váltságaul gyilkoljam el,
Mely hogyha elhunyt: sírür a világ is. (El.)
ANDAHÁZY (throwing down his sword)
So this is popularity? — Is this the wage
the homeland can give for our struggle?
A new star rises, brighter, only he
is admired by everyone; and the familiar one,
flagging in its fire — may now fall!
A child — Zordy — thunders down his word. —
On this path no more honor, no more luck;
that I hit upon the narrow track
that leads between the dungeon and reward,
where we arrive: our cleverness decides —
(Zenő and a footman enter.)
ANDAHÁZY (kardját ledobva)
Ez hát a népszerűség? - Díja ez,
Mit küzdelmünkért a hon adni bír?
Új csillag tűn fel, fényesebb, csak őt
Csodálja mindenki; és a megszokott,
Tüzében lankadó - már b ukhatik!
Szavát egy gyermek - Zordy dörgi át. -
E pályán nincs több dísz, szerencse még;
Hogy eltaláltam a parányi ösvényt,
Mely a tömlöc s jutalom közt vezet,
Hová jutunk: ügyességünk határzza -
(Zenő és inas belépnek.)
FOOTMAN
Your Lordship! The confectioner gives nothing on credit.
INAS
Méltsád! A cukrász mit sem ád hitelben.
ANDAHÁZY
Did you give my name?
ANDAHÁZY
Mondtad nevem?
FOOTMAN
I did, but he answered
that for that very reason he gives nothing.
INAS
Mondtam, de azt felelte,
Hogy épp azért nem ád.
ANDAHÁZY
Hah! The scoundrel.
Say, beg him, only till tomorrow.
ANDAHÁZY
Hah! A gazember
Mondd, kérem őt, csak holnapig.
FOOTMAN
He gives
nothing for fine words; his churlish
greed for money.
INAS
Nem ád
A szép szavakra semmit, pórias
Pénzvágya.
ANDAHÁZY
Take him some books.
ANDAHÁZY
Vígy hozzája könyveket.
FOOTMAN
He cannot use them — for Satan now
spreads the Bible with his printing.
INAS
Nem használhatja - mert a bibliát
Sátán terjeszti most a nyomtatással.
ANDAHÁZY
Then to fry on them? — Go, what do you dawdle for! (Footman exits.)
Zenő! You too will not help me as a true companion;
your only greeting is your wept-out eyes,
and you drive me to flee my own house,
where no one clings to me,
only my care. —
ANDAHÁZY
Hát sütni rajtok? - Menj, mit andalogsz! (Inas el.)
Zenő! Te sem segítsz hű társ gyanánt
Üdvözlésed csak a kisírt szemek,
S kerülni késztesz ennen házamat,
Hol hozzám senki nem ragaszkodik,
Csak gondom. -
ZENŐ
What shall I do? Have I not
given out all my property?
ZENŐ
Mit tegyek, nem adtam-é
Ki minden birtokom?
ANDAHÁZY
So, so, again
so many times you’ve thrown in my face
those few florins of yours, which you yourself
squandered long ago.
ANDAHÁZY
Úgy, úgy megint
Már annyiszor szememre hányt nehány
Forintodat kivánod, mit magad
Rég elfecsérlél.
ZENŐ
Oh, I did not ask for it,
though I suffered want, and while you, courting
other women, scattered it away:
mutely I bore the desolation of your heart.
Why then do you torment your patient prisoner,
why charge her with sin and disgrace,
would you with spite drive off the gnawing
of your bad cause?
ZENŐ
Óh, nem kértem azt,
Szükséget szenvedék bár, s míg te más
Hölgyeknek udvarolva szórtad el:
Némán szenvedtem kebled pusztaságát.
Mért kínzod hát türelmes foglyodat,
Mért költesz rá bűnt és gyalázatot,
Daccal kivánod-é elűzni rossz
Ügyednek mardosását?
ANDAHÁZY
Are you done?
I too will speak: the girl gave her money
gladly, for a young wife’s bonnet.
For she was older than the bridegroom.
ANDAHÁZY
Vége van?
Beszélek én is, szívesen adá
Pénzét a lány, menyecskefőkötőért.
Mert már vénebb volt, mint a vőlegény.
ZENŐ
By two weeks. —
ZENŐ
Két héttel. -
ANDAHÁZY
No matter, older.
ANDAHÁZY
Mindegy, vénebb.
ZENŐ
Woe is me!
ZENŐ
Jaj nekem!
ANDAHÁZY
The noble girl was glad to see
the count for a bridegroom; and the girl’s family
knew not how to net him round —
lest he slip from the lime again. (Zenő weeps.)
Or else show your wife’s virtue;
your diamond finery is fine; if you esteem
your husband more, sell it, and get
paste jewels instead. For it is well known
that you have the real ones, and they’ll be taken for such. —
Today Herédy comes — you see — and will haggle
for my soul; tell me: shall he see how great
the misery is in our house; shall he see
at what small price our need compels me
to give my soul away. — But in my rich abode
I can set the terms; I can say:
to bribe my conviction
there is no price. This raises me higher! And if
I sit at the helm of property’s security,
who would dare assail me with my own bills of exchange?
ANDAHÁZY
Örömmel látta a nemes leány
A grófi vőlegényt; s a lány családa
Nem tudta, hogy hálózza őt körül -
Nehogy lépéről többé elszaladjon. (Zenő sír.)
Vagy hát mutasd meg nőerényedet;
Gyémánt piperéd szép; ha férjedet
Jobban böcsűlöd, add el azt, szerezz
Helyette álékszert. Hisz tudva van,
Hogy van valódid s annak ösmerendik. -
Ma jő Herédy - ládd - s fog alkudozni
Lelkemre; mondd: meglássa-é, mi nagy
Házunkban a nyomor; meglássa-é,
A szükség mily kis árért kényszerít
Od’adni lelkemet. - De dús lakomban
Én szabhatok föltételt; mondhatom:
Meggyőződésemet megvesztegetni
Nincs ár. Ez feljebb rugtat! S hogyha a
Vagyonbiztosság kormányán ülök,
Ki merne váltóimmal ostromolni?
ZENŐ
But will there be a blessing on this estate? (Gives the jewels.)
Here, here is my last; you have no more reason now
to torment me. —
ZENŐ
De lesz-e áldás majd e birtokon? (Ékszereket ád.)
Im, itt utolsóm; többé nincs miért
Kinozz. -
ANDAHÁZY
And this ring?
ANDAHÁZY
S e gyűrű?
ZENŐ
My wedding ring — but take it.
ZENŐ
Jegygyürűm - de fogd.
ANDAHÁZY
Today Zordy too comes, with whom our suit runs on,
and if he sees our ravaged home life,
will he take a wife for himself from such a nest?
ANDAHÁZY
Ma jő el Zordy is, kivel pörünk foly,
S ha látja feldúlt házi életünket,
Veend-e nőt ily fészekből magának?
ZENŐ (with passion)
Only do not sell my daughter; oh, do not be
her hangman — to make her hate by force
the one she learned with a child’s mind to bless.
ZENŐ (indulattal)
Csak lányomat ne add el; óh, ne légy
Bakója - hogy gyülölje kénytelen,
Kit gyermekésszel áldni megtanult.
ANDAHÁZY
Wise parents do not look so far ahead,
as the professors of law do, what
conclusion a principle of law draws with it. —
Who says she should give up her feeling?
That she should tear the warm love from her breast?
A powerful jewel is that bonnet,
a license that covers everything. — —
I am bidden to dinner at Széphalmi’s. —
ANDAHÁZY
Okos szülők odáig nem tekintnek,
Úgy, mint a jogtanárok, hogy minő
Következtetést von a jogelv magával. -
Ki mondja, hogy mondjon le érzetéről?
Hogy tépje el keblének hő szerelmét?
Hatalmas ékszer az a főkötő,
Szabadalom, mely mindent eltakar. - -
Szépha lminéhoz hívatám ebédre. -
ZENŐ (aside)
Your fate is endurance! — Be silent, clamoring breast. —
Let no one see how you bleed within,
though the unfeeling mock you,
the laughter of malice is more painful still.
ZENŐ (félre)
Sorsod türés! - Hallgass, zajgó kebel. -
Ne lássa senki, mint vérzel belül,
Gúnyolják bár az érzéketlenek,
A káröröm kacaja kínosabb még.
VÁRY (entering)
What do I see! You weep? — Oh, for God’s sake,
who ever saw it fall from the blue sky? — A fine
simile.
VÁRY (belépve)
Mit látok! Sír ön? - Óh, az Istenért,
Ki látott esni kék égből? - Derék
Hasonlat.
ANDAHÁZY
The whole thing’s a joke, I frightened her,
and the angel believed that I was ill.
ANDAHÁZY
Tréfa az egész, ijesztém,
S az angyal hitte, hogy beteg vagyok.
VÁRY
How could we not feel like marrying
after such fine examples. — Splendid! Splendid!
VÁRY
Hogyan ne jönne kedvünk házasodni
Ily szép példák után. - Dicső! Dicső!
ZENŐ
We thought that with his bride
he was so taken up that he had even
forgotten his friends.
ZENŐ
Mi azt hivők, menyasszonyával úgy
El van foglalva, hogy barátiról
Meg is feledkezett.
VÁRY
The true
man of fashion does not forget his friends.
Besides, two days ago I was here
at a magnificent dinner. I must confess
that such noble splendor as here is nowhere.
Good blood will tell! (Laughs.)
VÁRY
Az igazi
Arszlán barátit nem felejti el.
Különben is, két napja voltam itt
Pompás ebéden. Meg kell vallanom,
Hogy oly nemes fény, mint itt, nincs sehol.
Fajvér hiába! (Nevet.)
ZENŐ
So the fair bride
has quite forgotten us?
ZENŐ
Hát a szép menyasszony
Egészen elfelejtkezett reánk?
VÁRY
The little fool is so happy!
VÁRY
A kis bohó oly boldog!
ZENŐ
And what if you
forbade her from the world? —
ZENŐ
Hátha ön
Tiltá el a világtól? -
VÁRY
On the contrary, my bride
could scarcely wish a more courtly, better, gentler
betrothed for herself.
VÁRY
Sőt alig
Kivánhat udvaribb, jobb és szelídebb
Jegyest arám magának.
ZENŐ
If you say so. (Exit with Váry.)
ZENŐ
Hogyha tetszik. (El Váryval.)
ANDAHÁZY (looking after them)
Poor woman! — And I sacrifice such an angel
for a devil. — But not for nothing.
Set high! — And if the way up to that height
leads through the favor of a great lord’s
courtesan, why should I not bow?
He who lives in the world, let him exchange
his heart in good time for a rough stone,
and pay well for it too — for otherwise
it will often grow troublesome,
if everything that is holy must be cast down,
and he must smile besides: it was only a joke. (Exit.)
ANDAHÁZY (utánuk néz)
Szegény nő! - És ily angyalt áldozok fel
Egy ördögért. - De ingyen nem teszem
Magasra! - S hogyha út ezen magasra
Hatalmas úr kéjhölgyének kegyén
Vezet keresztül, mért ne hajlanám meg?
Ki a világban él, cserélje el
Jókor szivét egy durva kődarabbal,
S még jól fizethet rája - mert különben
Gyakorta alkalmatlanná leend,
Ha mindazt, ami szent, kell döntnie
S mosolygni hozzá: hisz csak tréfa volt. (El.)
SECOND SCENE
(The Zordy house. A room, wine and cards on the tables.
Kondor, Dúlházy, Szendrődy, Belényi, Pikó, and others.)
MÁSODIK SZÍN
(A Zordy-ház. Szoba, asztalokon bor s kártya áll.
Kondor, Dúlházy, Szendrődy, Belényi, Pikó s mások.)
KONDOR (over his wine, surrounded)
Even now you do not clearly know
what our chairman’s aim is? — I believe it. —
But I know, for it was I who led him
into the homeland of reason. — Hush, when I speak! —
Can you keep silent? — He would bring in
a republic and a juster distribution.
Sapienti pauca.
KONDOR (bor mellett, körülállva)
Még most sem tudjátok világosan,
Mi célja elnökünknek? - Elhiszem. -
De én tudom, hisz én vezettem őt
Az értelem honába. - Csitt, ha szólok! -
Tudtok hallgatni? - Ő köztársaságot,
S igazságosb osztályt vágynék behozni.
Sapienti pauca.
GERŐ (bringing wine)
Of the wine too?
GERŐ (bort hozva)
Borból is?
KONDOR
No, in vino veritas.
KONDOR
Nem, in vino veritas.
HARS (comes up quickly and slaps his back)
Hush, old gaffer! Your reasonings —
like salted herring — are food for spoiled
palates; there’s no life in them. Till now I had
one book, the almanac; soon I’ll not have that —
I’ll live without a book, only not to take after you.
HARS (gyorsan jő s hátára üt)
Csitt, vén apó! Okoskodásaid, -
Sózott heringként, - romlott ínyüeknek
Valók; nincs bennök élet. Eddig egy
Könyvem volt, a naptár, már az se lesz,
Könyv nélkül élek, csakhogy rád ne üssek.
KONDOR (in a rage)
Hah, child! Oh, why can I not fence
with my wit, to make you nothing.
KONDOR (dühhel)
Hah, gyermek! Óh, miért nem vívhatok
Eszemmel, hogy tennélek semmivé.
HARS
Ha, ha! Ha, ha! There’s no marrow left in your arm.
HARS
Ha, há! Ha, há! Már nincs velő karodban.
KONDOR
In every man the marrow is in just one place.
KONDOR
Mindenkinél velő csak egy helyen van.
HARS
In yours, in your belly, you filthy wine-skin.
HARS
Neked hasadban, ronda serkulacs.
KONDOR
Respect me!
KONDOR
Becsülj meg!
HARS
At five farthings — for your hide.
HARS
Öt garasra - bőrödért.
KONDOR
What does a child like this seek in such a place,
where wise counsel sits over sacred matters.
One who never in his life made a verse,
and knows Ovid only from practice.
KONDOR
Mit is keres ily gyermek e helyen
Hol bölcs tanács ül szent tárgyak felett.
Ki életében verset sem csinált,
S Ovidot csak praxisból ismeri.
HARS
Dinner and good fellows, my wise sir —
that’s the best side of the business. —
They keep voting, Zordy’s all but won.
HARS
Ebédet s cimborákat, bölcs uram  -
Ez a dolognak legjobb oldala. -
Folyvást szavaznak, már-már Zordy győz.
KONDOR (wiping his tear)
My homeland, this is the man I raised for you!
KONDOR (könnyét törli)
Hazám, ezt én neveltem fel neked!
HARS
The wine-gourd is full, and starts to drip.
HARS
Megtelt a borkabak, s csurogni kezd.
DÚLHÁZY (sitting beside Szendrődy)
He wins — ha, ha! Herédy, I have paid you back!
DÚLHÁZY (Szendrődy mellett ülve)
Ő győz - ha, há! Herédy, megfizettem!
SZENDRŐDY (whispering)
Pray, comrade, go on about Herédy.
SZENDRŐDY (suttogva)
Kérlek, bajtárs, folytasd Herédyről.
DÚLHÁZY
As I said, I took up such a stance
that I could surely look for a higher rank,
I brought down the opposition party,
though at the cost of my popularity; and look,
what happened: while I waited, he
cleverly fished away my reward,
and I, the hero stranded between two stools,
swore to hold to vengeance.
DÚLHÁZY
Mint mondtam, olly állást foglaltam el,
Hogy fényesb rangra bizton várhaték,
Megbuktatám az ellenzéki pártot,
Bár népszerűségem vesztével; ím,
Mi történt: míg én vártam, addig ő
Jutalmamat ügyesen elhalászta,
S én célt veszejtett, két szék közti hős,
Bosz út esküdtem állni.
SZENDRŐDY
So then
it is not principle, nor friendship, that draws you here?
SZENDRŐDY
Úgy, tehát
Nem elv, nem is barátság vonz ide?
DÚLHÁZY
On the contrary: Zordy is a party leader against my principle.
First, because he has no worldly shrewdness,
and the fool does everything on principle,
heedless of the consequences.
Furthermore, he is so headstrong, he can’t
be used as a tool. He has no name
to lend the lad any standing;
all this is enough that we’ll soon outgrow him.
For now there was no better man, and every worthy
is on the Protestant side, because they back
our cause, which, being oppressed, is twice as sweet.
DÚLHÁZY
Sőt, Zordy elvem ellen pártvezér.
Először, mert világ-eszélye nincs,
S elvből cselekszik mindent a bohó,
Nem nézve a következményeket.
Oly önfejű továbbá, nem lehet
Használni eszközül. Nincsen neve,
Mely méltóságot adna a fiúnak;
Ez mind elég, hogy majd fejére nőjünk.
Most nem volt jobb egyén s minden derék
Protestáns oldalán van, mert ügyünket
Pártolja, mely nyomatva kétszer édes.
SZENDRŐDY
For your frank word I too will be open.
I own that this headlong progress
I too cannot abide, but it’s the fashion!
And they mock the man who won’t croak along
with them for the old pigtailed principles; and shall I,
the model of every fashion, endure this? —
In my solitary hours, believe me, often
I would weep over the fair aristocracy,
which cannot spit such an owl-breed on a spike,
and more, gives itself up, and out of fashion
mocks the man who takes the field for it.
SZENDRŐDY
Őszinte sz ódért én is nyílt leszek.
Megvallom, e rohanva haladást
Én sem szenvedhetem, de ez divat!
S gunyolják azt, ki vélek nem brekeg
A copfos elvekért; s mintája én
Minden divatnak eztet tűrjem-é? -
Magányos óráimban, hidd, gyakorta
Sírnék a szép arisztokrácián,
Mely ily kuvik fajt nem bír nyársra húzni,
Mi több, lemond magáról, és divatból
Gúnyolja azt, ki érte síkra száll.
DÚLHÁZY
Softly, you know that here they worship only
the man who howls out the most coppers from
the beggars for an equality
ill understood.
DÚLHÁZY
Halkan, tudod, hogy itt csak azt imádják,
Ki mentől több parát üvölt ki a
Koldúsoktól balúl értelmezett
Egyformaságért.
SZENDRŐDY
I have suffered everything,
but to wear coarse Hungarian frieze instead of foreign cloth,
and to come into contact with such a garlic-stinking
peasant! — By my coat of arms,
I gladly shed my blood for the homeland,
but this is already too much. —
(Hars throws himself down and treads on Szendrődy’s foot.)
Have a care, sir!
SZENDRŐDY
Mindent szenvedék,
De külkelmék helyett magyar darócot
Viselni s ily fokhagymaszag paraszttal
Érintkezésbe jőni! - Címeremre,
Szivesen áldozok vért a honért,
De már ez sok. -
(Hars leveti magát, s Szendrődy lábára hág.)
Vigyázzon ön, uram!
HARS (jumps up)
What! I have a care! A million wars!
Do you demand satisfaction, sir?
HARS (felugrik)
Mit! Én vigyázzak! Milljom háború!
Elégtételt kiván ön?
SZENDRŐDY
No.
SZENDRŐDY
Nem.
HARS
Why then! — (Sits.)
It’s fitting I should rest after heroic battle.
I did it — I, that Zordy is now deputy;
the high nobles are my good friends,
I tease them for the most part; so at one word of mine
they came over — our canvasser follows blindly —
and I carried the victory. — Wine, come on!
HARS
Hisz úgy! - (Leül.)
Elkél nyugodnom hősi harc után
Én tettem - én, hogy Zordy most követ;
A főnemesek j ó barátaim,
Hisz tézem jobbadán; - egy szómra hát
Áttértek - kortesünk vakul követ -
S kivívtam a gyözelmet. - Bort, nosza!
GERŐ (to Piroska, who carries wine)
My Piroska, I thought up so many fine things
to tell you — dreaming of you;
I look into your eyes — and forget them all.
All but this: that I love you.
GERŐ (Piroskához, ki bort hord)
Piroskám, oly sok szépet gondolék,
Hogy elbeszélem - rólad álmodozva;
Szemedbe nézek - s mindent elfeledtem.
Csak azt nem, hogy szeretlek.
PIROSKA
Ha, ha, ha!
How strange this gentle word sounds from you,
as if a bear should sniff at rosemary.
PIROSKA
Ha, ha, ha!
Be furcsán hangzik tőled e szelíd szó,
Mint hogyha medve rozmarint szagolna.
GERŐ
Piroska! You mock me ceaselessly, and why?
That I do not make verses, like my master,
do not grow pale and lean: for that
heaven knows which of us makes the happier wife!
GERŐ
Piroska! Gúnyolsz szüntelen, s miért?
Hogy nem csinálok verset, mint uram,
Nem sápadok, soványodom: azért
Ég tudja, mellyikünk tesz boldogabbá!
PIROSKA
It wouldn’t hurt you to slim down, you’d look better.
PIROSKA
Nem ártna fogynod, szebb lennél.
GERŐ
Girl!
If Zordy longs to thread this word, love,
into iambics, he has much trouble of it; for me
without verse there is more; perhaps he
says it more handsomely, in me it sticks within
and aches.
GERŐ
Leány!
Ha Zordy jambusokba vágyja fűzni
E szót, szerelem, sok baja van, ám
Nekem vers nélkül is több; ő talán
Szebben kimondja, nékem bent akad
S fáj.
HARS
Hey, girl!
HARS
Hej, leány!
PIROSKA
Don’t keep me to fasting, I’m in a hurry.
PIROSKA
Hadd bőjtre, sietek.
HARS
Wine and dinner, I’ve well deserved it.
With a full throat let me shout it out:
Long live our Lorán, while his dinner is good.
I’ll eat you, lass! Give a kiss to your wine.
HARS
Bort és ebédet, jól megérdemeltem.
Tele torokkal hadd kiáltsam el:
Éljen Loránunk, míg ebéde jó.
Eszlek, leányka! Csókot adj borodhoz.
PIROSKA
Don’t trouble me, sir.
PIROSKA
Ne bántson ön.
HARS
Who forbids it, you tempest!
I’ll skewer it on my knife-point.
HARS
Ki tiltja, fergeteg!
Hadd szúrom kés hegyére.
GERŐ
I do, sir.
GERŐ
Én, uram.
HARS
Envious cur! Then I’ll kiss her face clean,
so none is left for you? — Can’t you digest it?
I’ll cure the surfeit in your back.
Devil, hell! (They make ready.)
HARS
Irígy eb! Hát lecsókolom pofáját,
Hogy néked nem marad? - Nem tudsz emésztni?
Majd megtöröm hátadban a csömört.
Ördög, pokol! (Készülnek.)
SZENDRŐDY (attacking Gerő)
You’ve long provoked me, peasant!
SZENDRŐDY (Gerőt megtámadva)
Rég ingerelsz, paraszt!
GERŐ (knocks him to the ground)
See, the peasant’s hide is tougher still,
cultivation hasn’t tanned it so.
GERŐ (földhöz üti)
Ládd, a parasztnak bőre még keményebb,
Nem tímárolt ki úgy a művelődés.
SZENDRŐDY
Oh, woe, my coat is done for, my curls!
Oh, woe, my spine!
SZENDRŐDY
Óh, jaj, frakkomnak vége, fürteim!
Óh, jaj, gerincem!
GERŐ
Off with you then, you nuisance.
Now us!
GERŐ
Lódulj hát, kölönc.
Most mink!
HARS
Why — no! — Carry him off, peasant,
we’ll not do battle over this, ha, ha, ha!
Let’s hear Pikó, he’s the wisest among us. —
HARS
Miért - Ne! - Hordd el őt, paraszt,
Ezért csak nem csatázunk, ha, ha, ha!
Halljuk Pikót, ő legbölcsebb közöttünk. -
PIKÓ (surrounded)
This matter is so sacred, surely you don’t doubt it?
And so I won’t go into the particulars.
PIKÓ (körülállva)
E tárgy oly szent, tán csak nem kétlitek?
S azért részletbe nem bocsájtkozom.
SEVERAL
It would be a sin to doubt. (They disperse.)
TÖBBEN
Bűn volna kételkedni. (Szétoszolnak.)
GERŐ
What a fine
invention, to cloak our folly.
GERŐ
Mily derék
Találmány balgaságunkat takarni.
BELÉNYI
Pikó, you here!
BELÉNYI
Pikó, te itt!
PIKÓ
I do not know you, sir.
(Secretly.) Hush, Belényi, you’ll undo me
if you bare my soul; from far off
the sky shows blue, up close it’s no color at all.
From a distance, their age made them so great,
Rome’s heroes.
PIKÓ
Én önt nem ösmerem.
(Titkosan.) Hallgass Belényi, semmivé teszesz,
Ha lelkemet kitárod; messziről
Kékűl az ég, közelről semmi-színű.
Távolról koruk növelte oly nagyokká
Rómának hőseit.
BELÉNYI
Speak then, how
did you become a bright butterfly from a caterpillar; you,
who could not bear the summer, because
the sun rose early, and you hunted the lark
for heralding the dawn.
BELÉNYI
Szólj hát, miként
Levél hernyóból fényes lepke; te,
Ki a nyarat nem állhatád ki, mert
A nap korán kél, s üldéd a pacsirtát.
Mert hajnalt hirdet.
PIKÓ
Hush and admire.
Once I spoke from interest, for my profit,
at the assembly, and God knows how it fell out:
the whole assembly clapped its palms bloody;
and if not with one heart, still with one lung
it cheered the liberal speech.
Since then, though I never speak again,
or speak in a servile spirit, if that
is more bound up with my interest:
I serve up just a few fine-sounding fripperies
in their sauce, and they are readier
to persuade themselves they have no brains
than to doubt my honor. —
Indeed I must believe: liberty
has fallen for me, and like a coquette has hung
herself on me, while — as is the custom — my friends,
as touts, kept whispering and talking
till they made even me believe
that I worship the coquettish girl.
PIKÓ
Hallgass és csodálj.
Egyszer beszéltem hasznom érdekéből
Gyülésen, és tudj’ Isten mint esett:
Egész gyülés véresre verte markát;
S ha egy szívvel nem, mégis egy tüdővel
Éljenzé a szabadelvű beszédet.
Azóta bár sosem beszéljek újra,
Vagy szóljak rab szellemben, hogyha az
Van érdekemmel újabb kapcsolatban:
Csak egynehány jól hangzó cifraság
Levével tálalom ki, s önmagukkal
Készebbek elhitetni: nincs eszek,
Mint kételkedni böcsületemen. -
Valóban azt kell hinnem: a szabadság
Megszeretett, és kacér nőként akasztá
Magát reám, míg - mint szokás - barátim
Hajhászokúl addig súgtak, beszéltek,
Hogy enmagammal is már elhitették:
Miként imádom a kacér leányt.
BELÉNYI
And masked, how do your affairs run?
BELÉNYI
S álarcosan hogy folynak dolgaid?
PIKÓ
Well enough! A few sighs, a sullen face,
a mocking smile at all that is great,
a thought all tasseled, picked up in the street,
little toil for much distinction.
And one can flay the peasant for it too. —
But speak, what do you seek?
PIKÓ
Hát jól! Nehány sohaj, mogorva kép,
Gúnyos mosolygás mindennél, mi nagy,
Utcán szedett sujtásos gondolat,
Kevés fáradság sok kitüntetésért.
S azért nyúzhatni a parasztot is. -
De szólj, te mit keressz?
BELÉNYI
I came to reap. —
See, isn’t it easier to sit upstream
in a safe boat, than to row
yourself through whirlpool and wave?
This party is the victor, and I with it.
(Lorán and Jenő come in unnoticed.)
BELÉNYI
Aratni jöttem. -
Ládd, nemde könnyebb árnak fölfelé
Biztos hajóban ülni, mint magadnak
Evezni örvény- és hullámon át?
E párt a győzedelmes, én vele.
(Lorán és Jenő észre nem véve bejönnek.)
HARS
Such disgrace from a girl — stop!
War, battle! Girl, why don’t you hurry?
What service is this, devil, hell!
HARS
Leánytól ily gyalázatot - megállj!
Harc, háború! Leány, miért nem sietsz?
Minő szolgálat ez, ördög, po kol!
GERŐ
She somewhat forgets equality.
GERŐ
Kissé felejti az egyformaságot.
HARS
Why did she turn draft-horse, let her pull, if she can! —
Let everyone drink for equality. —
HARS
Mért lett igásló, húzzon, hogyha bír! -
Igyék mindenki az egyformaságért. -
SZENDRŐDY
Still, my prodige is worth more?
SZENDRŐDY
Prodigesem csak mégis többet ér?
DÚLHÁZY
Lightning-quick — hotter than Bianka.
DÚLHÁZY
Villámsebes - Biankánál tüzesb.
SZENDRŐDY
Bianka reminds me of my adventure.
I’ll tell it presently, it’s enormously interesting.
SZENDRŐDY
Biankáról eszembe jő kalandom.
Majd elbeszélem, roppant érdekes.
JENŐ (to Lorán)
You hear, my friend: horse, woman, and from fashion
a lofty thought or two, learned by rote,
born in another, better breast,
about the orphan homeland — this is what our young men,
the proud-winged souls, the homeland’s hopes,
can still speak of; and even of these
the homeland is only a riddle learned by rote.
JENŐ (Loránhoz)
Hallod barátom, ló, nő és divatból
Egy-két magasztos, könyvnélkül tanult,
Más, jobb kebelben termett gondolat
Az árva honról, ez, mit ifjaink,
A büszke reptű lelkek, hon reményi,
Még szólni tudnak; és ezek közűl i s
A hon csak könyvnélkül tanult talány.
KONDOR
So he is deputy, and I cannot rejoice;
my teachings fell on bad ground,
he forgets our cause’s pale banner
over the ball-finery of some little lady;
or have we already shared out the estate?
Have we punished the few rowdies
who throw our brave men’s bellies into despair,
teasing their noses with the roast?
If only he were here, I’d tell him then,
I would: child! Was it on my own blood
I raised you for this? Fear my curse.
KONDOR
Ő hát követ s örülni nem tudok;
Rossz földbe hulltak oktatásaim,
Ügyünknek sápadt zászlaját felejti
Egy hölgyecskének báli piperéjén;
Vagy már felosztók-é a birtokot?
Megbüntetők-e a nehány garázdát,
Ki bátraink gyomrát kétségbe ejti,
Sültjével ingerelve orrukat?
Csak itten volna, majd megmondanám
Én néki: gyermek! Hát envéremen
Ezért neveltelek? Féld átkomat.
LORÁN
So they understand! Oh, lofty spirits,
inspired by law and justice,
beg for everlasting death as your reward;
for looking back, your hearts will break:
to see your words’ gospel understood like this. —
LORÁN
Igy értnek! Óh, magasztos szellemek,
Kiket törvény s jogosság ihletett,
Könyörgjetek dijúl örök halált;
Mert visszanézve szűtök megreped:
Igy értve látni szótok bibliáját. -
GERŐ
You drank a soul from Lorán’s wine, and
now you mutiny against your maker!
(Lorán steps out.)
GERŐ
Lorán borából szívtál lelket és
Most pártot ütsz teremtőd ellenében!
(Lorán kilép.)
ALL
Long live Zordy, the deputy! — (They lift him up.)
MIND
Sokáig éljen Zordy, a követ! - (Fölemelik.)
JENŐ
See, if we strive upward, we must sit
on our companions’ necks; — how they rejoice, and
man’s flesh is perhaps heavier than beef.
JENŐ
Lám, hogyha föltörekszünk, társaink
Nyakán kell ülnünk; - mint örülnek, és
Az emberhús tán súlyosb marhahúsnál.
LORÁN
Kondor, do you have the floor?
LORÁN
Kondor szólásod van?
KONDOR
That I do, Lorán!
Were my throat but endless,
how I’d sing “long live the worthy one!”
Worthy — worthy, that I find no rhyme.
KONDOR
Van ám, Lorán!
Bár véghetetlen volna torkom is,
Hogy énekelném "élj soká derék!"
Derék - derék, hogy rímet nem lelek.
LORÁN
Never mind!
LORÁN
Ne bánd!
KONDOR (to Jenő)
For my homeland! (Drinks.)
KONDOR (Jenőhöz)
Hazámért! (Iszik.)
JENŐ
You’ve come far!
Tell me, Pikó, what do you hold about the tax.
JENŐ
Sokra mentetek!
Valljon Pikó, mit tart ön az adóról.
PIKÓ (aside)
If only I knew what liberty commands. —
I — I — ah, so — this matter —
PIKÓ (félre)
Csak tudnám, mit parancsol a szabadság. -
Én - én - ah, úgy - e tárgy -
JENŐ
Now I understand you.
JENŐ
Már értem önt.
PIKÓ (aside)
Thank heaven — I certainly don’t.
PIKÓ (félre)
Hála az égnek - én bizony nem értem.
JENŐ
Ah, Hars my friend!
JENŐ
Ah, Hars barátom!
HARS
See, his friend, I —
this I’ll tell.
HARS
Lám, barátja én -
Ezt elbeszélem.
JENŐ
They say that Herédy
gives one dish more — let’s go.
JENŐ
Mondják, hogy Herédy
Egy tál étellel többet ád - jerünk.
HARS (in a posture of homage)
Pardon, false rumor.
HARS (hódoló állásban)
Bocsánat, álhir.
JENŐ
So! — Dúlházy, are you
the famed champion of freedom of faith?
JENŐ
Úgy! - Dúlházy, ön
A hitszabadság hírneves vitéze?
DÚLHÁZY
At your service.
DÚLHÁZY
Szolgálatára.
JENŐ
Tell me,
if you did not happen to be among the sufferers,
would you not be a tyrant, a maker of suffering? (Dúlházy stares. — To Lorán.)
What a craven breed — is it for this we fight?
A breed that does not grasp its own vileness,
and, fattening its red cheeks, has no desire.
JENŐ
Mondja meg nekem,
Ha nem tartoznék épp a szenvedőkhöz,
Nem lenne-é zsarnok szenvedtető? (Dúlházy bámul. - Loránhoz.)
Mily gyáva faj - ezért küzdünk-e hát?
Mely önsilányságát nem érti meg,
S piros pofát hizlalva, vágya nincs.
LORÁN
Why does one man feel for all these scoundrels,
or why is he not dull like them as well!
LORÁN
Mért érez egyes ennyi gaz helyett,
Vagy mért nem tompa hát ez is velek!
KONDOR
Check to the king! (Falls asleep.)
KONDOR
Sakk a királynak! (Elalszik.)
SZENDRŐDY
Mate, you old fool!
SZENDRŐDY
Matt, te vén bolond!
LORÁN
Check to the king! — Oh, to shout check while drunk
and mock, and then to topple, cravenly,
without a fight. Kondor! Check to your neck too.
Traitor to your country!
(Seizes him by the neck.)
LORÁN
Sakk a királynak! - Óh, gúny részegen
Üvöltni sakkot s gyáván, harctalan
Lebukni. Kondor! Sakk nyakadnak is.
Honáruló!
(Nyakon fogja.)
KONDOR (in his stupor)
Pardon — I am
guiltless — youth can be led astray —
I’ll inform on my comrades: Lorán is the head.
KONDOR (mámorban)
Bocsánat - bűntelen
Vagyok - az ifjuság csábítható -
Kivallom társimat: Lorán a fő.
LORÁN
To the gallows with you! As a warning,
that he who pledges himself to the defense
of sacred principles must be pure, not like you:
a musty crock that sours everything. —
Today we hold no council — be gone.
LORÁN
Akasztófára véled! Óvjelül,
Hogy az, ki szent elveknek védeül
Szegődik, tiszta légyen, nem miként te:
Dohos cserép, mely mindent ectesít. -
Ma nem tanácskozunk - távozzatok.
BELÉNYI
Why?
BELÉNYI
Miért?
LORÁN
Because so I will it.
LORÁN
Mert úgy kivánom.
HARS
Eh, indeed!
HARS
Éj, bizony!
GERŐ
Today we hold no council, be gone,
a hundred thunderbolts! I say it, to your nest. (All exit.)
GERŐ
Ma nem tanácskozunk, távozzatok,
Száz mennykövet! Kimondom, fészketekbe.   (Mind el.)
LORÁN (with scorn, gravely)
Rag-souls! Oh, can the people’s liberty then
rouse only hungry dogs
to take the field against property?
And at one pint of water they all run off.
LORÁN (megvetve komolyan)
Rongy lelkek! Óh, vagy hát a népszabadság
Éhes kutyákat bír csak lelkesítni,
A birtok ellen küzdelemre szállni?
S egy itce víztől is mind elszalad.
JENŐ
Have you repented?
JENŐ
Megtértél?
LORÁN
No.
LORÁN
Nem.
JENŐ
What will you do?
JENŐ
Mit tész?
LORÁN
That I do not know,
but I must do something, my soul demands it so. —
LORÁN
Azt nem tudom,
De tennem kell, lelkem kivánja úgy. -
HERÉDY (enters, aside)
Stop, bad man! I’ll teach you. —
Well, and did the work go nicely, fine nephew?
HERÉDY (belép, félre)
Megállj, rossz ember! Megtanítalak. -
Nos s folyt-e jól a munka, szép öcsém?
LORÁN
It went.
LORÁN
Folyt.
HERÉDY
Where then are your finished papers?
HERÉDY
Hol vannak hát kész irásai?
LORÁN
Oh, listen: (Reads.)
A mourning spirit sits on your sacred ruins,
pale-faced homeland, why do I love you?
I wept for you, and for my comfort
you bore an unearthly-charmed grave-flower:
still dewy and smiling — a dark-haired girl;
a heart you gave me to love her with; words for song,
and to the word, as an inexhaustible flood,
a flame-soul, and the girl pours out your ancient light. —
And why do I love you, girl?
In your breast the homeland, on your lips its speech,
and the dear word so sweet on a lip like yours
as a heavenly harp-note that makes divine:
when, blushing, you whisper that you love. —
LORÁN
Óh, hallja csak: (Olvas.)
Gyász szellem ül szent romladékidon
Halvány arcú hon, mért szeretlek én?
Könyeztem érted és vigaszomul
Termél túlföldi bájú sírvirányt:
Még harmatost s mosolygót - barna lányt;
Szűt adtál őt szeretnem; dalra szót,
S a szóra fogyhatatlan ár gyanánt
Láng-lelket a lány, s ősi fényed önt. -
S miért szeretlek tégedet, leány?
Kebledben a hon, ajkadon szava,
S a kedves szó oly édes ajk adon
Mint égi hárfahang, mely istenül:
Ha elpirulva súgod, hogy szeretsz. -
HERÉDY
So, so, verses again; soon at the Diet
you can sing out its bad rhymes.
HERÉDY
Úgy, úgy, megint vers, majd országgyülésen
Elénekelheted rossz rímeit.
LORÁN
What, bad rhymes? — Ah, you are ignorant!
LORÁN
Hogyan, rossz rímeit? - Ah, ön tudatlan!
HERÉDY
Coarse child, your father entrusted you to me,
why do you not fulfill his command.
HERÉDY
Goromba gyermek, rám bizott atyád,
Miért nem teljesíted rendelését.
LORÁN
Because it is so great it does not fit into my life.
LORÁN
Mert oly nagy az, hogy életembe nem fér.
JENŐ (aside)
Better to go, there will be battle here. (Exit.)
JENŐ (félre)
Jobb lesz távozni, itt csatázni kell. (El.)
HERÉDY
You had yourself made deputy with a few
desperate lads, whom you consort with,
despite the soberer part, which you
pursue with immodest mockery,
you long to teach, and you should learn,
you wrangle with the censor, you cobble verses,
which by no means befits a man of government.
Of work there’s no question, you paper-usurper!
HERÉDY
Követnek tétetéd magad nehány
Elszánt fiúval, kikkel társalogsz,
A józanabb résznek dacára, mellyet
Szerénytelen gúnyokkal üldözesz,
Tanítni vágysz, s tanulnod kellene,
Cenzúrával pörölsz, verset faragsz,
Mi épp nem illik kormányférfiúhoz.
Munkáról szó sincsen, papírbitorló!
LORÁN
No! — Take your government’s ink, your paper,
I did not put my soul up for sale. (Throws it down.)
LORÁN
Ne! - Fogd kormányod téntáját, papírát,
Én lelkemet nem adtam alkuba. (Elveti.)
HERÉDY
Crackbrained child!
HERÉDY
Hóbortos gyermek!
LORÁN
Old fool!
LORÁN
Vén bolond!
HERÉDY
What’s this?
So, fair-haired child, do you treat me thus,
on whose back are already five crosses!
HERÉDY
Mi ez?
Hát, szőke gyermek, így bánsz-é velem,
Kinek hátán már öt kereszt vagyon!
GERŐ
Shall I seize the pen-chewer?
GERŐ
Megfogjam a tollrágót?
LORÁN
Let him be, Gerő!
A common ass has but one possession.
Do not abuse him, sacred is this fair lock, for
his young soul is still pure, like God,
with whom it was lately still one, and on his cheeks
the parting heavenly kiss still burns,
not worn away through so many bogs
as on yours; you who have sinned so much
against God: that he has turned his face away. —
Or shall I, for the bridle you put on my head,
tear off my face: lest it should smile?
Put out the eye: lest it should weep, and
with it kill the god in my breast,
which loves girl and homeland, that I might win
the rigid, sacred bone-relics’ ornament,
like you, you withered-feeling warriors,
who carry five crosses on your backs:
while every one of you crushed our Redeemer.
LORÁN
Hadd, Gerő!
Közönséges szamárnak egy vagyon csak.
Ne szidjad, szent e szőke fürt, mivel
Még ifjú lelke tiszta, mint az Isten,
Mellyel legott még egy volt, s arcain
Még ég az elbocsátó égi csók,
Nem kopva le oly sok posványon át,
Tiétekként; kik annyit vétkezétek
Az Isten ellen: ho gy levette arcát. -
Vagy tán a fékért, melyt fejembe adtál,
Letépjem arcomat: nehogy mosolygjon?
Kiszúrjam a szemet: ne sírjon, és
Kiöljem véle keblem istenét,
Mely lányt s hazát szeret, hogy a rideg
Szent csontereklyék díszét nyerjem el,
Mint tik, kiaszott érzetű vitézek,
Kik öt keresztet hordtok háttokon:
Míg megváltónkat egy is elnyomá.
HERÉDY
Your father’s command speaks, Lorán, through me.
HERÉDY
Atyád parancsa szól, Lorán, belőlem.
LORÁN
He is dead, and his grave is holier than your mouth. —
Why did he not kill the soul in its cradle,
and I’d be well in harness even so;
why did he not put out my fancy’s eye;
I’d be able to give thanks that you led me;
but as it is, shall I give up the heavenly vault
for a well-fed brown dungeon? —
Gerő! Carry these rag-writings
to the fire!
LORÁN
Ő meghalt, s szádnál szentebb sírja van. -
Miért nem ölte el még bölcsejében
A lelket, s még úgy jól lennék igába,
Mért nem szúrá ki képzetem szemét,
Hálákat tudnék adni, hogy vezettek;
De így, az égi boltot adjam-é
Bő táplálékú barna tömlöcért? -
Gerő! Cipeld e rongy irásokat
A tűzre!
HERÉDY
Oh, for God’s sake!
HERÉDY
Óh, az istenért!
GERŐ (to Herédy)
Come
after them yourself! — Long have I wished
to do this, for ever since they’ve lain here,
you’ve been so glum. — But why did you not let me?
(Exit with the writings, after Herédy.)
GERŐ (Herédyhez)
Gyere
Te is utánok! - Régen így akartam
Én tenni, mert mióta itt hevernek,
Ön oly komor. - De mért is nem hagyott?
(El az írásokkal Herédy után.)
LORÁN
I am made deputy, this house is a narrow space for me,
my heart burns to embrace a world.
Jenő, my friend — so, you too? —
LORÁN
Követ levék, szűk tér e ház nekem,
Ölelni egy világot ég szivem.
Jenő barátom - úgy, tehát te is? -
PIROSKA (comes weeping)
You are leaving? And what shall we do at home?
PIROSKA (jön könnyezve)
Ön távozik? S mi itthon mit tegyünk?
LORÁN
Piroska, oh, you weep! I’ll burn
this dew from your rose. — You sly one!
This is no dew, it clings, it burns even here —
and aches, like sorrow.
LORÁN
Piroska, óh te sírsz! Leégetem
Rózsádról ezt a harmatot. - Hamis, te!
Nem harmat ez, ragad, már itt is ég -
S fáj, mint a bánat.
PIROSKA
God bless you.
PIROSKA
Istenem megáldja.
LORÁN
Your tear is hotter, but mine is brighter,
in yours past happiness slumbers,
in mine struggle and hope shine forth.
LORÁN
Könyed forróbb, de fényesebb enyém,
Tiédben múlt boldogság szendereg,
Enyémben küzdés és remény ragyog fel.
GERŐ (who has returned meanwhile, wipes Piroska’s eye)
I’ll not burn it away — but I’ll wipe it.
GERŐ (ki ezalatt visszatért, Piroska szemét letörli)
Nem égetem le - ámde megtörűlöm.
ON STAGE AND BEHIND THE CARPET...
SZÍNPADON S SZŐNYEG MEGETT...
FIRST SCENE
(The capital. At the Széphalmis’. A dressing room. Ilka, Jolán.)
ELSŐ SZÍN
(Főváros. Széphalmiéknál. Öltözőszoba. Ilka, Jolán.)
JOLÁN
Ha, ha! This state of yours is just
odd; it would amuse me too for two weeks.
JOLÁN
Ha, há! Csak furcsa állapot ez a
Tiéd; két hétig engem is mulatna.
ILKA
Jolán! You laugh?
ILKA
Jolán! Kacagsz?
JOLÁN
Forgive me, the greatest
wisdom is that which laughs at everything.
But tell me, would you be ready even for sacrifice?
JOLÁN
Bocsáss meg, legnagyobb
A bölcseség, mely mindenen kacag.
De szólj, kész volnál áldozatra is?
ILKA
Ready.
ILKA
Kész.
JOLÁN
Then I don’t understand you. (Sadly.) Oh, how good it must be
to know that one is loved, that grief and joy
do not sound out in vain, but all are counted,
find a kindred echo. I do not know
what it is, to love or to be loved.
JOLÁN
Úgy nem értlek. (Búsan.) Óh, mi jó lehet
Azt tudni, hogy szeretnek, s bú, gyönyör
Pusztán nem hangzik el, mind számba jő,
Rokon visszhangra lel. Én nem tudom,
Mi az, szeretni vagy szeretve lenni.
ILKA
And from your mother?
ILKA
S anyádtól?
JOLÁN
I saw her by the hour,
my first memory is a beating, when as a child
I rumpled her fine lace;
so my feeling withdrew into itself,
and I grew more selfish than to understand
the passion burning in a Juliet.
JOLÁN
Óraszámra láttam őt,
Első emlékem a verés, ha szép
Csipkéjét, mint kisgyermek, megkoboztam;
Magába szállt hát vissza érzetem,
S önzőbb levék, hogysem megérteném
A Júliában égő szenvedélyt.
ILKA
And your betrothed?
ILKA
Hát vőlegényed?
JOLÁN
He only wants to marry,
and it’s most convenient that he court me,
he thinks me a good housekeeper too — that’s his love.
JOLÁN
Házasodni vágy csak,
S legkényelmesebb, hogy nékem udvaroljon,
Jó gazdasszonynak is tart - ez szerelme.
ILKA
And you’ll go?
ILKA
S te mégysz?
JOLÁN
I’ll go — they’re all like this — and this one too
gives me a bonnet, saves me from servitude.
JOLÁN
Megyek, - mind illyen - és ez is
Ád fejkötőt, megment a szolgaságtól.
ILKA
Ah, then ask no more about my heart’s bitterness,
we two have long since flowed far apart from one source.
ILKA
Ah, úgy ne kérdezd többé szűm keservét,
Mi egy forrásból messze szétfolyánk már.
JOLÁN (gaily)
Ha, ha! I must take care, for it leads me onto the ice,
and I’d dream the fair life away.
(Széphalmi and the chambermaid enter.)
So I’m well dressed?
JOLÁN (vígan)
Ha, ha! Vigyáznom kell, mert jégre visz,
S még átmerengném a szép életet.
(Széphalminé s szobalány belépnek.)
Jól öltözém?
SZÉPHALMI
Why so finely?
SZÉPHALMINÉ
Miért ily ékesen?
CHAMBERMAID
Today the young lady is unusually bewitching.
SZOBALÁNY
Ma a kisasszony rendkivűl igéző.
SZÉPHALMI
Hush! Why do you never say this of me?
Or if you say it, why as if your voice
mocked the word with which you praised me?
(To Jolán.) Off with you! When a girl dresses with such splendor,
they say she carries a shop-sign! — Oh, to see her so. —
(Ilka meanwhile departs.)
(More gently.) Take care, my daughter, I see you keep company
with Ilka, not to grow too open.
A friendly word you may speak, as much as needed;
it is holy water, which neither helps nor harms,
it stands in credit and is often a good hook
to coax out many a secret; nonetheless
it does not compel frankness in return.
Complain — and reap mockery; bare your heart — betrayal;
beg — and contempt’s your wage. Be mute,
and you may take them by surprise.
SZÉPHALMINÉ
Csitt! Mért nem mondod rólam ezt soha?
Vagy hogyha mondod, mért úgy, mintha hangod
Gúnyolná a szót, mellyel megdicsértél?
(Jolánhoz.) Lódulj! Ha lány ily fénnyel öltözik,
Mondják, cégért hord! - Óh, így látnom őt. -
(Ilka ezalatt eltávozik.)
(Szelídebben.) Vigyázz leányom, látom, társalogsz
Ilkával, hogy nagyon nyílttá ne légy.
Baráti szót mondhatsz, amennyi kell;
Az szentelt víz, mely nem használ, nem árt,
Hitelben áll s gyakorta jó horog
Sok titkosat kicsalni; mindamellett
Nem kényszerít viszont-őszintes égre.
Panaszkodjál - gúny; tárj szűt - árulás;
Esdj - megvetés jutalmad. Néma légy,
S meglephetsz.
JOLÁN
My tongue is no woman’s tongue henceforth. (Exit.)
JOLÁN
Nyelvem nem nő-nyelv ezentúl. (El.)
SZÉPHALMI
You do not flatter, mirror: order’s strict rule
and self-knowledge gird me round with a halo.
Who stands against the noonday sun?
If only I could learn that light
childish softness; that is hard!
That my movements, unruly,
should yet flow into one sweet whole.
How?
SZÉPHALMINÉ
Nem hízelegsz, tükör: rendes szabály
És öntudat fénykörrel von körül.
Ki áll a déli napnak ellene?
Csak azt a könnyü gyermekszendeséget
Tudnám már bétanulni, az nehéz!
Hogy mozdulatjaim szabálytlanul
És mégis édes eggyé folyjanak.
Hogyan?
CHAMBERMAID
Magnificently you have learned
the unconstrained natural manner!
SZOBALÁNY
Felségesen tanulta ön be
A fesztelen természetet!
SZÉPHALMI
Hah, so!
Then victory, for this is the fragrance, girl,
that the artificial rose still lacks,
which sometimes a witless little girl usurps,
who, treading her unknown charms
clumsily into the sand,
is still adored. With this my daughter too
outshines me, and robs me of the homage
of those who cannot tell true beauty. —
Hah! That you should come to mind again. (With passion.)
Girl! If you are a master of your trade: then
contrive that something on her dress be ugly.
(Bitterly.) Oh, only on her dress! — (Chambermaid exits.)
The girl grows up so fast,
we would more gladly tend her childhood
than have her tempt as an unveiled rival,
than have her shine as a new desire,
whom one may not even avoid. (Rings, a footman comes.)
Take it! (Gives a paper.)
Those written here shall be invited for today. (Footman exits.)
My hall is the gathering-place of every art;
who can show its like! (Herédy enters.)
I greet you, sir!
SZÉPHALMINÉ
Hah, úgy!
Úgy győzelem, mert illat ez, leány,
Mi a csinált rózsának még hiányzik,
Mit olykor bamba lányka bitorol,
Ki ismeretlen bájait gyakorta
Ügyetlenül tapossa bár fövénybe,
Imádtatik. Ezzel homályosít
El lányom is, és a valódi szépet
Nem értő hódolókat elrabolja. -
Hah! Hogy megint eszembe kelle jönnöd. (Indulattal.)
Leány! Ha mester vagy szakodban: úgy
Tedd, hogy mezén akármi rút legyen.
(Keserűn.) Óh, csak mezén! - (Szobalány el.)
A lányka oly hamar nő,
Szivesben ápolnók gyer mekkorát,
Mint hogy kisértsen föltárt matricául,
Mint hogy ragyogjon új vágytárs gyanánt,
Kit még kerülni sem szabad. (Csenget, inas jő.)
Vegyed! (Írást ad.)
Az itten írtak lesznek mára híva. (Inas el.)
Termem minden müvészet gyűlhelye;
Ki tud hasonlót hozzá felmutatni!   (Herédy jön.)
Üdvözlöm önt!
HERÉDY
Ah, on your face
each day a hundred unfamiliar charms smile.
HERÉDY
Ah, önnek arcira
Minden nap száz nem ösmért bájt mosolyg.
SZÉPHALMI
Hush, I told you, did I not, that my ear is deaf
to your flattery, until Count Andaházy’s
request is fulfilled.
SZÉPHALMINÉ
Csitt, mondtam úgy-e, hogy fülem süket
Hizelgésének, míg gróf Andaházy
Kérelme teljesül.
HERÉDY
Indeed, this
solicitude will make me jealous.
HERÉDY
Valóban, e
Gondoskodás féltékennyé teend.
SZÉPHALMI
Oh, woe is me! In vain I sacrificed
my love to an ingrate.
SZÉPHALMINÉ
Óh, jaj nekem! Hiában áldozám
Egy háládatlannak szerelmemet.
HERÉDY
For God’s sake, this tone destroys me.
HERÉDY
Az Istenért, e hang megsemmisít.
SZÉPHALMI
This one request for my friend’s sake,
is it so esteemed? — Do not tell me
again how you adore me, for great heaven
avenges a woman led astray.
SZÉPHALMINÉ
Ez egy kérés barátném kedvéért,
Így méltányoltatik? - Ne mondja ön
Többé, miként imád, mert a nagy ég
Egy elcsábított nőért bosszut áll.
HERÉDY
What man is capable of, all I did,
and is this my reward, that I carried it through?
Conditionally, true, but it had to be,
for so they will it up above. Believe me.
So only I, and only for your sake, could do it.
HERÉDY
Mit ember képes, mindent megtevék,
S ez-é jutalmam, hogy ki is vivém?
Föltételesen bár, de kelletett,
Mert ott fent úgy akarják. Higgye ön.
Így csak én, s csak ön miatt tehettem.
SZÉPHALMI (aside)
An infallible war-stratagem, already he pleads,
because I thunder; like the dog, it runs
from its own filth, if we do not tremble at it. —
Do not believe, sir, you can blind me again
with a promise you’ll never keep.
Or else talk Count Andaházy round
to accept the stated condition.
The wage of good success is love —
else spare me forevermore. (Exit.)
SZÉPHALMINÉ (félre)
Csalhatlan harci csel, már ő könyörög,
Mert én mennydörgök; mint az eb, saját
Szemetjén elfut, hogyha nem remegjük. -
Ne higgye ön, hogy újra elvakít
Nem teljesítendő igéretével.
Vagy hát beszélje rá gróf Andaházyt
Hogy a mondott feltételt elfogadja.
A j ó sikernek díja szerelem -
Különben kíméljen meg mindörökre. (El.)
HERÉDY
One moist moment — and I melted;
oh, woman’s caprice! Among the cushions of the divan
you cook up what a son of a later age
will take for a development of principle, a combination.
We are only puppets, who play
on the stage, but behind the carpet
a woman’s hand guides our secret strings. Oh, women!
With what enchantment you bind us,
if you caress us, we already dream of bliss,
and it’s all a hand-kiss-hunt; enchantment —
that we hold up our heads, while you set horns on us.
We men were foully outplayed
even in our Eden, for the fruit
of knowledge and shrewdness Eve ate,
while Adam only choked on the core. —
But why does she so wish to make him happy,
if she proudly thrusts away his happiness? —
Hah, I have it — his wife resents
that the divan is not for her;
and that it shall not be so: the worthy friend
holds, in the homeland’s name, a hunt
for the not-sufficiently-loving count-husband. (Exit.)
(Széphalmi and Andaházy enter.)
HERÉDY
Egy nedves pillanat - s elolvadék;
Óh, nőszeszély! Pamlag párnái közt
Főzöd ki azt, mit késő kor fia
Elv-fejleménynek, kombinációnak
Tekint. Mink csak bábok vagyunk, kik a
Színen játszunk, de a szőnyeg mögött
Nőkéz vezérli titkos szálainkat. Óh, nők!
Minő varázzsal bírtok tik fölöttünk,
Ha símogattok üdvöt álmodunk már,
S kézcsók-vadászat az egész; varázs, -
Hogy tartsuk a főt, míg ti szarvat adtok.
Rútul kijátszatánk mi, férfiak
Még édenünkben, mert az ismeret
S eszély gyümölcsét Éva ette meg,
Ádámot csak csutája fojtogatta. -
De mért kivánja őt úgy boldogítni,
Ha boldogságát büszkén eltaszítja? -
Hah, eltaláltam, - nője resteli,
Hogy a pamlag nem őtet illeti;
S hogy így ne légyen: a derék barátné
A hon nevében tart vadászatot
A nem kellőleg szíves grófi férjre. (El.)
(Széphalminé és Andaházy jőnek.)
SZÉPHALMI
The old fool’s gone, this one’s well amused,
believing everything; he surely has no mirror
to see the baboon-face in it. —
You’ll be lord-lieutenant if you do one thing.
SZÉPHALMINÉ
Elment a vén bohó, ez jól mulat,
Hogy mindent elhisz; tükre nincs bizonnyal
A pávián-pofát meglátni benne. -
Ön főispán, ha egyet teljesít.
ANDAHÁZY
May I beg to know it!
ANDAHÁZY
Szabad könyörgnöm!
SZÉPHALMI
I do not know what
deputy our county has. Everywhere
I hear he makes trouble, Zordy is his name;
this crackbrained lad must be recalled.
SZÉPHALMINÉ
Nem tudom, minő
Követje van megyénknek. Mindenütt
Hallom, zavart tesz, Zordy a neve;
E hóbortos fiút kell visszahívni.
ANDAHÁZY
This, alas, I cannot do.
The young man is my fellow-believer, his soul is flame.
I’ll renounce the glitter of rank,
but I cannot fight against my principle.
ANDAHÁZY
Ezt, fájdalom, nem teljesíthetem.
Az ifjú elvbarátom, lelke láng.
Lemondok a rang csillogásiról,
De elvem ellen küzdni nem tudok.
SZÉPHALMI
You’re speaking with a woman, you’re not at the assembly,
where coarse-palmed gallery-heroes
watch for the word from your mouth; I fish it
from your heart before it passes through
the cleansing of your lips. Don’t speak of principle,
a woman doesn’t know it. — I know your suit
with the Zordy house, you want a settlement. —
Don’t fear, you’ll win, Herédy
has already promised. You need money too, I know,
for the contest — I have some;
put up Jenő as the rival,
and if all my fortune, if a country’s peace
be made the sacrifice, let it be, why not?
For you and for the splendor with which homage
and distinction await me at the Diet.
SZÉPHALMINÉ
Nővel beszél, nincsen gyülésben ön,
Hol durva tenyerű karzatvitézek
Lesik szájából a szót, én szivéből
Halászom azt előbb, mint ajkinak
Tisztítóján megy át. Ne szóljon elvről,
A nő nem ismeri. - Tudom pörét
A Zordy-házzal, egyezést kiván. -
Ne féljen, nyerni fog, Herédy már
Igérte. Pénzre is vagyon, tudom,
Szüksége a csatára, - van nekem;
Jelölje ön vetélytársul Jenőt,
S ha mindene m, ha egy ország nyugalma
Lesz áldozattá, légyen, mért ne lenne?
Önért s a fényért, mellyel hódolat
S kitüntetés vár rám országgyüléskor.
ANDAHÁZY
But Zordy and Jenő are the best of friends.
ANDAHÁZY
De Zordy és Jenő legjobb barátok.
SZÉPHALMI
Friends? — And have their interests yet
come into collision? — I’ll speak with Jenő. —
SZÉPHALMINÉ
Barátok? - S volt-e összeütközésben
Már érdekök? - Jenővel majd beszélek. -
ANDAHÁZY
This Zordy’s party is large, and principle binds them to him.
ANDAHÁZY
E Zordy pártja nagy s elv zárja hozzá.
SZÉPHALMI
If it’s principle, it can’t be large; or does he boast
of the principle? Then he can be blinded,
for he chases what he doesn’t understand. But fine,
that a woman should teach you politics. —
Zordy a papist? — See, my son’s a Protestant,
I’ll raise the banner of freedom of faith:
the principle’s already on our side; above it
the faith’s intoxicating party-passion,
which sweeps Zordy’s zealots away from him. —
Many a powerful lord is my debtor; on these
I’ll call in what they owe me, or step into
new bonds; tell me, do you now believe
that we shall win, and though we bring him down,
he’ll hold you his loyal champion, and the opposition
will praise you.
SZÉPHALMINÉ
Ha elv, úgy nem lehet nagy, vagy dicsekszik
Az elvvel? Akkor elvakítható,
Mert azt vadássza, mit nem ért. De szép,
Hogy nő tanítja önt politikára. -
Pápista Zordy? - Lám, fiam protestáns,
A hitszabadság zászlaját ütöm ki:
Az elv már oldalunkon; afelett
A hitnek kábitó pártszenvedélye,
Mely Zordytól buzgóit elsodorja. -
Adósom sok hatalmas úr, ezeknek
Felmondom tartozásomat, vagy új
Kötésre lépek; szóljon, elhiszi
Már, hogy győzend ünk, s bár buktatjuk is,
Hü bajnokának tart, s dicsérni fog
Az ellenzék.
ANDAHÁZY
I marvel at you!
ANDAHÁZY
Csodálom önt!
SZÉPHALMI
His wife
he leaves at home; she’s a good, meek housewife —
I’m not used to speaking ill of anyone,
but in the world she’s a little foolish.
Why should spirit dwell in everyone?
What would become of the cabbage, the needle, and the cow.
SZÉPHALMINÉ
Nejét
Honn hagyja; ő jó, jámbor házi nő -
Nem szoktam rosszat szólni senkiről,
De a világban kissé balgatag.
Miért is laknék szellem mindenikben?
Mi lenne a zöldség-, tű- és tehénből.
ANDAHÁZY (gravely)
Your pardon! But let us drop this now.
To hear my wife reviled is forbidden me,
for she’s my wife. — If she must fall, let it be, then —
but I may ask that it be done with respect.
ANDAHÁZY (komolyan)
Bocsánatot! De hagyjuk most el ezt.
Nőmet gyalázni hallanom tilos,
Mert nőm. - Ha buknia kell, légyen, ám-
De tisztelettel ezt kivánhatom.
SZÉPHALMI (mockingly)
So, so! The dear little wife perhaps whimpered,
perhaps even chastised you with her slipper?
And Count Andaházy repented and forgot —
for what does it matter if a heart breaks,
a heart that followed so trustingly at one word of his,
forsaking the path of woman’s virtue.
SZÉPHALMINÉ (gúnnyal)
Úgy, úgy! A drága nőcske tán pityergett,
Talán papucsával fenyíte is?
S gróf Andaházy megtért és felejte -
Hisz mit tesz az, ha egy szív megreped,
Mely oly hivőn követte egy szavára,
A nő-erénynek útját megtagadva.
ANDAHÁZY
The angel-face enchants, though damnation
kisses it round — and this moment,
like a ray risen from a storm-night,
is twice as fair, for it is dew and smile.
(Kisses her hand; Jolán enters meanwhile.)
ANDAHÁZY
Az angyalarc igéz, ha kárhozat
Csókdossa is körül - s e pillanat,
Mint vészes éjből felmerült sugár
Kétszerte szép, mert harmat és mosoly.
(Kezet csókol, Jolán ezalatt belép.)
SZÉPHALMI
To your wife I send every fair greeting,
I hope my dearest friend will come.
SZÉPHALMINÉ
Nejének minden szépet üzenek
Reménylem, eljő legdrágább barátném.
JOLÁN
The company is gathering already, mother!
JOLÁN
Gyülekszik már a társaság, anyám!
SZÉPHALMI
In my headache the count tended me.
SZÉPHALMINÉ
Fejfájásomban a gróf ápola.
ANDAHÁZY
I did the service out of self-interest. (Exit.)
(Váry enters.)
ANDAHÁZY
Önzésből tettem e szolgálatot. (El.)
(Váry belép.)
SZÉPHALMI
This fine brooch in your hair, not a word more!
So you must stay, you headstrong little girl.
You come in good time, sir, help me scold —
I have this trouble always with this bad girl,
in vain I get her anything fine
as the dearest — she only lets it mould.
SZÉPHALMINÉ
E szép boglárt hajadba, szót se többet!
Így kell maradnod, kis fejes leány.
Jókor jön ön, segítsen csak kiszidni -
E rossz leánnyal mindég ily bajom van,
Hiába szerzek néki bármi szépet
Mint legkedvesbnek - az csak elpenészlik.
JOLÁN
Ah, my good mother, you are so very gracious.
JOLÁN
Ah, jó anyám, te oly nagyon kegyes vagy.
SZÉPHALMI
What will become of you, tell me — ceaselessly
you want to bustle about the housekeeping,
you don’t even guard your face, you rise so early.
SZÉPHALMINÉ
Mi lesz belőled, mondd meg - szüntelen
A gazdaság körül kivánsz sürögni,
Még arcodat sem őrzöd, oly korán kélsz.
VÁRY
Help to scold? Even were there
cause, I’m too courtly to do it;
there’s still time for that. — I kiss your hand.
(Kisses Széphalmi’s hand and knocks down an ornament.)
Why does it stand in the way. (Laughs.)
VÁRY
Segítsem szidni? Még ha volna is
Ok, udvaribb vagyok, hogy sem tegyem;
Van még idő rá. - Csókolom kezét.
(Széphalminé kezét csókolja s egy díszeszközt ledob.)
Miért is áll az útban. (Kacag.)
SZÉPHALMI (aside)
Craven creature! —
Does nothing! —
SZÉPHALMINÉ (félre)
Gyáva lény! -
Semmit sem tesz! -
VÁRY
See! She’ll have a new keepsake
of me, miss! — This is a good idea. — (They laugh.)
VÁRY
Lám! Új emléke lesz
Reám, kisasszony! - Ez jó gondolat. -   (Nevetnek.)
JOLÁN
Shall I even thank you? (Jenő enters.)
JOLÁN
Meg is köszönjem? (Jenő belép.)
SZÉPHALMI
Go on ahead,
I’ll follow at once.
SZÉPHALMINÉ
Menjetek előre,
Tüstént követlek.
VÁRY (whispering to Széphalmi)
In Jolán too
I adore only you; for your sake
I’ll take her, and if you regard me only
as your son-in-law, you’ll drive me to despair.
VÁRY (súgva Széphalminénak)
Én Jolánban is
Csak önt imádom, önnek kedveért
Veendem el, s ha ön csak mint vejét
Tekint, kétségbe ejt.
SZÉPHALMI (tapping his mouth tenderly)
Flatterer! —
Faith and silence! —
SZÉPHALMINÉ (gyöngéden szájára ütve)
Hizelkedő! -
Hit s hallgatás! -
VÁRY
Wait, little bride.
(Goes out ahead; Jolán follows, making a grimace.)
VÁRY
Megálljon, kis menyasszony.
(Előre kimegy, Jolán torzképet csinálva követi.)
JOLÁN
Why don’t you lead me, then, dear bridegroom? (Exit.)
JOLÁN
Mért nem vezet hát, drága vőlegény? (El.)
SZÉPHALMI (to Jenő)
You came in good time; if you have spirit,
you can be deputy in Lorán’s place.
SZÉPHALMINÉ (Jenőhöz)
Jókor jövél, erélyed hogyha van,
Követ lehetsz Lorán helyett.
JENŐ
And Lorán?
JENŐ
S Lorán?
SZÉPHALMI (drily)
We’ll recall him.
SZÉPHALMINÉ (szárazon)
Őt visszahívjuk.
JENŐ (darkly)
This is dreadful, mother.
JENŐ (sötéten)
Ez szörnyű, anyám.
SZÉPHALMI
That one rises and the other steps down?
SZÉPHALMINÉ
Hogy egyik fel-, másik lelép?
JENŐ
Not that.
But that I break my friend’s neck.
JENŐ
Nem az.
De hogy barátomnak szegem nyakát.
SZÉPHALMI (indifferently)
If you hold it so, then keep it to yourself.
There’s much that, viewed from afar, is not bad,
and becomes bad through our connection. If we
bare this, many grow attentive, and
disapproval too spreads boldly. But
if we act wordlessly, decisively,
even one who knows will listen in amazement,
and good success wins all, or strikes all down. —
Besides, what would bind you, friendship perhaps?
Only in schools does the true kind exist,
on the great world’s rough ground it wears away,
like bad enamel, an interest-bearing burden.
Or is he better than you? And if not,
why should the sun set, that the moon might shine?
(With emphasis.) Fate’s reins are once in our hands,
just once — and unstoppably events
drag us on. — Ah, but what
do I grind on for; I see you’d be better
as a friend, telling your beads — while another, sharper,
flies on —
SZÉPHALMINÉ (egykedvűleg)
Ha annak tartod, ám maradj magadnak.
Sok van, mi messziről tekintve nem rossz,
S viszonyunk által lesz rosszá. Ha ezt
Tárjuk ki, sok figyelmessé lesz és
Bátran terjeng a rosszalás is. Ám
Ha szó nélkül, határzottan teszünk,
Bámulva hallgat még, ki ismer is
S a jó siker mindent nyer vagy lesújt. -
Különben is, mi kötne, tán barátság?
Csak iskolákban létezik valódi,
A nagyvilág rögén ledörgölődik,
Mint rossz zománc, kamattalan teher.
Vagy jobb-e ő tenálad? S hogyha nem,
Mért hunyjon a nap, hogy ragyogjon a hold?
(Kifejezéssel.) A sors gyeplője egyszer van kezünkben,
Csak egyszer - s feltarthatatlanul ragadnak
Tovább az események. - Ah, de mit
Darálok, látom, jobb lennél barátnak
Morzsolni olvasót - míg más szemesb
Repűl -
JENŐ
Mother!
JENŐ
Anyám!
SZÉPHALMI
Now would be the time
to win your Ilka too.
SZÉPHALMINÉ
Most volna az idő
Ilkádat is megnyerni.
JENŐ
I’ll do it.
JENŐ
Megteszem.
SZÉPHALMI (gives her hand to be kissed)
You are my son; let Zordy suspect nothing; present me,
let me see whom I must do battle with. (Exit.)
SZÉPHALMINÉ (kezét adja csókolni)
Fiam vagy, mit sem gyaníttass Zordyval, s mutasd be,
Hadd lássam, hogy kivel kell harcra szállnom. (El.)
HERÉDY (entering with Andaházy)
Oh, thanks to you in the homeland’s sacred name,
that you took it on.
HERÉDY (Andaházyval belépve)
Óh, hála önnek a hon szent nevében,
Hogy elvállalta.
ANDAHÁZY
Out of my homeland’s interest,
to bind the bond between government and country
more firmly with one loyal heart.
ANDAHÁZY
Honom érdekéből
A kormány és ország közötti kapcsot
Egy hű kebellel jobban összefűzni.
HERÉDY (aside)
To Széphalmi I go for my wage. (Aloud.)
I’ve redeemed your debts, won
your suit; I have the honor to hand all over.
HERÉDY (félre)
Széphalminéhoz szállok béremért. (Fent.)
Kiváltók tartozásit, megnyerők
Pörét, szerencsém van mind általadni.
ANDAHÁZY
I trust, by strict right.
ANDAHÁZY
Reménylem szigorú jog szerént.
HERÉDY
How
else, when it’s we who determine the right
by which we judge. — You here already?
HERÉDY
Hogy is
Különben, mink határzzuk a jogot
Is, mely szerént itélünk. - Már ön itt?
ANDAHÁZY
Your decision?
ANDAHÁZY
Határzatod?
JENŐ
I’ve persuaded my heart,
and on the homeland’s altar I sacrifice her.
JENŐ
Meggyőztem keblemet
S a honnak oltárára áldzom őt.
ANDAHÁZY
Great soul! Take, in compensation for the friend,
my daughter. (Aside.) Why, I’ve won the suit. —
ANDAHÁZY
Nagy lélek! Vedd pótlásul a barátért
Leányomat. (Félre.) Hisz a pört megnyerém. -
JENŐ
Fair moment! — If any doubt still lingered
in my heart, your word’s sun dispersed its cloud. (Herédy and Jenő exit.)
JENŐ
Szép pillanat! - Ha még maradt szivemben
Kétség, ködét szód napja oszlatá el. (Herédy és Jenő el.)
ANDAHÁZY
Ha, ha! Fool, you begged me to accept
my life’s wish: a famous name.
Tell me, Brutus! Why did you sacrifice your life
for immortality, if it’s so
easy to attain? — Perhaps the philistines
were not then in fashion. And why?
Because they had as yet no servile worshippers. —
Jenő! You well know that under your banner
money and private interest fight; you well know
that I know you; say, why do we assail
each other with such gaudy words. Men!
And you do not blush either, under the banner
that has so often given its principle the lie? —
I have no friend, for he who climbs
treads on the necks of many, and their wailing
would dishearten a softening breast.
But I believed friendship was, and it pained me to see
how lightly you cast it off, and your heart didn’t ache,
for you only pinched your own word, to make it grieve.
But away, dark image! Be welcome to me,
our companions’ folly, you heavenly stair! (Exit.)
ANDAHÁZY
Ha, há! Bohó könyörgtél, hogy fogadjam
El éltem óhajtását: hírnevet.
Mondd, Brútus! Mért áldoztál életeddel
A halhatatlanságnak, hogyha illy
Könnyű elérni? - Nem voltak talán
Divatban a filiszterek. S miért?
Mert még nem voltak szolga tisztelőik. -
Jenő! Te jól tudod, zászlód alatt
Pénz és magányérdek küzd, jól tudod,
Hogy én ismérlek; szólj, mért ostromoljuk
Oly cifra szókkal egymást. Emberek!
S ti sem pirultok a zászló alatt,
Mely annyiszor hazudtolá meg elvét? -
Nincsen barátom, mert ki fölfelé megy,
Sokaknak hág nyakukra, s jajgatásuk
Csüggesztené a lágyuló kebelt.
De hittem, van barátság s látni fájt,
Mi könnyen dobtad el, s nem fájt szived,
Mert szódat csipdosád meg, hogy kesergjen.
De el, sötét kép! Üdvöz légy nekem,
Társinknak balgasága, égi lépcső! (El.)
SECOND SCENE
(The same, a drawing-room. Bianka, Szendrődy, Belényi,
Dúlházy, Kondor, Andaházy, several women and men.)
MÁSODIK SZÍN
(Ugyanott, társasági terem. Bianka, Szendrődy, Belényi,
Dúlházy, Kondor, Andaházy, több nők s férfiak.)
BIANKA (surrounded by young men)
Marriage is ash for him who has a few
embers, then keep them safe with ash!
But Etna flares up!
BIANKA (ifjaktól körülállva)
A házasság hamu, kinek nehány
Parázsa van, ám hamvval óvja meg!
De Etna fellobog!
SZENDRŐDY
Your love is
only fireworks, that amuses a crowd of people.
SZENDRŐDY
Csak tűzijáték
Önnek szerelme, sok népet mulattat.
BIANKA (stroking him)
Fair youth! Why is your heart so ragged and small
that it cannot hold it — ha, ha, ha!
From such a setting the diamond falls out. (Turns away suddenly.)
This little word “true” and this little word “cool” are kin.
A daughter of Italy does not love thus,
she flares but a moment — but burns to the sky.
She gleams like a dagger, and on its point sits death.
(Enters Széphalmi, surrounded by Váry, Pikó, and other young men.)
BIANKA (simítja őt)
Szép ifjú! Mért oly rongyos és kicsiny
Szűd, hogy nem fér beléje - ha, ha, ha!
Ily foglalásból a gyémánt kihull. (Hirtelen elfordul.)
E szócska "hű" s e szócska "hűs" rokon.
Olaszhon lánya ekképp nem szeret,
Percig lobog csak - ámde égig ég.
Tőrként ragyog, s hegyén ül a halál.
(Széphalminé, Váry, Pikó és más ifjaktól környezve belép.)
PIKÓ
Your hall is the temple of art.
PIKÓ
Ön terme a müvészet csarnoka.
SZÉPHALMI
You flatter — if only I could do as I’d wish.
But I, a poor widow!
SZÉPHALMINÉ
Hizelg - ha úgy tehetnék, mint akarnám.
De én, szegény özvegy nő!
ALL
You poor?
When a Croesus is.
MIND
Ön szegény?
Ha Krőzus az.
SZÉPHALMI
My want of tact
I cannot make up with zeal.
SZÉPHALMINÉ
Tapintatom hiányát
A buzgalommal nem pótolhatom.
ALL
On the contrary, you can teach taste.
MIND
Sőt, ön taníthat ízlést.
SZÉPHALMI (archly)
In days gone by
with my beauty — but now I’ve grown old.
SZÉPHALMINÉ (pajzánon)
Hajdanában
Szépségemmel - mostan már vén levék.
ALL
You commit high treason against yourself.
MIND
Felségsértést követ el önmagán.
KONDOR (handing over a paper, bowing)
Genius of all that’s fair, with this song of mine
I glorified your dead turtledove,
and in it you too. (Széphalmi graciously accepts.)
KONDOR (papírt ad át, hajlongva)
Nemtője minden szépnek, e dalommal
Dicsőitém meg elhalt gerlicédet,
És benne téged is. (Széphalminé kegyesen elfogadja.)
BIANKA
How good it is that,
patronizing art, we fatten its
priests, and there is still one to thank you
for the alms with bow and homage;
else we’d scarcely cast a coin in its box.
BIANKA
Be jó, hogy a
Müvészetet pártolva, papjait
Hizlaljuk, van mégis, ki megköszönje
Az alamizsnát bók- és hódolattal;
Különben alig vetnénk perselyébe.
SZÉPHALMI (sitting down)
(To Váry.) I’m not used to speaking ill of anyone, but
it’s only a pity that our good deeds
do not find art and virtue together.
Especially in women. — Where does my daughter stay?
The little housekeeper is so missed by my heart.
SZÉPHALMINÉ (leülve)
(Váryhoz.) Nem szoktam rosszat szólni senkiről, de
Csak az kár, hogy jótéteményeink
Nem lelnek együtt művészet- s erényre.
Kivált a nőkben. - Hol marad leányom?
A kis gazdasszony szűmnek úgy hibázik.
BIANKA
Your observation is just, for women who
declaim artfully on love of children —
over their grown-up daughter, console themselves
only with the shared adorers. (Turns away laughing.)
BIANKA
Ön észrevéte jó, mert nők, kik a
Gyermekszeretetről müvészileg
Szavalnak - megnőtt lányukért csak a
Közös imádókkal vigasztalódnak. (Nevetve elfordul.)
DÚLHÁZY (to Váry)
You are happy to take Széphalmi’s daughter
to wife; the daughter of so virtuous a woman
surely will be virtuous too.
DÚLHÁZY (Váryhoz)
Ön boldog, hogy Széphalminé leányát
Nőül veendi, illy erényes asszony
Leánya is bizonnyal az leend.
VÁRY
That’s chiefly why I take her, for otherwise,
it’s no use, she’s only noble. — Is this, then,
our great orator Pikó?
VÁRY
Ezért veszem leginkább, mert különben
Hiába, csak nemes. - Ugyan, ez-é
Nagy szónokunk Pikó?
BIANKA
Within two weeks
old Cato too will kneel before me. —
Why, there’s not a spark of manhood in you! —
BIANKA
Két hét alatt
Vén Cáto is elébem térdepel. -
Hisz nincs önökben szikra férfiasság! -
ANDAHÁZY
Then our wager of a hundred gold pieces holds. —
ANDAHÁZY
Hát áll fogadásunk a száz aranyban. -
BIANKA
Whoever enters first shall be the sacrifice.
(Lorán, and after him Jenő, enter.)
Who is this?
BIANKA
Ki első lép be, lesz az áldozat.
(Lorán s utána Jenő belépnek.)
Ki ez?
VÁRY
I don’t know him.
VÁRY
Nem ismerem.
JENŐ
Writer and deputy,
my friend, Zordy. —
JENŐ
Iró s követ,
Barátom, Zordy. -
BIANKA
Zordon is his name.
We’ll see about his heart. — —
BIANKA
Zordon a neve.
Meglátjuk, szíve. - -
LORÁN
Though I may grieve
that I delayed so long to present
my friend; I forgive him, for
we do not gladly share our Eden.
LORÁN
Bár fájlalhatom,
Hogy oly sokáig kése bémutatni
Barátom; megbocsájtok néki, mert
Nem osztjuk szívesen meg édenünket.
JENŐ
Why, you’ve barely arrived in our city.
JENŐ
Hisz városunkba alig érkezél.
LORÁN
One moment is eternity at the door of our bliss.
LORÁN
Egy perc öröklét üdvünk ajtajánál.
SZÉPHALMI
Most gracious.
SZÉPHALMINÉ
Igen kegyes.
JENŐ
Come, the ideal of my soul
I’ll make known to the better half of my soul.
JENŐ
Jőj, lelkem ideálát
Ismértetem meg lelkem jobb felével.
LORÁN
And I to you my innocent tormentor.
(They stop before Ilka.)
It is she!
LORÁN
És én veled ártatlan kínozómat.
(Ilka előtt megállnak.)
Ez ő!
JENŐ
It is she!
JENŐ
Ez ő!
LORÁN
Who?
LORÁN
Ki?
JENŐ
Mine.
JENŐ
Hölgyem.
LORÁN
Rather, mine.
LORÁN
Sőt, enyém.
JENŐ (coldly)
Lorán! We two cannot live together.
JENŐ (ridegen)
Lorán! Mi együtt meg nem élhetünk.
SZÉPHALMI
What’s happened?
SZÉPHALMINÉ
Mi történt?
BIANKA (with fire)
Hah, delight! A duel, perhaps?!
BIANKA (tűzzel)
Hah, gyönyör! Tán párcsata?!
LORÁN (whispering)
Rejoice, my friend, that I, your rival,
am the bridegroom forced upon her.
LORÁN (súgva)
Örülj, barátom, hogy vágytársad én,
A kényszerített vőlegény vagyok.
JENŐ
And can you not love her, tell me?
JENŐ
És bírod-e őt nem szeretni, szólj?
LORÁN
You may be calm. — I owe thanks
for their curiosity, for I have won.
LORÁN
Nyugodt lehetsz. - Hálával tartozom
Kiváncsiságukért, mert én nyerék.
BIANKA
So it was only a wager!
BIANKA
Hát csak fogadás!
LORÁN
The whole thing’s a joke! —
LORÁN
Tréfa az egész! -
VÁRY
I’d hoped there’d be some interesting matter to tell. (Jolán enters.)
VÁRY
Reményltem, lesz mesélni érdekes tárgy. (Jolán belép.)
LORÁN (to Jenő)
What a charming form! — See, my unknown one.
LORÁN (Jenőhöz)
Mi báj-alak! - Nézd ismeretlenem.
SZÉPHALMI
Jolán, my daughter!
SZÉPHALMINÉ
Jolán leányom!
VÁRY
My little bride.
VÁRY
Kis menyasszonyom.
LORÁN (choking)
Then woe is me!
LORÁN (elfojtódva)
Jaj hát nekem!
JENŐ
What ails you, Lorán?
JENŐ
Mi lelt, Lorán?
LORÁN
What ails me?
In one instant to find, only to lose,
our soul’s ideal, to know: she is a woman;
dwells on this earth, can love — and —
and loves another; makes another heart happy.
LORÁN
Mi lelt?
Egy percre föltalálni, hogy veszejtsük
Lelkünek ideálját, tudni: nő;
E földet lakja, bír szeretni, - és -
És mást szeret; - más szívet boldogít.
JENŐ
Nothing is lost, she will yet love. (Aside.)
Hail to you, passion! Burn on! Burn on!
You make my Ilka safe.
JENŐ
Nincs semmi veszve, ő még fog szeretni. (Félre.)
Üdv néked, szenvedély! Csak égj! Csak égj!
Ilkámat biztosítod.
VÁRY (behind Jolán’s chair)
Well, how do we stand?
VÁRY (Jolán széke mögött )
Nos, hogy állunk?
JOLÁN
As Luke the Evangelist is painted.
JOLÁN
Úgy, mint Lukács evangelista festve.
VÁRY (yawning)
I was at the theater for a few moments.
VÁRY (ásítva)
Színházban voltam néhány pillanatra.
LORÁN
Naturally, empty boxes
mocked the temple of art.
LORÁN
Természetesen puszta páholyok
Gúnyolták a müvészet csarnokát.
SZÉPHALMI
No matter, they are paid for.
SZÉPHALMINÉ
Mindegy, fizetve vannak.
VÁRY
So it is, so,
in cash, to the last farthing.
VÁRY
Úgy van, úgy,
Készpénzben egy fillérig.
SZÉPHALMI
You see.
SZÉPHALMINÉ
Látja ön.
LORÁN
The sadder, then, for thus the higher
circles’ love of homeland is a fashion-article
we throw off with our outworn clothes.
And indifferently we draw across our shoulders
the Muscovite fashion, and our hearts don’t ache,
for the homeland was never grown into us.
LORÁN
Annál szomorúbb, mert így a magasb
Köröknek honszerelme oly divatcikk,
Mit elvénült ruhánkkal eldobunk.
És egykedvűen öltjük vállainkra
A muszka divatot, s nem fáj szivünk,
Mert nem volt a hon vélünk összeforrva.
JENŐ
The Muscovite officers’ courting would
console our ladies for it too.
JENŐ
Vigasztalnák is érte hölgyeinket
A muszka tisztek udvarlásaik.
LORÁN
Even so I don’t grasp it, I don’t believe
the much-sung woman’s heart could be so debased.
LORÁN
Én így sem értem, nem hiszem, hogy illy
Korcs légyen az éneklett nőkebel.
SZÉPHALMI
And see, sir, is it not a fine reward
for art too, that we take its churlish priests
into the circle of our aristocracy. —
(To Bianka.) Oh, God — how she pales, is she ill?
SZÉPHALMINÉ
És lássa ön, nem szép díj-é az is
A művészet nek, hogy pór papjait
Arisztokráciánk körébe vesszük. -
(Biankához.) Óh, Istenem - mint sápad, tán beteg?
BIANKA
Your solicitude enchants — I’m well.
(Aside.) Wait!
BIANKA
Gondoskodása bájol - jól vagyok.
(Félre.) Megállj!
JOLÁN
For our own good; for this churlish art
is the flower-bearing spring of our halls.
A child’s coat is our aristocracy,
which fetters the growing youth
in his free movements; and we keep slitting
its narrowest part, till it falls away entirely.
JOLÁN
Javunkért; mert e pór művészet
Virágtermő tavasza termeinknek.
Gyermekkabát arisztokráciánk,
Mely a serdűlő ifjat nyűgözi
Szabad mozgásiban; s fel-felhasítjuk
Legszűkebb részét, míg lehull egészen.
JOLÁN
Liberty is now the fashion; are you its hero too?
JOLÁN
Divat most a szabadság; hőse ön is?
LORÁN
As the persecuted man is; I’d soon
bring you over to our left side too,
for your soul is pure as white paper;
receptive to the holiest imagining;
and what could mirror itself there so faithfully
as nature’s child, “liberty.”
You would cast off your aristocracy’s
defensive ramparts for fair nature;
and over the proud house’s daughter, the woman
born of nature would be victorious.
Liberty and woman are so akin; is not
a woman’s world in any case the left side?
She is a god in it — and is there not there too
equality — liberty? — You blush? — (Sits beside her.)
LORÁN
Úgy, mint az üldözötté; én hamar
Baloldalunkra vinném önt is át,
Mert lelke tiszta, mint fehér papíros;
Fogékony a legszentebb képzeletre;
S mi tükrözhetné ott oly hűn magát,
Mint a természet gyermeke, "szabadság".
Ön eldobná arisztokráciája
Védsáncait a szép természetért;
S a büszke ház leányán győzedelmes
Leendne a természet-szülte nő.
Szabadság és nő oly rokon; nem-é
A nő világa úgyis a bal oldal?
Ő isten abban - s nincs-é ottan is
Egyenlőség - szabadság? - Ön pirul? - (Melléje ül.)
BIANKA
Such a friendship as yours, Etelke,
toward Zenő, is truly touching
in our age. — Zordy, explain to me why
the best of friends are always rivals?
BIANKA
Ilyen barátság, mint öné, Etelke,
Zenő iránt valóban megható
Korunkban. - Zordy, fejtse meg, miért
Vágytársak mindég a legjobb barátok?
LORÁN
Why?
LORÁN
Miért?
BIANKA
One flesh are husband and wife in our Bible,
therefore the man’s beloved
is his wife’s beloved too. But
why do you pale, sir? — Are you ill? — Here, this scent.
(Holds out a vial.)
BIANKA
Egy test a férj s nő bibliánkban,
Tehát a férfinak szerelmese:
Szerelmese nejének is. Ugyan
Mért sápad ön? - Beteg? - Ím, itt ez illat.
(Üvegcsét nyújt.)
SZÉPHALMI (aside)
No need, you viper! — A very good idea!
SZÉPHALMINÉ (félre)
Nem kell, kigyó! - Igen jó gondolat!
LORÁN
You sit so sweetly musing,
like one in whom holy peace dwells.
LORÁN
Ön ollyan édesen merengve ül,
Mint az, kiben szent nyúgalom honol.
JOLÁN
I am always equally merry. —
JOLÁN
Mindég egyenlő víg vagyok. -
LORÁN
Not so.
When, at the dawn of her life, a woman
loves, is loved, and a long life
stands smiling before her, made blessed;
for hope in our life is sweetest.
LORÁN
Nem úgy.
Midőn a nő éltének hajnalán
Szeret, szerettetik s egy hosszu lét
Mosolygva áll előtte, üdvözül;
Hisz életünkben a remény legédesb.
JOLÁN
I hold with the present, and since
I’m content with little, it gives much delight.
I set no single thing as my life’s aim;
I ask no star, only candlelight;
no thousand years, and so am never deceived.
What God gives, I quickly greet farewell
with the whole poetry of the first moment,
without which every pleasure is a bare skeleton,
thanks to the mind’s dissectings.
JOLÁN
Én a jelennel tartok és mivel
Kevéssel is beérem, sok gyönyört ád.
Nem tűzök egyet életcélomúl;
Nem kérek csillagot, csak gyertyafényt;
Nem ezredévet, és sosem csalódom.
Mit Isten ád, gyorsan köszöntöm el
Az első perc egész költészetével,
Mely nélkül rond a váz lesz minden élv,
Hála az elme boncolásinak.
LORÁN
What is the present? — A breath born of the moment,
which springs from the kiss of past and future,
snaps out, and our past hopes’ romance
slumbers as funeral ash. Oh,
few are the moments worth the living,
for which, across this great life,
we do battle, and the moments too are often
sweet only once they’ve flowed away.
LORÁN
Mi a jelen? - Percszülte fuvalom,
Mely múlt s jövendők csókjából ered,
Elcsattan, s múlt reményeink román
Halotti hamvul szendereg ni. Óh,
Kevés a perc, melyt élni érdemes,
Melyért keresztül e nagy életen
Csatázunk és a percek is gyakorta
Csak akkor édesek, ha elfolyának.
JOLÁN
Ah, you must be very unhappy.
JOLÁN
Ah, ön nagyon boldogtalan lehet.
LORÁN
Why, since bliss can be but a moment’s,
not a year’s, and these moments grow
only in dark years.
LORÁN
Miért, hiszen csak percnyi üdv lehet,
Nem évnyi, és e percek csak sötét
Években termenek.
JOLÁN
And do they
make up for our dark years?
JOLÁN
S vajon sötét
Esztendeinkért kárpótolnak-e?
LORÁN
He who plucks the rose, does he think
of the care he tended it with? And if you
with one glance deal me out a life,
I forget a life of suffering.
LORÁN
Ki a rózsát szakasztja, gondol-e
A gondra, mellyel ápolá? S ha ön
Egy pillantással oszt rám életet,
Egy élet szenvedését elfelejtem.
JOLÁN
You are a poet, your trade is to flatter.
JOLÁN
Ön költő, mest ersége hízelegni.
LORÁN
Only do not believe that, for it drives me to despair
of my feelings’ interpreter. Tell me:
what good is flattery spoken to gods?
LORÁN
Csak ezt ne higgye, mert kétségbe ejt
Érzéseim tolmácsán. Mondja ön:
Mi jó hizelgés mondva isteneknek?
VÁRY
Why so absorbed, my bride?
Oh, what a fair pair we’ll make; soon
they’ll argue which of us is fairer,
the men defend you, the women me.
VÁRY
Miért oly elmerült, menyasszonyom?
Óh, vajmi szép pár leszünk mi, majd
Fogják vitatni: vajjon mellyikünk szebb,
A férfinép önt védi, engem a nők.
JOLÁN
Save me, sir, from this half-witted hero.
JOLÁN
Mentsen meg ön e félkegyelmü hőstől.
VÁRY
Why this coyness, when I’d mean it
seriously. Now men’s market-value
stands sopra pari; and our girls
go, if they’re asked, so how not to me,
who, from rib to rib — excepting my purse,
which suffers no wasting — am a high noble.
VÁRY
Mért e szerénykedés, ha komolyan
Szándékom volna. Most a férfiak
Kelete sopra pari áll; s leányink
Mennek, ha kérik, hát hogyan ne hozzám,
Ki íztől ízre - erszényét kivéve,
Mely sorvadást nem szenved - főnemes.
LORÁN
There must be a dreadful shortage of men
already, if you’re so in demand.
LORÁN
Szörnyű szükség lehet már férfiakban,
Ha oly kapós ön.
VÁRY
An insult!
VÁRY
Megbántás!
LORÁN
And satisfaction,
if you please, pistols — an easy death.
LORÁN
S elégtét,
Ha tetszik, pisztolok - könnyű halál.
VÁRY
Hm! Pistols! — I aim well.
VÁRY
Hm! Pisztolok! - Jól célzok.
LORÁN
But do you hit?
If like your wit, you’re not dangerous.
LORÁN
Ám talál-e?
Ha úgy, mint elméncsége, nem veszélyes.
VÁRY
But the tears — and the murderous conscience.
VÁRY
De a könyűk - és gyilkos öntudat.
LORÁN
Then take yourself off!
LORÁN
Úgy hát távozzék!
VÁRY
Hah!
VÁRY
Hah!
LORÁN
We shoot.
LORÁN
Lövünk.
VÁRY
I’m going.
For the joke, that I court the lad-, that is, Jolán,
to her liking — where’s my cane? (Exit.)
VÁRY
Megyek.
A tréfáért, hogy höl-, vagyis Jolánnak
Kedvére udvaroljon - hol botom? (El.)
JOLÁN (laughing)
An easy victory you had.
JOLÁN (nevetve)
Könnyű győzelme volt.
LORÁN
Only over Váry!
LORÁN
Csak Várynál!
JOLÁN
Who knows?
JOLÁN
Ki tudja?
LORÁN
Here’s the körmagyar! — If you please. (All exit.)
LORÁN
Ím a körmagyar! - Ha tetszik. (Mind el.)
SZÉPHALMI
Zordy courted Jolán: a worthy
knight, I must capture this one.
And could not two women net
one witless boy? But the other day
I took a step to make him lose his estate,
this I must hinder. — My child, Jolán!
SZÉPHALMINÉ
Jolánnak Zordy udvarolt: derék
Levente, ezt meg kell kerítenem.
S nem tudna-é két nő hálóba fogni
Egy bamba gyermeket? De a minap
Lépést tevék, hogy birtokát veszítse,
Ezt gátlanom kell. - Gyermekem, Jolán!
JOLÁN (entering, Bianka at the door)
You command?
JOLÁN (belépve, Bianka az ajtónál)
Parancsolsz.
SZÉPHALMI
Be all melting toward Lorán,
mark him out, smile into his eyes at times.
If he takes you, you’ll ride in a fine carriage, on fine horses,
a splendid retinue around you; in time
he may rise higher, win a dignity.
And into the bargain he’s full of spirit, and handsome. —
Carry off your many cookbooks from your table,
set poets in their place, and take good care
they not be left with pages uncut. —
SZÉPHALMINÉ
Légy Loránhoz olvadó,
Tüntesd ki őt, mosolygj szemébe olykor.
Ha elvesz, szép kocsin jársz, szép lovon,
Fényes cselédség vesz körűl; üdővel
Feljebb mehet, méltóságot szerez.
S rá’dásul szellemdús is és csinos. -
Hordd asztalodról a sok konyhakönyvet,
Költőket rakj helyökbe, s jól vigyázz,
Hogy felmetszetlenek ne légyenek. -
JOLÁN
I’ll do just as you’ve ordered,
this Váry’s so unbearable anyway:
he said the other day my arm was thin.
I’ll have a splendid retinue, won’t I.
JOLÁN
Akként cselekszem, amint rendeléd,
E Váry úgyis oly kiállhatatlan:
Azt mondta múltkor, hogy karom sovány.
Fényes cselédségem lesz, úgyebár.
SZÉPHALMI
But don’t quite thrust Váry off yet either,
press his hand at times between the dances,
whisper sweet things in his ear too,
keep him in the ice-cellar, like beef,
in case there’s need of him.
SZÉPHALMINÉ
De Váryt sem taszítsd el még egészen,
Szorítsd meg olykor tánc között kezét,
Mondj fülébe súgva szépet is neki,
Tartsd jégveremben, mint a marhahúst,
Ha szükség lenne rá.
JOLÁN
How odd it will be
to look right with one eye, left with the other,
to whisper flattery, while to the other
a soft hand-press promises better hope.
A splendid joke! — And to this merriment
the pious face besides! Ha, ha, ha! Worthy!
I have to laugh. (Exit with Széphalmi.)
JOLÁN
Mi furcsa lesz
Egy szemmel jobbra, mással balra nézni,
Hizelgést súgni, míg a másikának
Lágy kézszorítás ígér jobb reményt.
Dicső egy tréfa! - S még e vígalomhoz
Az ájtatos kép! Ha, ha, ha! Derék!
Nevetnem kell.   (El Széphalminéval.)
BIANKA
You’ll weep soon, when I laugh you to scorn!
BIANKA
Majd sírsz, ha én kacaglak!
MASK AND FEELING
(Scene: the capital. At the Andaházys’. A hall, with side doors leading into two
small rooms. In the background a high vaulted arch leads to a splendid ballroom,
from which at the act’s opening a drapery divides it. Music at times.)
(Lorán and Bianka come in through the archway — masked.)
ÁLARC ÉS ÉRZELEM
(Szín: Főváros. Andaházyéknál. Terem, két kis szobába vezető oldalajtókkal.
A háttérben magas boltozat vezet egy fényes bálterembe, melytől felvonás
elején kárpit választ el. Olykor zene.)
(Lorán és Bianka a boltozaton jőnek - álarcosan.)
LORÁN (kneeling before Bianka)
How long will an envious night-like veil
cover the life-rays of my sun?
LORÁN (Bianka elébe térdelve)
Meddig takarja írigy éj gyanánt
E mez napom életsugárait?
BIANKA (taking off her mask)
Rise, sir!
BIANKA (álarcát levéve)
Keljen fel ön!
LORÁN (jumps up)
Hah, betrayal! What is this? —
Pardon — I — ah, I — was mistaken.
LORÁN (felugrik)
Hah, árulás! Mi ez? -
Bocsánat - én - ah, én - megtévedék.
BIANKA
And I forgive; will you forgive too
the mistake?
BIANKA
S én megbocsátok; megbocsát ön is
A tévedésnek?
LORÁN
What? — Oh yes — yes.
LORÁN
Mit? - Vagy úgy - igen.
BIANKA
How confused you are; surely you hoped for another?
A young woman who glitters — ah, but believe,
she is no diamond. I can compensate you,
for the false heart I offer one warm and true,
so full of bliss it makes a god. —
BIANKA
Minő zavart ön, nemde mást reménylt?
Egy ifju nőt, ki csillog - ah, de higgye,
Nem gyémánt. Én önt kárpótolhatom,
A csalfa szívért hőt, igazt ajánlok,
Mely üdvvel oly tele, hogy istenít. -
LORÁN (distracted)
Bliss grows; it cannot be made. —
Why is there no window in every woman’s heart.
LORÁN (elszóródva)
Az üdv terem, csinálni nem lehet. -
Miért nincs ablak minden nő szivén.
BIANKA
No, Lorán, no window, for through it
here: love of homeland, lofty woman’s virtue,
fair domesticity, even modesty itself
would sink to an ugly, rote-learned shop-sign,
and woman’s greatness lose its halo. —
There; the happy bridegroom would see four fine horses,
the official, money, and
a retinue, everything but herself,
and his fairest dreams would scatter.
BIANKA
Nem az, Lorán, nem ablak, mert azon
Itt: honszerelem, magasztos nőerény,
Szép háziasság, sőt a szendeség is
Rút, bétanult cégérré aljasodnék,
S lehullna a nőnagyság glóriája. -
Ott; boldog vőlegény: négy szép lovat,
A hívatalnokot, pénzt látna, meg
Cselédséget, mindent, csak nem magát,
S szétoszlanának legszebb álmai.
LORÁN
Indeed the world of women would punish him
who bares the secrets of their cunning.
LORÁN
Valóban büntetné a nővilág,
Hogy ármányának titkait kitárja.
BIANKA
Why then should there be a window? Since in any case
he to whom nature gave its keys
has a glimpse into our breast.
(With fire.) Lorán! I must have your love! And if my word
is not so measured as our lukewarm ladies’,
if it’s sudden, caused by a volcanic fire
that, like a flood, leaps the dam, and the over-refined
world only finds its sacred working coarse.
BIANKA
Miért volna hát az ablak? Hogyha úgyis
Kinek természet adta kulcsait,
Annak keblünkbe pillantása van.
(Tűzzel.) Lorán! Nekem szerelme kell! S ha szóm
Nem oly szabott, mint langyos hölgyeinké,
Ha hirtelen, vulkáni tűz okozza,
Mely árként gátat hág, s az elmüvelt
Világ durvállja csak szent működését.
LORÁN (impatiently)
Of this another time.
LORÁN (türelmetlenül)
Majd másszor erről.
BIANKA
Hah!
BIANKA
Hah!
LORÁN
Your pardon. (Going.)
LORÁN
Bocsánatot. (Indul.)
BIANKA (taking his arm)
You don’t believe, you thrust me off; good, soon enough,
when you look round, and in the great world
find no soul faithful to you but me:
you’ll curse everything, and understand me.
For when he tastes sweet moments,
a young and charming girl’s embrace,
when the coral lip whispers that she loves:
and happiness smiles from her eyes:
his youth seems to stand firm; that
he’s not yet ripe for ruin: do not believe it!
His bliss is not pure; from his imagined Eden
every smile, every word, is according to plan,
not one look makes him happy
that was not learned before the mirror. —
(Mockingly.) Otherwise this is all very fine,
the high school of life’s wisdom:
to lie feeling, holy feeling, with an empty heart.
BIANKA (karon fogja)
Ön nem hisz, eltaszít, jó, csakhamar,
Ha majd körülnéz, és a nagyvilágon
Magához hűt kivűlem nem talál:
Mindent átkozni fog, s engem megért.
Mert hogyha élvez édes perceket,
Egy ifjú és kellemes lány-ölet,
Ha a korál-ajk súgja, hogy szeret:
És ég szeméből boldogság mosolyg:
Jól látszik állni ifjusága; hogy
Még elromolni rá nem ért: ne higgye!
Nem tiszta üdve, képzelt édenéből
Minden mosoly, minden szó tervszerinti,
Nem boldogítja egy tekintet is,
Mely a tükörnél nincsen bétanulva. -
(Gúnnyal.) Különben még ez mind igen derék,
Az életbölcseség főiskolája
Érzést hazudni, szentet, puszta szívvel.
LORÁN
You lie, woman! — Oh, this cannot be true!
And yet if it is! God, then I disown you,
for in your temple a devil sets up camp.
LORÁN
Hazudsz nő! - Óh, ez nem lehet való!
S ha mégis! Isten, úgy én megtagadlak,
Mert templomodban ördög üt tanyát.
BIANKA
What a feeble creature man is, how hard
to give up our dear dream-images:
even if we feel, half-drunk,
that our notion’s a delusion — we close our eyes,
lest the dear image dissolve away yet.
BIANKA
Mi gyönge lény az ember, mily nehéz
Lemondni kedves álomképeinkről:
Már hogyha fél mámorban érzzük is,
Csal ódás képzetünk - csukjuk szemünket,
Hogy szét ne folyjon még a drága kép.
LORÁN
No, no, do not believe that cowardice
and unmanly self-deception cause
my doubt. I am ready for anything.
LORÁN
Nem, nem, ne higgye ön, hogy gyávaság
És férfiatlan öncsalás okozza
Kétségemet. Mindenre kész vagyok.
BIANKA
Then give yourself out to Andaházy
as himself, speak with Széphalmi, and
you will be convinced my word is true.
BIANKA
Hát adja ön ki Andaházynak
Magát, szóljon Széphalminéval és
Meg fog győződni, hogy szavam való.
LORÁN
So be it, but woman! Woe, if you’ve lied;
and yet, how gladly I’d forgive. (They go off.)
LORÁN
Legyen, de asszony! Jaj, ha meghazudtál;
És mégis, mily szivesen megbocsátok. (Elmennek.)
SZÉPHALMI (comes in by a side door, reading)
What an icy tone, what regular writing,
fire-words enough, but oh, the woman who can
tell apart the speech of lungs and heart.
You cool again, Andaházy? — I’ll warm you. (Writes.)
“Pay me, sir, what you owe.” —
We’ll see if his heart’s a rock, and if a rock,
struck with this ore, it will grow warm. — (Lorán and Jolán enter.)
SZÉPHALMINÉ (oldalajtón jön és olvas)
Minő jeges hang, mily szabályos írás,
Lángszó elég, de óh, a nő ki tudja
Ismérni a tüdő és szív beszédét.
Ismét hűlsz, Andaházy? - Fölhevítlek. (Ír.)
"Fizesse ön meg tartozásomat." -
Meglátjuk szíve szirt-é, s hogyha szirt,
Ez érccel összecsapva felmelegszik. - (Lorán és Jolán jőnek.)
LORÁN (darkly)
She took off her mask.
LORÁN (sötéten)
Levette álarcát.
JOLÁN
She did.
JOLÁN
Le.
LORÁN
And, who knows,
does the uninitiated know her now
any better than before; the heart, and above all
the woman’s heart, weaves not under a wax mask
its lures and snares; under another face,
a denser, more charming one, and besides
so lifelike. — Oh, oh!
LORÁN
És, ki tudja,
Az avatatlan most isméri-e
Már jobban, mint előbb, a szív, s kivált
A nőszív nem viaszk álarc alatt
Sző csábot és cselt; más-más arc alatt,
Mely sűrűbb, bájosabb s efelett
Oly élethű. - Óh, óh!
JOLÁN
What ails you?
JOLÁN
Mi lelte önt?
LORÁN
You must get used to this; such moments come
upon me often, and their weight of tons so chokes
that in my heart’s vein life stands still:
they call it a demon that comes to torment,
common folk call it feeling.
An evil spirit, and I cannot smoke it out
with the funereal balm of social life. —
LORÁN
Ezt meg kell szoknia; gyakorta jő
Ily percem és mázsányi súlya fojt,
Hogy szív-eremben az élet megáll:
Démonnak mondják, mely gyötörni jár,
Érzésnek hívják a közemberek.
Rossz szellem s elfüstölni nem tudom
A társasélet síri balzsamával. -
SZÉPHALMI (having finished the letter, going)
I think I’m superfluous here.
Laissez nous faire, this is the favorite motto
of tradesmen and lovers. (Exit.)
SZÉPHALMINÉ (a levelet elkészítve indul)
Úgy vélem, itt felesleges vagyok.
Laissez nous faire, ez a kereskedők
S szerelmesek kedvelt jelmondata. (El.)
LORÁN
You give me this garland of flowers?
And if it withers and falls?
LORÁN
Ön nékem adja e virágfüzért?
S ha hervad és lehull?
JOLÁN
The feeling
that lives in its flowers cannot wither.
JOLÁN
Az érzelem
Hervadni nem tud, mely virágin él.
LORÁN
May I then interpret its flowers?
LORÁN
Szabad tehát magyaráznom virágit?
JOLÁN
What your heart whispers, in that I agree.
JOLÁN
Mit keble súg, abban megegyezem.
LORÁN
Why should I not doubt the heavens,
if this is a lie!
LORÁN
Miért ne kételkedjem az egekben,
Ha ez hazug!
JOLÁN
You frighten me.
JOLÁN
Ijeszt.
LORÁN
I frighten you? Oh,
a wretched creature is the poet, you see;
his love no common man can reach.
No change of interest puts it out;
it is a wildfire that, if a world’s storm
roars over it, only swells and grows;
prejudice, craven calculation,
propriety do not bound its flight;
it forms a world for itself, like God,
and peoples it with the children of its soul;
it struggles and adores, doubts, sinks down,
conquers anew, and lives through the world’s
every pleasure with every torment.
And when it has fused with the holy ideal,
into one soul that is enough in itself
and perfect, like God, for its love
and longing do not stray beyond their own circle;
if it sees that it fuses with a devil,
and that its life-completer, its half-self,
is matter shrinking down to the craven earth:
seeing this, its bliss collapses,
it wanders between earth and heaven, like a damned
spirit. Its burnt-out breast is an empty house,
in whose ashes only a sign shows that it once burned,
and the moment’s flame made it a mourning ruin.
LORÁN
Ijesztem? Óh,
Nyomorult lény a költő, látja ön,
Szerelmét más közember föl nem éri.
Nem oltja el egy érdekváltozás;
Tűzvész az, mely, ha egy világ viharja
Zúg el fölötte: nő csak és dagad;
Előitélet, gyáva számolás,
Illendőség nem ko rlátolja reptét;
Alkot magának, mint Isten, világot,
S lelkének gyermekivel népesíti;
Küzd és imád, kételkedik, leroskad,
Győz újra, és átéli a világnak
Minden kínjával minden élveit.
S ha eggyé olvadt a szent ideállal,
Egy lelki eggyé, mely elég magában
S tökéletes, mint Isten, mert szerelme
És vágya önköréből nem csapong ki;
Ha látja, hogy ördöggel olvad össze
És lét-egészítője, fél-maga
A gyáva földre húzódó anyag:
Ezt látva üdve összeroskadoz,
Föld, ég között bolyong, mint kárhozott
Szellem. Kiégett keble puszta ház,
Hamvban jele nti csak, hogy ége egykor
S a percnyi fénye gyászrommá tevé.
JOLÁN
Ah, I pity you.
JOLÁN
Ah, én sajnálom önt.
LORÁN
You pity? And why?
You know: such a raging passion
finds no kindred soul in this frozen world? —
LORÁN
Sajnál? S miért?
Ön tudja: illy őrjöngő szenvedély
Nem lel rokonra e fagyos világon? -
JOLÁN
Finds no kindred soul! — This you, to me?
JOLÁN
Nem lel rokonra! - Eztet ön nekem?
LORÁN
And if a dying old father’s curse
weighed on the poet’s shoulders,
even then?
LORÁN
Hát hogyha a költőnek vállait
Haldokló vén apának átka nyomná,
Még akkor is?
JOLÁN
Even then.
JOLÁN
Még akkor is.
LORÁN
And if he,
this enviable, this pitiable
vagabond, were only a wanderer,
and all his property in this world
were two arms, an honest heart, and wit, —
even then?
LORÁN
S ha ő
Ez írigylendő, e sajnálatos
Földönfutó egy kóbor volna csak,
És e világon minden birtoka
Két kar, becsűl etes szív és esze, -
Még akkor is?
JOLÁN
Even then.
JOLÁN
Még akkor is.
LORÁN
And if this
beggar, and accursed vagabond
were I, even then?
LORÁN
S ha e
Koldús, és átkozott földönfutó
Én volnék, akkor is?
JOLÁN
How dreadful you are.
JOLÁN
Mi szörnyü ön.
LORÁN
Even then?
LORÁN
Még akkor is?
JOLÁN
Oh, woe!
JOLÁN
Óh, jaj!
LORÁN
Ha, ha! Your love runs out here already?
Jolán, how shall I still believe in men?
Jolán, even then?
LORÁN
Ha, há! Szerelmed itten már kifogy?
Jolán, hogy higgyek még az emberekbe?
Jolán, még akkor is?
VÁRY (rushes in)
News! Miss... —
But hah, what’s this? — There’ll be a fine story
to tell again.
VÁRY (berohan)
Újság! Kisasszony... -
De hah, mi ez? - Beszélni újolag
Lesz szép történetem.
LORÁN
News? And what? —
LORÁN
Hír? És minő? -
VÁRY
Only a joke, no news.
VÁRY
Csak tréfa, semmi hír.
LORÁN
Baron! What you saw
here too was just such a joke,
and so I trust you’ll keep silent.
LORÁN
Báró! Az is,
Mit itten láta, illyen tréfa volt,
Azért reménylem, hogy hallgatni fog.
VÁRY
Most certainly — innocent amusement. —
What a dreadful man! My blood froze.
It’s not very advisable to joke with this one. (Jolán exits with Váry.)
VÁRY
Minden bizonnyal - ártatlan mulatság. -
Mi szörnyü ember! Vérem megfagyott.
Ezzel tréfálni nem nagyon tanácsos. (Jolán Váryval el.)
LORÁN
To dance again! — Oh, I was deceived.
No, no, my heart cries for her anew,
and struggles and aches, for it struggles and bleeds;
what’s broken rests on the grave’s floor. —
But thus, with despairing hope,
to fight for every inch of our domain of bliss,
to bleed, only for the whole at last
to perish by slow struggle anyway,
this aches. — A world, then, on this Chaos,
a world, that there be born, be it hell,
be it bliss, no matter, only let the birth-pang
be over: and I’ll have peace. Only a world:
to bare the secrets of the woman’s heart!
LORÁN
Ismét táncolni! - Óh, én megcsalódtam.
Nem, nem, kiált érette szívem újra
És küzd és fáj, mert küzd és vérezik;
A megrepedt nyugodt a sírfenéken. -
De így kétségben küszködő remé nnyel
Minden tapodtnyiért üdvbirtokunkból
Megvívnom, véreznem, hogy végre mégis
Lassú küzdéssel vesszen az egész,
Ez fáj. - Világot e Káoszra hát,
Világot, hogy szülessen bár pokol,
Bár üdv, mindegy, csak a szülés keserve
Végződjék: és megnyugszom. Csak világot:
A nőkebelnek titkait kitárni!
BIANKA (entering)
I’ll give you a world, only thank me for it.
(They withdraw; Széphalmi comes in with two ugly women, their masks in their hands.)
BIANKA (belépve)
Adok világot én, csak megköszönje.
(Hátravonulnak, Széphalminé két csúnya nővel jön, álarcaikkal kezökben.)
SZÉPHALMI
Dear friends! I’ll follow you at once,
at supper I’ll sit among you too. — (The women exit with bows.)
Boast away, if it makes you happy,
of my friendship — out of your ugliness
my charm shines forth, as the sun from standing water.
(Lorán comes forward, masked.)
SZÉPHALMINÉ
Kedves barátnéim! Tüstént követlek
Vacsorán is közöttetek ülök. - (Nők bókok kö zt el.)
Kérkedjetek csak, hogyha boldogít,
Barátságommal - rútságtok közül
Mint állt vízből a nap, ragyog ki bájam.
(Lorán álarcosan előre jön.)
LORÁN
You don’t know me as Andaházy?
As I see, Zordy is caught.
LORÁN
Nem ösmer ön rám - Andaházyra?
Mint látom Zordy fogva van.
SZÉPHALMI
I hope
to get the little girl under a bonnet,
she plays it well. I have a word for you.
SZÉPHALMINÉ
Reménylem
A kislányt főkötő alá hozom,
Jól játszik. Szóm van önnel.
LORÁN
Oh!
LORÁN
Óh!
SZÉPHALMI
But they’re coming.
We’ll meet! (Lorán withdraws.)
SZÉPHALMINÉ
De jőnek.
Találkozunk!       (Lorán hátravonul.)
VÁRY (enters)
News! Zordy has lost
his suit.
VÁRY (belép)
Hír! Zordy elveszejté
Pörét.
SZÉPHALMI
You’re joking, surely?
SZÉPHALMINÉ
Tréfál ön úgyebár?
VÁRY
Not I.
VÁRY
Nem én.
SZÉPHALMI
This is dreadful; is your source reliable too?
SZÉPHALMINÉ
Ez szörnyű, biztos-é forrása is?
VÁRY
I’m sorry to see how my word affects you.
VÁRY
Sajnálva látom, mint hat önre szóm.
SZÉPHALMI
Only inasmuch as Christian compassion
ran like a shudder down my back.
Otherwise I thought of this long ago.
There, the whole thing’s at an end.
SZÉPHALMINÉ
Amennyiben keresztény könyörület
Mint borzadás ment végig hátamon.
Különben ezt már régen gondolám.
Ím, vége az egésznek.
VÁRY
How splendid!
That one of the great world’s beacon-stars
is still shaken by love of mankind! —
She’s still time to spare for such a heavy ague.
VÁRY
Mily dicső!
A nagyvilág egyik fénycsillagát
Még borzongatja emberszeretet is! -
Még ráér illy nehéz hideglelésre.
SZÉPHALMI
Among other things, did he tell his news
to his bride?
SZÉPHALMINÉ
A többi közt újságát mondta-é
Menyasszonyának?
VÁRY
What? My bride?
VÁRY
Mit? Menyasszonyomnak?
SZÉPHALMI
Yes, my daughter.
SZÉPHALMINÉ
Igen, lányomnak.
VÁRY
She was, but she was stolen.
VÁRY
Volt, de elrabolták.
SZÉPHALMI
We put her faithfulness to the touchstone.
SZÉPHALMINÉ
Hűségét tettük próbakőre.
VÁRY
No.
The girl herself would speak otherwise.
VÁRY
Nem.
Másképp beszélne a leány maga.
SZÉPHALMI
How would I give her to Zordy, for he’s a Roman. (Exits with Váry.)
SZÉPHALMINÉ
Hogy adnám Zordynak, hisz római. (Váryval el.)
LORÁN (comes forward laughing)
What bliss! To set a bonnet on a girl’s head,
how fair! — To be bargained for like merchandise
by family members, and for so little besides!
Or is there no fairer aim set for our life
than to make the girl a wife. Oh,
the man is still better, truly: he too lies
homeland and virtue, but for bread;
and our life is just better than a bonnet,
which is your life’s aim.
LORÁN (kacagva előre jön)
Mily üdv! Lányfőre fejkötőt tehetni
Mi szép! - Árú gyanánt családtagoktól
Megalkudtatni és még ily kevésben!
Vagy nincs-e szebb cél tűzve életünknek,
Mint a leányt asszonnyá tenni. Óh,
A férfi mégis jobb igaz: hazud
Hazát, erényt ez is, de a kenyérért;
És életünk csak jobb egy főkötőnél,
Mely életcélotok.
BIANKA
Already he rages,
and why? — Truly, if every man
who believed in a woman, and was outplayed by a woman,
had died of it: there’d be no one left
for other maladies to bring to the grave.
Oh, manly defiance! Idol, you whom the coward
adores, see, one feeble woman’s heart
dismasts your ship.
BIANKA
Máris dühöng,
S miért? - Valóban, hogyha minden ember,
Ki nőnek hitt, s nőtől kijátszatott,
Ettől halt volna meg: nem lenne senkit
Más kórságoknak sírba döntniek.
Óh, férfiú-dac! Báb te, melyt imád
A gyáva, ím egy gyönge nőkebe l
Hajód leárbocolja.
LORÁN
I thought
I was ready even for the worst.
I was wrong; man and world were strongly
grown to my heart, and it aches to tear them off!
LORÁN
Azt hivém,
Hogy a végsőkre is készen vagyok.
Csalódtam; ember és világ erősen
Volt szűmhöz nőve, s fáj, hogy elszakasztom!
BIANKA
He’s lost some vipers.
BIANKA
Kigyókat veszte.
LORÁN
Fine consolation,
when on the world’s ruin the devil says:
don’t weep, you alone are lord of the world,
there’ll be none to narrow your portion,
your wife and friends won’t be unfaithful.
Fair bliss, from the tears of times wept away.
LORÁN
Jó vigasztalás,
Ha a világnak romján szól az ördög:
Ne sírj, magad vagy a világon úr,
Nem lesz, ki osztályrészedet szükítse,
Nem lesznek nőd s barátid hűtlenek.
Szép üdv a sírva mult üdők könyéből.
BIANKA
Let me wipe his tears.
BIANKA
Letörlöm könnyeit.
LORÁN
Do not touch me;
oh, sacred is the tear, for it springs from a fair past.
Consolation, suffering not understood,
he who, not feeling with us, lightens it not,
let him respect its mute sufferings,
lest, startled from its mournful refuge,
our soul should see that no one understands it.
LORÁN
Ne bántsa ön;
Óh, szent a könny, mert szép múltért fakad.
Vigasztalás, nem értett szenvedés,
Ki együttérzve nem könnyíti azt,
Tisztelje néma szenvedéseit,
Hogy felrettenve gyászos enyhelyéből
Lelkünk ne lássa, hogy nem érti senki.
BIANKA
From one unworthy I saved you.
BIANKA
Egy érdemtelentől mentém meg önt.
LORÁN
And shall I thank you for the natural science
that melted the blue vault, with its thousand stars,
to air, and I should still give thanks;
but out of a wager! That is very Jewish. —
LORÁN
S köszönjek-e a természettanért,
Mely a kék boltot csillagezredével
Léggé olvasztá és én még köszönnék;
De fogadásból! Ez nagyon zsidós. -
BIANKA
You know this too? I admit it;
but hear me too, and then judge:
while other children smiled, wept, rejoiced
as the moment inspired: I, in a cramped room,
took dancing-lessons with weeping eyes;
often my money-grubbing parents deprived me
of my food if I grew listless. —
Evening came, and in a splendid dress,
flattering up gaiety, I stood on the stage;
and those I amused perhaps did not guess
how much I suffered, only to stay alive. —
I grew up, and many a splendid lord came to me,
the flame-hearted, the innocent girl
believed, and the loveliest pearls of her love
she scattered for the amusement of a few rakes. —
I awoke, and while before the happier woman
man and world stand in poetic light,
before me they were not ashamed to bare
their ugliest shapes; and I, deceived,
robbed of my faith — in a sea of pleasures
I sought compensation. But my pleasures
were a forced warmth: no sun gave them birth. —
You came, and I began to loathe my past,
I saw how bad I am, and unworthy
to live in so great a heart. — You shut me out,
but I, like a sinner at heaven’s door,
will beg, will suffer there
till, taking pity like a god, you let me in. (Exit.)
BIANKA
Ön tudja ezt is? Én elismerem;
De halljon engem is s aztán itéljen:
Míg más gyermek mosolygott, sírt örült,
Mint a perc ihleté: én szűk szobában
Táncórákat vevék siró szemekkel;
Gyakorta megfosztának ételemtől
Ha csüggedeztem, pénzleső szülőim. -
Az estve jött, fényes ruhában és
Kedvet hizelgve színpadon valék;
S kiket mulattattam, tán nem gyaníták,
Mennyit szenvedtem, hogy meg tudjak élni. -
Serdültem, s jött hozzám sok fényes úr,
A lángkeblű, az ártatlan leány
Hitt, és szerelme legszebb gyöngyeit
Nehány kéjenc mulatságára szórta. -
Fölébredék s míg boldogb nő előtt
Költői fényben áll ember, világ,
Előttem legrútabb alakjait
Nem szégyenlé kitárni; s én csalott,
Hitem veszejtett, - élvek tengerében
Kerestem kárpótlást. De élveim
Erőltetett meleg: nem nap szülé. -
Ön jött, s utálni kezdtem multamat,
Láttam, mi rossz vagyok s érdemtelen
Ily nagy kebelben élni. - Ön kizár,
De én mint bűnös mennynek ajtaján
Addig köny örgök, addig szenvedek,
Míg Istenként könyrülve béfogad. (El.)
LORÁN
And now to company — to speak much and empty,
so our talk may seem open, may amuse, and
yet to our heart’s consecrated recess
let there be no key in a single word.
And I don’t yet know well the cramped smile
we bake in the flame of our house,
my heart’s not yet so empty that, doubling,
it gives back anything, that delight,
that grief, it shows just as
propriety brings it with it.
Which a few withered-up fashion-puppets
so decreed. See, these then
are the delights of company,
in which caprice is stretched on the rack
as a mockery of our nature. (Exit.)
LORÁN
S most társaságba - szólni sok- s ürest,
Hogy nyíltnak látsszék szónk, mulasson, és
Mégis keblünknek szentelt rejtekéhez
Ne légyen benne kulcs egy hangban is.
S még nem tudom jól a görcsös mosolyt,
Melyet házunknak lángján sütközünk,
Nem olly üres még szűm, hogy kétszerezve
Akármit visszaád, hogy a gyönyört,
A gyászt csak úgy mutassa ki, miként
Az illendőség hozza azt magával.
Melyet nehány erőaszott divatbáb
Határza így meg. Ím, ezek tehát
A társaság gyönyörűségei,
Melyekben a szeszély kínpadra van
Feszítve gúnyaul természetünknek. (El.)
SZÉPHALMI (comes in with Jolán)
This moment ends all pretense;
be cold with Lorán, regard Váry
again as your bridegroom.
SZÉPHALMINÉ (Jolánnal jön)
E perct vége minden tettetésnek;
Loránnal légy hideg, Váryt tekintsd
Megint mint vőlegényt.
JOLÁN
Why, mother?
JOLÁN
Miért, anyám?
SZÉPHALMI
Know that Zordy is a beggar; do as I command.
SZÉPHALMINÉ
Tudd, Zordy koldus, tégy, mint rendelém.
JOLÁN
Mother! Had I not learned that there is
no true feeling: I would believe Zordy’s was;
so unlike the others’! — Oh, mother!
I do not regard the long line of my adorers
as a sum to be increased.
JOLÁN
Anyám! Ha nem tanultam volna: nincs
Valódi érzés: hinném Zordyé az;
Oly más a többieknél! - Óh, anyám!
Én nem tekintem egyes szám gyanánt
Imádóim hosszú sorát nevelni.
SZÉPHALMI
What? A girl’s heart is not so brittle,
and, the stage-world’s hearts excepted,
not many have cracked yet from love’s pain;
or would not Széphalmi’s daughter
forget her outworn love?
Wretched sentimentality! Which we sweat out,
it evaporates, like camphor, if there’s no
pepper beside it, and life’s pepper is money.
Only the closed, the ice-cold heart can shine
without burning to dust. — Why, if you’ve read
a novel, going through its pages,
did you not lay it aside, however it gripped you?
Think this too now; you’ve finished the novel,
and merrily take up another.
SZÉPHALMINÉ
Mit? A lányszív nem oly törékeny és
A színvilági szíveket kivéve
Nem sok repedt meg még szerelmi kíntól,
Vagy hát Széphalminé leánya nem
Felejtené el az avult szerelmet?
Hitvány érzelgés! Melyt kiizzadunk,
Kipárolg az, mint kámfor, hogyha nincs
Mellette bors s az élet borsa pénz.
Csak a csukott, a jégkebel ragyoghat
Nem égve porrá. - Hát ha olvasál
Regényt, keresztülmenve lapjain
Nem tetted-é el, bármint érdekelt is?
Ezt gondold most is, végzéd a regényt
És végy jókedvvel ismét mást elő.
JOLÁN
After Shakespeare a German comedy.
JOLÁN
Shakespeare után német komédiát.
SZÉPHALMI
And after all, what have you lost? An adventurer,
a crackbrained poet — for a baron; than whom
one could not even wish a better husband:
he doesn’t torment you with passion, doesn’t spy,
since he doesn’t even want to be spied on! His gossip
and his regular walks always keep him amused,
and if you overspend at dinner, he forgives.
SZÉPHALMINÉ
S végtére is mit vesztél? Egy kalandort,
Hóbortos költőt - báróért; kinél
Jobb férjet még kivánni sem lehet:
Nem kínoz szenvedéllyel, nem lesekszik,
Mivel lesetni sem vágy! Hírei
S rendes sétái mindég elmulatják,
S ha többet költsz ebédkor, megbocsát.
JOLÁN
But I gave my word.
JOLÁN
De szómat adtam.
SZÉPHALMI
You gave it to the deputy;
to the vagabond, tell me, why would you keep it?
SZÉPHALMINÉ
Adtad a követnek;
Földönfutónak, mondd, mért tartanád?
JOLÁN
Mother, I fear him, I tremble,
like a sinner at the Creator’s footstool,
unable to bear his holy gaze,
with the knowledge of my minute being and sin —
and still more, if I deceive him, he’ll haunt me.
JOLÁN
Anyám, én félek tőle, reszketek,
Mint bűnös a teremtő zsámolyánál,
Nem bírva szent tekintetét kiállni,
Parányi léte s bűne tudatával -
Hát még, ha megcsalom, kisértni fog.
SZÉPHALMI
Hah, disobedient child, I will it.
Wait, let my fist teach you to love. (Jolán exits.)
SZÉPHALMINÉ
Hah, engedetlen gyermek, akarom.
Megállj, öklöm tanítson meg szeretni. (Jolán el.)
HERÉDY (comes bowing)
May I beg the promised reward
of my labors?
HERÉDY (hajlongva j ő )
Szabad könyörgnöm fáradalmaim
Igért jutalmát?
SZÉPHALMI
What, love perhaps?
Ha, ha! I’d put out these two stars
if they so much as paused on your gray beard.
Fool! Don’t your old bones ache
from bowing before young women? —
SZÉPHALMINÉ
Mit, talán szerelmet?
Ha, há! Kiszúrnám e két csillagot,
Ha ősz szakállodon csak meg-megállna.
Bohó! Vén csontjaid nem fájnak-e
A hajlongástól ifjú nők előtt? -
HERÉDY
What a dreadful dream this is! Or is it waking,
and did I dream good fortune so long?
HERÉDY
Mi szörnyű álom ez! Vagy ébredés,
S előbb álmodtam oly soká szerencsét?
SZÉPHALMI
You might make your fortune at a beast-breeder’s,
for you’re a rarity, a horned elephant.
(Herédy exits, Andaházy comes.)
Once before he escaped me — now he won’t get away.
SZÉPHALMINÉ
Állattenyésztőnél tehetsz szerencsét,
Mert ritkaság vagy, szarvas elefánt.
(Herédy el, Andaházy jő )
Már egyszer elszökött - most nem menekszik.
ANDAHÁZY
Madam commands?
ANDAHÁZY
Nagysád parancsol?
SZÉPHALMI
It will be quieter here.
(Goes with Andaházy into a side room. Through the archway come: Jenő, Ilka, Jolán, Lorán, Szendrődy and several others.)
SZÉPHALMINÉ
Itten csendesebb lesz.
(Andaházyval egy mellékszobába megy. A boltozaton jő: Jenő, Ilka, Jolán, Lorán, Szendrődy és még nehányan.)
JENŐ
This horse is thoroughbred.
JENŐ
E ló telivér.
SZENDRŐDY
I know it’s not.
SZENDRŐDY
Én tudom, nem az.
JENŐ
And I’m ready to stand by my word.
JENŐ
S én kész vagyok szavamat állani.
LORÁN
Enormous sense of honor. — One of
my writings I’ll recite, if you please.
LORÁN
Roppant becsűletérzet. - Egyikét
Elmondom íratimnak, hogyha tetszik.
JOLÁN
Indeed, we beg it.
JOLÁN
Sőt, kérjük.
SEVERAL
Let us hear it.
TÖBBEN
Halljuk hát.
JENŐ
This may be good.
JENŐ
Ez jó lehet.
LORÁN
A mad poetic fancy, but hear it,
and laugh. Friendly, like a man,
Prometheus shared with the gods
the labors of our creation,
and breathed a soul into the breast kneaded from clay. —
They envied his comrade’s deeds,
and chained him to the Caucasus, withholding his wage. —
For they were gods, and their deed
no other god was there to judge.
What think you, Jenő, was this a friendly deed?
LORÁN
Őrjült költői képzelet, de hallják,
S nevessenek. Barátlag, emberül
Osztá Prométheusz az istenekkel
Teremtésünk fáradalmait,
S lelket lehelt a sárból gyúrt kebelbe. -
Megírigylék bajtársi tetteit,
S Kaukázra zárták visszatartva díját. -
Hisz istenek valának, s tettöket
Nem volt más isten, aki megbirálja.
Mit vélsz, Jenő, baráti tett-e ez?
JENŐ
Tiger-friendship.
JENŐ
Tigris-barátság.
LORÁN
Rather, god-friendship,
what then can it be among men!
But our hero had a brother: Epimetheus,
a valiant Titan! He called them to battle,
and brooding vengeance, stormed up on high,
shook his hall’s pillar of cloud,
and demanded heaven’s diamond keys;
what Zeus could not overcome by hurling lightning,
he longed to win with a woman,
with this Pandora’s chamois-form.
He commanded: let her smile love
on the Titan, and feign a passion
a god cannot feel for an earth-born son. —
What think you, what did the girl do?
LORÁN
Sőt, isten-barátság,
Minő lehet hát még az emberek között!
De volt hősünknek öccse: Epiméth,
Vitéz titán! Csatára kérte őket,
S boszút forralva a magasba tört,
Megrázta termi fellegoszlopát,
S fölkérte a menny gyémántkulcsait;
Mit villámolva meg nem győzhetett,
Egy nővel vágyta azt Zeusz kivívni,
E Pandorának zerge-termetével.
Parancsolá: mosolygjon a titánra
Szerelmet, és hazudjon szenvedélyt,
Mit isten föld fiáért érzni nem bír. -
Mit gondol, a lány mit cselekedett?
JOLÁN
She did not heed the command, but acted
as the god in her breast taught her.
JOLÁN
Nem hallgatott parancsra, s úgy cselekvék,
Mint keble istenétől azt tanulta.
LORÁN
Splendid, splendid!
But if Pandora’s breast was empty?
In how many a woman’s heart does a soul sit enthroned,
and how many a woman yields not to every impulse,
because principle and feeling stand guard in her heart?
But so, since polish had not yet killed
the heaven-given spark in her, —
and yet, and yet, she too acted not thus!
She flattered and smiled, until our deceived
hero renounced his hard-won victory,
bartering every hope for this one,
which, like an evening shadow, seized his being;
and seeing that his single star
shone like a rock-diamond, not like a sun,
that numbs and, like a serpent’s bite,
opens an incurable wound in the heart, (with the greatest fire)
his bliss collapsed. — (Coldly.) No more. —
LORÁN
Dicső, dicső!
De ha Pandóra keble puszta volt?
Hány nőkebelben trónol lélek, és
Hány nő nem enged minden bényomásnak,
Mert elv és érzés áll szivében őrt?
De úgy, hisz nála még nem ölte el
Pallérozás égadta szikraját, -
És mégis, mégis, ő sem így cselekvék!
Hizelge és mosolygott, míg csalott
Hősünk kivítt gyözelméről lemondott,
Minden reményt ez egyért bécserélve,
Mely esti árnyként létét elfo gá;
És látva egyetlen csillagzata
Mint szikla gyémánt, nem mint nap ragyog,
Mely dermeszt és kigyómarás gyanánt
Gyógyithatatlan szívsebet fakaszt, (Legnagyobb tűzzel.)
Leroskadt üdve. - (Hidegen.) Nincs tovább. -
JOLÁN
Lorán,
how do you mean this?
JOLÁN
Lorán,
Hogy érti ezt?
LORÁN
Not at all, why, it’s a poem. (All exit.)
LORÁN
Sehogy, hisz költemény. (Mind el.)
BIANKA (leading Zenő before the side door)
I’ve caught you, Etelke! The actress
takes her revenge! — Zenő, you stay here.
Till we come back to admire my turtledoves. (Exit.)
BIANKA (Zenőt a mellékajtó elébe vezeti)
Megfogtalak, Etelke! Bosszut áll
A színésznő! - Zenő, ön itt marad.
Mig eljövünk gerléimet csodálni. (El.)
SZÉPHALMI (within)
Oh, woman! If there is mercy in your breast!
Woe, after so much sin, do I hope from you?
SZÉPHALMINÉ (bent)
Óh, nő! Ha van kebledben irgalom!
Jaj, annyi bűn után tőled reménylek?
ZENŐ (opens the door with the key of the other side door)
Now away with your contritions.
The gorged hyena’s tears
do not move me. I wish to guard
woman’s virtue — for the world calls you a woman too —
in you, from mockery.
ZENŐ (az ajtót a más mellékajtó kulcsával kinyitja )
Most félre töredelmességeiddel.
A jóllakott hiéna könnyei
Nem ingerelnek. Én a nőerényt,
Mert téged is nőnek hiv a világ,
Kivánom benned a gú nytól megóvni.
SZÉPHALMI
If you could do that!
SZÉPHALMINÉ
Ha ezt tehetnéd!
ZENŐ
There’s no fleeing,
for then the whole deceit would come out!
(Goes in, and in her mask Széphalmi appears.)
ZENŐ
Szökni nem lehet,
Mert úgy kijönne az egész csalás!
(Bemegy, s álarcában Széphalminé jelen meg.)
BIANKA (comes with the company)
Ladies and gentlemen!
For an hour and a half Count Andaházy
has been musing with the worst of women,
and while his dear and spirited wife suffers,
while she furtively wipes away her tears of grief:
he meanwhile keeps company with this seductive, this used-up
courtesan, whom out of pity sin
will any day forsake, for it lacks the strength
not to be able to forsake her. Behold!
(Leads Zenő out of the room and snatches off her mask.)
This woman!
BIANKA (jön a társasággal)
Nők és urak!
Másfél órája, hogy gróf Andaházy
Mereng a nők e legrosszabbikával,
S míg kedves és szellemdús nője szenved,
Míg lopva törli bánatkönnyeit:
Ő addig e csábító, e kiélt
Kéjhölggyel társalog, kit könyrületből
Maholnap a bűn elhágy, mert erőt
Nem bír, hogy a zt el ne tudná hagyni. Ím!
(Zenőt a szobából kivezeti s álarcát lekapja.)
E nő!
ZENŐ
Before God and the world, his own. — (Laughter.)
ZENŐ
Isten s világ előtt övé. - (Nevetés.)
BIANKA
What is this?
BIANKA
Mi ez?
SZÉPHALMI
Ha, ha! This joke succeeded.
SZÉPHALMINÉ
Ha, há! E tréfa sikerült.
ZENŐ (to Bianka)
Are you sorry you couldn’t help?
A Christian zeal that grieves that
a fellow-creature still has something to gnaw,
because it cannot save her from starving to death.
ZENŐ (Biankához )
Sajnálja ön, hogy nem segíthetett?
Keresztyén-buzgalom, mely bánja, hogy
Embertársának van mit rágni még,
Mert éhhaláltól meg nem mentheti.
BIANKA
Fine thanks for my deed!
BIANKA
Szép hála tettemért!
ZENŐ
Fine deed:
to pass off her revenge as virtue.
And to wish that another should thank her,
when she has done enough for herself. —
ZENŐ
Szép tetteért:
Hogy bosszuját erénynek adja ki.
És azt akarja: más köszönje meg,
Ha önmagának eleget cselekvék. -
SZÉPHALMI
For your friendship I owe you much.
SZÉPHALMINÉ
Barátságáért sokkal tartozom.
BIANKA
How it is, I don’t understand, but that it isn’t so,
I’d dare to swear.
BIANKA
Hogy van, nem értem, ám hogy nincsen így,
Esküdni mernék.
ANDAHÁZY
I’ll solve it.
You, Bianka, were not mistaken. —
I was poor; splendor, longing, and ill fortune
forced me to do homage to this one here —
who gladly opened her treasures
to buy herself an adorer with them.
Ha, ha! For the adorer does not in vain
go with bleeding feet to holy places,
does not in vain crawl round the altar,
but either the weight of sins presses his soul
or, in good Jewish fashion, he wishes this little labor
paid back to him by the heavens.
(Széphalmi wants to go.)
Stay, sir, I’ll be very brief. —
So with the devotee of holy images; but who,
then, idolizes the devil? I longed for splendor;
on whom this favor hung, this woman adored,
and I had to do homage, that her woman’s pride
might procure me this place.
It was done; though in the papers merits
were mentioned, yet more truly,
for this woman here — is vain, and so willed it —
that my passion-prompted lines
be written by one of higher rank;
other worthy men mouldered away,
for they hadn’t learned to make a bow. —
Many a time I longed to shake off this yoke,
but, like a lioness, she held her prey,
threatened, cursed, begged, implored.
ANDAHÁZY
Majd megoldom én.
Kegyed, Bianka, nem csalatkozott. -
Szegény valék, fény, vágy és balkörülmény
Hódolni késztetének ennek itt -
Ki szívesen megnyitta kincseit,
Hogy rajtok egy imádót megvehessen,
Ha, há! Hisz az imádó nem hiában
Jár vérző bokákkal szent helyekre,
Nem csúsz hiában az oltár körűl,
De vagy bűnöknek súlya nyomja lelkét
Vagy e kis fáradalmat jó zsidósan
Kivánja az egektől megfizetve.
(Széphalminé menni akar.)
Megálljon ön, nagyon rövid leszek. -
Igy a szent képek híve; hát, ki az
Ördögnek bálványoz még? Fényre vágytam,
Kitől e kegy függött, e nőt imádta,
S hódolnom kelle, hogy nőbüszkesége
Kieszközölje nékem e helyet.
Meglőn; bár hírlapokban érdemek
Említtetének, mégis igazabban,
Mert e nő itt - hiú, és úgy akarta,
Hogy szenvedélysugallta soraim
Nagyobb rangútól légyenek megírva;
Más érdemesek elpenészedének,
Mert nem tanultak bóko t csinálni. -
Többször le vágytam rázni e nyügöt,
De, mint oroszlán, tartá martalékát,
Fenyíte, átkozódott, kért, könyörgött.
SZÉPHALMI
Hah, betrayal! A lie.
SZÉPHALMINÉ
Hah, árulás! Hazugság.
ANDAHÁZY
Patience!
And I had always to see my wife weeping,
even now she sacrificed herself for my sin
and suffers in peace; oh, this life is short
to make up for all her sufferings. (They embrace.)
ANDAHÁZY
Tűrelem!
És nőmet kelle mindég sírni látnom,
Most is feláldzá a bűnért magát
És nyugton szenved; óh, e lét rövid
Mind helyrehozni szenvedéseit. (Ölelkezés.)
SZÉPHALMI
Shame on you to trample so basely
on woman’s virtue.
SZÉPHALMINÉ
Gyalázat öntől illy alávalón
Gázolni nőerénybe.
ANDAHÁZY
And was there ever an age
that saw you virtuous?
ANDAHÁZY
S volt-e kor,
Mely önt erényesnek látá?
SZÉPHALMI
Was it for that
I kept my name from stain?
SZÉPHALMINÉ
Azért
Őrzöttem-é meg szennytől híremet?
ANDAHÁZY
With name and virtue, young pleasure-girls
and women set out on the path of sin thunder;
you are already too old, you are already too base,
for this to lend you any interest.
ANDAHÁZY
A hír- s erénnyel ifjú kéjleányok
S a bűn utára indult nők dörögnek,
Ön már kivénült, ön már aljasabb,
Hogy ez kölcsönzzön némi érdeket.
SZÉPHALMI
Good, good, there’s still a man here who’ll defend me,
who’ll pledge himself as virtue’s knight:
Herédy!
SZÉPHALMINÉ
Jó, jó, van itt még férfi, aki véd,
Ki az erény lovagjaul szegődik:
Herédy!
HERÉDY
I serve with my horns.
HERÉDY
Én szolgálok szarvaimmal.
SZÉPHALMI
My face is not yet wrinkled, my heart
is still a woman’s heart, that can hatch intrigue,
to make them all weep who now have laughed.
My son, avenge me! (Exit.)
SZÉPHALMINÉ
Még nem ráncoltak arcaim, szivem
Még női szív, mely bír ármányt koholni,
Hogy sírjanak mind, kik mostan kacagtak.
Fiam, boszulj meg! (El.)
JENŐ
A scratch on the hide,
just for his title — courteously, in measure,
is punishment enough — for the wound to my honor —
for my bride’s father, my lord-lieutenant.
JENŐ
Egy bőrkarcolás
Csak címeért - udvariasan, kimérve,
Arámnak apját, főispánomat
Eléggé bünteti - hírsérvedért.
HERÉDY
I came off cheap, thank God!
(Meanwhile all withdraw again into the other hall.)
HERÉDY
Még én olcsón menekvém, hála Isten!
(Ezalatt ismét mind a másik terembe vonulnak.)
LORÁN (holding Ilka back)
I have a word for you!
LORÁN (Ilkát visszatartva)
Egy szóm van önhöz!
ILKA
And I will hear it.
ILKA
S én kihallgatom.
LORÁN
I know your character — this emboldens me.
We were destined for each other, but to me
instead of home’s bliss an empty hand,
a fettered heart would have been my all,
what I could give the hope-rich woman,
whom, still in passion’s dawn,
a smiling sun’s splendor awaited.
So I could not deceive.
LORÁN
Ismérem jellemét - ez bátorít.
Egymásnak nézeténk ki, de nekem
A házi üdv helyett egy puszta kéz,
Bilincselt szív lett volna mindenem,
Mit a reménydús nőnek adhaték,
Kit m ég a szenvedélyek hajnalában
Egy felmosolygó nap pompája várt.
Így csalni nem birék.
ILKA
Oh, thanks to you!
ILKA
Óh, hála önnek!
LORÁN
While the suit lasted, I could not bear
his gaze, and why did I not throw
this bad heart away, into our parents’ bargain?
My suit was lost, and I was at peace. —
But heart-killing disillusion fell on my head;
and he who has once begun to lose,
like a merchant-sailor in the storm,
throws his wares out one after another,
to save what’s left;
until his ship is left empty,
and on his empty ship, with him, is misery. —
My heart is dead, and among my grave-pillars
the specter of misanthropy sits;
I despaired of bliss, of life,
I denied God, virtue, and man.
My only companion is my parents’ curse,
my only gain from my struggling life,
that I’ve learned to weary of life and to die. —
I don’t mind the world’s judgment,
which calls everything bad that it cannot reach.
For one thing only I beg heaven, that you
should understand the faithless man,
who appears only as a specter on your holy dreams,
for the world too, in such a crystal breast,
takes on a nobler hue when it is mirrored.
And another time, if you see a man break
despairing of his fate, oh, do not believe
it’s wickedness; circumstance crushed him.
LORÁN
Mig a pör tartott, nem birám kiállni
Tekintetét, miért hogy nem dobám
E rossz szivet, szülőink alkujára?
Pöröm veszett, és én nyugodt levék. -
De hullt fejemre szívölő csalódás;
És az, ki egyszer már veszejtni kezd,
Mint fergetegben a kalmár hajós
Egymás után kidobja áruit,
Hogy még megmentse a maradtakat;
Amíg hajója üresen marad,
S üres hajóján véle a nyomor. -
Szivem kihalt, siroszlopim között
Az embergyűlöletnek réme ül;
Kétségbeestem üdvön, életen,
Istent, erényt és embert megtagadtam.
Egyetlen társam a szülői átok,
Egyetlen hasznom küzdő életemből,
Hogy éltem unni s halni megtanultam. -
Nem bánom a világ itéletét,
Mely mindent rossznak mond, mit föl nem ér.
Csak egyért kérem az eget, hogy ön
Megértse a hitetlen férfiút,
Ki csak rémként tűn fel szent álmain,
Mert a világ is ily kristály-kebelben
Dicsőbb színt ölt fel, hogyha tükröződik.
És máskor, hogyha lát meg törni embert
Kétségbeesve sorsán, óh, ne higgye,
Gonoszság, mert körülmény zúzta le.
ILKA
All this you suffered for me; how
can I hope for pardon from you.
ILKA
Mindezt ön értem szenvedé, hogyan
Reménylhetek öntől bocsánatot.
LORÁN
You will not deny your blessing
to the accursed one’s care-bowed head,
you will not deny me one kiss
as a talisman for my storm-tossed life,
let them write on my gravestone: in his life
he kissed one woman who was not false,
and among the Judas-kisses one was true. —
This too is much blessing, thank God. —
LORÁN
Nem fogja ön áldását megtagadni
Az átkozottnak gondülött fejétől,
Ön nem tagad meg egy csókot nekem
Talizmánul vihardús életemre,
Hadd irják sirkövemre: életében
Egy nőt csókolt meg, mely nem volt csalárd,
S a Judás-csókok közt egy volt igaz. -
Ez is sok áldás, hála Istenemnek. -
ILKA
God bless you. (Kisses his forehead.)
ILKA
Isten megáldja önt. (Homlokát megcsókolja.)
LORÁN
Thank you.
LORÁN
Köszönöm.
BIANKA (thrusting apart the drapery, to the company that flocks up)
Behold!
Look at this pastoral scene! — (Lorán jumps up.)
BIANKA (a kárpitot széttaszítva az odasereglő társasághoz)
Ím!
Nézzék e pásztori jelenetet! - (Lorán felugrik.)
VÁRY
Miss Jolán is my betrothed, isn’t she.
(Slips a ring on her finger.)
VÁRY
Jolán kisasszony, nemde, jegyesem.
(Gyűrűt húz ujjára. )
JOLÁN (astonished)
She is. — (With painful scorn.) See, a poet’s love, ha, ha, ha!
JOLÁN (bámulva)
Az. - (Kínos gúnnyal.) Lám, költő szerelme, ha, ha, ha!
JENŐ
False friend! Traitor to your country, stop!
Guards, to seize the traitor! —
JENŐ
Álnok barát! Honáruló, megállj!
Őrséget a honárulót befogni. -
LORÁN
Charming Jolán! You did well to teach me
how one can pack serpent, devil,
everything that’s bad, into one word, and say: man.
And you taught me that our whole race
is sin’s microcosm — the girl. — Jenő,
shall I go to prison, then, my good friend? —
Honest Széphalmi! Just now
you wished to fight your good comrade
over a bad horse, this is the penny-pinching
that spends thousands, and even when bankrupt
still has credit, because the world
sees a beggar starve at its door. —
But why, I still have faithful, true friends,
who’ll dare to vouch even for the beggar!
Kondor, you!
LORÁN
Bájos Jolán! Ön jó, hogy megtaníta
Mint foglalhatni kígyót, ördögöt,
Mindent, mi rossz, egy szóba, s mondni ember.
És megtaníta, hogy egész fajunk
Bűn- mikrokozmosza a lány. - Jenő,
Hát csak tömlöcbe menjek, jó barátom? -
Becsűletes Széphalmi! Még imént
Kivántál vívni egy rossz ló miatt
Jó cimboráddal, ez krajcár fukarság,
Mely ezreket költ, s hogyha megbukott
Mégis hitellel bír, mert a világ
Éhezni lát koldust házajtajánál. -
De hisz még vannak hű s igaz barátim,
Kik a koldúsért is jót mernek állni!
Kondor, te!
KONDOR
My neck itches.
KONDOR
Viszket a nyakam.
LORÁN
Pikó.
LORÁN
Pikó.
PIKÓ
In such hard times, good counsel rather.
PIKÓ
Ily szűk időben jó tanáccsal inkább.
LORÁN
Szendrődy.
LORÁN
Szendrődy.
SZENDRŐDY
Liberty’s out of fashion now.
SZENDRŐDY
Már divatlan a szabadság.
HARS
Why do we loiter, when there’s nothing to eat! —
HARS
Mit is veszteglünk, hogyha nincs mit enni! -
LORÁN
Now I know what it means to love a man:
it’s only the pain of hunger, for the moment
we have something to gnaw, we’d forget it at once. —
Friendship, love of homeland, and love,
fair heavenly geniuses, you all deceived me,
let me see the most earthly daughter of earth!
Well, fair Bianka! I am alone,
does your love’s flame still burn for me?
Follow me to my lair, we’ll embrace
and laugh the lofty virtue to scorn — well, hurry!
To you, good friends, young women,
for farewell, behold, my best kiss.
(Striking out with his fists he hurries off, Bianka follows; confusion.)
(Curtain.)
LORÁN
Tudom már, mit jelent embert szeretni:
Éhség fájdalma az csak, mert mihelyt
Van mit rágódnunk, máris elfelejtenénk. -
Barátság, honszeretet és szerelem,
Szép égi nemtők, tik mind megcsalátok,
Hadd lám a föld legföldiebb leányját!
Nos, szép Bianka! Egyedü l vagyok,
Szerelmed lángja ég-e még irántam?
Kövess tanyámra, majd ölelkezünk
S kacagjuk a magas rényt - nos, siess!
Tinéktek, jó barátok, ifju nők,
Búcsúra, íme, legjobb csókomat.
(Ökleivel szétcsapva elsiet, Bianka követi, zavar.)
(Függöny.)
TWO POETS
(Scene: a wilderness, a hut in front. Lorán stands with folded hands.)
KÉT KÖLTŐ
(Szín: Vadon, elől kunyhó. Lorán kulcsolt kezekkel áll.)
BIANKA (before him)
You still despise me? Good; I’m going;
do not think I go to pine and to entreat
heaven for a blessing on your head,
as in a bad play. — You do not know
the fair mirror-sea of the woman’s breast.
Or do you, from the lesson it crawled
on its knees to learn? — I hate you
with my whole nature’s fire, and
I’ll avenge myself, that you saw me beg
and so meanly. — We’ll meet again. (Exit.)
BIANKA (előtte)
Még most is megvet ön? Jó; távozom;
Ne higgye, hogy epedni s az eget
Megyek imádni áldásért fejére,
Mint rossz színműben. - Ön nem ösmeri
A nő-kebel szép tükrű tengerét.
Vagy tán leckémből, melyet térdein
Csuszott tanulni? - Én önt gyűlölöm
Természetem egész tüzével és
Megbosszulandom, hogy könyörögni láta
És oly kicsínyen. - Még találkozunk. (El.)
LORÁN (gloomily)
Be off, then; I’ll believe anything. —
My breath grows lighter, that the serpents
made heavy. — Now I am free!
For I’ve lived so much for others, that for myself
too it would now befit me to live a little,
I’ve escaped the fetters of society too,
which is only a rat-trap, and we its prisoners
eat one another out of hunger. A well-ordered
butterfly-collection, where every
moth’s breast is pinned through with a needle. —
Fair to a child, who, if he asks for a star,
give him a shining rotten log, and he’s content;
but the connoisseur looks on without joy,
for he knows that what gleams like a diamond,
beyond the carpet was a tear, and froze,
begging pity on human breasts. —
My desires did not fit in the ancestral house,
and now my narrow shelter stays empty too.
No matter! I’ve smoked out idols,
and a small sacrifice, if into the bargain the one
God too departed from my breast with them.
For homeland, love, friendship, and virtue
are all, all only the glitter of our money,
which lives only while it sells as cash. —
On the contrary, I’ve gained, for what robbed me
of my flowering, the frost breaks to ice; and
ice does not wither. I am calm,
as of old, though once but sleeping fire,
now coal. But no matter! The cradle and coffin
are narrow; both are quiet; and their dweller happy,
for he is naked; has no desire, is not deceived,
has nothing, and so can lose nothing,
true, has no pleasure either; but oh, the latter
is much the greater in our life. — Hah! Who comes?
(Gerő and Piroska bring pictures and weapons.)
LORÁN (komoran )
Takarodjék csak, mindent elhiszek. -
Könnyül lélegzetem, melyt a kigyók
Nehézzé tettek. - Most szabad vagyok!
Hisz annyit éltem másnak, hogy magamnak
Is illenék már élnem egy kevéssé,
A társaság nyügétől is megmenekvém,
Mi csak patkányfogó s mi foglyai
Éhségből egymást esszük. Rendezett
Pillangó-gyűjtemény, hol mindenik
Lepének tűvel van kiütve keble. -
Gyermeknek szép, kinek, ha csillagot kér,
Adj fényes rothadó fát, és beéri;
De a müértő néz örömtelen,
Mert tudja, hogy mi gyémántként ragyog,
A szőnyegen túl könny volt, s megfagyott,
Részvétet esdve ember-kebleken. -
Nem fértek vágyaim az ősi házba,
S most szűk tanyám is üresen marad.
Sebaj! Bálványokat füstöltem el,
S kis áldozat, ha rá’dásul az egy
Isten kiment is keblemből velek.
Hisz hon, szerelem, barátság és erény
Mind, mind, pénzünknek csillogása csak,
Mely addig él, míg készpénzül kel el. -
Ellenben nyertem, mert mi elrabolta
Virányimat, a fagy jéggé töri; és
A jég nem hervad. Én nyugodt vagyok,
Mint régen, bár csak alvó tűz előbb,
Most szén. De mindegy! A bölcső s koporsó
Szűk; csendes mindenik; s boldog lakója,
Mert meztelen; nincs vágya, nem csalódik,
Nincs semmije, és így nem is veszíthet,
Igaz, nincs kéje is; de óh, amaz
Sokkal több életünkben. - Hah! Ki jő?
(Gerő és Piroska képeket és fegyvereket hoznak.)
GERŐ
What still remained, I’ve brought, my good master! —
GERŐ
Mi még maradt, elhoztam, jó uram! -
LORÁN
Why do you flatter? I’m your master no longer. —
(Thrusting the pictures apart.)
Why do you bring me these grotesque pictures,
with what scorn they look down from their canvases,
as if they said: all that you are,
you owe to us; or if you don’t believe it:
try it; act — and you’ll collapse. Away with them!
Calm, as after one short night;
despite the millennium ravaging this heart.
Throw them on the fire, perhaps they’ll warm up.
(With feeling.) Mother! You too are here? I came to you,
my boldest hopes — which
no one understood, which I dared not speak —
to whisper into your gentle breast. And this canvas
smiled at times, beckoned, wept with me,
and has it died now with my soul? Or why does it
not smile on these weapons, on which
the script of my sorrows is written? (Coldly.) No, take it, Gerő,
carry this too to the fire, for it would come
to the Jews’ market, and perhaps to a tavern for two florins,
and shall the once-dear one there look on
the jests of wanton revelers?
LORÁN
Mit hízelegsz! Urad már nem vagyok. -
(A képeket széttaszítva.)
Mit hordod hozzám e torz képeket,
Minő gúnnyal néznek le vásznaikról,
Mint hogyha mondanák: mindent, mi vagy:
Nekünk köszönd; vagy hogyha nem hiszed:
Próbáld meg; tégy - s leroskadsz. El velek!
Nyugodtak, mint egy kurta éj után;
E szíven dúló ezredév dacára.
Hányd őket tűzre, felmelegszenek tán.
(Érzékenyen.) Anyám! Itt vagy te is? Hozzád jövék,
Legvakmerőbb reményim - mellyeket
Nem érte senki, mondni nem merék -
Szelid kebledbe súgni. És mosolygott
E vászon olykor, inte, sírt velem,
S kihalt-e most lelkemmel? Vagy miért nem
Mo solyg e fegyverekre, melyeken
Fájdalmim írja van? (Hidegen.) Ne, fogd, Gerő,
Vidd ezt is tűzre, mert zsidó-piacra
Kerülne, s tán csapszékbe két forintért,
S az egykor kedves ottan nézze-é
Garázda cimborák tréfáit?
GERŐ
You
are changed; where is the color, the strength, the smile?
GERŐ
Ön
Megváltozott, hol szín, erő, mosoly?
LORÁN
The strength ate the color and the smile,
and my strength was annihilated in this struggle.
LORÁN
A szint s mosolyt megette az erő,
S erőm e küzdésben megsemmisült.
GERŐ
What talk! You sin against God.
GERŐ
Mi hang! Ön Isten ellen vétkezik.
LORÁN
Eh! Where did you learn this fancy word?
I know you well, you flattering cat-breed,
who carry God in your mouth and your claws
are drawn into the heart. — Ah, but you do well,
he is a fool who, at so many holy words,
thinks: some little dross of the better feeling
still remained even in the heart.
And you may laugh well: for heaven is high,
and by the time curse and grief reach up there,
they turn to rain, and this too is a flatterer,
it blesses only the rich.
LORÁN
Éj! Hol tanultad ezt a cifra szót?
Ismerlek jól, hizelgő macska-faj,
Ki szádban istent hordasz s körmeid
Szivedbe húzvák. - Ah, de jól teszed,
Az a bolond, ki ennyi szent igére
Gondolja: még maradt a szívben is
A jobb érzésnek némi kis salakja.
S te jót kacaghatsz: mert az ég magas,
Átok, keserv odáig míg felér:
Esővé lesz, s hizelkedő ez is,
A dúsat áldja csak.
GERŐ
You’re joking, aren’t you?
GERŐ
Tréfál ön, úgye?
LORÁN
Don’t ask, tell me first, are your locks
still fair?
LORÁN
Ne kérdezd, mondd előbb, hogy fürteid
Szőkék-e még?
GERŐ
Some thirty years ago!
GERŐ
Vagy harminc év előtt!
LORÁN
You’re old then. — No, no, old you cannot be,
you’re a child, for the child still rejoices;
how could he smile, who already
struggles half a century? Struggles, and could not
yet win his resting-place, the coffin!
Do you know what? Go, hurry, if you can’t take effect,
out into the world, you’ll learn at once
how easy that is.
LORÁN
Vén vagy tehát. - Nem, nem, vén nem lehetsz,
Gyermek vagy, mert a gyermek még örül;
Hogy tudna az mosolygni, aki már
Félszázadig küzd? Küzd, és nem tudá
Még nyughelyét kivívni, a koporsót!
Tudod mit? Menj, siess, ha hatni nem tudsz,
Ki a világba, tüstént megtanúlod,
Mi könnyű az.
GERŐ
For God’s sake, sir!
GERŐ
Az Istenért, uram!
LORÁN (strikes him)
You old flatterer! Your word is worth nothing
to God; he waits for sacrifice.
And he gleams down in scorn with his thousand stars
on sin and misery. Do as I do, expect
nothing of his grace, and you gain, for there remains
your prayer, and you get only what you’d get anyway. —
And who is this? — And what’s it to me, why, it’s a girl.
LORÁN (üti)
Te vén hizelkedő! Szód mit sem ér
Az Istennél; ő áldozatra vár.
S gúnyul ragyog le csillagezredével
Bűn- és nyomorra. Tégy, mint én, ne várj
Kegyétől semmit s nyersz, mert megmarad
Imád s csak azt kapsz, mit kapnál különben. -
Hát ez ki? - És mi gondom, h isz leány.
PIROSKA
Heaven sees my heart, how I pity you.
PIROSKA
Ég látja szívemet, mint szánom önt.
LORÁN
Who allowed you to pity? A woman — a man!
Don’t trouble me! You press my hand? — Good, I understand you:
this ring gleams on it, there, take it.
Do you want my life? Take it, and I gain;
you, a double torment. — But if it’s money,
favor, and an offer you want, you’ve come ill,
for I cannot lay the beggar’s stake,
and a beggar’s offer
is worse than nothing in the great world.
LORÁN
Ki engedé, hogy szánj? Nő - férfiút!
Ne bánts! Kezet szorítsz? - Jó, értelek:
E gyűrű fénylik rajta, nesze vidd.
Kivánod éltemet? Vedd, és én nyerek;
Te kettes kínt. - Azonban hogyha pénz,
Kegy és ajánlat kell, rosszul jövél,
Mert a koldus kockáját nem tu dom
Megtenni, és koldús ajánlata
Még rosszabb semminél a nagyvilágban.
PIROSKA
You acknowledge me.
PIROSKA
Elismer.
LORÁN
Why? That I do not yet do homage?
I see you’re pretty, you can deceive another, but I
have taken lessons in the knowledge of men;
and paid for them with my holy faith.
LORÁN
Mért? Hogy még nem hódolok?
Látom, csinos vagy, mást csalhatsz, de én
Órákat vettem emberismeretben;
És megfizettem értek szent hitemmel.
GERŐ
She is my wife.
GERŐ
Ő hitvesem.
LORÁN
She your wife? And why,
if your soul’s spark has grown larger
than your animal, and you take a wife,
did you not choose an ugly, a stupid one,
too sluggish to sin? Look, look at your woman!
On every feature, life; in her charms
a thousand deceits, a thousand falsehoods dwell.
Life does not fit her fettering circle — —
A woman is good while she cannot be bad,
or does not know how, then a mockery — eternal disgrace,
if a goose topples a man who could become a god;
a goose, worth nothing in itself,
and her price is two days, like a new dance-tune. —
See, there was spirit and energy in my breast,
once I could have become a Cassius,
and my eternal name drowned in the hands of two women;
I became mud.
LORÁN
Ő hitvesed? S miért,
Ha már nagyobbá nőtt fel állatod
Lelkednek szikrajánál, s nőt veszesz,
Nem választottál rútat, ostobát,
Vétkezni renyhét? Nézd, nézd hölgyedet!
Minden vonásán élet; bájiban
Ezer csalódás, csalfaság honol.
Az élet nem fér nyűgöző körébe - -
A nő addig jó, míg rossz nem lehet,
Vagy nem tud, aztán gúny - örök gyalázat,
Ha férfiút, ki Istenné lehetne,
Lúd dönt meg; mely magában mit sem ér
S két nap van ára, mint új tánczenének. -
Ládd, volt keblemben szellem és erély,
Lehettem volna hajdan Cassius-szá,
S két nő kezébe fúlt örök nevem;
Sárrá levék.
GERŐ
She loves you faithfully.
GERŐ
Ő hűn szeret.
LORÁN
She lies.
She doesn’t even know what it means, to love.
It’s not the breeding of stock, not marrying
to come by a house for free, out of thrift.
Not the weighing of good qualities. —
To love takes poetry and renunciation,
a lofty soul; thus you do not love.
LORÁN
Hazudja.
Még azt sem tudja, mit tesz az, szeretni.
Nem fajtenyésztés az, nem házasúlás,
Hogy ingyen házhoz jussunk, gazdaságból.
Nem fontolása jó tulajdonoknak. -
Szeretni költészet kell és lemondás,
Magasztos lélek, így ti nem szerettek.
GERŐ
Piroska — —
GERŐ
Piroska - -
LORÁN
Why — is it you? And I did not know you!
But why do I marvel, you’ve stayed so young,
and I — — — Girl! You loved me,
now in your saucepan you boil up daily
your love, and from the hearth’s flames
your face flushes: then you wept,
now you are happy — and I have collapsed. —
Your husband is honest, a good man,
he knows your qualities to the last one,
and esteems you for it — don’t fear he’ll cool.
I froze. What use is the flame-breast, then?
You live a long, quiet life — I,
a few moments of bliss, and that is what you do not live. —
Ha, ha! I’m melting still — away, thought. —
LORÁN
Mit - te vagy? S nem ösmerélek!
De mit csodálom, oly ifjú maradtál,
És én - -  - Leány! Te engemet szerettél,
Most serpenyődben forralod naponta
Szerelmedet és tűzhely lángitól
Pirul fel arcod: akkor könnyezél,
Most boldog vagy - és én leroskadoztam. -
Férjed becsűletes, jó férfiú,
Tulajdonidat egyig ismeri,
S azért becsül - ne félj, hogy hűlni fog.
Én megfagyék. Mit ér a lángkebel hát?
Ti hosszú, csendes éltet éltek - én
Nehány üdvpercet, s ez, mit tik nem éltek. -
Ha, há! Még olvadok - el, gondolat. -
POET (entering)
Are you Zordy?
KÖLTŐ (belépve)
Ön Zordy?
LORÁN
I was. — What do you wish?
LORÁN
Voltam. - Mit kíván?
POET
What joy
to see you, you, my Prometheus.
I became a poet through you, you taught me
to worship the slumbering feeling:
at the twin altars of homeland and maiden.
KÖLTŐ
Mi kéj
Önt látnom, önt, Prométheuszomat.
Költő levék ön által, ön tanítá
Imádni a szendergő érzeményt:
Hon és leány kettős oltárinál.
LORÁN
You are of the Zend faith; take care, for the bliss
that Ormuzd, poetry, created,
Ahriman, the common world, lays waste.
LORÁN
Ön zend hitű; vigyázzon, mert az üdvöt
Melyt Ormuzd, a költészet alkotott,
Feldúlja Ahriman, a közvilág.
POET
Your spirit possessed me.
KÖLTŐ
Ön lelke szállt meg.
LORÁN
Why did you accept it.
I would have told you, demon, drive it off;
which can make of an honest, good householder-husband,
the father of red-cheeked children —
who every Saturday drops a kreutzer
for fat into the poor-box —
a useless dreamer.
LORÁN
Mért fogadta el.
Megmondtam volna, démon, űzze el;
Ki egy böcsűletes, jó gazda férjt,
Piros pofájú gyermekek szülőjét -
Ki minden szombaton krajcárt bocsát
Zsíráért a szegények perselébe -
Haszontalan ábrándossá tehet.
POET
Better thus: I am a poet, and proud of the name.
KÖLTŐ
Jobb így: költő vagyok, s e névre büszke.
LORÁN
You composed, did you not, clamoring feeling,
pure, lofty, and they mocked it?
How not, the frog is more than the falcon,
and the heavens have less bog.
LORÁN
Költött ön, úgye, zajgó érzeményt,
Tisztát, magasat, és kigúnyolák?
Hogy is ne, több a béka, mint kesely
És kevesebb posványa az egeknél.
POET
On the contrary, I stand in repute.
KÖLTŐ
Sőt, hírben állok.
LORÁN
Not a poet, then,
a flattering slave to every weakness. —
Or did you perhaps conjure up Cassius
with his faithful Brutus, and on paper
fight for Rome. Why did you raise him up,
that Brutus should weep? Why, no one understands him! —
Did you perhaps dedicate your work to your homeland’s
tyrant? For he paid for it well!
Faugh! — Did the dying groan of the enslaved homeland
not spoil your rhymes? —
LORÁN
Nem költő tehát,
Hizelgő rabja minden gyöngeségnek. -
Vagy tán előidézte Cassiust
Hű Brútusával, és papíroson
Küzdött Rómáért. Mért költötte fel,
Hogy sírjon Brútus? Hisz nem érti senki! -
Talán munkáját honja zsarnokának
Ajánlta? Mert ez azt jól megfizette!
Piha! - Nem rontá-é meg rímeit
A rab hazának haldokló nyögése? -
POET
Money does not inspire a poet to sing.
KÖLTŐ
Nem lelkesít költőt danolni a pénz.
LORÁN
Hang yourself then, lest
you starve to death.
LORÁN
Akassza fel tehát magát, nehogy
Meghaljon éhen.
POET
My people’s wailing
pained me, for I understood Cassius, and I came
to make the word flesh: I learned
that you are here, and so our society
invites you.
KÖLTŐ
Népem jajgatása
Fájt, mert értém Cassiust, s jövék
Az ígét testté tenni: megtudám
Hogy ön itt van, s így társaságunk
Meghívja.
LORÁN
You see, you’re a child.
These playful images last only
as long as the moth’s wing brings bliss.
While we hack at weeds for enemies. —
LORÁN
Látja, gyermek ön.
E játszi képek addig tartanak csak,
Míg a lepének szárnya boldogít.
Míg ellenségül kórót vagdalunk. -
BIANKA (appears with Belényi, Hars, and Pikó.)
There he is, a great price is set on his head.
(Her companions come forward.)
BIANKA (Belényi-, Hars- és Pikóval megjelen.)
Ott van, fejére nagy díj tétetett.
(Társai előbbre jönnek.)
LORÁN
See, see, my friends seek me out here too.
You fell off, having eaten my leaves,
and now you come back for the trunk as well. —
LORÁN
Lám, lám, barátim itt is felkeresnek.
Lehulltatok, levelimet leéve,
S most visszajöttök még a törzsökért. -
HARS
Now, at him!
HARS
No, rajta!
PIKÓ
My captive. — Perhaps no one sees,
to harm my name.
PIKÓ
Foglyom vagy. - Tán senki sem lát,
Nevemnek ártani.
LORÁN (striking them)
Let no one say
one shred of you was honest,
for they’d charge it: this is why God
to this day still spares this bad world,
and out of his fair universe does not cut away
this carrion-sore, this growth of sin. — (They surround him.)
LORÁN (üti őket)
Ne mondja senki,
Egy porcikátok volt becsűletes,
Mert ráfognák: ez az, miért az Isten
E rossz világnak máig is kegyelmez,
S szép mindenségéből e dögfekélyt
E bűn-kelést nem metszi fel. - (Körülveszik.)
GERŐ
I have a word for you too still, you filthy breed,
marriage-wrecker, love-maker,
a Lazarus in deeds, but rich in counsel,
quick to a good dinner, lame to the hungry,
at a weeping corpse, and among blind sufferers.
(Meanwhile he drives them out. Lorán throws a stone after them.)
GERŐ
Szólóm vagy nékem is még, ronda faj,
Házasságrontó, szerelemkészítő,
Lázár tettekben, ámde dús tanácsban,
Gyors jó ebédhez, sánta éhezőkhöz,
Siró halottnál, és vak szenvedőknél.
(Ezalatt kihajtja őket. Lorán követ dob utánuk.)
LORÁN
This I can still give.
LORÁN
Ezt adhatok még.
BIANKA (laughing)
Gallant men!
BIANKA (kacagva)
Délceg férfiak!
LORÁN (to the poet, coldly.)
There, young man, if in your poems
you’ve praised friendship, homeland, virtue,
go, cast them away, for this is all only lime,
on which, if you roost there, they’ll pluck you bare.
And to your complaints sharp scorn replies.
(With fire.) Sing of the dog henceforth, no more of man,
he is faithful, if on your feast’s bones
he may gnaw; this one, let it grow on your breast,
let it fatten on your blood, and it grows into a blood-hound.
Sing of the wolf, since he is honest
and bares his fangs when he goes for prey,
he does not flatter, does not poison with a kiss.
Glorify the bear, for he is merciful,
he chokes his mournful prey all at once,
does not suck out its life drop by drop,
does not kill for a joke, only while he hungers,
does not ravage his own kind, nor does he wish
the world to call him soft-hearted. —
(Calmly.) Don’t believe the child when it flatters,
for it played a trick, or came begging for a toy;
don’t believe the priest who grieves out of faith,
he reckons up his funeral income;
don’t believe the dying man either, when over his sins
he laments; with this momentary contrition
he longs to cheat God, and for his sin-stained life
hopes for pardon. — Deceive, kill, laugh!
For if you are good: our Bible lies,
that the wage is measured to our deeds. —
Believe everyone a scoundrel, this among men
is the Copernican system of the stars,
which explains the most motion best;
the order-breaking comets are but few,
and who knows yet if even this is order-breaking...
LORÁN (a költőhöz, hidegen.)
Im, ifjú, hogyha költeményeidben
Barátságot dicsértél, hont, erényt,
Menj, vesd el őket, mert lép mind csak ez,
Melyen, ha ott sülsz, megkopasztanak.
S panaszaidnak éles gúny felel.
(Tűzzel.) Danolj kutyát ezentúl, már nem embert,
Az hű, ha lakomádnak csontjain
Rágódhatik; ez, nőljön kebleden,
Hizzék véreddel s megnől vérkutyává.
Farkast danolj, mivel becsűletes
S agyarkodik, ha martalékra tör,
Nem hízeleg, csókkal nem mérgesít.
Medvét dicsőits, mert könyrűletes,
Egyszerre fojtja meg gyász martalékát,
Nem szívja ki cseppenként életét,
Nem öl tréfából, csak míg éhezik,
Nem dúlja önfaját s nem is kivánja,
Hogy lágyszivűnek hívja a világ. -
(Nyugodtan.) Ne higgy gyermeknek, hogyha hízeleg,
Mert csínt tett, vagy játékért jött könyörgni;
Ne hidd a papnak, hogy hivén keserg,
Számolja temetési jövedelmét;
Haldoklónak sem higgy, ha bűnein
Sopánkodik, e percnyi bánatával
Istent vágy csalni, s bűntelt életéért
Bocsánatot reményl. - Csalj, ölj, kacagj!
Mert hogyha jó vagy: bibliánk hazug:
Hogy a díj tetteinkhez méretik. -
Higgy mindent gaznak, ez az emberek közt
Kopernikusznak csillagrendszere,
Mely legtöbb mozgást legjobban kifejt;
Rendbontó üstököse csak kevés,
S ki tudja még, rendbontó-é ez is...
POET
I’ll believe it all, if you tear out my soul. (Exit.)
KÖLTŐ
Mind elhiszem, ha lelkemet kitéped. (El.)
LORÁN
There, so many men, so many stage-friends,
so many polished, cultured cavaliers,
I did them all service,
you alone took no good from me,
you alone are jeered at as a coarse peasant lad,
and out of so many friends, like a grave-cross,
you alone have stayed a faithful friend to me.
Give me your callused right hand to press, then,
each one is callused by nature,
many polish their surface forever,
to make it smooth, and it will be, but its callus
settles on the heart, to stay there safe. —
But then, who vouches that you’re a comet?
Are you not a man? — Go, let me see no man.
For in his likeness I loathe God. —
LORÁN
Im, ennyi ember, ennyi színbarát,
Ily sok pallérozott, müvelt levente,
Mindnyájoknak tevék szolgálatot,
Te egy nem vettél tőlem semmi jót,
Te egy csúfoltatsz durva pórfiúnak,
S oly sok barátból sírkereszt gyanánt,
Te egy maradtál nékem hű barát.
Add hát szorítnom kérges jobbodat,
Természetétől ké rges mindenik,
Sok örökösen köszörül külsején,
Hogy síma légyen, és lesz, ámde kérge
Szivére ül, hogy bizton megmaradjon. -
De hát, ki áll jót, hogy te üstökös vagy?
Nem-é vagy ember? - Menj, ne lássak embert.
Mert képmásában az Istent utálom. -
GERŐ
And how will you be without them?
GERŐ
S hogy léssz nélkülök?
LORÁN
Better than with them.
One is taken up by money, one by rank, by circumstance, and
the soul and the mind are so discredited
that no one troubles about them anymore.
Now, that I may esteem myself,
I make a trial: how much can a man do?
For so little is needed to live, and it’s a disgrace
if the gnawing engine, in even one day,
chews up more than it is worth.
LORÁN
Jobban, mint velek.
Kit pénz, kit rang, körülmény kap fel, és
A lélek s elme oly hitelveszített,
Hogy véle többé senki sem törődik.
Most, hogy becsülhessem meg önmagam,
Próbát teszek: mennyit bír tenni ember?
Hisz oly kevés kell élni és gyalázat,
Ha a rágó erőmű egy nap is,
Többet rág össze, mint amennyit ér.
GERŐ
Come then, Piroska, weep in my stead too,
for otherwise the tear will kill me. (Exit with Piroska.)
GERŐ
Jöjj hát, Piroska, sírj helyettem is,
Mivel különben a könyű megöl. (El Piroskával.)
LORÁN
I mocked the poet, and he stayed faithful
to himself, answered inspired.
Proud, like a god-dwelt house. How?
And did I deny poetry?
This one world, in which virtue dwells.
And the deceived man, like God, can dreadfully
thunder a curse on the sinful world.
Frightening, like a chain-snapped tiger,
which but lately the crowd provoked. —
Yes, I’ll write down my fate. Perhaps
the tempest tore off all my life-flowers
for this, to bind them in a fair wreath
on my brow. — Perhaps for this
my heart’s beating stopped, that calmly,
like God, they might shape a stage-world,
that I might bring forth the pearl, like the oyster,
and my life go into the pearl’s luster,
and I may perish, if my pearl lives. — Who says
I have no pleasure? I can create. — To work, then. —
(Goes into the hut. Váry, Jolán, Jenő, Szendrődy, Dúlházy, Pikó, Hars.)
LORÁN
A költőt gúnyolám, s ő hű maradt
Magához, ihletetten válaszolt.
Büszkén, mint istenlakta ház. Hogyan?
S én eltagadtam a költészetet?
Ez egy világot, melyben rény honol.
S a megcsalott, mint Isten, iszonyún
Döröghet átkot a bünös világra.
Láncát szakasztott tigrisűl ijesztve,
Mely még imént ingerlé, a csoportot. -
Igen, megírom sorsomat. Talán
Ezért tépé le mind a fergeteg
Életvirágimat, hogy szép füzérré
Kötözze homlokomra. - Tán azért
Állt meg szivem verése, hogy nyugodtan,
Mint Isten, alkothassanak színvilágot,
A gyöngyöt megteremjem, mint csiga,
S a gyöngy fényébe menjen életem,
S én veszhetek, ha gyöngyöm él. - Ki mondja,
Nincs élvem? Költhetek. - Munkára hát. -
(A kalibába megy. Váry, Jolán, Jenő, Szendrődy, Dúlházy, Pikó, Hars.)
VÁRY
Why are you so gloomy?
VÁRY
Miért vagy oly komor?
JOLÁN
At whom should I laugh?
JOLÁN
Kinek nevetnék?
VÁRY
At me.
VÁRY
Nekem.
JOLÁN
At you? — Have you not done me homage?
JOLÁN
Neked? - Hát meg nem hódolál?
VÁRY
Why, here you can play housewife, Jolán.
VÁRY
Hisz itt gazdasszonykodhatol, Jolán.
JOLÁN
Go, go! Don’t bore me — let’s return to
the city.
JOLÁN
Menj, menj! Ne untass - térjünk vissza a
Városba.
VÁRY
So? You’re only good for the world,
not for a wife, you deceived me.
VÁRY
Úgy? Te a világba vagy
Csak jó, nem nőnek, megcsalál.
JOLÁN
You did too.
You shut me out of every amusement, but I
will not be your servant. — What house is this here?
JOLÁN
Meg ám te.
Minden mulatságból kizársz, de én
Cseléded nem leszek. - Mi ház ez itt?
GERŐ
The lair of a misanthrope.
GERŐ
Egy embergyűlölő tanyája.
JOLÁN
Let
it stay.
JOLÁN
Hadd
Maradjon.
VÁRY
It must be torn down, do you hear?
Does the minstrel come to mind?
VÁRY
Szét kell hányni, érted-é?
A dalnok jő eszedbe?
JOLÁN
And if he does?
JOLÁN
És ha jő?
VÁRY
She’s still a faithful little wife, this one, even under the bonnet.
VÁRY
Csak hív egy nőcske ez még konty alatt is.
JOLÁN
No suspicion; I’ll keep my right hand.
JOLÁN
Gyanút ne, én megőrzöm jobbomat.
VÁRY
You will, for we keep watch. (Exit with Jolán.)
VÁRY
Meg, mert vigyázunk. (El Jolánnal.)
SZENDRŐDY
Hars! Széphalminé,
they say, is ill; why?
SZENDRŐDY
Hars! Széphalminé,
Mondják, beteg, miért?
HARS
After a ball.
Perhaps she danced with a commoner, and found out.
For a woman, reason enough. — This you know: Jenő
is my bosom friend; only yesterday, laughing,
I said of his mother-in-law: were she younger
I’d pity her, that perhaps she hasn’t yet enough
merit for hell. But so it may go. —
I did fine work today, I caught Zordy,
I alone, and he with five others.
HARS
Egy bál után.
Tán nemtelennel táncolt, s megtudá.
Nőnél elég ok. - Azt tudod: Jenő
Téző barátom; tegnap is kacagva
Anyósáról mondám: ifjabb, ha volna
Szánnám, hogy a pokolra nincs talán még
Elég sok érdeme. De így mehet. -
Szép munkám volt ma, Zordyt megfogám
Egyetlen én, és ő hatodmagával.
SZENDRŐDY
Where?
SZENDRŐDY
Hol?
HARS
Here. But he begged, you know, since we were on good terms,
so I let him go. — What will my friend say?
(To Jenő, amid bows.)
I report to you, Zordy is roaming here;
with a few helpers I’ll easily catch him.
HARS
Itt. De kért, tudod, hogy jó valánk,
Hát elbocsájtám. - Mit mond majd barátom?
(Jenőhöz, bókok közt.)
Jelentem önnek, Zordy itt barangol;
Nehány segéddel könnyen elfogom.
JENŐ
This does you no credit; if I
have changed, I have my reason.
JENŐ
Ez önt nem jól jellemzi, hogyha én
Megváltozám, nálam van ok.
ALL
There’s reason. —
MIND
Van ok. -
JENŐ
I hear he lives in want; I’d send help,
if he’d accept it. —
JENŐ
Hallom, nyomorban él, küldnék segélyt,
Ha elfogadná. -
DÚLHÁZY
Why, to this idler?
DÚLHÁZY
Mért e naplopónak?
HARS
Why was his kitchen too wide for a narrow larder.
And for all that, you, with a few florins,
play the grander lord than he with thousands.
No use, the want of taste!
HARS
Mért volt szűk kamrához konyhája tág.
És mindemellett ön nehány forinttal
Fényesb urat játszik, mint ő ezerrel.
Hiában, az ízléshiány!
SZENDRŐDY
If you are
already generous toward him, order a dance-party
for his benefit, and everyone
will gladly dance for a good cause.
SZENDRŐDY
Ha már
Nagylelkű ön iránta, táncvigalmat
Rendeljen el javára, s mindenik
Szivesen táncoland jó cél miatt.
JENŐ
No, no, I know the world has judged me
for my friendless deed. I clipped
the crown of his tree of being, so that it stayed stunted,
and over it sits the curse of many great souls.
JENŐ
Nem, nem, tudom, megítélt a világ
Barátlan tettemért. Én metsztem el
Létfája ormát, hogy törpén maradt,
S felette sok nagy lélek átka ül.
PIKÓ
This is over-modesty; or is it not
glorious, to give one’s friend for the homeland?
PIKÓ
Ez túlszerénykedés, vagy hát nem-é
Dicső, barátját adni a hazáért?
SZENDRŐDY
Only he’s to blame, like every flame-breast
when it steps out into the common world: its very first
step is a stumble, as if an eagle wished
to compete in earth-grubbing with a mole.
You could not have kept him.
SZENDRŐDY
Csak ő hibás, mint minden lángkebel
A közvilágra ha kilép: legelső
Lépése botlás, mintha sas kivánna
Pályázni földtúrásban vakanddal.
Nem őrizhette ön meg.
JENŐ
You think so? (All exit.)
JENŐ
Úgy hiszi? (Mind el.)
VÁRY (comes with Bianka)
What bliss to find you here!
VÁRY (Biankával jön)
Mily üdv önt itt találni!
BIANKA
Away now
with such folly; we are no longer children,
nor moon-howlers, that we should wish to deceive each other
with such things as we don’t feel,
which from the lexicon’s and poets’ fancy
have not passed into life. You well know
what kind of love an actress feels,
who has played out all her poetry.
You know what inspires her kiss:
the beggar art’s want of bread.
I too am far from seeking feeling
in the lordly heart, which in its pleasure-frenzy
withered before it knew a difference
between the heart and any other pound of flesh.
I know well what passion is
that we miscall heavenly love,
which from the carpeted halls’ chambers
draws one to the modest dwelling. — So let there be
no pretense between us. You are deceived:
the Eden of Jolán’s first love
a versifier stole from before you,
who, when he hungers, writes in his rage,
and gnawing his pen, in elegant iambics
composes the torments hunger caused him.
He offended me too, heaven is my witness,
how keenly: your hand on it,
we’ll be partners in revenge, and he shall pay.
BIANKA
Félre most
Ily balgasággal, már sem gyermekek,
Sem holdüvöltők nem vagyunk, hogy egymást
Olyakkal vágynók csalni, mit nem érzünk,
Mi a szótár- s költőknek képzetéből
Életbe nem ment. Ön jól tudja azt,
Minő szerelmet érez a szinésznő,
Ki eljátszá minden költészetét.
Ön tudja, hogy mi csókját lelkesíti,
A koldus művészet kenyérhiánya.
Én is távol vagyok keresni érzést
Az úri szívben, mely kéjmámorában
Kiaszott, míg különbséget nem ösmért
A szív és más egyfontnyi hús között.
Jól ismerem, minő a szenvedély,
Melyt égi szerelemnek csúfolunk,
Mely szőnyeges termeknek csarnokából
A szende lakba vonz. - Azért ne légyen
Közöttünk tettet és. Ön csalva van:
Jolán első szerelme édenét
Egy verselő lopá el ön előtt,
Ki hogyha éhezik, mérgében ír,
S tollán rágódva ékes jambusokba
Szerkeszti éhokozta kínait.
Megbántott engem is, tanúm az ég,
Minő érzékenyen: kezet reá,
Bosszútársak leszünk, s bűnhődni fog.
VÁRY
So be it.
VÁRY
Legyen meg.
BIANKA
All the bliss will be yours.
What woman’s love can give,
no matter what soil grew the flower. (Exit Váry.)
And if I win, can I rejoice
in my victory too? — Oh, no, with dark eyes
the gladiator looks on, even if he wins, for
he murdered his friend for the applause,
and in its place got remorse in exchange. (Exit.)
BIANKA
Mind öné leend az üdv.
Mit adni képes női szerelem,
Mindegy, mi föld termé meg a virágot. (Váry el.)
S ha győzök, bírok-e győzelmemen
Örülni is? - Óh, nem, sötét szemekkel
Néz a gladiátor, ha győz, hiszen
Barátát gyilkolá a tapsokért,
S helyette bűntudat az, mit cserélt. (El.)
LORÁN (comes out of the hut with writings)
I’ll not wait for you to drive me out, I’m going. —
So, the plan is ready, I’ll see whether they weep
over the hero they killed for a joke.
Whether I’ll rouse the spark of good in their hearts,
which lives in every sinful breast,
like the smell of wine in an earthen vessel,
and this wine our Creator poured into us still. —
But what if my word-lightnings fall away
from the crust of sin? — Oh, why, the very
wicked and the innocent agree in this,
that they do not blush, and do not feel the weight of sin.
What then?
LORÁN (írásokkal kijő a kalibából)
Nem várom, hogy kihajtsatok, megyek. -
Így, kész a terv, meglátom, sírnak-é
A hős felett, kit tréfából megöltek.
Felköltöm-é a szikra jót szivökben,
Mi mindenik bünös keblében él,
Mint földedényben a bornak szaga,
S e bort teremtőnk önté még belénk. -
De ha lehullnak szó-villámaim
A bűnkéregről? - Óh, hisz a nagyon
Gonosz s ártatlan abban egyező,
Hogy nem pirul, s a bűn súlyát nem érzi.
Mit akk or?
THE POET’S TRIUMPH
A KÖLTŐ DIADALMA
FIRST SCENE
(A theater hall. On the board is posted “Only a Joke”.
During the performance, spectators come and go.)
ELSŐ SZÍN
(Színházi csarnok. A táblára ki van téve "Csak tréfa".
Előadás közt, nézők ki-be járnak.)
ANDAHÁZY (comes with Herédy)
What’s playing? — “Only a Joke,” a new piece.
ANDAHÁZY (Herédyvel jön)
Mit játszanak? - "Csak tréfa", új darab.
HERÉDY
They say the vanished Zordy wrote it.
HERÉDY
Mondják, hogy az elillant Zordy írta.
ANDAHÁZY
Let’s watch: does the lover die out,
or the love in marriage?
ANDAHÁZY
Nézzük meg, a szerető húny-e el,
Vagy házasságban a szerelem?
HERÉDY
Why,
neither is a joke, and the title promises this.
HERÉDY
Ez
Egyik sem tréfa s címe ezt igér.
ANDAHÁZY
Is there advertised, in stage-demagogue fashion,
Greek-fire, dance, beast, spirit, knight?
(Reads the playbill.)
“An official |
A count |
(Everywhere it gives the playing actor’s name too.)
A countess |
An opera singer |
A baron |
Etelke, a widow |
Jolán, her daughter |
(Does not give the actor’s name.)
Jenő, her son |
His friend, a poet. — In the last act N., an amateur, will play his part.”
This is odd — if you please. (At the door they are ushered in.)
ANDAHÁZY
Van-é hirdetve, színi demagógul
Görögtűz, tánc, állat, szellem, vitéz?
(Olvassa a színlapot.)
"Hivatalnok                |
Gróf                                   |
(Mindenütt a játszó szinész nevét is mondja.)
Grófné                               |
Dalszinésznő                   |
Báró                                   |
Etelke, özvegy nő      |
Jolán, leánya                   |
(A szinész nevét nem mondja.)
Jenő, fia                            |
Barátja, költő. - Az utolsó felvonásban N. műkedvelő játszandja szerepét."
Ez furcsa - hogyha tetszik. (Az ajtónál kínálkoznak.)
HERÉDY
After you.
(They go in. Bianka comes from one side, Váry with the critic from another.)
HERÉDY
Kérem önt.
(Bemennek. Bianka egy-, Váry a kritikussal másfelől jön.)
BIANKA
Is everything ready?
BIANKA
Készen van minden?
VÁRY
Two hundred whistles distributed.
VÁRY
Kétszáz síp elosztva.
BIANKA
Ice-hearted Zordy! For your proud dreams
I’ve prepared music, to make your heart break!
BIANKA
Jégszívű Zordy! Büszke álmaidhoz
Zenét készíték, hogy szűd megrepedjen!
VÁRY
Here I’ve brought a most worthy gentleman,
an ink-hero — greater than Toldi,
for Toldi takes on flesh, this one for a good cause
reduces the soul to nothing!
VÁRY
Itt hoztam egy nagyérdemű urat,
Egy tintahőst - nagyobbat Toldinál,
Mert Toldi testet ölt, ez jó ügyért
Lelket tesz semmivé!
CRITIC
At your service. —
KRITIKUS
Szolgálatára. -
BIANKA
And it’s still permitted?
BIANKA
És még szabad?
CRITIC
Why not? The homeland
cannot put our wit on the tally,
cannot have roads built with it,
and so has no care, beyond these two little words:
“Habeas corpus.” —
KRITIKUS
Miért ne, a haza
Rovásra nem húzhatja szellemünket,
Nem készítethet véle útakat,
S így gondja sincsen, túl e két szavacskán:
"Habeas corpus." -
BIANKA
You know our request, may we trust you?
BIANKA
Ön tudja kérésünket, bízhatunk?
CRITIC
As one trusts, in wedding and clerical orations,
the yawn. — On Zordy there’ll remain
not a needle’s-point of good: the lame iambics,
if it’s in verse, notandum. — Bad tendency,
unpoetic spirit, reckless flight.
KRITIKUS
Mint házasság- s papi szónoklatokban
Az ásitásra. - Zordyn nem marad
Tűhegynyi jó: a sánta jambusok,
Ha versben van, notandum. - Rossz irány,
Költőtlen szellem, vakmerő repűlés.
BIANKA
Enough! Enough!
BIANKA
Elég! Elég!
CRITIC
No — I’ll grind him to powder!
I’ll read it out, if you please — it’s ready.
KRITIKUS
Nem - összemorzsolom!
Elolvasom, ha tetszik - kész.
BIANKA
How?
BIANKA
Hogyan?
CRITIC
Why not? A new name, with no patron, no go-between.
And so reckless that for a mild review
he didn’t even beg.
KRITIKUS
Miért ne, új név, g- és b-telen.
S oly vakmerő, hogy lágy birálatért
Nem is könyörgött.
BIANKA
An unheard-of thing!
BIANKA
Hallatlan dolog!
CRITIC
I know, he’ll rage. (Exit.)
KRITIKUS
Tudom, dühöngni fog. (El.)
BIANKA
I’ll calm him down,
I’ll give him a little soothing powder. —
Tomorrow I travel abroad.
BIANKA
Lecsendesítem,
Adok számára nyugtató porocskát. -
Holnap külföldre utazom.
VÁRY
Why?
VÁRY
Miért?
BIANKA
He does the worst. Shall I have the honor still today?
(Exit with Váry.)
BIANKA
A leg rosszat tesz. Még ma lesz szerencsém?
(El Váryval.)
LORÁN (comes)
The last act — onto the stage, then! —
LORÁN (jön)
A végső felvonás, - színpadra hát! -
PIROSKA (comes before him)
I beg you for a word.
PIROSKA (elibe jön)
Egy szóra kérem önt.
LORÁN
Hah! And you here,
in the capital? — So, the woman-nature
has broken out in you. Do your day’s labor;
why, I told you long ago: be bad, kill with your kisses,
and you’ll make up for the sluggish providence
that lets this disgraceful breed live on.
LORÁN
Hah! És te itt,
A fővárosban? - Úgy, kivert belőled
A nőtermészet. Tedd napszámodat;
Hisz rég mondtam: légy rossz, ölj csókjaiddal,
S a renyhe g ondviselést pótolod,
Mely e gyalázatos fajt élni hagyja.
PIROSKA
To hear this! — Listen to my words,
the opera singer gave me this powder the other day
and begged that I put it in your food.
For such a temperament as yours, she said,
needs love, and this makes one amorous.
PIROSKA
Ezt hallanom! - Figyeljen ön szavamra,
A dalszinésznő múltkor e porocskát
Adá s könyörgött, vetném ételébe.
Oly lelkületnek, úgymond, mint öné,
Szerelem kell, s szerelmessé tesz ez.
LORÁN
Give it here, Piroska! — (Looks at the powder.)
LORÁN
Add csak Piroska! - (Nézi a port.)
PIROSKA
God bless you. (Exit.)
PIROSKA
Isten áldja meg. (El.)
LORÁN (coming to himself)
Where are you? Like an angel-dream you’ve flowed away!
Oh, girl! You’re good for a man, and therefore
bad among them. But it’s well you left,
I could not have thanked you anyway,
for my soul is so full of grief
that there’s no room in it even for myself. —
He fears death who still has something to lose,
I can lose nothing but pain. (Exit.)
(The poet comes, disputing with Kondor and the critic.)
LORÁN (eszmélve)
Hol vagy? Mint angyal-álom szétfolyál!
Óh, lány! Embernek jó vagy, és azért
Közikbe rossz. De jó, hogy távozál,
Nem bírtam volna úgyis megköszönni,
Mert lelkem búval annyira tele,
Hogy enmagamnak sincsen benne hely. -
Az féli a halált, ki még veszíthet,
Én fájdalomnál mást nem veszthetek. (El.)
(A költő jön Kondor- és a kritikussal vitázva.)
CRITIC
What would old Aristotle say to it! —
KRITIKUS
Mit szólna rá a vén Arisztotel! -
KONDOR
It may please the young and the people,
but it’s not classical, and so worth nothing.
KONDOR
Ifjaknak és a népnek tetszhetik,
De csak nem klasszikus, s így mit sem ér.
CRITIC
For that, less subject, more ornate iambics,
a mysterious dignity is required,
and the less kinship with our life, the better.
KRITIKUS
Ahhoz kevésb tárgy, cifrább jambusok
Titokdús méltóság kivántatik,
S mentől kevésb rokonság életünkkel.
POET
Oh, then you are classical. — You think,
like the mole, that your mud-hovel is fairest,
and the magnificent sight of the sky would kill you.
KÖLTŐ
Óh, úgy te klasszikus vagy. - Azt hiszed,
Mint a vakand, hogy legszebb sártanyád,
S az ég pompás tekintete megöl.
KONDOR
Lorán is no poet either — only such a fop
as you, though he could have learned much
from me; for instance the “Falernian
Cluster” — “Eros and the Charites” — glorious!
No one denies it.
KONDOR
Lorán nem is költő - oly nyegle csak
Mint ön, pedig sokat tanulhatott
Tőlem; például a "Falernusi
Fürt" - "Eros és a Chárisok" - dicsők!
Ki sem tagadja.
POET
Because they haven’t read it.
KÖLTŐ
Mert nem olvasá.
CRITIC
Bad taste.
KRITIKUS
Rossz ízlés.
POET
That your mummies don’t please me?
You’d deny even the humanity
of the one who does not mould — and lives. —
KÖLTŐ
Hogy nem tetszik múmiátok?
Te még emberségét is eltagadnád
Annak, ki nem penészlik - s él. -
KONDOR
Brat!
There, here’s the counter-argument! — (Strikes him.)
KONDOR
Kölök!
Ne, itt az ellenok! - (Üti.)
POET
Behind your ear
I write down mine. (Strikes him.)
KÖLTŐ
Füled megé
Írom fel az enyémet. (Üti.)
GERŐ (comes)
Hey, what’s this noise?
GERŐ (jön)
Héj, mi zaj?
CRITIC (who has withdrawn, goes to meet him)
A learned disputation!
KRITIKUS (ki elvonult, elébe megy)
Tudós vitatkozás!
GERŐ (goes among them)
Winning arguments. —
Of these I too know a little. —
GERŐ (közikbe megy)
Győző okok. -
Ezekhez én is értek egy kicsinyt. -
KONDOR
I surrender — mercy, Gerő.
(Whispering.) Give me ten farthings, I’ll be quiet, otherwise
I’ll have to whistle, for I’ve already drunk away the money,
and my back aches in advance.
KONDOR
Megadom magamat - irgalom, Gerő.
(Súgva.) Adj tíz garast, csendes leszek, különben
Fütyülnöm kell, mert már a pénzt elittam,
S előre fáj a hátam.
GERŐ
Take it — there!
GERŐ
Fogd - nesze!
KONDOR
Let’s go, colleague, sum capacitatus.
KONDOR
Menjünk kolléga, sum capacitátus.
CRITIC
How?
KRITIKUS
Hogyan?
KONDOR (pointing at Gerő)
Odi profanum vulgus. (Exit with the critic.)
KONDOR (Gerőre mutat)
Odi profanum vulgus. (El a kritikussal.)
SECOND SCENE
(The interior of the theater, seen from the back of the stage. The stage represents a square before a temple,
Lorán and beggars at the temple door. — The curtain rises, and in the background the theater
audience; among others, in a box, Széphalminé, Jolán, Jenő, and Váry are seen.)
MÁSODIK SZÍN
(Színház belseje, a színpad hátteréből tekintve. A színpad templom előtti tért ábrázol,
Lorán s koldusok a templom ajtajánál. - A kárpit felszáll s a háttérben a színházi
közönség, többi közt egy páholyban Széphalminé, Jolán, Jenő, és Váry látszanak.)
JOLÁN
Let’s go home!
JOLÁN
Menjünk haza!
VÁRY
What caprice again.
Or, isn’t it so, my fair one, the play moved you?
The fair adventurer came to mind again,
the pale face, the poetic love! — —
(On the stage, in a wedding procession, Etelke, Jolán with the baron, Jenő and others come.)
VÁRY
Minő szeszély megint.
Vagy, úgye, szépem, a darab hatott meg?
Eszedbe jött ismét a szép kalandor,
A sápadt arc, költői szerelem! - -
(A színpadon nászmenetben Etelke, Jolán a báróval, Jenő és mások jönnek.)
JOLÁN
Why do you ask that, it’s ungentle of you.
Let’s go.
JOLÁN
Mért kérded azt, gyöngédtlen ez tetőled.
Menjünk.
VÁRY
Let’s stay, till despair
cuts the last thread of his life. —
“ETELKE”
“Give, girl, alms in God’s name,
and as reward God will bless your bond.”
(On the stage Jolán distributes money, Lorán does not accept it.)
“What, filthy beggar, do you find it too little perhaps?”
“LORÁN”
“In God’s name I want no alms,
and you do not help a man for his own sake,
for he cannot repay, and I
cannot beg of my God so much
blessing for your whole lives.”
VÁRY
Maradjunk, míg kétségb’esés
Utolsó szálát metszi életének. -
"ETELKE"
"Adj, lány, Isten nevében alamizsnát,
S díjul megáldja Isten frígyedet."
(Jolán a színpadon pénzt oszt, Lorán el nem fogadja.)
"Hát ronda koldus, még talán kevesled?"
"LORÁN"
"Isten nevében alamizsna nem kell,
S ti nem segíttek emberen magáért,
Mert nem bír megfizetni, én pedig
Nem bírok Istenemtől ennyiért
Áldást könyörgni teljes éltetekre."
JOLÁN
Ah, it is he!
JOLÁN
Ah, ő az!
VÁRY
Well, how do you like it, madam? —
“LORÁN (to Etelke)”
“Perhaps you do not know me, gracious madam?
Why, why do I marvel, the cultured world’s
calendar is so short, two weeks the eternity
of its love, and if a man falls,
forgotten by the third day. So many fair
flowers grow in the bad stump’s place,
that it’s easy to forget. — Oh, how much
bitterness you pass by, and how little, alas,
pleasure you live with less of, because you forget. —
And what is a man’s downfall? — Only a drama,
over which, though we weep, it still amuses,
and if its hero did not fall, we’d curse,
for he made us no comedy,
when we’d wept for him beforehand.”
VÁRY
Nos, hogy tetszik, asszonyom? -
"LORÁN (Etelkéhez) "
"Nem ismer tán, nagyságos asszonyom?
Nos, mit csodálom, a müvelt világ
Naptára oly rövid, két hét örökje
Szerelmének, s ha ember megbukik,
Felejtve harmadik nap. Annyi szép
Virág terem a rossz tuskó helyén,
Hogy könnyű azt feledni. - Óh, mi sok
Keservet mellőz ön, s vajh mily kevés
Gyönyörrel él kevesbet, mert felejt. -
Mi is egy ember bukta? - Dráma csak,
Melyen bár könnyezünk, mégis mulattat,
S ha meg nem buknék hőse, átkozódnánk,
Mert nem csinált nekünk komédiát,
Ha már előre könnyezénk miatta."
SZÉPHALMINÉ
Why can I not answer.
“ETELKE”
“What insolence,
to block the way like this. How,
did I sin against you?”
“LORÁN”
“Rather, against God,
since you poisoned his masterpiece, his pledge of bliss,
a young woman’s breast.”
“ETELKE”
“I owe no account, but know then why
I did not give my daughter: you are Roman,
and my daughter is Protestant.” —
“LORÁN”
“Thunder! Do not hear,
God, how they blaspheme here below.
Oh, woman! And while I was rich, then, was it not so,
you denied the God whom now, behold,
you use as a lightning-rod against scorn.
Truly, fine! Why, do I not just as sincerely
worship the god of love. Do you
perhaps, with your daughter, worship a golden calf?”
SZÉPHALMINÉ
Mért nem felelhetek.
"ETELKE"
"Mily szemtelenség
Ekként elállni az utat. Hogyan,
Véték ön ellen?"
"LORÁN"
"Sőt, az Isten ellen,
Mivel remekmüvét, üdvzálogát
Egy ifjú nőkebelt megmérgezett."
"ETELKE"
"Nem tartozom, de tudja hát, miért
Nem adtam lányomat: ön római,
S lányom protestáns." -
"LORÁN"
"Mennydörögj! Ne halld
Isten, mint káromolnak itt alant.
Óh, nő! S míg gazdag voltam, addig, úgye,
Az Istent megtagadtad, mellyet, ím,
Használsz a gúny ellen villámfogónak.
Bizony, derék! Hát én nem aszinte a
Szerelemnek isten ét imádom. Ön
Lányával tán aranyborjút imád? "
SZÉPHALMINÉ (rises)
Ah, this is fine — Tear them — I don’t feel it. —
“LORÁN” (to the stage Jenő)
“You are silent; has our past’s specter risen
before you? — And your flatterers are far off,
who stand between you and your soul,
to smile it away. If once you heard
them only, you’d be cured. — Oh, if there is
kinship of soul, the friendly is it,
and you’d sacrifice it to a woman’s love,
which has no flight beyond the grave,
but sinks here below into dust with matter.
Or look, if you don’t believe it, at your brother:
the character was killed out of her breast,
she learned nothing but coquetry;
but when her ornaments fall away,
she looks round, and in her cold breast
the feeling of family joy does not dwell:
losing the sacred circle of her calling,
a fruitless tree, a wordless thought,
homeless, awry, she’ll wander
in nothingness. — See, she smiles!
Because she’s a bride, her gaudy gown,
and the dew that gleams on her fair wreath,
she does not know: is a tear — and in each one
lies the playful grave of a hope of life.”
(Jolán on the stage and in the box swoons.)
SZÉPHALMINÉ (felkél)
Ah, ez derék - Tépd őket - én nem érzem. -
"LORÁN" (a színpadi Jenőhöz)
"Te hallgatsz, múltunk réme tűne fel
Előtted? - S hízelgőid messze vannak,
Kik közted és lelked közt állanak,
Azt elmosolygni. Egyszer hallanád
Csak őket, s meggyógyulnál. - Óh, ha van
Lélekrokonság, a baráti az,
S föláldoznád a női szerelemnek,
Melynek siron túl szárnyalása nincs,
De az anyaggal itt lent porba fúl.
Vagy nézd, ha nem hiszed, testvéredet:
Kiölték kebléből a jellemet,
Ő nem tanult mást, mint tetszélkedést;
De hogyha majd lehullnak ékei,
Körültekint s rideg keblében a
Családi kéj érzése nem honol:
Rendeltetése szent körét veszejtve
Gyümölcstelen fa, szótlan gondolat,
H azátlan, félszegen barangoland
A semmiségben. - Lám-e, ő mosolyg!
Mivel menyasszony, cifra köntöse,
S a harmatot, mely fénylik szép füzérén,
Nem tudja: könny - és mindenikben egy
Életreménynek játszi sírja van."
(Jolán a színpadon s a páholyban alél.)
JENŐ
Water, ho! — A doctor, or she’ll die!
(The audience whistles and applauds, great uproar, the actors run off.)
JENŐ
Vizet, hej! - Orvost, mert meghal különben.
(A közönség fütyül és tapsol, nagy zaj, a színészek kifutnak.)
POET (from among the audience)
We owe satisfaction.
KÖLTŐ (a közönség közül)
Elégtétellel tartozunk.
GERŐ (likewise)
This is intrigue! — (The curtain falls.)
GERŐ (szinte)
Ez ármány! -   (A kárpit legördül.)
LORÁN
Wither! You do not tempt me, eternal laurel,
fair prize of my youthful dreams. —
She wept! — Not lukewarm water, for it glittered.
Fool! We have the sheep slaughtered,
and swoon at the blood of our soft-heartedness. —
Or was it perhaps a fairer woman, a costlier bonnet
than hers, in the neighboring boxes.
A fairer eye winked at another, and she weeps for this? —
LORÁN
Hervadj! Nem ingerelsz, örök borostyán,
Szép pályabére ifjú álmaimnak. -
Ő sírt! - Nem langy vizet, mert csillogott.
Bohó! Mi vágatjuk le a juhot,
S lágyszívüségünk vérénél alél. -
Vagy hátha szebb nő, drágább főkötő
Volt, mint övé, a szomszéd páholyokban.
Szebb szem kacsintott másra, s ezt siratja? -
JENŐ (enters with passion, followed by Szendrődy, Dúlházy, Pikó, and Hars)
Lorán! You disgraced me in the bad friend,
if the actor pleased, it was I who summoned him.
JENŐ (indulattal belép, Szendrődy-, Dúlházy-, Pikó- és Harstól követve)
Lorán! A rossz barátban meggyaláztál,
Ha a szinész tetszett, én hívatám.
LORÁN
So a well-hit portrait of you disgraces?
LORÁN
Hát jól talált arcképed meggyaláz?
JENŐ
I could have you locked up, traitor to your country,
but magnanimously I’ll settle it in a duel.
JENŐ
Bezárathatnálak, honáruló,
De nagylelkűn párbajban végezek.
LORÁN
Set up a school of magnanimity,
and scoundrels will have their university.
LORÁN
Állíts nagylelkűségnek iskolát,
S gazembereknek lesz főiskolájok.
JENŐ
A fresh insult.
JENŐ
Új sérelem.
SZENDRŐDY
Which calls for blood and death.
SZENDRŐDY
Mely vért s halált kíván.
JENŐ
We’ll reckon up.
JENŐ
Majd számolunk.
LORÁN
I don’t doubt you’ll do it better,
for in your life you’ve always reckoned.
LORÁN
Nem kétlem, hogy te jobban,
Hisz életedben mindég számolál.
SZENDRŐDY
Two men in such a relation cannot live.
SZENDRŐDY
Két ember ily viszonyban meg nem élhet.
DÚLHÁZY
Take care, don’t bargain it cheaper.
DÚLHÁZY
Vigyázz, ne alkudj olcsóbban.
LORÁN
Don’t fear!
Crow, you’ll have your carrion. Let’s shoot, Jenő.
LORÁN
Ne félj!
Varjú, meglesz dögöd. Lőjünk, Jenő.
HARS (to Jenő)
If you die, sir, I’ll avenge your death.
HARS (Jenőnek)
Ha meghal ön, halálát megboszúlom.
JENŐ
Who will be your second?
JENŐ
Ki lesz segéded?
LORÁN
Come, Dúlházy, you,
the work is easy, and costs no money.
LORÁN
Jőj, Dúlházy, te,
Könnyű a munka, s pénzbe sem kerül.
JENŐ
You shoot, I challenged you.
JENŐ
Te lősz, én hívtalak ki.
LORÁN
I will not shoot.
To you, as they say, your life is dear,
to me it is not, so my loss is smaller;
let’s be equal, I beg you, shoot first.
LORÁN
Nem lövök.
Neked, mint mondják, drága életed,
Nekem nem az, kisebb hát veszteségem;
Legyünk egyenlők, kérlek, lőj előbb.
JENŐ
Lorán, if one of us journeys to the Creator’s
throne, let sin not weigh him down.
Let’s forget our wounds, which
mostly our fate dealt us, for our boat
holds but one, the other must die.
JENŐ
Lorán, ha egyikünk az alkotónak
Székéhez vándorol, ne nyomja bűn.
Felejtsük sérveinket, mellyeket
Jobbára sorsunk tőn, mert csolnakunk
Csak egyet bír, a másnak halni kell.
LORÁN
Not of this, for the tear of past times
would leap to our eyes, would daze me,
and we couldn’t take aim at the friend.
LORÁN
Ne erről, mert a múlt üdők könyűje
Szemünkbe szöknék, elkábítana,
S nem tudnók megcélozni a barátot.
JENŐ
So you won’t give a hand of farewell.
JENŐ
Nem adsz tehát bucsú-kezet.
LORÁN
Not I.
Friendship is not like tea,
that you can press more brew from it another time.
LORÁN
Nem én.
Nem olyan a barátság, mint tea,
Hogy lét sajtolhatsz másszor is belőle.
JENŐ
So be it.
JENŐ
Legyen.
LORÁN
But take good aim, then.
LORÁN
De jól célozz hát.
JENŐ (shoots)
There! —
JENŐ (lő)
Íme! -
LORÁN
Nothing.
Now I — you wished it. (Shoots, Jenő falls.)
LORÁN
Nincs.
Most én - akartad. (Lő, Jenő leesik.)
JENŐ
Oh, woe! This one hit.
JENŐ
Óh, jaj! Ez talált.
LORÁN
Crow-friends, here is your roast. —
Had I a tear, I’d shed it for you,
for in you I killed my dearer past.
And why? That these vile lads may say:
a sacred sacrifice fell for honor. — (Stands rigid.)
LORÁN
Varjú barátok, itt van sültetek. -
Ha volna könnyem, érted ontanám el,
Mert benned drágább múltamat ölém meg.
S miért? Hogy mondhassák e gaz fiúk:
Böcsűletért szent áldozat esett. - (Merőn áll.)
HARS (feels Jenő’s heart)
His soul has announced its flight; no matter,
he’d have turned scoundrel. (Kicks him.)
HARS (Jenő szivére tapint)
Kimondta lelke szállását, sebaj,
Gazemberré lett volna. (Megrúgja.)
DÚLHÁZY
Rather, fool.
To become a scoundrel takes more energy.
DÚLHÁZY
Sőt bolonddá.
Gazzá lehetni kell ám több erély.
JENŐ
From my friends I hear my epitaph.
Lorán! Lorán! —
JENŐ
Barátimtól hallom sírversemet.
Lorán! Lorán! -
PIKÓ
Who, I wonder, will be deputy?
PIKÓ
Vajon ki lesz követté?
DÚLHÁZY
I hope you’ll support me; I’d gladly
see you today at my house.
DÚLHÁZY
Reménylem, pártolandtok, szívesen
Látlak ma nálam.
HARS
You’ll have it, surely.
HARS
Megleszesz bizonnyal.
PIKÓ
He’ll turn papist now.
PIKÓ
Pápista lesz most.
DÚLHÁZY
Why, I’ll turn that.
DÚLHÁZY
Hát azzá leszek
SZENDRŐDY
You shoot well, Lorán, I wish you much luck.
SZENDRŐDY
Jól lősz, Lorán, kivánok sok szerencsét.
ILKA (rushes in)
A shot, and he’s dead, oh, heart, break!
Is this how you sleep at your young wife’s side?
In your narrow bed a place for me. — (Falls on him.)
ILKA (berohan)
Lövés, s ő meghalt, óh, kebel, repedj meg!
Igy alszol-é ifjú nőd oldalán?
Keskeny nyoszoládban helyet nekem. - (Ráborul.)
LORÁN
Oh, happy Ilka!
LORÁN
Óh, boldog Ilka!
ILKA
Hah! Who mocks here?
You suffered for me, you faithfully repaid it.
ILKA
Hah! Ki gúnyol itt?
Szenvedtél értem, híven visszaadtad.
LORÁN
Happy woman! Why, you possess him:
in his dust and in the grief of your memory,
which will yet coax a grief-flower from his dust.
For me, over this great world, there stands
not one grave as an altar to my feelings,
not even in bliss and glory have I hope
of finding the dear ones again —
for the false man can have no bliss.
LORÁN
Boldog nő! Óh, hiszen te bírod őt:
Porában és emléked bánatában,
Mely gyászvirágot csal ki majd porából.
Nekem nem áll e nagy világ felett
Egy sír is oltárául érzetimnek,
Még üdv- és glóriában sincs reményem
Ismét találni a kedveseket -
Hisz az álnoknak üdve nem lehet.
THIRD SCENE
(A hall at the Várys’. Two footmen busy with the lighting.)
FIRST [FOOTMAN]
So what character is our mistress?
SECOND [FOOTMAN]
A gracious lady.
FIRST [FOOTMAN]
I’m asking her character.
SECOND [FOOTMAN]
A gracious lady, that’s all; who ever saw
a woman of two characters; there’s barely one even of one.
FIRST [FOOTMAN]
They say her mother lives here, in the house.
SECOND [FOOTMAN]
Széphalminé, a surly, proud woman,
she’ll yet be struck down by apoplexy; the other day
at the dance-party, and now after the theater,
it struck her, and she stood her ground.
FIRST [FOOTMAN]
No! Strange, strange, a young married pair,
and may I die if I’ve seen them kiss.
When they see each other, like one with the ague,
when the fever comes, they make such faces.
SECOND [FOOTMAN]
The kiss is peasant-like, the coldness lordly,
what do you care, if it doesn’t trouble you; a faithful servant
must think, must see, nothing. (Lorán enters.)
FIRST [FOOTMAN]
What a desperate lad is this? Hey, you yokel!
There’s no entry for such scoundrel lads.
HARMADIK SZÍN
(Váryéknál terem. Két inas a világítással foglalkozik.)
ELSŐ [INAS]
Hát asszonyunk minő karakterű?
MÁSODIK [INAS]
Nagyságos asszony.
ELSŐ [INAS]
Jellemét tudaklom.
MÁSODIK [INAS]
Nagyságos asszony, vége van, ki látott
Két jellemű nőt, eggyel is kevés van.
ELSŐ [INAS]
Mondják, hogy anyja itt, a házban él.
MÁSODIK [INAS]
Széphalminé, mogorva, büszke nő,
Kitesz még a gután is, múltkor a
Táncvigalomban s most színház után
Ütötte meg, s kiállta a sarat.
ELSŐ [INAS]
Nem! Furcsa, furcsa, ifjú házasok,
S haljak meg, hogyha csókolódni láttam.
Ha látják egymást, mint hideglelős,
Ha láza jő, oly képeket csinálnak.
MÁSODIK [INAS]
A csók parasztos, úri a hidegség,
Mit bánod, hogyha nem bánt, hű cselédnek
Gondolni, látni semmit sem szabad. (Lorán belép.)
ELSŐ [INAS]
Minő elszánt fiú ez? Földi, hej!
Nincs bémenetek illyen gaz fiúknak.
LORÁN
And you’re inside.
SECOND [FOOTMAN]
Rag of a shop-sign! Shall I throw you out?
LORÁN
S te bent vagy.
MÁSODIK [INAS]
Rongy cégér! Kidobjalak?
LORÁN
What’s afoot here?
FIRST [FOOTMAN]
Merriment, that a few
beggars were happily forbidden
to toast their wine for liberty and the people.
But more truly, that we may have a pretext
to dance and drink.
LORÁN
Mi készül itt?
ELSŐ [INAS]
Vígság, hogy egynehány
Koldús szerencsésen letiltatott
Borát szabadság- s népért felköszöntni.
De igazabban, hogy címünk legyen
Táncolni s inni.
LORÁN
It’s right so, Jolán! —
SECOND [FOOTMAN]
Let’s throw him out.
LORÁN
Így van jó, Jolán! -
MÁSODIK [INAS]
Dobjuk ki.
LORÁN
Did I sin?
SECOND [FOOTMAN]
No, only your tailor.
LORÁN
Vétkezém?
MÁSODIK [INAS]
Nem, csak szabód.
LORÁN
Have I grown worse, then, since
I found every hall still open to me?
No, by my God, not by a spark,
rather better, like tempered metal. But men,
you, like dogs, fawn on the clothes:
if they’re good, you bark; if bad, you bow
to four gaudy horses, and if God comes on a donkey,
you kick him out, like the dog.
SECOND [FOOTMAN]
Why do you bluster at us; off, off,
have a new suit made, and come back when Kotzebue,
that is, the ragged Shakespeare, takes the stage.
LORÁN
Hát rosszabb lettem-é azólta, hogy
Még tárva leltem minden termeket?
Nem, Istenemre, egy szikrával is,
Sőt jobb, mint edzett érc. De emberek,
Ti, mint kutyák, hizelegtek a ruhának
Ha jó, ugatjátok, ha rossz, köszöntök
Négy cifra lónak, s hogyha jő szamáro n
Az Isten, fölrúgjátok, mint az ebet.
MÁSODIK [INAS]
Miért hetvenkedel velünk, el, el,
Csináltass új kötést, s ha Kotzebue,
Vagyis a rongy Shakespeare helyére jössz.
LORÁN
I’ll not go, I must speak with your mistress.
SECOND [FOOTMAN]
She’d die of your rags.
FIRST [FOOTMAN]
Here she is herself. (Footmen exit.)
LORÁN
Nem távozom, szólnom kell asszonyoddal.
MÁSODIK [INAS]
Meghalna rongyaidtól.
ELSŐ [INAS]
Itt maga. (Inasok el.)
JOLÁN (comes with the chambermaid)
My rose, why can I not be merry
as once in my dear parents’ house.
I have so much of what my desire wished for,
and I despise it all.
JOLÁN (szobalánnyal jön)
Rózsám, mért nem tudok vigadni úgy,
Mint egykor a kedves szülői házban.
Oly sokkal bírok, mit vágyam kivánt,
S mind megvetem.
CHAMBERMAID
Perhaps you’re ill, madam.
SZOBALÁNY
Beteg tán, asszonyom.
JOLÁN
Where is my husband?
JOLÁN
Hol van férjem?
CHAMBERMAID
At Bianka’s.
SZOBALÁNY
Biankánál.
JOLÁN
Ah, so.
(Ilka comes in mourning, and sits musing in the background.)
Dreadful figure! To freeze warm breasts!
I was ice — and is one happy so? I laughed,
but convulsively — ha, ha — is that all right so?
JOLÁN
Ah, úgy.
(Ilka gyászosan jön, s merengve a háttérben leül.)
Szörnyű alak! Hő k ebleket fagyasztni!
Én jég valék - és boldog-é? Kacagtam,
De görcsösen - ha, há - jóláll-e így?
CHAMBERMAID
Where are you going so late at night?
SZOBALÁNY
Hová megy ön ily késő éjszaka?
JOLÁN
My soul is in tumult, drives me, I know not where,
I’d pray, my Rose, but I cannot,
for like smoke, when a tempest nears,
the holy prayer falls back to earth. —
Oh, it was otherwise in my parents’ house.
The child would fear her grown-up self,
seeing her laden with the weight of sins
of which she has no dream. — But leave me alone. —
JOLÁN
Lelkem zajong, űz, nem tudom hová,
Imádkoznám, Rózsám, de nem lehet,
Mert mint a füst, ha fergeteg közelg,
A földre visszahull a szent könyörgés. -
Óh, másképp volt ez a szülői házban.
A gyermek félné megnőtt önmagát,
Bűnök súlyával látva megrakottan,
Melyekről álma sincs. - De hagyj magamra. -
CHAMBERMAID
What play has caused this gloom? (Exit.)
SZOBALÁNY
Minő színmű okozta e borút? (El.)
JOLÁN (catching sight of Lorán)
You here? — Oh, woe!
JOLÁN (meglátva Loránt)
Ön itt? - Óh, jaj!
LORÁN
Who would have thought that
you would one day so tremble, seeing me.
LORÁN
Ki hitte volna, hogy
Ekként reszkessen egykor ön, ha lát.
JOLÁN
You’ve come to punish, I know it well; pardon,
my fault is frivolity, not corruption.
JOLÁN
Büntetni jött ön, jól tudom, bocsánat,
Könnyelműség, nem romlottság hibám.
LORÁN
What to pardon? — I was the one at fault,
why did a poet meddle in the great world?
Where everything not middling is accursed.
Why did I seek a woman, a lofty one,
such as a poet’s mad dream brings forth,
such as is not made for so bad a world!
Why did I seek feeling among men,
who from interest rear even flowers,
that when it lives most fairly — they may kill it?
Why did I believe, like a child in his God?
Why did I renounce fame, homeland, and friend,
bartering every hope for the girl,
entrusting all to her, as the bold sailor
to his guiding star, and the faithful man
to his God? — Since who would have thought that
in the flower guarded even from the sun’s rays
the worm already sits deep.
LORÁN
Mit megbocsájtni? - Én valék hibás,
Mért keveredett költő a nagyvilágba?
Hol átok minden nem-középszerűn.
Miért kerestem nőt, magasztosat,
Minőt költőnek őrjült álma szül,
Minő ily rossz világra nem való!
Miért kerestem érzést emberek közt,
Kik érdekből n evelnek még virányt is,
Hogy amikor legszebben él - megöljék?
Miért hivék, mint gyermek Istenében?
Miért mondtam le hír-, hon- és barátról,
Minden reményt a lányért bécserélve,
Rábízva mindent, mint merész hajós
Vezérlő csillagára, s Istenére
A hív? - Mivel ki hitte volna, hogy
A nap sugáritól is óvt virágban
Már mélyen űl a féreg.
JOLÁN
Did you but feel
what I feel, you’d be silent.
JOLÁN
Érezné
Csak azt, mit én, hallgatna.
LORÁN
So! — What use
is the word; only kindred grief can grasp
grief, it has no tongue for it,
and where, then, is a heart bleeding as mine?
(Takes out a dried bunch of flowers.)
Do you know this bunch of flowers?
You said: every stem is a feeling.
Here, here is the dead wreath of my feelings,
of all hope, all happiness, only this
withered bunch has stayed my reality.
If I began again to believe in men,
if my breast felt anything but grief,
I’d look on it, and everything would wither. (Jolán sits and weeps.)
Don’t weep!
Red would cover your eye, and why
sacrifice your beauty to grief? —
Oh, the tear is holy, a blessing from the gods,
the breast that can weep does not break,
for if it’s filled with grief, it melts into tears,
and brightens, as after a storm-rain.
On me even this has lost its meaning,
how should one drop of tears lighten
a world of mourning? —
I’ve turned to stone, like grief,
like a cliff-crag amid the sea’s waves,
barren forever, for on its bald peaks,
as the tear from the eye, no water can spring,
till it sinks into the sea of grief.
I too wept once, now I laugh,
how indeed should I show real grief,
when there’s so much false tear in the world.
You wept over a poem, then, I myself,
who lived what you only wept at the sight of.
What shall I do in my real sorrow? —
Or was it more than a poem? Is it more, more,
one word, Jolán!
LORÁN
Úgy! - Mit ér
A szó, keservet csak rokon keserv
Képes megértni, annak nyelve nincs,
S hol van hát szív, oly vérző, mint enyém?
(Száraz virágbokort vesz elő.)
Isméri-é ön e virágbokort?
Ön mondta: minden szál egy érzemény.
Im, itt érzéseim halott füzére,
Minden remény-, boldogságból csak e
Hervadt bokor valóságom maradt meg.
Ha hinni kezdenék még emberekben,
Ha búnál mást érezne kebelem,
Reá tekintnék s elfonnyadna minden. (Jolán leül és sír.)
Ne sírjon ön!
Szemét veres borítaná, s miért
Áldozná föl szépségét a keservnek? -
Óh, szent a könnyű, áldás istenektől,
Kebel, mely sírni tud, meg nem reped,
Mert hogyha búval bétölt, könnybe olvad,
És felvidul, mint vészeső után.
Rajtam veszíté értelmét ez is,
Hogyan könnyítse a világnyi gyászt
Egy csepp könyű? -
Én megkövültem, mint a fájdalom,
Mint sziklaszál tenger hullámi közt,
Kopár örökké, mert tar bércein,
Mint szemből a könny, víz fakadni nem tud,
Míg a bú tengerébe süllyed el.
Én is könnyeztem egykor, most kacagok,
Hogy is mutassam a valódi bút,
Ha annyi álkönyű van a világon.
Ön sírt egy költeményen, hát magam,
Ki éltem azt, min ön csak látva sírt.
Mit kezdjek el való di bánatomban? -
Vagy több volt költeménynél? Több-e, több,
Egy szót, Jolán!
JOLÁN
It was more, oh, woe is me.
To speak is sin, and sin to be silent too,
duty and nature struggle in my heart,
whichever wins, I collapse.
Only then did I feel my heart beat,
when the empty hand, amid my splendor,
left my hours to flow by empty.
When I believed: my every desire is filled,
and an endless void encircled me. —
In your work I saw my dreadful sin. —
I loved you — —
JOLÁN
Több volt, óh, jaj nekem.
Beszélnem bűn, és bűn hallgatnom is,
Kötelesség s természet küzd szivemben,
Akármelyik győz, én leroskadok.
Csak akkor érzém verni szívemet,
Midőn a puszta kéz fényem között
Pusztán hagyá óráimat lefolyni.
Midőn hivém: minden vágyam betölt,
És véghetetlen űr fogott körül. -
Művében láttam szörnyű vétkemet. -
Én önt szerettem - -
LORÁN
What do you say, Jolán!
(Ilka laughs wildly, and goes out.)
Is it a joke again? Oh, woe, that it isn’t.
Oh, woe, that I recognize only in its gravestone
the love that’s lost forever. —
Thus to take our Eden in our arms,
and throw it back into a bottomless grave!
Why does your eye, lady, tell me your word is true,
I bore it calmly and so quietly,
like the grave’s floor. — Why did you come, cherub,
to rouse the long-dead from their sleep.
That I should struggle again with my fate’s decree,
and perish again in the hard battle.
LORÁN
Mit mondasz, Jolán!
(Ilka vadul felkacag, s kimegy.)
Tán újra tréfa? Óh, jaj, hogy nem az.
Óh, jaj, hogy sírkövében ismerek
Csak az örökre elveszett szerelemre. -
Így karjainkba fogni édenünket,
S feneketlen egy sírba dobni vissza!
Mért mondja hölgy, szemed, hogy szód igaz,
Nyugodtan tűrtem és oly csendese n,
Mint sírfenék. - Miért jövél, kerub,
Fölrázni a rég hunytak álmait.
Hogy újra küzdjem sorsom végzetét,
S hogy újra vesszek a nehéz csatán.
JOLÁN
Footsteps approach; woe to us, Lorán!
JOLÁN
Léptek közelgnek, jaj nekünk, Lorán!
LORÁN
And could you not forget the world?
Could you not break from everyone
for a moment? — Oh, one moment of life;
I’d deserve it for so much suffering.
LORÁN
S nem tudnád-é felejtni a világot?
Nem tudsz-é mindenektől elszakadni
Egy percre? - Óh, egy percnyi életet;
Megérdemelnék annyi szenvedésre.
JOLÁN
Go, go! They’re coming, my husband comes, he’ll kill me.
JOLÁN
Menj, menj! Közelgnek, férjem jő, megöl.
LORÁN
We’ll die together.
LORÁN
Együtt halunk meg.
JOLÁN
Oh, but to live is sweet,
I fear death.
JOLÁN
Óh, de élni édes,
Én félem a halált.
LORÁN
You fear it? — I
hear nothing beyond this narrow room,
beyond this moment there’s no life for me,
none beyond the grave either, for though God knows much,
after this moment he can give no more bliss.
LORÁN
Te féled? - Én
Nem hallok semmit túl e szűk szobán,
E percen túl számomra nincsen élet,
Síron túl sincs, mert bár sokat tud Isten,
E perc után már üdvöt adni nem bír.
JOLÁN
For God’s sake! How dreadful you are, Lorán!
JOLÁN
Az istenért! Mi szörnyű vagy, Lorán!
LORÁN
God is dreadful even when he blesses,
or when he gives bliss, as to gods:
why does he not give the strength to bear it?
My grief did not kill me, to torment me, and pleasure
kills by torment, that I may not feel its delight. —
LORÁN
Szörnyű az Isten akkor is, ha áld,
Vagy hogyha ád üdvöt, mint isteneknek:
Miért nem ád erőt azt elviselni?
Búm meg nem ölt, hogy kínzzon, s a gyönyör
Kínozva öl meg, hogy kéjét ne érzzem. -
VÁRY (comes with footmen)
Throw this intruder out here,
he’s troubled you much, hasn’t he, madam? —
(Jolán with a shriek swoons into Váry’s arms.)
VÁRY (jön inasokkal)
Dobjátok itt ki e tolakodót,
Sokat bosszantott, úgye, asszonyom? -
(Jolán egy sikoltással Váry karjába alél.)
LORÁN (rises)
Now it’s easier to part, that your eye is closed. —
Perhaps the grave has betrothed you to me. —
Now it’s easier to tear myself from your lips,
seeing how sweetly you slumber through
the storm that sinks my life-ship. (To the footmen.)
Why do you delay to carry off a dead man?
A grain of dust binds my life
to poetry. (Eats the powder and sinks into the footmen’s arms.)
LORÁN (fölkél)
Most könnyebb válnom, hogy szemed csukott. -
Talán a sír számomra jegyze el. -
Most könnyebb elszakadnom ajkaidtól,
Látván, mi édesen szenderged át
A vészt, mely elsüllyeszti léthajómat. (Az inasokhoz.)
Mit késtek egy halottat elcipelni?
Egy máknyi por kapcsolja éltemet
A költészettel össze.     (A port megeszi s az inasok karjába dől.)
GERŐ (comes with the poet and other young men, who bring laurel)
Here he is.
GERŐ (a költő- s más ifjakkal jő, kik babért hoznak)
Itt van ő.
LORÁN
I want no laurel of yours! Oh, who envies
the poet’s laurel? For which, like a mine-slave,
he digs much treasure from his breast, grief for himself.
For one happy glance I’d give you away,
I need you no more, only for my grave. —
LORÁN
Nem kell babértok! Óh, ki írigyel
Költőbabért? Melyért, mint bányarab,
Sok kincset ás kebléből, bút magának.
Egy boldog pillantásért én od’adlak,
Nekem nem kellesz többé, csak síromra. -
POET
We kick the man about, like a dog,
and we’ve set everything right, if on his grave
we’ve raised a monument for our own excuse.
(Meanwhile company gathers in the hall; with Lorán the footmen and young men go off.)
KÖLTŐ
Az embert felrúgdaljuk, mint ebet,
És mindent jóvá tettünk, hogyha sírján
Önmentségünkre emléket rakánk.
(Ezalatt társaság gyülöng a teremben, Loránnal az inasok s ifjak elmennek.)
JOLÁN (coming to herself)
Lorán! —
JOLÁN (eszmélve)
Lorán! -
VÁRY
Smile, viper, or I’ll trample you down. —
(To the company.) Welcome, all of you! — Does this noise perhaps disturb?
Only a joke, a merry joke, isn’t it, my wife?
Well?
VÁRY
Mosolygj, kigyó, mert széttaposlak. -
(A társasághoz) Tessék önöknek! - Tán e zaj zavarja?
Csak tréfa, vidám tréfa, úgye, nőm?
Nos?
BIANKA
Come, let’s say it together: it is. Ha, ha! (Whirls about.)
BIANKA
Rajta, mondjuk együtt, az. Ha, ha! (Forog.)
VÁRY
We’ll be merry, and now in your mother’s stead
receive, my dear wife, our guests.
(Curtain.)
VÁRY
Vígan leszünk, és most anyád helyett
Fogadd te, drága nőm, vendégeinket.

Cite this passage

Only a Joke

Pick a format and click Copy. The permalink jumps any reader to this exact section.

Support this project

Free to read here. Buy the ebook to support the work.

Ebook coming soon

The ebook edition in this language is on its way.(English)