Drama · 1863 · Sztregova

Emperor Joseph (Apocryphal)

József császár (apokrif)

Headnote

Attributed to Madách; authenticity contested. Included as an apokrif (apocryphal) text following the practice of the Madách Irodalmi Társaság critical edition (Bene Kálmán, 2015).

Emperor Joseph is a tragedy in five acts on Joseph II of Habsburg (1741–1790), the reforming "people’s emperor" whose decade of decrees from above — the Patent of Toleration, the abolition of serf-bondage, the dissolution of the Hungarian counties, the removal of the Crown of Saint Stephen to Vienna — collided with the constitutional pride of the Hungarian nobility and, in 1784, with the Wallachian peasant rising under Horea (here Hóra) in Transylvania. The play sets these public catastrophes against a private one: the doomed love of Joseph and the Hungarian Countess Ilona Szécsy, who offers herself as the price of her nation’s restored rights and is destroyed when the emperor, choosing his mission over his heart, will not pay it. The historical Joseph died in 1790 having revoked nearly all his reforms; the play closes on his deathbed self-judgment — "a noble-intentioned prince, who saw his designs’ shipwreck, and together with them perished."

The interest of the text lies in its dramatization of the central Madáchian antinomy: the conflict between the rights of nations and the rights of mankind, each of which the dying Joseph at last acknowledges as sacred, and whose one-sided opposition he names as the cause of his fall. Readers of The Tragedy of Man will recognize the dialectical method — a great idea staged, pressed to its internal limit, and broken — transposed from world-history into a single Habsburg reign, with Joseph as an Ádám-figure who would remake the world by will alone, Kaunitz supplying the Mephistophelean counsel of patience and indirection, and Ilona’s sacrifice prefiguring the human cost of every abstract project. Whether or not the hand is Madách’s, the apocryphal status is itself part of how the edition presents the work: the attribution is disputed, the text is given as the Társaság gives it, and it is left to speak for itself.

First scene: in one of the upper counties of Hungary.
(Edge of a wood. In the background a noble castle is visible. To the side,
ploughed fields. Labourers. The bailiff, supervising the labourers, sits on
a stone and smokes. – Joseph, as Count Falkenstein, comes in hunting dress.
With him Count Rosenberg. Huntsman.)
Első jelenés: Magyarország egyik felső megyéjében.
(Erdőszél. A háttérben főúri kastély látszik. Oldalt szántóföldek.
Munkások. Hajdú, a munkásokra felügyelve, kövön ül s pipázik. –
József, mint gróf Falkenstein, vadászruhában jő. Vele gróf Rosen-
berg. Vadász.)
JOSEPH
Whose castle is that?
JÓZSEF
Kié e vár?
HUNTSMAN
The Counts Szécsy’s,
my gracious lord.
VADÁSZ
A Szécsy grófoké,
Felséges úr.
JOSEPH
(Gesturing toward the bailiff.)
The lout!
JÓZSEF
(A hajdú felé célzással intve.)
Ügyetlen!
HUNTSMAN
Oh, pardon,
your Excellency! – Perhaps he did not hear –
VADÁSZ
Jaj, bocsánat,
Nagyságos úr! – Tán nem hallotta meg –
JOSEPH
True, that one’s least care still weighs
5 more than the great. With what conceit he sits and puffs!
A king, – nay! greater than a king
he thinks himself: that he commands a band of poor
peasants, and from their backs
may cut a strap at will! – A wretched
10 keeper, wretcheder than his wretched folk!
(He steps up.)
Hallo, fellow!
JÓZSEF
Igaz, hogy annak kissebb gondja is
5 Nagyobb. Mi gőggel ül s pipázgat itt!
Királynak, – mit! Királynál is nagyobbnak
Vélvén magát: hogy egy csoport szegény
Parasztnak ő parancsol, s hátaikból
Akár szíjat hasíthat! – Nyomorult
10 Nép nyomorultabb őre!
(Hozzálép.)
Földi, hej!
BAILIFF
(Over his shoulder.)
What’s wanted –?

ROSENBERG
Stand up at least, peasant!
– You speak with a gentleman.
HAJDÚ
(Félvállról.)
Mi tetszik –?

ROSENBERG
Állj föl legalább, paraszt!
– Úrral beszélsz.
BAILIFF
The high and mighty Count
is my master. The German gentlemen
I do not know.
HAJDÚ
A nagyméltóságú gróf
Az én uram. A német urakat
Nem ismerem.
ROSENBERG
Insolent boor!
ROSENBERG
Goromba pór!
JOSEPH
Let him be.
15 And how do you know that we are Germans?
Do I not speak Hungarian well?
JÓZSEF
Ne bántsd.
15 S honnan tudod, hogy németek vagyunk?
Nem jól beszélek magyarúl?
BAILIFF
Well
enough, I understand you.
HAJDÚ
Elég
Jól, én megértem.
JOSEPH
Still, on what ground
do you take us for Germans?
JÓZSEF
Mégis, mely okon
Vélsz németeknek?
BAILIFF
(Twirling his moustache with relish.)
Why, I just suppose it.
HAJDÚ
(Bajuszát kedvteléssel pödörve.)
Hát, csak gondolom.
JOSEPH
You look at the moustache, and because we lack one,
20 you set us down for Germans? – But you’ll find
Hungarian magnates enough at court and in the land
as smooth of lip as I.
JÓZSEF
Bajuszra nézsz, s amért az nincs nekünk,
20 Németnek állítsz? – Ám elég magyar
Főúrt találsz az udvarnál s a honban,
Ki szintoly síma ajku, mint magam.
BAILIFF
I do not know if there are; but it is the gospel truth
that a smooth mouth suits none but a German.
25 The Hungarian’s lip is rougher, my good sir.
From under a moustache the word falls otherwise!

The beardless mouth befits the breeches.
My master, the high and mighty Count,
lies with his moustache on the bier;
30 the young lord, – eh, of him let’s not speak!
My master: in the coffin too,
dead too, is still the high and mighty Count!
(Wiping his eyes.)
HAJDÚ
Én nem tudom, van-é? De szent igaz,
Hogy síma száj csak németnek való.
25 A magyar ajka durvább, jó uram.
Bajusz alól másképp esik ki a szó!

Plundrához illik a bajusztalan száj.
Az én uram, a nagyméltóságú gróf
Bajusszal alszik a ravatalon;
30 Az ifju úr, – ejh, arról ne beszéljünk!
Az én uram: a koporsóban is,
Halva is, csak a nagyméltóságu gróf!
(Szemét törli.)
JOSEPH
A mourning-bier –, a coffin you speak of,
good man, and wipe a tear from your eye?
35 Who is the dead one?
JÓZSEF
Gyászravatal –, koporsóról beszélsz
Jó ember és könyűt törölsz szemedből?
35 Ki a halott?
BAILIFF
The high and mighty Count,
old Count Szécsy. Yesterday he closed
his eyes. Only yesterday, – yet long
already he knew nothing of the world. They say,
I hear: he is well rid of it! – And I think so too.
HAJDÚ
A nagyméltóságú gróf,
Az öreg Szécsy gróf. Tegnap hunyá
Be a szemét. Csak tegnap, – ámde rég
Már nem tud a világról. Hallom, azt
Mondják: be jól járt! – S én is azt hiszem.
JOSEPH
40 And why?
JÓZSEF
40 S miért?
BAILIFF
Not to see this evil world,
God rest him! Better to lie now
for such a Hungarian! For the dead man shuts his eyes
to what the living cannot shut his eyes upon.
HAJDÚ
Ne lássa ezt a rossz világot,
Isten nyugossza! Jobb fekünni most
Az oly magyarnak! Mert a holt szemet húny,
Mire az élö nem húnyhat szemet.
JOSEPH
(Aside.)
So Szécsy is dead? A great Hungarian, stiff
45 of neck he was, I hear. The last Hungarian
perhaps! And if he were the last, just as
I understand it: I’d not be sorry! A proud people,
but its pride keeps no good course,
it strains for the heights, and forgets that
50 its greatness lies below, in itself. And so
it is great, – and small.

(Aloud.)
So Szécsy is dead?
Ho, do you hear? All this land was his.
And the serf-host ploughing yonder?
JÓZSEF
(Magában.)
Hát Szécsy halva? Nagy magyar, kemény
45 Nyakú volt, hallom. A végső magyar
Talán! S ha végső volna, úgy amint
Én értem azt: nem bánnám! Büszke nép,
De büszkesége nem tart jó irányt,
Magosra tör, mig elfelejti, hogy
50 Nagysága lenn van, önmagában. Így
Nagy is, – kicsíny is.

(Fenn.)
S Szécsy hát halott?
Hej, hallod-é? Övé volt mind e föld.
S a pórsereg, mely ott szánt?
BAILIFF
All? – And a hundred
times this much! The high and mighty Count
55 was lord of much land.
HAJDÚ
Mind? – De még
Száz ennyi! A nagyméltóságu gróf
55 Sok földnek volt ura.
JOSEPH
Now to him too
six feet are given; – enough to bury him!
A great, proud lord, and he became like the peasant.
The lord and the peasant – were dust and to dust return.
And you, while your master lies dead upon
60 the bier, you plough and sow here?
Does the people keep no day of mourning,
nor the earth itself, for the lord of so much folk and field?
JÓZSEF
Most néki is
Hatlábnyi jut; – elég, hogy eltemessék!
Nagy, büszke úr volt, s oly lett, mint a pór.
Az úr s a pór – por volt s porrá leszen.
S ti, míg uratok halva fekszik a
60 Ravatalon, ti szánttok, vettek itt?
Gyászünnepet nem szentel-é a nép
S a föld is, annyi nép és föld urának?
BAILIFF
Sir, the work is pressing. The lordship
had leisure to die; the peasant has no leisure
65 to rest. Serf and beast alike
drag the yoke on day of joy or mourning.
HAJDÚ
Uram, a munka sürgős. Az uraság
Meghalni ráért; a paraszt nem ér rá
65 Pihenni. Jobbágy s marha, egyiránt
Húzzák a jármot víg- vagy gyász-napon.
JOSEPH
See, that is the good order, Count! – The world-order!
Which, being used to it, the lordly man
finds so good! – And truly, what else
70 is the people, the serf: but cattle; which,
if it grows lazy, weary, or can no longer bear
the dismal yoke: the goad assists!
Come, my friend, let us try once
whether the plough-handle be heavy –?
JÓZSEF
Lám, ez a jó rend, gróf ur! – A világrend!
Melyet, megszokva oly jónak talál
Az úri ember! – S igazán, mi más
70 A nép, a jobbágy: mint barom; melyen
Ha rest, ha fáradt, vagy nem bírja már
A bús igát: segít az ösztöke!
Jőjön barátom, kísértsük meg egyszer
Nehéz-e az az eke szarva –?
ROSENBERG
But –

JOSEPH
75 Eh, no buts! – In China, every year
there is one great festival, and the Emperor,
the Son of Heaven, with his own exalted hand
gripping the plough-handle, ploughs; if but
half a furrow even – yet he ploughs. Is there
80 anything more honourable than the ploughshare?
There is one: the labourer’s sweat! – Come.
(He starts off.)
ROSENBERG
De –

JÓZSEF
75 Ej, semmi de! – Kinában, minden évben
Nagy ünnepnap van egyszer, és a császár,
A menny fia, saját magos kezével
Fogván az ekeszarvát, szánt; ha csak
Egy félborozdát is – de szánt. Van-é
80 Valami tisztesb, mint az ekevas?
Van egy; a munkás veritéke! – Jőjön.
(Indul.)
BAILIFF
Where to, sir?
HAJDÚ
Hová, uram?
JOSEPH
(Doffing his hat.)
Permit us, worthy
bailiff: to hold the plough-handle
the length of one furrow.
JÓZSEF
(Kalapját leveszi.)
Engedd meg, nemzetes
Hajdú, nekünk: hogy egy borozda hosszant
Az eke szarvát tartsuk.
BAILIFF
Eh, the gentleman
85 knows nothing of it!
HAJDÚ
Ej, nem ért
85 Az úr ahoz!
JOSEPH
The harm will not be so great
that I cannot make it good. – Take it!
(Joseph off, suddenly.)
JÓZSEF
Oly nagy nem lesz a kár,
Hogy meg ne téríthessem. – Fogd!
(József hirtelen el.)
BAILIFF
(Snatching off his hat.)
– Gold!
What sort of lord is this: that takes his pleasure
in such a thing, and pays with gold?
It seems he has more money than wit.
HAJDÚ
(Lekapja kalapját.)
– Arany!
Miféle úr ez: hogy ilyesmiben
Teljék a kedve, s arannyal fizessen?
Úgy látszik több a pénze, mint esze.
ROSENBERG
90 Be still, you boor.
ROSENBERG
90 Hallgass, goromba.
BAILIFF
Why so? For I

told only the truth, – then has the gentleman
no mind to plough a furrow
at such a fee? – I’d let him,
a whole field of it! – His comrade, look,
95 is already at the furrow’s end. And handles
the plough quite well, indeed!
Mere comedy!
HAJDÚ
Már miért? Hiszen

Csak az igazat beszéltem, – hát az úrnak
Nincs kedve egy borozdát szántani
Ily taksa mellett? – Én megengedem,
Akár egész dűlőt! – A társa, lám
95 Már a borozda végin jár. Pedig
Jól áll kezében az eke, ugyancsak!
Merő nevetség!
ROSENBERG
Be still, presumptuous fool!
Eh! – You don’t know who he is!
ROSENBERG
Hallgass, vakmerő!
Eh! – Nem tudod, ki az!
BAILIFF
A German lord
who took a mind to plough, since
100 he never saw the like before. And then?
HAJDÚ
Egy német úr
Kinek szántáshoz kedve jött, mivel
100 Ilyet se látott még soha. Nos aztán?
ROSENBERG
You! Oh! –
ROSENBERG
Te! Jaj! –
BAILIFF
What ails him? Has he the colic,
that he so totters, and grinds his teeth? What?
HAJDÚ
Mi lelte? Kólikája van,
Hogy úgy tipeg, s fogát csikarja? Mi?
JOSEPH
(From behind the wings.)
Count! I am waiting for you. Look,
I am already turning at the second furrow.
105 Won’t you come?
JÓZSEF
(A színfalak mögül.)
Gróf úr! Kegyedre várok. Nézze csak,
Már második borozdán fordulok.
105 Nem jő?
ROSENBERG
My shoes will get dusty, I fear.
ROSENBERG
Poros lesz, félek, a cipőm.
JOSEPH
(Laughing.)
Indeed, and your palms too. True! Stay there.
(Off.)
JÓZSEF
(Nevetve.)
Sőt, a tenyere is. Igaz! Maradjon.
(El.)
ROSENBERG
What a man must endure! For a week now, so many

wondrous adventures! Since the world stands
– or turns: no man has understood
110 such things! – At last it grows a burden.
A taste is good, – like caviar!
But – for a regular meal! Monstrous: – on foot
five or six hours a day; – at night
to sleep on a wretched straw pallet that rustles
115 and pricks on every side (and how he can
sleep on it still! Never stirs till morning!)
And the food: – milk for breakfast, with
rye-bread crumbled in! Meat for dinner,
beans, gruel, sometimes – ugh! – curd-noodles,
120 scrambled eggs; or what one can find; not
a bit of jelly, nor dessert, no crème.
Who ever saw the like? – Ho, Antal, do you find
this life agreeable?
ROSENBERG
Mit ér meg ember! Egy hét óta ennyi

Csodás kalandot! Amióta áll
– Vagy forog a világ: ember nem ért
110 Ilyesmit! – Végre is terhemre van.
Jó, ízelítni – mint a kaviárt!
De – rendes étkül! Szörnyüség: – gyalog
Naponta öt-hat órát; – éjszaka
Rossz szalmazsákon hálni, mely zörög
115 S mindenfelől szúr (s hogy tud rajta mégis
Alunni! Meg se fordul reggelig!)
S az ételek: – reggelre tej, belé
Aprítni rozskenyér! Ebédre hús,
Bab, kása, néha – pfúj! – turóscsusza,
120 Rántotta; hol, – minőt találni; nincs
Egy kis gelée, vagy dessert, semmi créme.
Ki látta ezt? – Hej, Antal, tetszik-é
Néked ez élet?
HUNTSMAN
Oh, Count, if I might
dare to speak. –
VADÁSZ
Jaj, gróf úr, ha szólni
Mernék. –
ROSENBERG
Well, speak then.
ROSENBERG
Na szólj csak.
HUNTSMAN
At home the porter
125 and the stove-stoker live far better
than now his Maje –
VADÁSZ
Otthon a kapus
125 S a kályhafűtö sokkal jobban él
Mint most a felsé –
ROSENBERG
Hush. Though it’s true!
But his Excellency wills it so.
ROSENBERG
Csitt. Ámbár való!
De őnagysága így akarja.
BAILIFF
Why –
perhaps the German lord is tired now,
for he heads this way. What’s this? My serfs
130 throng round and escort him! Hey, peasant!
Back to work! I’d like to see who dares

leave his team.
(Joseph comes, escorted by the peasants.)
HAJDÚ
No –
Talán kifáradt már a német úr,
Mert erre tart. Mi az? Jobbágyaim
130 Csoportosan kisérik! Hé, paraszt!
Munkára vissza! Meglátnám, ki mer

Távozni fogatától.
(József a parasztoktól kísérve jő.)
JOSEPH
Eh, friend,
do not forbid them, let them follow me,
the accustomed task is not so hard for them
135 as it is, being unaccustomed, for me –
let them gain a few minutes’ rest.
– My friends, this hand is weak, the plough-handle
has galled it; for you, happy men! –
Good and fair is the work, and soon the foaming crop,
140 the golden ear, and the full grain shall show what
you have laboured; and the land and its people bless you!
Only a bad and chilly heart eats the bread
without blessing your labour for it,
but in blessing and in bread I too
145 shall have one tiny share among you, now,
and when next year you break the bread
for your little ones, tell them:
"Know, my child: under this bread
the Emperor too helped to plough!"
JÓZSEF
Ej, barátom,
Ne tiltsd meg őket, hadd kövessenek,
A megszokott dolog nem oly nehéz bár
135 Nekik, miképp szokatlannak, nekem –
Hadd nyerjenek pár percnyi szűnetet.
– Barátim, e kéz gyönge, feltöré
Az ekeszarva; nektek, boldogok! –
Jó s szép a munka, s majd habzó vetés,
140 Aranykalász, s dús szem mutatja, mit
Dolgoztatok; s az ország s népe áld!
Csak rossz, s rideg szív költi a kenyért
Anélkül: hogy munkátok áldaná,
De áldásban s kenyérben nékem is
145 Lesz egy parányi részem köztetek, most,
S ha majd jövőre szegtek a kenyérből
Kicsínyeiteknek, mondjátok nekik:
„Tudd meg, fiacskám: e kenyér alá
A császár is segíte szántani!”
ALL
(In wonder.)
150 The Emperor!
MIND
(Bámulattal.)
150 A császár!
JOSEPH
Hush! The word is spoken,
and I’ll not take it back. Unknown to others:
to my fellow-soldiers I revealed myself!
Bailiff, take this purse and share it out
so that each gets a portion; whoever
155 has many children: then by twos as well –
enough remains for you too; and when
it comes to mind that under your staff
an Emperor once stood, let this too come
to mind: that the serf is no beast either,

160 and deal gently with your fellow men –
My sons, go, the work awaits.
JÓZSEF
Pszt! A szó kimondva van
És meg se bánom. Másnak ismeretlen:
Bajtársaimnak fölfedém magam!
Hajdú, te vedd ez erszényt s oszd ki úgy,
Hogy jusson mindeniknek; amelyik
155 Sokgyermekű: hát kettesével is –
Marad belőle néked is; s ha majd
Eszedbe jut, hogy a pálcád alatt
Császár is álla egykor, jusson az is
Eszedbe: hogy a jobbágy sem barom,

160 És bánj szelíden embertársaiddal –
Fiaim, menjetek, a munka vár.
ALL
Long live the Emperor! Our good father!
MIND
Éljen a császár! A mi jó atyánk!
JOSEPH
Only go now.
JÓZSEF
Csak menjetek.
ALL
Long live our gracious father!
(Bailiff, people, off.)
MIND
Éljen kegyes atyánk!
(Hajdú, nép, el.)
ROSENBERG
Sire!
ROSENBERG
Felség!
JOSEPH
Did I do wrong? Scold me, Rosenberg!
165 But I could not master myself. This poor
people’s lot moved me. Long will it be
a comfort to them to recall that
the Emperor too shared in their labour,
because it is noble, and counts as glorious
170 what in many eyes degrades them,
and ranks them among the beasts. He is the beast
who lives off others, who values no labour,
and either drags the dismal yoke only by force, or
bites for nothing at what stands before him.
175 Poor, poor people! I wished to give them
comfort; to make them believe
that work is fairer than it is heavy;
though I lied, may heaven forgive me!
But let me only truly be, what now
180 I am in name alone: Emperor, – I swear,
in my realms the labouring people shall
no longer be as cattle. Let them be free
and men, like all the other peoples!
– Enough of this; – I am Count Falkenstein
185 again. And now which way shall we take? – Do you know what?

Here I laboured with the peasant, but above,
in the castle, there’s need now of something else:
of comfort; for the lord of the count’s house
lies on the bier. Should we not go up,
190 and bring to his mourning-bier a word
of Christian sympathy, a tear?
Ho, bailiff! –
(The bailiff comes.)
At the high and mighty Count’s
bier, who are the mourners?
Has he a son, a daughter, a widow?
JÓZSEF
Hibáztam? Szidjon meg, Rosenberg!
165 De nem bírtam magammal. E szegény
Nép sorsa meghatott. Nekik soká
Vigasztalás lesz rágondolni, hogy
Munkájokat a császár is megosztá,
Mivel nemes, s dicsőnek tartja azt,
170 Mi sok szemében megalázza őket,
S barmok sorába helyzi. Az barom,
Ki készböl él, ki munkát nem becsül,
S vagy kényszerítve húz csak bús igát, vagy
Harapja ingyen, mi előtte áll.
175 Szegény, szegény nép! Én vigasztalást
Akartam adni nékik; elhitetni,
Hogy szebb a munka, mint amily sulyos;
Habár hazudtam, ég bocsássa meg!
De csak legyek valóban, ami most
180 Névvel vagyok csak: császár, – fogadom,
Országainkban nem leend tovább
Barom gyanánt a munkás nép. Szabad
S ember legyen, mint mind a többi nép!
– Erről elég; – gróf Falkenstein vagyok
185 Megint. S most merre tartsunk? – Tudja mit?

Itt a paraszttal dolgozám, de fenn
Egyébre van most, a kastélyba’, szükség:
Vigaszra; mert a grófi vár ura
Ravatalon van. Nem mennénk-e föl,
190 A keresztyéni részvét egy szavát,
Könnyét, ne vinnők gyászravatalához?
Hej, hajdu! –
(Hajdú jő.)
A nagyméltóságú gróf
Ravatalánál kik a gyászolók?
Van-é fia, leánya, özvegye?
BAILIFF
195 Our Countess died many years ago; – one son
– the young Count, – by your leave, – is the Emperor’s
servant, a major. Over the dead man
but one daughter mourns, the gracious
Countess Ilona.
HAJDÚ
195 Grófnénk, sok éve elhalt; – egy fia
– Az ifjú gróf, – megkövetem, – a császár
Szolgája, májor. A halott fölött
Csak egy leánya gyászol, a kegyelmes
Ilona grófné.
JOSEPH
Do you hear this, Rosenberg!
200 A forsaken girl, who has no one,
no comforter, since it is we
her brother serves. To comfort her:
the duty falls on us. Up, quickly!
Let us not lose a moment.
JÓZSEF
Hallja ezt, Rosenberg!
200 Egy elhagyott lány, kinek senkije,
Vigasztalója nincs, mivel nekünk
Szolgál a bátyja. Vigasztalni őt:
Ránk vár a kötelesség. Föl, hamar!
Percet se késsünk.
ROSENBERG
(Aside.)
Gladly! Perhaps
205 a better dinner waits at the Countess’s table.
(All off.)

Second scene: the same place.
(A hall in the Szécsy castle, pictures, mirrors, etc. draped in mourning.
Joseph, Count Rosenberg come in. Behind them the steward.)

JOSEPH
All is dark here, and mourns. The very wall
has taken on, behold, its dwellers’ grief,
and if I am not mistaken, all is true sorrow,
no feigned mourning. For old Szécsy
210 this is a fair grave-inscription. – Well, what says Rosenberg,
what shall we do?
ROSENBERG
(Félre.)
Szívesen! Talán
205 Vár jobb ebéd, a grófné asztalán.
(Mind el.)

Második jelenés: Ugyanott.
(Terem a Szécsy-kastélyban, képek, tükrök stb. gyásszal bevonva.
József, gróf Rosenberg jőnek. Hátul utánok az udvarmester.)

JÓZSEF
Minden sötét itt, s gyászol. A fal is
Fölvette, ím, lakói bánatát,
S ha nem csalódom, mind valódi bú,
Nem csak csinált gyász. A vén Szécsynek
210 Ez szép sir-írat. – Nos, mit mond Rosenberg,
Mitévők legyünk?
ROSENBERG
If I may speak:
there is no reason here to stay. We have seen
the dead man on the bier, his mourning
daughter, his servants, the hundred torch-flames,
215 and their veil of smoke, all that was
to be seen. But not one voice we heard
to greet us or to bid us stay.
ROSENBERG
Ha szólanom szabad:
Itt nincs is miért maradjunk. Láttuk a
Ravatalon a holtat, gyászoló
Lányát, cselédit, a száz fáklya-fényt
215 És füsti fátylát, mindent, ami csak
Volt látható. De egy hangot se hallánk,
Mely üdvözölne vagy marasztana.
JOSEPH
And this offends you? Ah, you reckoned
on a more obliging courtesy? Of true
220 sorrow expect none such. At the bier,
bowed to the ground, in deep, heavy prayer,
her face pressed to the mourning-draped step:
did you see the lady? – She is the dead man’s daughter,
now the castle’s mistress. Do you expect
225 that she should leap up from her father’s body
and with a merry smile, as it befits
a good hostess, hasten to greet you?
JÓZSEF
S ez sérti önt? Ah, elözékenyebb
Udvariságra számolt? A valódi
220 Bútól ne várjon azt. A ravatalnál
Földig borulva, mély, nehéz imában,
Arcát a gyászfödött lépcsőre nyomva:
Látá a hölgyet? – A holt lánya az,
A vár úrnője most. Azt várja ön,
225 Hogy fölugorjék apja teste mellől
S vidám mosollyal, mint jó házi nőhez
Illik: siessen üdvözölni önt?
ROSENBERG
Oh, heaven forbid! On the contrary, I
say, let us not disturb her grief!
230 Let us go on to the next house!
ROSENBERG
Óh, mentsen ég! Ellenkezőleg, azt
Mondom, ne is zavarjuk bánatát!
230 Menjünk tovább egy házzal!
JOSEPH
Did you see
how on tiptoe I too slipped across
the hall, and allowed not a word
to anyone, neither to others nor myself, – lest

I startle this grieving woman, who, like
235 a cloud-scrap torn in a storm,
cast down, dipped in sorrow, seemed to be.
Who would wish to disturb her? – Who would dare?
Her grief is sacred. – But let us wait, when at last
she lifts her tear-bathed silent face,
240 and the trembling lip and deep-feeling eye
ask for comfort – (without speaking a word though –)
let us be near. – Suffering, below
in the dust of earth and above in the halls,
is only suffering; nowhere does sorrow
245 deny its sacred right. How blest is he
who can give comfort, and need not beg it!
Perhaps today this fortune waits for us,
so let us stay.
(Rosenberg bows in silence.)
– Master steward!
JÓZSEF
Látta-é
Mily lábhegyen simultam én is át
A termen, és egy szót sem engedék

Se másnak, se magamnak, – nehogy e
Keservest fölriasszam, aki mint
235 Viharban eltépett felhő-darab,
Leejtve, búba mártva lenni látszék.
Ki akarná zavarni őt? – Ki merné?
Fájdalma szent. – De várjuk el, ha majd
Könyázott néma arcát fölemeli,
240 S a reszkető ajk s mély érzelmű szem
Vigasztalást kér – (szót se szólva bár –)
Legyünk közel. – A szenvedés, alant
A föld porában s fenn a csarnokokban
Csak szenvedés; a fájdalom sehol
245 Meg nem tagadja szent jogát. Mi boldog:
Vigaszt ki adhat, s nem kell kérnie!
Talán ma e szerencse vár reánk,
Tehát maradjunk.
(Rosenberg némán meghajol.)
– Udvarmester úr!
STEWARD
Your pleasure.
UDVARMESTER
Tessék.
JOSEPH
Uninvited, yet not heartless
250 guests we come into this house of mourning,
friends of the young Count, who served
the Emperor with him. – And since
he is far off, and cannot shed a tear
over his departed father: let it then
255 be permitted us to do what he,
could he be here, would do; to revive
his grieving sister’s soul, with the gentle
word of kindly sympathy, as the cool evening breeze
a drooping flower. –
260 Open us a simple room,
and when the Countess, her prayers done,
leaves the place of her mourning: you will

announce us to her –
JÓZSEF
Hívatlan, ám nem szívtelen
250 Vendégekül jövünk e gyász lakába,
Az ifjú gróf baráti, kik vele
Szolgáltuk a császárt. – Mivel pedig
Távol van ő, s nem ejthet egy könyűt
Hunyt atyja felett: helyette hát legyen
255 Szabad nekünk megtenni, amit ő,
Ha itt lehetne, tenne; gyászoló
Testvére lelkét, nyájas részvevés
Szelíd szavával, mint hűs esti szél
Bágyadt virágot, fölfrisíteni. –
260 Nyisson nekünk egy egyszerű szobát,
S ha majd a grófnő, végezvén imáit,
Otthagyja gyásza helyét: ön be fog

Jelentni nála minket –
STEWARD
But, sir –
UDVARMESTER
De, uram –
JOSEPH
Count Falkenstein is my name,
265 and Count Rosenberg my friend’s.
JÓZSEF
Gróf Falkenstein az én nevem,
265 S gróf Rosenberg, barátomé.
STEWARD
Enough;
had not so grievous a day fallen on us,
our house and the lordship would rejoice
at your arrival. A little
patience I beg – while I make arrangement.
(The steward off.)
UDVARMESTER
Elég;
Ha nem borult voln’ ily gyász napja ránk,
Örülne házunk és az uraság,
Nagyságtok érkezésén. Egy kevés
Türelmet esdek – míg rendelkezem.
(Udvarmester el.)
ROSENBERG
270 Sire, pardon, – uneasily
my heart is wrung. This house of mourning is
no place for a guest now. For your Majesty too
– do but consider – what comfort
awaits you here? –
ROSENBERG
270 Felség, bocsánat, – kellemetlenül
Szorong szivem. Nem vendégnek való
Hely most e gyászlak. Felségedre is
– Ugyan gondolja meg – mi kényelem
Vár itt? –
JOSEPH
Come now, Rosenberg, what do you talk
275 forever of comfort? – Why, when
among the rocks, in the wood, night overtook us?
And toward midnight lightning and downpour broke?
Was there a private room? A good supper?
Or a feather-bed? And yet, remember, I
280 slept how well! – You are more demanding,
but I forgive it – you were no soldier.
JÓZSEF
Ugyan, Rosenberg, mit beszél
275 Örökké kényelemről? – Hát mikor
Sziklák között, erdőn lepett az éj?
S éjfélre villám s záporár szakadt?
Volt ott külön szobánk? Jó vacsora?
Vagy pelyhes ágy? S emlékszik, mégis én
280 Mily jól aludtam! – Ön követelőbb,
De megbocsátom – nem volt katona.
ROSENBERG
And your Majesty is? The Emperor! – Though our whole
journey is nothing but a forgetting
that your Majesty is the Emperor –?

JOSEPH
(With ardour.)
And I am not!
285 No, no, Rosenberg, Emperor I am not!
My mother is the Emperor. Oh, were I but that:
it would not be so much! But in the Vienna Burg
everyone is more Emperor than I myself.
Kaunitz: – is! My mother’s confessor,
290 chambermaid, steward, – all may be
Emperor, not I!
ROSENBERG
S felséged az? A császár! – Bár egész
Utunk mi más: mint feledése annak
Hogy felséged a császár –?

JÓZSEF
(Hévvel.)
S nem vagyok!
285 Nem, nem, Rosenberg, császár nem vagyok!
Anyám a császár. Óh, volnék csak az:
Nem volna így sok! Ám a bécsi Burgban
Mindenki jobban császár, mint magam.
Kaunitz: – az! Anyámnak gyóntatója,
290 Komorna, udvarmester, — mind lehet
Császár, nem én!
ROSENBERG
Sire! Unjust
the words you let fall in your heat.
ROSENBERG
Felség! Igaztalan
Szavak, miket hevében ejt.
JOSEPH
In my heat?
No, by my God! A hundred times I’ve thought it,
and weighed it, and turned it over and over!
295 So it is! – But well! The Emperor: my mother,
and she may grant influence to whom
she will, nor is it even a question whether it pains
or not her son, that she gives only to others!
But what were we speaking of? Ah, yes!
300 You are no soldier, and I am one:
my mother’s soldier! Well, but good –
in the best sense! The army and the
whole war-office are entrusted to me. And the higher
our rank: the more useful it is
305 to know all that the lowest
common man knows. – Softly! Who comes from
the gallery? – Ah, this glorious figure,
in the trailing mourning, her veiled
beauty hid from sun and eyes:
310 whom I long to see, and know not why,
seized with a strange anguish I tremble:
it will be Countess Ilona, beyond doubt!

I’ll cut short her path.
(He hastens toward her.)
(Ilona comes, in full mourning, her face veiled.)
Dear Countess,
forgive two strangers this
315 intrusion. Sorrow does not shut out
the heart’s mercy, but rather softens
even the harder breast; – may your grief
make your heart kindlier toward us.
In your brother’s stead, who travels far, we came
320 to share your heart’s and your house’s sorrow. –
JÓZSEF
Hevemben?
Nem, istenemre! Százszor gondolám,
S meggondolám, s meghánytam és vetettem!
295 Úgy van! – De jól van! A császár: anyám,
És annak adhat béfolyást, kinek
Akarja, az se kérdés: fáj-e vagy
Nem fáj, fiának, hogy csak másnak ád!
De miröl is beszéltünk? Úgy, igen!
300 Ön nem katona, én meg az vagyok:
Az anyám katonája! No, de jó –
A legjobb értelemben! A sereg s az
Egész hadügy van bízva rám. S minél
Magosb a tisztünk: annál hasznosabb
305 Ismerni mindazt, mit a legutolsó
Közember ismer. – Csöndesen! Ki jő a
Csarnok felől? – Ah, e dicső alak,
A földig érő gyászban, fátyolos
Szépsége födve naptol és szemektől:
310 Kit látni vágyok, s nem tudom, miért,
Csodás szorongás-fogva rettegek:
Ilona grófné lesz kétség kivül!

Megrövidítem útját.
(Elébe siet.)
(Ilona teljes gyászban, fátyolozott arccal jő.)
Drága grófnő,
Bocsássa meg két idegennek e
315 Tolakodást. A bú nem zárja ki
A szív kegyelmét, sőt lágyítja még
A ridegebb kebelt is; – bánata
Tegye mihozzánk kegyesbbé szivét.
Testvére helytt’, ki távol jár, jövénk
320 Osztozni szíve s háza bánatán. –
ILONA
(Aside.)
Oh, woe is me: the Emperor! – What shall I do?
What shall I say? – Oh! – But courage, my heart,
for he knows me not...
ILONA
(Magában.)
Óh, jaj nekem: a császár! – Mit tegyek?
Mit mondjak? – Óh! – De bátorság, szivem,
Hisz ő nem ismer...
JOSEPH
Countess, your grief is sacred,
we shall not disturb it. Receive only
325 our word of sympathy.
JÓZSEF
Grófnö, gyásza szent,
Nem háborítjuk azt. Fogadja csak
325 Részvét szavunkat.
ILONA
Count, for if I am
not mistaken, so they announced my guests,
as counts: – I thank you for your sympathetic
word.
ILONA
Gróf úr, mert ha nem
Csalódom, így jelenték, grófokul
Vendégimet: – köszönöm részvevő
Szavát.
JOSEPH
(Aside.)
What voice? Have I heard it somewhere?
This is the seraphs’ voice! – Or hers
330 whom for years I have sought in vain!
(Aloud.)
Countess, something whispers to me thus, that
in the realm of spirits often
even the stranger is familiar. Perhaps

(Oh, for who knows the secrets of one’s fate?)
335 such a familiar one we two may find
in one another.
JÓZSEF
(Magában.)
Mi hang? Hallottam valahol?
Ez a szeráfok hangja! – Vagy azé
330 Kit évek óta hasztalan kerestem!
(Fenn.)
Grófnő, valami súgja úgy nekem, hogy
A szellemeknek országába’ sokszor
Az idegen is ismerős. Talán

(Óh, mert ki tudja sorsa titkait?)
335 Ily ismerősre lelhetünk mi is
Egymásban.
ILONA
(Coldly.)
Count, my father’s bier
is not the place where my preoccupied heart
would wish to unriddle riddles.
ILONA
(Hidegen.)
Gróf, atyám ravatala
Nem az a hely: hol elfogult szivem
Talányokat kivánna hűvelyezni.
JOSEPH (aside)
It is she! What mystery! By this I know her!
(Aloud.)
340 Countess, yet still, familiar be
or unfamiliar, our faces and our names:
on this place hallowed by your grief I beg you,
let me see: – is there no anger
in your gentle eyes against us?
JÓZSEF (félre)
Ez ő! Mi rejtély! Erröl ismerek rá!
(Fenn.)
340 Grófné, de mégis, ismerős legyen
Vagy ismeretlen, arcunk és nevünk:
E bánat által szentelt helyre kérem,
Engedje látnom: – nincsen-é harag
Szelíd szemében ellenünk?
ILONA
(After a struggle.)
So be it!
(She uncovers her face.)
345 And now, Count, God be with you. – My castle
is yours. – Permit me to bury
my poor father!
(She hastens off.)
ILONA
(Küzdelem után.)
Legyen!
(Fölfedi arcát.)
345 S most, gróf ur, isten önnel. – Várlakom
Az önöké. – Engedjék eltemetnem
Szegény atyámat!
(Sietve el.)
JOSEPH
It is she! Oh, heavens,
how fair! – To be born blind, – and at this image’s
radiance to gain one’s sight: – oh,
350 what bliss!
JÓZSEF
Ő az! Óh, egek,
Mi szép! – Vakon születni, – és e kép
Fényére nyerni szemvilágot: – óh,
350 Mily üdv!
ROSENBERG
Not a word do I understand of this whole
meeting.

JOSEPH
Hear me out,
else I fear my heart
will break. You do not understand? Oh, poor,
poor Rosenberg! That much perhaps you understand,
355 that Countess Szécsy is enchanting! Has earth,
has heaven made a fairer? This you too
understand, do you not? But that Joseph, this,
with his chill heart, should feel it and
cast off the icy crust: that, is it not so,
360 that you do not yet understand?
ROSENBERG
Egy szót sem értek az egész
Találkozásból.

JÓZSEF
Hallgasson reám,
Különben attól félek, a szívem
Reped meg. Ön nem érti? Óh, szegény,
Szegény Rosenberg! Azt csak érti tán,
355 Hogy Szécsy grófnő bájoló! A föld,
Az ég teremt-e szebbet? Ezt ön is
Megérti úgye? De hogy József, ezt
Rideg szivével érezhesse és
Ledobja róla jégkérgét: úgy-é
360 Ezt már nem érti?
ROSENBERG
Sire, truly
we are used to seeing you stand cold
before a woman’s charm. A statue
in the Belvedere, a figure imagined
from the legends – is to you as much as
365 the freshest reality.
ROSENBERG
Felség, igazán
Megszoktuk önt a női báj előtt
Hidegen állva látni. Egy szobor
A Belvedérben, egy képzelt alak
A hitregékböl – önnek annyi, mint
365 A legüdébb való.
JOSEPH
Always, only not here!
My wonted cold self is but a cover
over the flame I have long kept hidden. One, –
one spark only, but from such an eye as
just now flashed on us: and my heart’s aflame.
370 But of such eyes there is but one; the whole world
besides is bleak and lightless.
Hear me out, Rosenberg. – You recall still:
that three years ago we were in Rome
(you too belonged to my retinue)
375 when the city was on its feet, and my open
carriage rolled in, man upon man,
in the streets and on the rooftops; windows,
so many frames, by the loveliest pictures
filled –, which way to look: I knew not!
380 Suddenly across the air, from a fair height

flung, a nosegay fell
right in my lap –
JÓZSEF
Mindig, csak itt nem!
Szokott hideg valóm, födél csupán
A lángra, mit régen rejtve tartok. Egy, –
Egy szikra csak, de oly szemből, minő
Imént lövellt ránk: s lángban áll szívem.
370 De ily szem egy van; az egész világ
Azon kivül rideg s világtalan.
Hallgassa meg, Rosenberg. –Tudja még:
Hogy harmadéve Rómában valánk
(Kiséretemhez tartozott ön is)
375 Midőn a város talpon állt s nyitott
Kocsim begördült, ember emberen,
Utcán s a háztetőkön; ablakok,
Megannyi ráma, legszebb képek által
Betöltve –, merre nézni: sem tudám!
380 Egyszerre át a légen, jó magos

Pontról hajítva, egy bokréta, épp
Ölembe hullott –
ROSENBERG
I remember, and a whole
chase went on for three days:
who could have thrown it?
ROSENBERG
Emlékszem, s egész
Hajtóvadászat állt három napig:
Ki dobhatá?
JOSEPH
I saw –
JÓZSEF
Én láttam –
ROSENBERG
And by what
385 could your Majesty know which
it was it came from, of so many?
ROSENBERG
És miről
385 Tudhatta meg felséged, hogy melyik
Volt, akitől jött, annyi sok közül?
JOSEPH
How does one know which tree or bush
drops a flower? Its slender branch
bends after, quivering, as if it
390 mourned. – I looked up suddenly,
and saw the loveliest rose-stem, which
dropped its blossoms in my lap. Ah,
its loveliest blossom – burned on her lip – and that
she did not give! – That evening a festival, a thousand
395 beauties, so many Venuses and Junos;
Paris among them stood there dazed –
but not one was she!
JÓZSEF
Hogy’ tudni meg, melyik fa vagy bokor
Hullat virágot? Gyönge ága is
Utána hajlik, megrázkódva, mintha
390 Sajnálaná. – Fölnéztem hirtelen,
S látám a legszebb rózsatőt, amely
Ölembe hullatá virágit. Ah,
Legszebb virága – ajkán ége – s azt
Nem adta! – Este ünnepély, ezer
39 5 Szépség, megannyi Vénusz és Junó;
Párisz közöttük bambán áll vala –
De egy sem ő volt!
ROSENBERG
Alas, who knows, perhaps
she did not belong to the haute crème!
ROSENBERG
Jaj, ki tudja, tán
Nem tartozott a haute-créme közé!
JOSEPH
(Scornfully.)
True, who knows! Yet hear me out:
400 toward midnight, weary, vexed,
I lay on a couch. My right hand
the rose-bouquet, unwilled,

– drawn from its hiding-place – raised
to my lips. And it was well that before my eyes
405 it was. Hear me, Rosenberg, a dark
masked figure stood before me. Her simple
dress, like the swallow, black.
Only her small hand shone white, and in it, ah,
the mate of my own flower: the very one;
410 had I not seen my own: I’d have thought
she had stolen it. I sprang up. Her hand
I seized eagerly. Softly she yielded.
"Who are you?" I cried, imploring. "Why do you wish
to know me?" she asked. – "Can you still ask?
415 When I love you." – "Me? Oh, love
my homeland one day!" – Her sweet voice, like
a silver bell, rang in my ear, and
she dropped the second nosegay
in my lap. With kisses I heaped it,
420 but did not even notice that for it
I let her hand slip away. Like a fairy,
– like a dream she vanished. In vain
I ran through every hall. She nowhere.
And since then nowhere, nowhere — to this day!
425 But I understood the flower’s word,
its colour. She was a Hungarian girl. A green leaf
enclosed the rose, which was red
and white. The colours of Hungary.
And in Hungarian she too spoke: "Oh, love
430 one day my homeland!" A heavenly voice! Such as
the soul hears in a dream. I thought
for three long years: it was a dream alone,
the being, the voice... Today I learned: it was real.
It was she, the Szécsy daughter – Ilona.
JÓZSEF
(Megvetőleg.)
Igaz, ki tudja! Mégis hallja csak:
400 Éjfél felé, fáradtan, bosszusan
Hevertem egy pamlagra. Jobb kezem
A rózsacsokrot, akaratlanul

– Kivonva rejtekéböl – emelé
Ajkamhoz. És jó, hogy szemem előtt
405 Volt. Hallja csak, Rosenberg, egy setét
Álarcos állt előttem. Egyszerű
Ruhája, mint a fecske, fekete.
Csak kis keze fehérlett s abban, ah,
Az én virágom társa: éppen az;
410 Ha magamét nem látom: azt hivém,
Hogy elrabolta. Felszökém. Kezét
Mohón fogám meg. Lágyan engedett.
„Ki vagy?” kiáltám, esdve, „Mért kivánsz
Ismerni?”, kérdé. – „Még kérdezheted?
415 Mikor szeretlek.” – „Engem? Óh, szeresd
Hazámat egykor!” – Édes hangja, mint
Ezüstharang csendült fülembe, és
A második bokrétát hullatá
Ölembe. Csókjaimmal halmozám,
420 De észre sem vevém, hogy érte – a
Kezét szalasztom el. Tündér gyanánt,
– Álom gyanánt tűnék el. Hasztalan
Futék be minden termet. Ő sehol.
S azóta is sehol, sehol — maig!
425 De én megértem a virág szavát,
Színét. Magyar leány volt. Zöld levél
Fogá körűl a rózsát, mely piros
S fehér volt. Magyarország színei.
És magyarul szólt ő is: „Óh, szeresd
430 Egykor hazámat!” Égi hang! Minőt
Álomban hall a lélek. Azt hivém
Három nagy évig: álom volt csupán
A lény, a hang... Ma megtudám: való.
Ö volt, a Szécsy lánya – Ilona.
ROSENBERG
435 Your Majesty, of this matter until now,
what touched the Hungarian word and colours,
you did not mention; yet perhaps this trace

would have led our searches
to their goal.
ROSENBERG
435 Felséged, e dologból eddig azt,
Mi a magyar szót s színt illette volt,
Nem emlité; pedig talán e nyom

Vezette volna kereséseinket
Célhoz.
JOSEPH
True; of those I kept silent.
440 I had cause: among us the Hungarian
name, word, colours, tongue, are of such ill omen,
that I thought it better to conceal it. Now
I am glad too that I kept silent. I myself
found her thus, whom otherwise – perhaps another
445 would have found. That would have wounded her,
she’d have thought it police prying. –
And that I, in my heat, could forget it!
JÓZSEF
Való; azokról hallgaték.
440 Volt rá okom, körünkben a magyar
Név, szó, színek, nyelv oly baljóslatú,
Hogy jobbra véltem azt titkolni. Most
Örűlök is, hogy hallgaték. Magam
Találtam így fel, akit úgy – talán más
445 Lelt volna meg. Az őt sérté vala,
Rendőri vizsgaságnak vélheté. –
S hogy én, hevemben azt feledhetém!
ROSENBERG
And your Majesty rejoices now that you found
the lady of the Roman secret?
ROSENBERG
S felséged örvend most, hogy föllelé
A római titok hölgyét?
JOSEPH
Yes.
450 And do you wonder at this? –
JÓZSEF
Igen.
450 S ezt ön csodálja? –
ROSENBERG
And at this, that in a
Hungarian girl you found her: do you rejoice?
ROSENBERG
És azon, hogy egy
Magyar leányban lelte föl: örül?
JOSEPH
Eh! Does the heart ask after nation,
race, tongue?
JÓZSEF
Eh! Kérdi-é a szív a nemzetet,
Fajt, nyelvet?
ROSENBERG
Your Majesty’s heart perhaps
would not ask. Your Majesty’s exalted
455 mind perhaps has risen above
every distinction and old partition-wall
that rises between man and man since Babel,
though your Majesty will not be
strong enough to topple all that
460 like outworn ruins into a heap, and

through its dust and rubble, triumphantly
passing, from your throne to the lowliest
serf to give a benefactor’s hand –
ROSENBERG
A felséged szíve tán
Nem kérdené. A felséged magos
455 Elméje tán fölülemelkedett
Minden különbség-, s régi válfalon,
Mi ember és ember közt, Bábel óta
Magoslik, ámbár felséged se lesz
Elég erős, mindazt avult romok
460 Gyanánt halomba döntögetni és

Por-törmelékin, diadalmasan
Hatolva át, trónjárol az utolsó
Jobbágynak adni jóltevő kezét –
JOSEPH
Eh, are you a prophet too? Who’d have thought it!
465 Well, we shall see, we shall see! And if not, –
what comes of it? –
JÓZSEF
Ej, ön próféta is? Ki hitte volna!
465 No majd, no majd elválik! És ha nem, –
Hová jut azzal? –
ROSENBERG
I turn it round:
and even if it could be so, – if your Majesty
can set yourself above all things:
do you suppose this Hungarian girl is so too?
470 Will she too forget that she is Hungarian?
Will it not come to her mind: what did she say,
in Rome: "Oh, love my homeland." – This
your Majesty can forget, but she never
will forget it.
ROSENBERG
Én megforditom:
S ha úgy lehetne is, – ha mindenen
Túl tudja tenni felséged magát:
Azt véli: e magyar lány is úgy?
470 Ez is feledni fogja: hogy magyar?
Nem jút eszébe: mit is monda csak,
Rómában: „Óh, szeresd hazámat.”– Ezt
Feledheti felséged, ő soha
Nem fogja elfeledni.
JOSEPH
Nor I, oh,
475 nor I! – Should I not love the Hungarian?
This fair land, the diamond stone of our
ancestral crown? The glorious emerald of these green
peaks, valleys, hills? The red ruby of so much
precious blood? – This great nation,
480 which is yet but a fragment of itself,
and so is greater by a head than the rest!
Whose best, now cast down into the dust,
it is my calling to make whole, to bring
to new life? – Should I,
485 should I not love the Hungarian! Yes,
I love it and shall make it great and happy:
only let me be the Emperor!
(A trumpet-blast without.)
Ha! What is it?
My heart pounds. Something awaits me.

ROSENBERG
A courier arrives. From his foaming
horse he is just now leaping down.
JÓZSEF
Én sem, óh,
475 Én sem! – Én ne szeretném a magyart?
E szép országot, ősi koronánk
Gyémántkövét? E zöld bérc, völgy, halom
Dicső smaragdját? Annyi drága vér
Piros rubinját? – E nagy nemzetet,
480 Mely önmagának töredéke még csak
S így is nagyobb egy fővel a többinél!
Melyet egésszé tenni, legjavát,
Mi most a porba van ledobva, új
Életre szülni hivatásom? – Én,
485 Én ne szeretném a magyart! Igen,
Szeretem és nagy- s boldoggá teendem:
Csak legyek én a császár!
(Künn trombitaszó.)
– Ha! Mi az?
Szivem dobog. Valami vár reám.

ROSENBERG
Gyorsposta érkezik. Tajtékba vert
490 Lováról most szökik le.
JOSEPH
I know not
what is coming to me? From my mother, I sense, heavy
news arrives. Quick! Out to meet him.
JÓZSEF
Nem tudom
Mi ér? Anyámtol, úgy sejtem, nehéz
Hir érkezik. Hamar! Elébe.
ROSENBERG
Already
here comes the steward.
(The steward comes.)
ROSENBERG
Már
Itt jő az udvarmester.
(Udvarmester jő.)
STEWARD
Count sirs,
this courier arrives this moment
495 and to Count Falkenstein –
(The courier enters, a letter in his hand.)
UDVARMESTER
Gróf urak,
E gyorsfutár e percben érkezik
495 S gróf Falkensteinnak –
(Futár belép, kezében levél.)
JOSEPH
(Impatiently.)
Give it quickly, lad!
Is it good, or ill?
JÓZSEF
(Türelmetlenül.)
Add hamar, fiú!
Jó-é, rosz-é?
COURIER
My gracious lord –
FUTÁR
Felséges úr –
JOSEPH
Just give it!
(He takes it and withdraws aside. He reads with great agitation.)
JÓZSEF
Csak add!
(Elveszi s félrevonul. Nagy megindulással olvassa.)
ROSENBERG
You, speak! What has happened?
ROSENBERG
Te, szólj! Mi történt?
COURIER
Oh, gracious lord!
FUTÁR
Óh, nagyságos úr!
ROSENBERG
Speak not! I read it from your eyes! Our glorious
Empress-mother –

COURIER
Is dead! Maria
500 Theresa!
ROSENBERG
Ne szólj! Szemedböl olvasom! Dicső
Császár-anyánk –

FUTÁR
Meghalt! A Mária
500 Terézia!
ROSENBERG
But how did it happen?
ROSENBERG
De hogy történt?
COURIER
The poor lady
had long been failing. But she hid it,
bore her pains with a great heart. With trouble
they brought her at last to take some
medicine. In vain! None could help her
505 save the good God. They say most
fervently she longed, begging for death,
and always the departed gracious Francis
the Emperor, her husband, she would name.
FUTÁR
Szegény
Régóta már alélt. De titkolá,
Nagy szívvel hordta kínait. Sokára
Vették reá, hogy orvosságot is
Vegyen. Hiába! Nem segíthetett
505 Csupán a jó isten. Mondják igen
Buzgón ohajtá, kérve a halált,
S mindig a meghalt felséges Ferenc
Császárt, a férjét emlegette.
ROSENBERG
Hush.
ROSENBERG
Csitt.
JOSEPH
She is dead, – Rosenberg –, not my mother,
510 but the mother of thirty millions has died!
Was there a heart so great as hers:
the love of a whole world fit within it!
A will so strong, – itself
even by the grief that pierced her heart with arrows
515 able to master! A woman, so noble –
and a man, so glorious! Never, never!
And now I, at this point, (which sinfully,
so eagerly, impatiently I waited for) –
seeing the void that has remained in her place,
520 stand trembling. Oh, only not yet, yet
a little while not! – Too late. Come, Rosenberg,
we cannot linger. One tear yet to my mother’s
memory! — And then I am Emperor.
I must be it! – Master steward,

525 announce to your lady our sympathetic
word. She mourns her father, I
my mother. Behold, that is why he could not
pay the last honours to
the corpse of Count Péter Szécsy – the
530 Emperor!
(He hastens off. Rosenberg, courier after him.)
JÓZSEF
Meghalt,– Rosenberg –, nem az én anyám,
510 De harmincmilliónak anyja halt meg!
Volt-é sziv oly nagy, mint övé vala:
Egész világ szerelme fért belé!
Akarat oly erős, – önnön magát
A szívbe tört keserv nyilával is
515 Meggyőzni képes! Asszony, oly nemes –
És férfi, oly dicső! Soha, soha!
S most én e ponton, (melyre bűnösen
Oly vágyva vártam türelmetlenül) –
Látván az űrt, amely helyén maradt,
520 Reszketve állok. Óh, csak még ne, még
Egy darabig ne! – Késő. Jer, Rosenberg
Nem késhetünk. Egy könnyet még anyám
Emlékinek! — S aztán császár vagyok.
Annak kell lennem! – Udvarmester úr,

525 Jelentse asszonyának részvevő
Szavunkat. Ő apját siratja, én
Anyámat. Ím ezért nem adhatá
Meg az utolsó tisztességet a
Gróf Szécsy Péter tetemének – a
530 Császár!
(Sietve el. Rosenberg, futár utána.)
STEWARD
The Emperor!
(The curtain falls.)
UDVARMESTER
A császár!
(A függöny legördül.)
First scene: Vienna. In the imperial palace.
(A plainly furnished room, beside the Emperor’s cabinet. In the back-
ground a long writing-table heaped with papers. To the side a simple writing-
desk, for the Emperor. In all three chairs: two by the writing-table,
one before the fireplace. – At the writing-table Günther is at work, –
Field Marshal Lascy, Count Rosenberg come in.)
Első jelenés: Bécs. A császári várlakban.
(Egyszerűen bútorzott terem, a császár kabinetje mellett. A hátté-
rben hosszú íróasztal irományokkal rakva. Oldalt egyszerű írótámla,
a császár számára. Mindössze három szék: kettő az íróasztal mel-
lett, egy a kandalló előtt. – Az íróasztalnál Günther dolgozik, –
Lascy tábornagy, Rosenberg gróf jőnek.)
LASCY
Is it a reception-day today?
LASCY
Elfogadó nap van ma?
ROSENBERG
It is, Tuesday. Did you not see, on the Controlorgang they are already
gathering, the people. The greater part of them
will go home disconsolate.
ROSENBERG
Az, kedd. Nem látta ön, a Controlorgangon már
gyülekeznek az emberek. Azok nagyobb része
vigasztalanul fog haza menni.
LASCY
535 Yes, if the greater part of them ask an unjust thing.
With Joseph the unjust is always disconsolate. All
those pensioners, bonus-men, and grace-pensioners, with whom
her Majesty, the Empress-mother, in the goodness of her gracious heart,
flooded the state, and so burdened the treasury
540 that it well-nigh groaned under it – they now, day by day,
all wear away the black paving of the Controlorgang.
That stone is not so cold and unmovable toward them
as the Emperor’s heart.
LASCY
535 Igen, ha nagyobb részük igaztalan dolgot kér.
Józsefnél az igaztalan mindég vigasztalan. Az
a sok nyugdíjas, pótdíjas és kegyelemdíjas, kikkel
őfelsége, az anyacsászárné, kegyes szíve jóvoltában
elárasztá az államot, s megterhelé a kincstárt,
540 hogy szinte nyögött bele – az most, napról napra
mind a Controlorgang fekete kövezetét koptatja.
Az a kő nem oly hideg s megindíthatlan irántuk,
mint a császár szíve.
ROSENBERG
Who is otherwise so sensitive –
ROSENBERG
Ki különben oly érzékeny –
LASCY
545 Where there is cause for it. Toward the old soldier who shows
his Rossbach or Kolin wound, instead of sealed letters
of recommendation, or the six-childed widow, whose husband
died in the state’s service, leaving his family without

a morsel of bread. – Is the "Toleration" not mercy
550 toward those who for two hundred years were ceaselessly persecuted,
the poor Protestants? Is it not mercy, the serf’s
free migration, though to the landlord’s
legal hurt, well, but of that let us not speak! – Nay, is not
the Emperor merciful even to the capital
555 criminals, from whose necks he has taken the fear of axe and rope?
What? – Merciful is the Emperor, oh, far too merciful and
kind-hearted where he should be. – But to these! He does well, if
he is merciless!
LASCY
545 Ahol helye van. A vén katonához, aki rossbachi
vagy collini sebét mutatja, pecsétes ajánlólevelek
helyett, vagy a hatgyermekű özvegyhez, kinek férje
az állam szolgálatában halt meg, falat kenyér nélkül

hagyva családját. – Hát nem irgalom-é a „türelem”
550 azok iránt, kik kétszáz évig folyvást üldöztettek,
a szegény protestánsok iránt? Nem irgalom-é a
jobbágy szabad költözködése, bár a földesúr jog-
sérelmével, no, de arról ne szóljunk! – Sőt, nem
irgalmas-é a császár még a főben járó bűnösökhez
555 is, kiknek nyakáról levette a bárd és kötél félelmét?
Mi? – Irgalmas a császár, óh, nagyon is irgalmas és
jószívű ott, ahol kell. – De ezekhez! Jól teszi, ha
irgalmatlan!
ROSENBERG
And the respect for his mother’s memory?
ROSENBERG
Hát a tisztelet, anyja emléke iránt?
LASCY
560 Shall it consist in emptying his treasury into idlers’ pockets?
LASCY
560 Abban álljon, hogy kincstárát léhűtők zsebébe ürítse?
ROSENBERG
But to deprive so many men at once
of the income they enjoyed? It is a great matter still.
ROSENBERG
De annyi embert egyszerre megfosztani élvezett
javadalmától? Mégis nagy dolog.
LASCY
Go on, go on, Count. You too are the echo
of those discontented with my Joseph,
565 and because he does not spare them – no deed of his is
to their taste.
LASCY
Menjen, menjen, gróf úr. Ön is azok vissz-
hangja, kik az én Józsefemmel elégedetlenek,
565 s mert őket nem kíméli – semmi tette nincs
ínyökre.
ROSENBERG
But pray –
ROSENBERG
De kérem –
LASCY
I know them! These: the de-pensioned pensioners
of every kind we spoke of, these reverend fathers
570 and aunts over whom the cloister is ablaze, these
equally reverend ink-gobblers who grieve
that they have nothing to censor, these high
and mighty and gracious counts and princes
who so dreadfully toilsomely mourn their idle
575 ceremony-days. These – to the devil with them!

GÜNTHER
(Who till now seemed not to notice the new-comers, at the great
shout lifts his head.)
Ah! Father! – I could not imagine who would dare
to shout so in the Emperor’s antechamber.
LASCY
Ismerem! Ezek: a megdíjtalanított mindenféle
díjasok, akikről szóltunk, ezek a tisztelendő atyák
570 és nénék, kik fölött ég a klastrom, ezek a
szintoly tisztelendő tintafalók, kik azt keserülik,
hogy nincs mit cenzurálniok, ezek a nagy
méltóságú és kegyelmes grófok és hercegek,
kik oly irtóztató fáradtságosan henye cerimónia-
575 napjaikat sajnálják. Ezek a – pokkollba velök!

GÜNTHER
(Ki a bejötteket eddig észre sem látszott venni, a nagy
kiáltásra felüti a fejét)
Á! Atyám! – El nem tudtam gondolni, ki mer
ilyent kiáltani a császár előszobájában?
LASCY
Who dares? Why, Field Marshal Lascy dares, who is
used to the loud word of command.
LASCY
Ki mer? Hát Lascy tábornagy mer, aki a
hangos vezényszóhoz van szokva.
GÜNTHER
580 True, father! More is permitted you than others.
GÜNTHER
580 Igaz, atyám! Önnek több szabad, mint másnak.
LASCY
More permitted? I should think so. And so it ought to be. –
For else, while behind his back everyone whispers,
who would tell the Emperor to his face, when
he blunders so very greatly, as –
LASCY
Több szabad? Meghiszem azt. Szabadjon is. –
Mert különben, míg hát megett mindenki suttog,
ki mondaná meg szemébe a császárnak, mikor
oly igen nagyot hibázik, mint –
ROSENBERG
585 How? Field Marshal! You too find fault with the Emperor’s
deeds?
ROSENBERG
585 Hogyan? Tábornagy úr! Ön is talál hibát a császár
tetteiben?
LASCY
Whether I find fault? Of course I find fault.
LASCY
Ha találok-é? Persze hogy találok.
ROSENBERG
And pray, with what?
ROSENBERG
S ugyan mit?
LASCY
That I shall tell before the Emperor. –
590 Behind a man’s back I like to wound no one.
LASCY
Azt a császár előtt fogom megmondani. –
590 Hát mögött senkit sem szeretek bántani.
ROSENBERG
Only those reverend –
ROSENBERG
Csak azokat a tisztelendő –
LASCY
That is another matter. Least of all, though, my Joseph, who
deserves of me, and even expects of me, that I
sell him no cat in a bag. Well, Günther? You,
595 I see, are always at work.

GÜNTHER
There is work enough, thank God.
LASCY
Az más. Legkevésbé pedig az én Józsefemet, aki
megérdemli tőlem, meg is várja tőlem, hogy
zsákbamacskát ne áruljak. Nos, Günther? Te,
595 látom, mindig dolgozol.

GÜNTHER
Dolog van elég, hál’istennek.
LASCY
Erzsike, to be sure, would not mind if there were
less. Eh? Hehehe!
LASCY
Erzsike ugyan nem bánná, ha kevesebb volna
is. Mi? Hehehe!
GÜNTHER
True, for some days my evenings too were not
600 free, and scarcely –
GÜNTHER
Igaz, nehány nap óta estéim sem voltak
600 szabadok, s alig –
LASCY
But this, I hope, is no mere excuse? I hope,
not somewhere else –
LASCY
De ez, remélem, nem csak kifogás? Remélem,
nem másfelé –
GÜNTHER
Ah, father! What are you thinking, for God’s sake? –
GÜNTHER
Ah, atyám! Mit gondol, az istenért? –
LASCY
Well, never. A thousand cannon! That girl, Günther, that
605 girl, prize her! For if I should ever find anything out –
LASCY
No, ne is. Ezer ágyú! Azt a leányt, Günther, azt a
605 leányt megbecsüld! Mert, ha valamit tapasztalnék –
GÜNTHER
Oh, father, what suspicion!
GÜNTHER
Óh, atyám, mily gyanú!
LASCY
Well, son, no suspicion, no suspicion. Only good counsel,
and that always suits youth. – I too was
young, for all that now I am old and – gouty!
610 Well, no matter, I think nothing ill of you.
When does the Emperor come out? Is he in?
LASCY
No, fiam, nem gyanú, nem gyanú. Csak jó tanács,
az pedig mindég ráfér a fiatalságra. – Én is voltam
fiatal, azért, hogy most öreg vagyok és – podagrás!
610 No, semmi, nem gondolok én rólad semmi rosszat.
Mikor jő ki a császár? Benn van?
GÜNTHER
He should be here long since, but he rode out, rose
early and seemed very out of sorts. But perhaps
he has come home already. As if I heard
615 his pacing in his room. Likely he came up the back stairs.
GÜNTHER
Már rég itt kellene lennie, de kilovagolt, korán
kelt föl és igen kedvetlennek látszott. De talán
haza is jött már. Mintha szobájában járását
615 hallanám. Hihetőleg a hátulsó lépcsőn jött fel.
ROSENBERG
The back stairs, – the Emperor!

GÜNTHER
Such is his custom.
ROSENBERG
Hátulsó lépcsőn, – a császár!

GÜNTHER
Úgy szokott pedig.
ROSENBERG
Ah! He who only a few years ago saw him – would not
know the good Vienna Burg now!
(Joseph comes.)
ROSENBERG
Ah! Aki csak néhány év előtt látta – be nem
ismerne most a jó bécsi Burgra!
(József jő.)
JOSEPH
620 I had a sleepless night, I am unwell.
The morning breath of air did not much
help my poor head. Eh, no matter.
– Is it you, Rosenberg? – Lascy, good day!
Well, what’s the news? – Günther, good fellow,
625 you are at work? Just write for me too, today
I slept ill. My head is not in its place.
I am languid today.
JÓZSEF
620 Álmatlan éjem volt, roszul vagyok
A reggeli lég fuvalma nem sokat
Használt szegény fejemnek. Eh, sebaj.
– Te vagy, Rosenberg? – Lascy, jó napot!
No, hát mi újság? – Günther, jó fiú,
625 Te dolgozol? Csak írj helyettem is, ma
Nem jól aludtam. Nincs helyén fejem.
Bágyadt vagyok ma.
ROSENBERG
Your Majesty quite
wears yourself out.
ROSENBERG
Felséged magát
Egészen elcsigázza.
JOSEPH
With what then?
With all the work? Oh, indeed, we have no leisure,
630 as in former days, to take life easy.
When merrily, from bough to bough, like
a whistling bird, we skipped! Do you recall
how happy we were! That is, not you,
you grumbled even then, to you
635 the fresh mountain air and the cool spring water
were not to your taste. And now the room
and the dust-laden documents do not please you?
Let them please, then, Privy Councillor, sir!
You, Lascy, are different! How often have I slept
640 on one cloak with you, under one blanket!
You alone are my man,
you never murmured. To you, what-

ever Joseph did: all was good. Was it not?
Only come to my help now too! This
645 boundless carping, thicker than the savage hail
of canister and shot, whistles
round my ears. My head rings with it!
Defend me, save me!
JÓZSEF
Már mivel?
A sok dologgal? Óh, bizony, nem érünk,
630 Mint hajdanában, könnyen élni, rá!
Mikor vidáman, ágrol ágra, mint
Füttyös madár, szökelltünk! Jut eszedbe,
Mi boldogok valánk! Azaz, te nem,
Te zsémbelődtél akkor is, neked
635 Friss hegyi lég, s a hűs forrás vize
Nem volt inyedre. Most meg a szoba,
S a porlepett akták nem tetszenek?
Csak tessenek, titkos tanácsos úr!
Te, Lascy, más vagy! Hányszor háltam egy
640 Köpönyegen veled, egy takaró
Alatt! Te vagy csak az én emberem,
Te soh’se zúgolódtál. Neked a-

Mit József tett: mind jó volt. Ugy-é?
Csak jőj segítségemre most is! E
645 Töméntelen gáncs, a kartács s golyó
Vad záporánál sűrűbben fütyöl
Fülem körül. Zúg a fejem belé!
Te védj, te ments!
LASCY
Your Majesty, I indeed now
neither can defend, nor save you. I myself
650 have a complaint of my own.
LASCY
Felséged, én bizony most
Se védhetem, se menthetem. Nekem
650 Magamnak is van panaszom.
JOSEPH
You?
Well, that I’d like to hear! Out with it, quick.
JÓZSEF
Neked?
No, azt szeretném! Hadd hallom hamar.
LASCY
It is not so short. Nor takes it so few
words. And then your Majesty knows well,
I can speak only in soldierly fashion;
655 politics and the courtier’s finesse are not my bread.
LASCY
Nem oly rövíd az. Nem is oly kevés
Szóból telik ki. Aztán tudja jól
Felséged, én csak katonás modorban
655 Tudok beszélni; a politika
S az udvaronc-finèsse, nem kenyerem.
JOSEPH
I know, I know what your bread is:
always the army loaf! Good old man, never mind.
Speak, and just as in camp. Eh,
660 were I now your soldier: pray,
what would you say? Let me hear the word of command.
JÓZSEF
Tudom, tudom, mi a te kenyered:
Mindég a prófunt! Jó öreg, ne bánd.
Beszélj, s csak úgy, mint a táborban. Ej,
660 Ha most volnék katonád: ugyan
Mit mondanál? Hadd hallom a vezényszót.
LASCY
I would say, Sire: "Halt! Ground
arms! At ease!"
LASCY
Azt mondanám, felség: „Halt! Lábhoz a
Fegyvert! Pihenj!”
JOSEPH
And why?
JÓZSEF
S miért?
LASCY
And why this haste?
I ask: why this greedy hurry,

665 toward a distant goal? Not a year has passed,
Sire, since you are Emperor: and see how
all stands topsy-turvy, heels to heaven!
The building of the state will soon be
overthrown; no stone stands on stone,
670 everywhere ruin.
LASCY
S miért e hév?
Én kérdezem: mért e mohó sietség,

665 Egy messzi cél felé? Egy éve sincs
Felség, hogy ön a császár: s nézze, mint
Áll fenekestől minden, ég felé!
Az állam épületje össze lesz
Maholnap ontva; kő nem áll kövön,
670 Mindenfelé rom.
JOSEPH
Because I am building.
JÓZSEF
Mert építkezem.
LASCY
The wise builder takes apart, fair and
slow, what he would pull down: perhaps it
proves usable still; he needs a clean place too,
where his hand may come and go and have
675 free movement; Joseph, thus
we do not build, we only demolish.
LASCY
Az okos épitő széthordja, szép
Lassan, ha mit leszéd: válik talán
Használható is; tiszta helyre is van
Szüksége, hol jöhet, mehet s szabad
675 Mozgása van kezének; József, így
Nem épitünk, csak rombolunk.
JOSEPH
And you, Lascy,
you old storming-hero, you speak so? Who other times
cried "Fix bayonets!" and against a thousand
cannon, charge! leaped to meet them!
680 You?
JÓZSEF
S te, Lascy,
Te vén roham-hős szólasz így? Ki máskor
„Szuronyt szegezz!” kiáltád és ezer
Ágyúra, hajrá! Szembeugratál!
680 Te?
LASCY
I, and just I alone may speak it,
for another, if he spoke, – who spent his whole
life chewing the pen, – I know well,
his name would be coward. Lascy
that no one can call. He who saw him
685 at Hochkirch too: least of all!
LASCY
Én, s csak éppen én is szólhatok,
Mert más, ha szólna, – teljes életét
Ki pennarágva tölté, – jól tudom,
A neve gyáva volna. Lascynak
Azt nem mondhatja senki. Aki őt
685 Hochkirch alatt is látta: legkevésbé!
JOSEPH
That is true. Well then?
JÓZSEF
Az úgy igaz. No hát?
LASCY
I say it:
why this greedy hurry? Why

demolish all that’s old at once? Why
kindle fire on every side? Set upon ourselves
690 every interest, and whether sacred
or not, overturn it? Why?
Maybe all good is your Majesty’s aim (though
I know not, but among so many innovations
there may be dross too): but in order, and
695 not rushed, my good lord! First
the sowing, and that too with method, awaiting
good weather for it; then sunshine, rain,
– and patience too! – and only then the harvest!
Of this your Majesty thinks not, greedily
700 and all at once you want it all!
LASCY
Én mondom azt:
Mért e mohó sietség? Minden ót

Egyszerre mért rombolni szét? Tüzet
Mért szítni minden oldalon? Magunkra
690 Uszítni minden érdeket, s akár
Szent volt, akár nem, feltaszítni? Mért?
Mindjó talán felséged célja (bár
Én nem tudom, de annyi újitás közt
Selejtes is lehet): de sorban, és
695 Nem rögtönözve, jó uram! Előbb
Vetés, az is módjával, jó időt
Várván reá; aztán napfény, eső,
– Meg türelem! – s még úgy az aratás!
Felséged erre nem gondol, mohón
700 S mindent akar!
JOSEPH
But, dear Lascy, see,
your Joseph is forty years old already –
and who knows whether he’ll reach fifty?
JÓZSEF
De édes Lascy, nézd
Már negyvenéves a te Józsefed –
S ki tudja, éri-é az ötvenet?
LASCY
Ah, ah! Nonsense –
LASCY
Ah, ah! Haszontalanság –
JOSEPH
That, perhaps,
and perhaps not? – And so: patience!
705 Did I not endure for sixteen years,
since my father’s death? Emperor by
name, in truth a mere puppet! With a head
burning with a thousand ideas, with a wild
host of plans! A furnace-fire that they
710 smother, – under the iron lid, would not
seethe more fiercely than my brain and heart, –
for a single night? No! For sixteen years!
Wishing to do all – and able to do
nothing! And when the sluice-gate bursts open,
715 you would command the flood
not to roar!

LASCY
But only let him not go
against the rock! There it shatters to dust, and
steams up in white sparks. My God, –
let your Majesty act! Your calling is sacred,
720 glorious, exalted! But await its time,
in fair order!
JÓZSEF
Az, talán,
S talán nem az? – S ugyébár: tűrelem!
705 Nem tűrtem én tizenhat éven át,
Apám halála óta? Név szerént
Császár, valóban puszta báb! Ezer
Eszmétől égő fővel, terveim
Bősz táborával! Tűzkatlan, melyet
710 Lefojtanak, – a vasfedél alatt, nem
Zubogna jobban, mint agyam s szivem, –
Egy éjen át-é? Nem! Tizenhat évig!
Akarva tenni mindent – s nem tehetve
Semmit! S mikor fölpattan a zsilip,
715 Ti rá akartok parancsolni, hogy
Ne zúgjon az ár!

LASCY
De csak ne menjen a
Sziklának! Ott porrá törik, s fehér
Szikrákba párolog fel. Istenem, –
Tegyen felséged! Hivatása szent,
720 Dicső, magos! De várjon rá időt,
Szép sorba!
JOSEPH
I said, I have no time to wait.
I wish to reap, not only to sow!
And in the palace that I build:
I wish to live as well. See, is there
725 in Europe a land fairer than
our Austria! Thirty million!
Rich of soil! Wealthy! Its past great, glorious! –
Rudolf of Habsburg history
will name forever. See,
730 and yet how far behind we have stayed! The world
goes rushing on, but us the old good
darkness holds fast! Nations
wake startled, and like one man, stand
on the battlefields of peril; us so many small
735 pieces it tears, as many as we are,
every storm; neighbour does not understand
neighbour; takes him for an enemy and
sets upon him; German, Hungarian, Czech, Slovak,
Croat, Italian, Serb – I am with them
740 like the father of countless children,
he no longer knows even their names, – so many are they!
No, Lascy, here is no time even to weigh –
far less to wait!
JÓZSEF
Mondtam, várni nincs időm.
Aratni akarok, nem vetni csak!
S a palotában, melyet építek:
Még lakni is kivánok. Nézd, van-é
725 Európában ország, szebb, a mi
Ausztriánknál! Harmincmillió!
Dús földü! Gazdag! Múltja nagy, dicső! –
Habsburg Rudolfot a történelem
Örökre fogja emlegetni. Nézd,
730 Mégis hová maradtunk! A világ
Rohanva megy, de minket fogva tart
A régi jó setétség! Nemzetek
Riadva kelnek, s mint egy férfi, állnak
A vész csatáin; minket annyi kis
735 Darabra szaggat, ahányan vagyunk,
Minden vihar; szomszéd nem érti a
Szomszédot; ellenségnek nézi és
Egymásra tör; német, magyar, cseh, tót,
Horvát, olasz, szerb – úgy vagyok velök,
740 Mint a tömérdek gyermekű apa,
Már nevöket se tudja, – annyi van!
Nem Lascy, itt fontolni sincs idő –
Annál kevésbé várni!
LASCY
Does your Majesty
know this: that those for whom you so
745 consume yourself, are all your enemies?

Who lie in wait, watching where you stumble, fall!
LASCY
Tudja-é
Felséged azt: hogy akikért magát
745 Eképp emészti, ellenségi mind?

Kik lesve várják, hol botol, bukik!
JOSEPH
Who are my enemies? Every one I know;
these: the owls of blindness, who at a single
ray already screech; and these:
750 the caterpillars of interest, who greedily
devour the green leaf while it lasts,
and when there is none, fall in heaps, first
drawing their ugly body’s rings into
hideous cramps! Those, the elephants of
755 antiquity, who can tread only in one place
– and falling there
never rise again… These are my enemies?
JÓZSEF
Kik ellenségeim? Egyig ismerem;
Azok: a vakság baglyai; kik egy
Sugárra már visítnak; és azok:
750 Az érdekek hernyói, kik mohón
Falják a zöld levélt, míg benne tart,
S ha nincs, rakásra hullnak, még előbb
Irtóztató görcsökbe vonva rút
Testök gyürűit! Azok az ószerűség
755 Nehéz elefántjai, kik csak egy helyen
Tudnak taposni – és elbukva ott
Soha föl se kelnek… Ezek ellenim?
LASCY
Would there were no others! These too – and rightly,
indeed! The Emperor does not spare them – and
760 let him not spare them, he does well!
LASCY
Ne volna más bár! Ezek is – s bizony
Méltán! A császár nem kiméli – és
760 Ne is kimélje őket, jól teszi!
JOSEPH
What then is the trouble?
JÓZSEF
Mi hát a baj?
LASCY
What? This, that not only they
are your Majesty’s enemies. Not only
an evil sore is the state’s body; no!
There is sound limb too; and your Majesty against that too
765 whets the destroying iron. Among the many weeds
shall the cedar fall too? Let a hundred
abuses perish; right and proper; but the
sacred right remain! Your Majesty though,
what does not fit your great design, that,
770 right or not right, you trample. Witness this: –
LASCY
Mi? Az, hogy nem csak ők
Felséged ellenségi. Nem csupán
Rossz kelevény az állam teste; nem!
Van ép tag is; s felséged arra is
765 Irtó vasat fen. A sok dudva közt
A cédrus is ledőljön? Vesszen el
Száz visszaélés; rendén van; de a
Szent jog maradjon! Felséged pedig,
Mi nagy tervébe bé nem illik, azt
770 Jog, nem jog, eltiporja. Példa rá: –
JOSEPH
I know – don’t say it! The Hungarian crown.

LASCY
That too. But I begin with another. What is
not your Majesty’s: the landlord’s right
over his serf’s body, his plot: – you took away! –
JÓZSEF
Tudom – ne mondd! A magyar korona.

LASCY
Az is. De máson kezdem. Ami nem
Felségedé: a földesúr jogát
Jobbágya testén, telkén: – elvevé! –
JOSEPH
775 And you defend serfdom?
JÓZSEF
775 S te véded a rabszolgaságot?
LASCY
I, no;
but I defend the sacred right of property!
And I would have wished that we ourselves, if it must be,
should give it up, and not another take it away, –
what he did not give; for though to me the Majesty
780 gave it, to a stranger; how many there are who held it
earlier than your ancestors the throne,
gracious lord!
LASCY
Én nem;
De védem a tulajdon szent jogát!
S akartam volna, hogy magunk, ha kell
Mondjunk le róla, és ne más vegye el, –
Mit nem adott; mert bár nekem a felség
780 Adá, idegennek; hány van, aki azt
Előbb birá, mint őseid a trónt,
Felséges úr!
JOSEPH
And then the crown still!
My fault, is it not? This old kalpak
that I did not set upon my head?
JÓZSEF
S hát még a korona!
Hibám, úgy-é? E régi kalpagot
Hogy nem tevém fejemre?
LASCY
Let there be no mockery,
785 Sire! To be a king is a fine thing.
And to wear such a crown as great,
noble heads have worn since Stephen,
your Majesty too may proudly rejoice.
LASCY
Semmi gúnyt,
785 Felség! Királynak lenni szép dolog.
S oly koronát, mit István óta nagy,
Nemes fejek viseltek, bírni még
Felséged is büszkén örülhet.
JOSEPH
Eh,
since when have you become so strong a Hungarian?
JÓZSEF
Ej,
Mióta lettél ily erős magyar?
LASCY
790 I was there, a page-lad, when
at Pozsony, in forty-one, the Hungarian
thundered the "moriamur." I was there
in every battle. And if I honour

– nor wonder at it, Sire! – the Hungarian.
LASCY
790 Ott voltam, apród-siheder, mikor
Pozsonyba, negyvenegyben, a magyar
A „moriamurt” zúgta. Ott valék
Minden csatában. És ha tisztelem:

– Ne is csodálja, felség! – a magyart.
JOSEPH
795 To another I would not even answer: Lascy, – you
deserve a word. I have resolved
to break in pieces, and then to fuse together,
my realms. And this resolve
is stronger than myself; than all that may
800 rise to hinder it. The Emperor of a falling-apart
mass I do not wish to be; one
– or nothing shall my Austria be! If a peak stands
in my way: I blast it to the air; I have no time
to go round it. My peoples perhaps
805 will understand one day that it was to their good,
all that I did. – Will understand that a glorious
future I created, sacrificing their mute
past alone, and at the price of outworn titles
I win them a right to greatness.
810 If they will: in my dust too they will bless me.
If not: their paltry, narrow-breasted interest
waits from me in vain, – and does not deserve
to be spared. Enough. I will not
return to this theme. – Ah, today is Tuesday,
815 and ten o’clock, Günther, pray, open now
the gallery door. Let the petitioners
come.
(Günther goes to the rear door and opens it,
a great throng of petitioners appears.)
May I but stay here.
You, Lascy, sit down. I have one chair, it is
at your service. An old fellow,
820 why should he stand the hour long? – Sit, do.
(Lascy, after some reluctance, sits in the chair before the fireplace.
Rosenberg stands beside him. Joseph goes toward the open door,
through which Sonnenthal is just entering. A petition in his hand. He
bows deeply. The Emperor takes his petition and looks at the
signature.)

Sonnenthal? Mining-referendary?
Well, what do you wish?
JÓZSEF
795 Másnak nem is felelnék: Lascy, – te
Érdemlesz egy szót. Elhatározám
Széttörni, s aztán összeönteni
Országaim’. S ez elhatározás
Erősb magamnál; mindennél, mi azt
800 Gátolni kelhet. Széteső tömeg
Császára lenni nem kivánok; egy
– Vagy semmi lesz Ausztriám! Ha bérc áll
Utamba: légbe hányom; nincs időm
Azt megkerülni. Népeim talán
805 Megértik egykor, hogy javokra volt
Mind, mit tevék. – Megértik, hogy dicső
Jövőt teremték, néma múltjokat
Áldozva csak s avult jogcímek árán
A nagysághoz veszek jogot nekik.
810 Ha meg: poromban is megáldanak.
Ha nem: silány s szűkkeblü érdekök
Tőlem hiába vár, – s nem érdemel
Kiméltetést. Elég. Nem akarok
E tárgyra visszatérni. – Ah, ma kedd,
815 S tiz óra, Günther, kérlek, nyisd ki már
A csarnok ajtaját. Jöhetnek a
Kérelmezők.
(Günther a háttéri ajtóhoz megy, s azt kinyitja,
kérelmezők nagy tömege látszik.)
Maradhatok csak itt,
Te, Lascy, ülj le. Egy székem van, az
Szolgálatodra áll. Öreg legény
820 Mit állna órahosszat? – Ülj le csak.
(Lascy vonakodás után leül a kandalló előtti székre.
Rosenberg mellette áll. József a nyitott ajtó felé megy,
melyen éppen Sonnenthal jő. Kezében kérelemlevél. Mé-
lyen meghajtja magát. A császár elveszi kérlevelét, s az
aláírást megnézi.)

Sonnenthal? Bányaügyi referens?
Nos, mit kiván?
SONNENTHAL
Sire, the greatest
injustice has befallen my person.
SONNENTHAL
Felség, a legnagyobb
Méltatlanság esett személyemen.
JOSEPH
For God’s sake –?
JÓZSEF
Az istenért –?
SONNENTHAL
I have been removed, and
825 without any ascertainable cause.
SONNENTHAL
Elmozdíttattam és
825 Megtudható ok nélkül.
JOSEPH
Wait, you.
(He goes to the table and opens a great book.)
Sonnenthal. Here it is. Incompetent, utterly
ignorant –
JÓZSEF
Várjon ön.
(Az asztalhoz megy s egy nagy könyvet fölüt.)
Sonnenthal. Itt van. Képtelen, merő
Tudatlan –
SONNENTHAL
Oh, gracious lord –
SONNENTHAL
Óh, felséges úr –
JOSEPH
Never
was he at a mining-place –
JÓZSEF
Soha
Egy bányahelytt se volt –
SONNENTHAL
(In confusion.)
True.
SONNENTHAL
(Zavarral.)
Igaz.
JOSEPH
Nor
finished his schooling. He did not study
830 philosophy – well, that would be no harm! –
nor mathematics, nor natural science. – There’s the harm!
(He claps the book shut and stands before Sonnenthal.)
And is it true?
JÓZSEF
Nem is
Végezte iskoláit. Nem tanult
830 Bölcsészetet – no, az nem volna baj! –
Se szám-, se természettant. – Már a baj!
(A könyvet becsapja s Sonnenthal elébe áll.)
S való-e?
SONNENTHAL
Sire, I cannot deny it –

JOSEPH
And an injustice befell your person?
Was it not an injustice: for so many years
835 to draw a salary you did not earn? – Go.
SONNENTHAL
Felség, nem tagadhatom –

JÓZSEF
S személyeden méltatlanság esett?
Nem volt-e méltatlanság: annyi évig
835 Bért húznod, azt nem érdemelve? – Menj.
SONNENTHAL
Gracious lord, your gracious mother –
SONNENTHAL
Felséges úr, felséges anyja –
JOSEPH
She
was good, may she rest! – I am just.
You may go.
(Sonnenthal off, confounded. Madame Vinter comes.)
Who comes? – Your pleasure, madame?
JÓZSEF
Ő
Jó volt, nyugodjék! – Én igaz vagyok.
Mehetsz.
(Sonnenthal, zavarodtan el. Vinterné jő.)
Ki jő? – Mi tetszik, asszonyom?
VINTER
Gracious lord, gracious sovereign, glorious
840 Emperor, your mercy on my knees –
VINTERNÉ
Kegyelmes úr, felséges úr, dicső
840 Császár, kegyelmét térdemen –
JOSEPH
No, no –
Rise, madame, and be brief.
JÓZSEF
Ne, ne –
Keljen föl, asszonyom, s csak röviden.
VINTER
Sire, my husband, now but the late
Councillor Vinter, served your Majesty
faithfully sixteen years and
845 by his death, ah, left his family
without support.
VINTERNÉ
Felség, a férjem, már csak néhai
Vinter tanácsos úr, felségedet
Tizenhat évig hűn szolgálta és
845 Halála által, ah, segélytelen
Hagyá családját.
JOSEPH
So? – How many children
have you, madame?
JÓZSEF
Úgy? – Hány gyermeke
Van, asszonyom?
VINTER
Two little gentlemen, and a
little miss.
VINTERNÉ
Két úrficskám, meg egy
Kisasszonyom.
JOSEPH
Ah so, a little miss?

I had a little daughter too; but already
850 she has died, poor thing. And your little gentlemen, how
old are they?
JÓZSEF
Ah úgy, kisasszonya?

Volt egy leánykám nékem is; de már
850 Meghalt szegény. És úrficskái, mily
Idősek?
VINTER
Twenty, and sixteen years.
VINTERNÉ
Húsz, s tizenhat évesek.
JOSEPH
That one I’ll have enrolled as a soldier. This one
in the trade-school.
JÓZSEF
Azt katonának íratom. Emezt
Az ipariskolába.
VINTER
Oh, but Sire,
my family is of ancient nobility.
VINTERNÉ
Óh, de felség,
Családom ősnemes.
JOSEPH
Have they an estate?
JÓZSEF
Van birtokuk?
VINTER
855 None, alas – but our rank –
VINTERNÉ
855 Nincs, fájdalom – de rangunk –
JOSEPH
Titulus
sine vitulo. What did your daughter learn?
JÓZSEF
Titulus
Sine vitulo. Leánya mit tanult?
VINTER
Learn? – Nothing –
VINTERNÉ
Tanulni? – Semmit –
JOSEPH
Let her fold her
hands then, if she can live so, the little miss.
Pardon, madame; my time is short.
JÓZSEF
Dugja össze hát
Kezét, ha úgy megélhet, a kisasszony.
Bocsánat, asszonyom; időm rövid.
VINTER
860 Sire, and disconsolate you dismiss me?
VINTERNÉ
860 Felség, s vigasztalan bocsát el?
JOSEPH
Oh,
I almost fear to wound so high-ranking a lady
with some trifle.
I shall find a way. – Let another come.

(The Emperor signs. Madame Vinter off in amazement. Hóra comes. A tall,
red-, young-faced, grey-haired man, in Wallachian dress.)
Günther! – Do not let me forget. Twenty florins to this
865 gracious lady. – Who is this fine
figure? Who are you? What is your name? Your nation?
JÓZSEF
Óh,
Már szinte félek ily nagy rangu nőt
Valami csekélységgel megsérteni.
Módját fogom találni. – Más jöhet.

(A császár int. Vinterné bámulva el. Hóra jő. Magos,
piros, fiatal arcú, őszhajú ember, oláh ruhában.)
Günther! – Ne hagyd felednem. Húsz forintot e
865 Nagyságos asszonynak. – Ki e derék
Alak? Ki vagy? Hogy hínak? Nemzeted?
HÓRA
My name is Hóra. I am a Wallachian.
HÓRA
A nevem Hóra. Én oláh vagyok.
JOSEPH
Do you come from far off?
JÓZSEF
Nagy messziről jössz?
HÓRA
From a twenty-days’ journey land,
from Zaránd county.
HÓRA
Húsz nap járti földről,
Zaránd megyéből.
JOSEPH
And what do you wish?
JÓZSEF
S mit kivánsz?
HÓRA
Only
870 to see you, gracious lord,
who are the redeemer of the poor people,
and when I have kissed your foot, and the dust
have kissed from your sandal, to return
to my yoke.
HÓRA
Csupán
870 Meglátni tégedet, felséges úr,
Ki a szegény nép megváltója vagy,
S ha lábadat csókoltam, és a port
Lecsókolám sarudról, visszatérni
Jármomba.
JOSEPH
Speak, is your lot hard?
JÓZSEF
Szólj, nehéz-e sorsotok?
HÓRA
875 Hard? Four days the corvée; one
the pope demands; one is God’s.
The seventh remains to us, and if perhaps
a sick child, or for some other cause, or one
day is lost: our hide pays for it.
880 But we complain not; the poor Wallachian
can still wait; the Imperatu will
help. And there comes a day on which our murderers
shall tremble, the sky takes flame

and the shadow of castles trembles in smoke. That
885 I shall yet live to see.
HÓRA
875 Nehéz-e? Négy nap a robot; egyet
A pópa kíván; egy az istené.
A hetedik nekünk marad, s ha tán
Beteg gyerek, vagy más miatt, vagy egy
Nap elmaradt: a bőrünk bánja meg.
880 De nem panaszlunk; a szegény oláh
Tud várni még; az Imperatu majd
Segít. S jön egy nap, melyen gyilkosink
Reszketni fognak, lobbot vét az ég

S kastélyok árnya füstben reszket. Azt
885 Megérem én még.
JOSEPH
What are you saying?
JÓZSEF
Mit beszélsz?
HÓRA
Gracious
Emperor, forgive me. The serf blesses but one
name: yours. The poor Wallachian
looks to one saint, while he fasts and labours:
to you. His hopes, which diet and lord
890 have cheated a thousandfold, you do not cheat;
his prayers, by God so often re-
jected, you do not reject!
(He casts himself to the ground and clasps Joseph’s feet.)
HÓRA
Kegyes
Császár, bocsáss meg. A jobbágy csak egy
Nevet áld: tiédet. A szegény oláh
Egy szentre néz, míg böjtöl s dolgozik:
Reád. Reményit, mit diéta s úr
890 Megcsalt ezerszer, nem csalod te meg;
Imáit, az istentül annyiszor meg-
Vetteteket, te vissza nem veted!
(Földre veti magát, s József lábait átfogja.)
JOSEPH
Enough, enough, rise up.
JÓZSEF
Elég, elég, kelj föl.
HÓRA
I am happy!
And my whole village I will make happy!
895 I have kissed the Emperor’s sandals. Oh,
a giant has risen at this foot’s tread
in my heart! A spring has welled up here:
so soothing – and so burning!
(Hóra off, suddenly.)
HÓRA
Boldog vagyok!
S egész falúmat boldoggá teszem!
895 Csókoltam a császár sarúit. Óh,
Egy óriás támadt e láb nyomán
Szivemben! Egy forrás fakadt fel itt:
Oly enyhitő – s oly égető!
(Hóra hirtelen el.)
JOSEPH
(Toward Lascy and Rosenberg.)
What a
man! What primal force! You see this!
900 A serf, and Wallachian at that! Is there a noble
nobler than this peasant? One day, when perhaps
I shall have need of arms –
(He sinks into thought.)

LASCY
(To Rosenberg.)
My back too
creeps at this Wallachian! What dark
revenge! What fanaticism!
JÓZSEF
(Lascy és Rosenberg felé.)
Minő
Ember! Mi őserő! Látjátok ezt!
900 Jobbágy, s oláh pedig! Van-é nemes,
Nemesb e pórnál? Majd egykor, ha tán
Fegyverre lesz szükségem –
(Elmerül.)

LASCY
(Rosenberghez)
Hátam is
Borsódzik ez oláhtól! Mily setét
Boszú! Minő rajongás!
JOSEPH
(Starting up.)
God preserve me
905 from the terrible necessity! – Let another come!
(The door opens. An aged warrior appears; with a wooden leg and
a crutch. Joseph hastens toward him.)

Second scene.
In one of the upper counties of Hungary.
(An old-fashioned palace hall. On the walls ancestral portraits, coats of arms,
weapons, etc. Count Miklós Ghymes leads Ilona in by the hand.)
JÓZSEF
(Fölriad.)
Isten óvjon
905 Az iszonyú szükségtől! – Más jöhet!
(Az ajtó nyílik. Egy agg vitéz jelenik meg; falábbal s
mankóval. József elébe siet.)

Második jelenet.
Magyarország egyik felső megyéjében.
(Ószerű palotaterem. A falakon ős-képek, címerek, fegyverek stb.
Ghymes Miklós gróf, Ilonát kézen fogva vezeti be.)
GHYMES
God’s welcome, niece; your mourning is over;
mine, though, begins. A good father
your heart mourns; but my mourning is greater:
a mother, the best, the dearest
910 mother, my heart laments, – the homeland.
Whom the mourning of so many faithful sons
cannot revive. – My widowed house
take into your care, I beg you; there is no woman
who with faithful heart watched wisely
915 over my hearth, and so went to the grave that,
leaving no offspring, disconsolate
she left me on the earth. You she,
her sister’s child, like your own mother
embraced with love. Be, fatherless
920 girl, to me, a childless father,
be my child! And again, God’s welcome to you!

ILONA
Brother, if there is aught that can soothe
my orphanhood, it is your goodness alone.
Be blessed for it. But not for long
925 shall I be your guest. Fate beckons me,
and I am come to take my leave.
GHYMES
Isten hozott, hugom; gyászod letelt;
Enyém pedig kezdődik. Jó apát
Gyászol szived; de az én gyászom nagyobb:
Anyát, a legjobb, a legédesebb
910 Anyát kesergi szívem, – a hazát.
Kit annyi hű fiának gyásza nem
Bír fölüdítni. – Özvegy házamat
Vedd pártfogásba, kérlek; nincs a nő,
Ki hű szivével bölcsen őrködött
915 Tűzhelyemen, s úgy ment a sírba, hogy
Nem hagyva magzatot, vigasztalan
Hagyott a földön engem. Téged ő,
Testvére gyermekét, saját anyád
Gyanánt ölelt szeretve. Légy, apátlan
920 Leány, nekem, gyermektelen apának,
Légy gyermekem! S megint, isten hozott!

ILONA
Bátyám, ha van, mi árvaságomat
Enyhítni bírja, csak jóságod az.
Légy áldva érte. Ámde nem soká
925 Leszek vendéged. Engem int a sors,
S búcsúzni jöttem.
GHYMES
And where do you hasten?
GHYMES
És hová sietsz?
ILONA
To the court.
ILONA
Az udvarhoz.
GHYMES
What do I hear?
GHYMES
Mit hallok?
ILONA
To Vienna.
ILONA
Bécsbe.
GHYMES
What!
To that Sodom, which sooner or later
will sink down, for the punishment
930 cannot delay; and God’s wrath will
reach all who are there!
GHYMES
Mit!
A Szodomába, mely előbb-utóbb
El fog sülyedni, mert a büntetés
930 Nem késhetik; s isten haragja majd
Eléri mind, ki ott lesz!
ILONA
Be calm!
Perhaps God has not yet given out
his judgment, unalterably,
to his fire-angel. Perhaps escape is possible!
935 For five righteous men perhaps he will yet preserve
this doomed city, the Lord!
ILONA
Csöndesedj!
Talán az isten még nem adta ki
Itéletét, másíthatatlanul,
Láng-angyalának. Tán lehet menekvés!
935 Öt igazért talán megtartja még
Ez elveszendő városát az Úr!
GHYMES
For five righteous men? But will you be even so many?
GHYMES
Öt igazért? De léssz-e annyi bár?
ILONA
The Lord is merciful. In him I trust.
And like Jephtha’s daughter, with willing heart I go

940 to the sacrifice.
ILONA
Az Úr irgalmas. Benne bízom én.
S mint Jefte lánya, kész szívvel megyek

940 Az áldozatra.
GHYMES
You appall me.
GHYMES
Megrémítsz.
ILONA
Father! –
For so my heart names you – I could not
so depart, but leave with someone
the key of my future, by which, when one day
humbled, slander-covered, I shall stand,
945 he may open the pure hall of my secret,
and look into the hidden place
of my sacred resolve, where my altar stands – and on it:
I, drowned in blood, but a pure offering.
ILONA
Atyám! –
Mert szívem így nevez – nem tudtam úgy
Elmenni, hogy ne hagyjam senkinél
Kulcsát jövőmnek, mellyel, hogyha majd
Alázva, rágalom-borítva állok,
945 Kinyissa titkom tiszta csarnokát,
S benézzen a szent elhatározás
Rejtett helyébe, hol oltárom áll – s rajt:
Én, vérbefúlt, de tiszta áldozat.
GHYMES
I understand you not, – but I tremble.
GHYMES
Nem értelek, – de reszketek.
ILONA
And perhaps
950 it is better that you understand not. You are a man, and the woman –
what man understands her? For you, the sword and shield, –
for us, what weapon have we? – And as we
cannot lift with weak hand your sword,
you cannot lift our weapons either!
955 But know this much, that whatever the world
shall say of me, nay, not only it,
but my own life and deeds… – a lie,
all that will be a lie; only so much will there be
of truth beneath it, as softly, in the
960 last heartbeat, thus whispers: my homeland!
ILONA
S talán
950 Jobb, hogy nem értesz. Férfi vagy, s a nőt
Mely férfi érti? Nektek kard s paizs, –
Nekünk mi fegyverünk van? – S mint mi nem
Bírjuk föl gyönge kézzel kardotok’,
Ti sem bírjátok a mi fegyverinket!
955 De tudj meg annyit, hogy bármit beszélend
Felőlem a világ, sőt nem csak az,
De önnön éltem s tetteim… – hazug,
Mindaz hazug lesz; annyi lesz csupán
Való alatta, mennyi halkan, a
960 Végdobbanásban így susog: hazám!
GHYMES
What a name you have uttered! Weak girl!
You who spoke of weapons the woman’s
hand cannot wield: lay down the sacred name
of the homeland; this shield, with its veiled
965 crest! That you cannot bear.

ILONA
Wound me not!
I will not stain your cherished crest.
Sacred it is, to me too.
GHYMES
Mi név, melyet kiejtél! Gyönge lány!
Ki fegyverekről szóltál, melyeket
Nem bír a nő-kéz: tedd le szent nevét
A honnak; e paizst, a fátyolos
965 Címerrel! Azt te nem birod.

ILONA
Ne bánts!
Nem szennyezem be féltett címered.
Szent az, előttem is.
GHYMES
I did not mean
to ask your purpose. I would trust your heart’s
feeling; though not knowing what you
970 intend, I would bless you. Now, when
you name the homeland: jealously I must
demand to know: what do you intend? The homeland’s
exalted name is not for play!
And every son of hers must guard it;
975 above all, when he does not guard it, who on high
holds his defending sword in hand. – Speak,
I am listening.
GHYMES
Nem akarám
Kérdezni célod’. Megbíznám szived
Érzületében; bár nem tudva, mit
970 Akarsz, megáldanálak. Most, mikor
A hon nevét említed: féltve kell
Számon kivánnom: mit akarsz? A hon
Magos neve játékra nem való!
S minden fiának azt örizni kell;
975 Kivált, mikor nem őrzi az, ki fönn
Védpallosát kezében tartja. – Szólj,
Én hallgatom.
ILONA
Brother, if your sorrowing homeland’s
desperate fate to redeem
– though with scant hope – one tiny little
980 ray were to gleam: what would you do? Would you not
give all for it, yourself!
Your life, your heart! And if this ray of hope
proved a fleeting will-o’-the-wisp:
would you reproach your faith, that for it
985 you were ready to sacrifice all?
ILONA
Bátyám, ha bús hazád
Kétségbesett sorsát megváltanod
– Bár gyér reménnyel – egy parányi kis
980 Sugár csillanna: mit tennél? Nem-é
Érette adnál mindent, önmagad’!
Élted’, szived’! S ha e reménysugár
Futó lidércnek bizonyulna is:
Vádolni fognád-é hited, hogy érte
985 Áldozni mindent kész valál?
GHYMES
Not I.
GHYMES
Nem én.
ILONA
And if you knew the magic word that
would compel the dreadful boa
to release its prey, the lion coiled
in its rings; or
990 that, leading you to your stolen treasure,

would spring open the lock fastened on it:
would you speak that word? Though
your tongue should be torn out with it? –
ILONA
S ha ismernéd a bűv-igét, amely
A szörnyü bóát kényszerítené,
Hogy martalékát, a gyürűibe
Tekert oroszlányt elbocsássa; vagy
990 Mely elrabolt kincsedre rávezetvén

A ráverett zárt fölpattantaná:
Kimondanád-e azt a szót? Habár
Nyelved szakadna azzal el? –
GHYMES
That would I!
GHYMES
Ki én!
ILONA
And if on your breast a lily snow-pure
995 you tended, guarding it from stain – and the sphinx,
which with dread care sits over your glorious future’s
hidden word, asked that as a pledge:
speak, would you cast it away?
ILONA
S ha kebleden hótiszta liljomot
995 Mocsoktul óva ápolnál – s a szfinx,
Mely szörnyü gonddal ül dicső jövőd
Rejtett szaván, azt kérné zálogul:
Szólj, odadobnád-é azt?
GHYMES
That would I!
GHYMES
Oda én!
ILONA
And if it were not you of whom fate
1000 demanded all this, speak, would you bless
the one who resolved upon it?
ILONA
S ha nem te volnál, akitől a sors
1000 Mindezt kivánná, szólj, megáldanád-e,
Ki arra elszánná magát?
GHYMES
That would I!
GHYMES
Meg én!
ILONA
And if it were your own daughter who is that one:
speak, would you let her go?
ILONA
S ha önleányod volna éppen az:
Szólj, elbocsátanád-e őt?
GHYMES
Let her go I would!
GHYMES
El én!
ILONA
(Kneeling.)
Then bless me, – and let me go!
ILONA
(Letérdel.)
Úgy áldj meg engem, – és bocsáss el!
GHYMES
Oh!
1005 Are you this bold pilgrim? – Weak girl!

ILONA
Why do you call me so? I am a Hungarian girl
and of that race which the
Rozgonyi women and the Eger ladies
bore. Only bless me.
GHYMES
Óh!
1005 Te vagy ez a merész zarándok? – Gyönge lány!

ILONA
Mért mondasz annak? Én magyar leány
S azon fajbul való vagyok, mely a
Rozgonyinékat s egri hölgyeket
Szülé. Csak áldj meg.
GHYMES
Rise up.
GHYMES
Kelj föl.
ILONA
I will
1010 that you bless me.
ILONA
Akarom,
1010 Hogy áldj meg.
GHYMES
I, who am no saint nor priest?
God bless you! The great God
of the Hungarians.
(He holds his hand over her head.)
GHYMES
Én, ki szent s pap nem vagyok?
Az isten áldjon meg! A magyarok
Nagy istene.
(Kezét fején tartja.)
ILONA
(Rising.)
Enough. God be with you.
ILONA
(Fölkel.)
Elég. Isten veled.
GHYMES
Stay. What is your purpose? I will
know it. I am your father; and I demand it.
GHYMES
Megállj. Mi célod? Tudni akarom.
Atyád vagyok; s követelem.
ILONA
Do not ask.
ILONA
Ne kérdj.
GHYMES
1015 Answer.
GHYMES
1015 Felelj.
ILONA
Enough was it to say so much
as I have said, that you might understand.
ILONA
Elég volt annyit mondanom,
Mint mondtam, hogy megérts.
GHYMES
Enough? What
I could understand breeds rather alarm
than reassurance.

ILONA
Hear then –
GHYMES
Elég? Amit
Megértheték, inkább aggályt szülő,
Mint nyugtató.

ILONA
Halld hát –
GHYMES
Let us sit down meanwhile,
take a seat.
GHYMES
Üljünk le addig,
Foglalj helyet.
ILONA
One foot of mine is on the road,
1020 and I shall be brief. – Is there yet hope
that Joseph yields, and our homeland’s right
will recognize?
ILONA
Fél lábam útba van,
1020 S rövid leszek. – Remélhető-e még,
Hogy József enged, és hazánk jogát
Elismerendi?
GHYMES
No. Blind and stubborn.
Blind, he sees not the radiance of our sacred right, for
his own phantasms; and stubborn, while only his hand
1025 and mind he holds: he will not step back.
GHYMES
Nem. Vak és makacs.
Vak, szent jogunk fényét nem látja, önn’
Agyrémitől; s makacs, míg csak kezét
1025 S eszét birandja: visszalépni nem fog.
ILONA
And is there no way to touch his heart?
ILONA
S nincs mód szivére hatni?
GHYMES
I know not;
nor do I believe it. Where the brain is bone:
the heart either bleeds to death, or ceases
to feel.
GHYMES
Nem tudom;
Nem is hiszem. Hol csont az agyvelő:
A szív vagy elvérzik, vagy érzeni
Megszűn.
ILONA
But his heart is able, infinitely
1030 greatly to love.
ILONA
De szíve képes, végtelen
1030 Nagyon szeretni.
GHYMES
His plans? Himself?
GHYMES
Terveit? Magát?
ILONA
Not that. Mankind.
ILONA
Nem azt. Az embert.
GHYMES
(With bitter scorn.)
Just so; that man
whom their so-called philosophy made;

a man who is not flesh, bone, nor blood, nor heart,
neither peasant nor lord, neither coward nor noble,
1035 son of no nation, of no homeland,
fired for no past; fighting for no right;
on whom is nothing that makes us: the
name, tongue, dress, memory, ancestral grief, hope; –
a bare man only: idea, machine, subject, –
1040 this is Voltaire’s and Rousseau’s man,
emptier and worse than Plato’s man.
This is the man whom Joseph too loves,
this, for whom his fervent heart is fired!
GHYMES
(Keserű gúnnyal.)
Úgy van; azt az embert,

Kit úgynevezett bölcsészetök alkotott;
Embert, ki nem hús, csont, se vér, se szív,
Sem pór, sem úr, se gyáva, sem nemes,
1035 Se nemzetnek, se honnak nem fia,
Múltért se lelkesül; jogért se vív;
Kin semmi sincs, mi minket alkot: a
Név, nyelv, ruha, emlék, ősbú, remény; –
Csak puszta ember: eszme, gép, alany, –
1040 Ez a Voltaire s a Rousseau embere,
Üresb, s roszabb a Pláto emberénél.
Ez ember az, kit József is szeret,
Ez, akiért hő szíve lelkesül!
ILONA
No! He loves man, the real one, and
1045 the suffering one (or is not the non-suffering
one the real man) he loves!
He can love the aged, the child,
the wounded and the disconsolate. He can
love woman! – You doubt it? Do you want
1050 a proof? An instance of it? – Good!
Lo, with face aflame I say it: he
loves me!
ILONA
Nem! Ő az embert, a valódit, és
1045 A szenvedőt (vagy nem szenvedő-
E a valódi ember) szereti!
Tud ő szeretni aggot, gyermeket,
Sebzettet és vigasztalant. Tud ő
Szeretni nőt! – Te kétkedel? Kivánsz
1050 Bizonyítékot? Példát arra? – Jó!
Ím lángban álló arccal mondom: ő
Engem szeret!
GHYMES
How do you know? Did he himself
perhaps tell you?
GHYMES
Honnan tudod? Talán
Ő maga mondta?
ILONA
No. But I know it,
for every woman knows, feels, that she
1055 is loved. I know that he loves me.
And if he loves, it is no everyday
flame-flare. His love is a world;
centreless: spreading wide – and perhaps
with its flood sweeping the great millions into
1060 the depths – into its own depths!
But having found its goal: its flame-rays

it gathers all together. So, dark night;
thus, bliss-giving light; so, a bleak great void;
thus, rich abundance. – I in this love’s
1065 name beg of him my sacred homeland’s
weal, its right.
ILONA
Nem. De én tudom,
Mert minden asszony tudja, érzi, hogy
1055 Szeretve van. Tudom, hogy ő szeret.
S ha ő szeret, az nem mindennapi
Lánglobbanás. Szerelme egy világ;
Központtalan: szétáradó – s talán
Árjával a nagy milliókat a
1060 Mélységbe sodró – önn’ mélységibe!
De megtalálva célját: lángsugárit

Mind összegyűjti. Úgy, setétes éj;
Így, üdvadó fény; úgy, sivár nagy űr;
Így, dús tenyészet. – Én e szerelem
1065 Nevébe’ kérem tőle, szent hazám
Üdvét, jogát.
GHYMES
And for a fancy, with cold
calculation, heartless, yourself
would you cast into his arms?
GHYMES
S egy ábrándért, hideg
Kiszámitással, szív nélkül, magad’
Karjába vetnéd?
ILONA
Heartless? Who says it?
I too love!
ILONA
Szív nélkül? Ki mondja?
Szeretem én is!
GHYMES
You love? Poor girl!
1070 Then you are lost.
GHYMES
Szereted? Szegény!
1070 Úgy veszve vagy.
ILONA
Fear not for me. For more even than him
a hundredfold do I love honour!
And more than honour –
ILONA
Ne félts. Mert nála még
Százszorta jobban a becsületet!
S a becsületnél jobban –
GHYMES
Do not even say it!
A woman can love nothing more than
her honour!
GHYMES
Ki se mondd!
Nő nem szerethet semmit jobban a
Becsűleténél!
ILONA
Nor the homeland?
(Ghymes silently shakes his head.)
Ah!
1075 You do not speak? Fear not! Countess Ilona Szécsy
can love – but can also die!
You do not understand what here this soft
woman’s heart beats. And I am sorry that I yielded
to your questions. – But, God be with you.
(Ghymes seizes her hand.)

1080 Let me go!
ILONA
A hazát sem?
(Ghymes hallgatva rázza fejét.)
Ah!
1075 Nem szólsz? Ne félj! Gróf Szécsy Ilona
Szeretni tud – de tud meghalni is!
Te azt nem érted, amit itt e lágy
Nőszív dobog. S bánom, hogy engedék
Kérdéseidnek. – Ám, isten veled.
(Ghymes megfogja kezét.)

1080 Bocsáss!
GHYMES
Renounce this mad design.
GHYMES
Ez őrült tervről mondj le.
ILONA
No,
no!
ILONA
Nem,
Nem!
GHYMES
You have not my consent.
GHYMES
Egyezésem nem birod.
ILONA
I have
your blessing already. Let me go! God be with you!
(She tears herself away and quickly off.)
ILONA
Birom
Áldásodat már. Hagyj! Isten veled!
(Kiragadja magát s gyorsan el.)
GHYMES
Poor girl! What worth the sacrifice,
1084 if even at the price of her blood there is no atonement?
(The curtain falls.)
GHYMES
Szegény leány! Mit ér az áldozat,
1084 Ha vére árán sincs engesztelés?
(A függöny legördül.)
First scene: Vienna. Ilona Szécsy’s palace.
(A reception-hall furnished with great splendour and coquettish taste. Ilona, in
sumptuous attire, sits on a sofa. Before her Eliz stands modestly.)
Első jelenés: Bécs. Szécsy Ilona palotája.
(Nagy fénnyel s kacér ízléssel bútorzott elfogadó terem. Ilona, pompás
öltözékben, kereveten ül. Előtte Eliz szerényen áll.)
ILONA
1085 I thank you, my dear. And not only do you
oblige me thus, but your brother, the valiant
General, the Emperor’s sword, – so
I may call him, – deserves my gratitude,
that he yielded you, gentle child, to me,
1090 as the brightener of my solitude.
ILONA
1085 Köszönöm, édesem. S nem csak kegyed
Kötelez így le, bátyja, a vitéz
Tábornok úr, a császár kardja, – így
Nevezhetem, – hálámra érdemes,
Hogy önt, magányom viditójaul
1090 Átengedé, szelíd gyermek, nekem.
ELIZ
Your Ladyship has no need of that; and so
poor a girl could not even be capable
of cheering you. My uncle perhaps
goes to camp, and is glad that his child
1095 under so dear a lady’s sheltering wing
he may leave. His Majesty was so gracious,
himself desired it –
ELIZ
Nagysádnak arra nincs szüksége; s ily
Szegény leányka képes sem lehetne
Hogy fölvidítsa. Bácsikám talán
Táborba megy, s örül, hogy gyermekét
1095 Ily drága úrhölgy védőszárnya alatt
Hagyhatja. Őfelsége oly kegyes volt,
Maga kivánta –
ILONA
And I am the happier,
that thereby I could fulfil
his Majesty’s wish.
(She rings. The lady’s maid comes.)
My child!
1100 Today I shall have company. I wish
that you take part in it. – Szeráf,
show the young lady her chamber. –
– Her rooms are ready and all is
arranged; your taste, your habits,

1105 I hope, we have guessed, my dear.
ILONA
S én még boldogabb
Vagyok, hogy azzal teljesíthetém
Az őfelsége kedvét.
(Csönget. Komorna jő.)
Gyermekem!
1100 Nálam ma társaság lesz. Akarom,
Hogy kegyed abba’ részt vegyen. – Szeráf,
Mutasd meg a kisasszony lakhelyét. –
– Szobái készek és minden be van
Rendezve; ízlését, szokásait,

1105 Remélem, eltaláltuk, édesem.
ELIZ
Oh, dear Countess, in my brother’s simple
dwelling I was not used to such
splendour! With little I was so happy –
your Ladyship, with your favour, bewitches me.
ELIZ
Óh, drága grófné, bátyám egyszerű
Lakában én nem voltam szokva ily
Fényhez! Kevéssel oly boldog valék –
Nagysád, kegyével megbüvöl.
ILONA
Modest,
1110 good child! – God be with you, only make haste,
and return quickly. This very day the Emperor
wishes to see you.
ILONA
Szerény,
1100 Jó gyermek! – Isten önnel, csak siessen,
És térjen vissza gyorsan. Még ma látni
Kivánja önt a császár.
ELIZ
(Aside.)
Ah! Poor
Günther! You do not see! And I think only
of you!
(She bows. Off with the lady’s maid.)
ELIZ
(Magában.)
Ah! Szegény
Günther! Te nem látsz! Én pedig csupán
Rád gondolok!
(Meghajtja magát. El a komornával.)
ILONA
Good child! And in her too the
1115 Emperor takes interest. Worthy
of his sympathy. And he is gracious to
everyone. What a heart! What a noble temper!
And how stern, where idea and will
guide his deeds! Brother, you know him
1120 well. His mind is bone, and for his warm
heart that is the bar. A sacrifice
like mine cannot win a single smile
from his lip, there where the stubborn brain
chills its flame. – For he loves, not
1125 only says it; and his love is deep and true.
I see it well; but deeper and stronger is
his resolve. Behold, I staked all
for him. The Hungarian girl
who is proud of forty ancestors, and inherited as a sacred

1130 trust their virgin name – cast her treasure
into a bold game. Sinning,
if she does not win; blest, if she wins. – My name
is on the lips of Vienna; over my honour
at home they crossed themselves; and what did I gain,
1135 innocent, nay, of my own will cast off
in the price of my name? Nothing. While our cause,
like a galley that a hundred ropes and pulleys
drag, push, yet cannot draw to the sea,
for its weight has stuck fast in the sand: –
1140 has not stirred at all. Perhaps today! Oh, hope,
you cheat me day by day, you flatter, you persuade,
and cheat again! If now one thread snaps:
you tie, you knot another, till that too is torn apart
by the morrow. Oh, today too there is one little hope-
1145 thread. Günther... Will he come? Will he bring
better news of our cause? And if not? – If not,
mine shall be the final trial. Now! And if even
now he does not bend; if my love cannot
dissolve the ice-crust of his mind
1150 from his heart; if his resolve
even today, even at the last, defies
my love and my love’s flames:
it is forever over, – I yield myself
and go, carrying my shame with me.
1155 My homeland! The sacrifice is ready! The warrior
on the battlefield bleeds no more freely,
no more gladly – and ah, not so in vain!
– Away, fainthearted thought! Nothing is lost,
not even hope. – They come; – my God!
(Countess Thurn, Countess Khevenhüller, Count Rosenberg,
Baron Meerstrom; guest lords and ladies come; Ilona
receives them. General greetings.)
ILONA
Jó gyermek! S érte a
1115 Császár is érdeklődik. Érdemes
Rokonszenvére. S ő mindenkihez
Kegyes. Minő szív! Mily nemes kedély!
S minő rideg, hol eszme s akarat
Vezérli tetteit! Bátyám, te jól
1120 Ismered őt. Elméje csont, s meleg
Szivének az van gátul. Áldozat,
Mint szívemé, nem nyerhet egy mosolyt
Ajkárul ott, hol a makacs velő
Meghidegíti lángját. – Mert szeret, nem
1125 Csak mondja; és szerelme mély és igaz.
Jól látom én; de mélyebb és erősb
Határozása. Ím, kockára tettem
Miatta mindent. A magyar leány
Ki negyven ősre büszke, s szent hagyomány

1130 Gyanánt öröklé szűz nevök’ – merész
Játékba dobta kincsét. Bűnösen,
Ha nem nyer; áldva, hogyha nyer. – Nevem
Bécs ajkain forog; becsűletemre
Otthon keresztet róttak; s mit nyerék,
1135 Ártatlanul, söt önként eldobott
Nevem dijába’? Semmit. Míg ügyünk,
Mint gálya, melyet száz kötél, csiga
Vonszol, taszít s a tengerre húzni nem bír,
Mert a homokban súlya megragadt: –
1140 Egyet se mozdult. Tán ma! Óh, remény,
Te napról napra csalsz, hizelgsz, hitetsz,
De csalsz megint! Ha most egy szál szakad:
Mást kötsz, bogozsz, mig azt is szertetépi
A holnap. Óh, ma is van egy remény-
1145 Szálacska. Günther... Eljön-é? Hoz-é
Jobb hírt ügyünkről? És ha nem? – Ha nem,
Enyém lesz a végpróba. Most! S ha még
Most sem hajol; ha szívéről szerelmem
Az elme jégkérgét föloldani
1150 Nem volna képes; elhatározása
Ha még ma is, ha végre is dacol
Szerelmem s szerelme lángival:
Örökre vége, – megadom magam’
S megyek, magammal víve szégyenem’.
1155 Hazám! Az áldozat kész! A vitéz
A harcmezőn nem vérzik jobban el,
Nem örömestebb – s ah, nem oly hiába!
– El, kishitűség! Veszve semmi sincs,
Még a remény sincs. – Jőnek; – istenem!
(Thurn grófné, Khevenhüller grófné, Rosenberg gróf,
Meerstrom báró; vendég urak és hölgyek jőnek, Ilona
fogadja. Átalános üdvözlések.)
THURN
1160 You are exceedingly kind.

ILONA
Dear Countess,
you oblige me. I scarcely dared hope it.
(They sit. Countess Thurn beside Ilona in the place of honour.
Countess Khevenhüller next to them. The others in conversing
groups.)
THURN
1160 Kegyed fölötte szíves.

ILONA
Drága grófné,
Lekötelez. Alig remélhetém.
(Leülnek. Thurn grófné Ilona mellé a főhelyre.
Khevenhüller grófné mellettök. A többiek társalgó
csoportozatokban.)
THURN
(Answering the former.)
Everyone hastens only toward you:
your rich palace is the model in Vienna now.
At your soirées everything that is rare, fair,
1165 or sought-after is together.
THURN
(Az előbbire felelve.)
Mindenki csak kegyed felé siet:
Dús palotája példány Bécsbe’ most.
Estélyein minden, mi ritka, szép,
1165 Vagy keresett, együtt van.
KHEVENHÜLLER
Oh, true!
That I admit already. What in Vienna is one,
nay, in the world without peer, and what
is found only in rare spots: – that too
is here to be found!
KHEVENHÜLLER
Óh, igaz!
Már azt elismerem. Mi Bécsben egy,
Sőt, a világban páratlan, s amit
Csak ritka helytt találni: – itt az is
Föllelhető!
ILONA
The Countess makes me
1170 curious; of such treasures I
know nothing. And what might that be?
ILONA
A grófné magamat
1170 Kiváncsivá tesz; ily kincsekről én
Mit sem tudok. S mi volna az?
KHEVENHÜLLER
You are
very modest! You conceal your treasures
which the whole world envies you.
KHEVENHÜLLER
Kegyed
Nagyon szerény! Titkolja kincseit
Mikért egész világ irígyli.
ILONA
Eh,
yet, what is it?
ILONA
Ej,
Mégis, mi az?
KHEVENHÜLLER
The Emperor! Whom only the
1175 fair Countess Szécsy won as the jewel
for her soirées.

ILONA
The Countess is, truly,
exceedingly witty!
(Aside.) The serpent!
(Aloud.) And do you
hope: that today we may have the fortune
of his Majesty?
KHEVENHÜLLER
A császár! Kit csupán a
1175 Szép Szécsy grófné nyert meg ékkövül
Estélyihez.

ILONA
A grófné, igazán
Fölötte elmés!
(Félre.) A kigyó!
(Fenn.) S kegyed
Reméli: hogy ma őfelségihez
Lehet szerencsénk?
KHEVENHÜLLER
(With scorn.)
And are you not entirely
1180 certain of that?
KHEVENHÜLLER
(Gúnnyal.)
S ön nem bizonyos
1180 Egészen abban?
ILONA
How should I be? Why, his
Majesty rarely and unexpectedly
surprises, – not me, for to myself I would
not dare ascribe that, – but
the company that my humble dwelling
1185 and my soirées now and then are graced to entertain.
ILONA
Hogy volnék? Hisz ő-
Felsége ritkán és váratlanul
Lep meg, – nem engem, mert magamnak azt
Tulajdonítni nem merném, – hanem
A társaságot, mely szerény lakom’
1185 S estélyim’ olykor szerencsélteti.
THURN
If I must confess it, Countess, I myself
too lived in such hope and came
that his Majesty would be here.
THURN
Ha meg kell vallanom, grófné, magam
Is oly reményben éltem s jöttem el:
Hogy őfelsége itt lesz.
ILONA
(With scorn.)
Ah, the Countess
greatly obliges me.
ILONA
(Gúnnyal.)
Ah, a grófné
Igen lekötelez.
THURN
(In confusion.)
That is, – pardon –
THURN
(Zavartan.)
Azaz, – bocsánat –
ILONA
1190 No, no, – truly there is here no other
attraction, save if his Majesty deign
to abase himself here.

(She turns away scornfully. – To Rosenberg.)
Count, you
are exceedingly rare with us. For a time
– and long! – now you give cause only for complaint.
ILONA
1190 Nem, nem, – valóban itt nincs semmi más
Inger, csupán ha őfelsége ide-
Alázza meg magát.

(Megvetőleg elfordul. – Rosenberghez.)
Gróf úr, kegyed
Fölötte ritka nálunk. Egy idő –
– S rég! – óta csak panaszra ád okot.
ROSENBERG
1195 I would be disconsolate –
ROSENBERG
1195 Vigasztalan volnék –
ILONA
Is it fitting thus
to neglect old acquaintances?
Among all the lords and ladies of the court
you were my first acquaintance. – Is it not so,
you recall still: – His Majesty and you
1200 came to my castle.
(They go on talking softly.)
ILONA
Hát illik így
Elhanyagolni régi ismerőit?
Az udvar összes urai s hölgyei közt
Ön volt legelsö ismerőm. – Ugy-é
Emlékezik még: – Őfelsége s ön
1200 Váramba jöttek.
(Halkan beszélgetnek tovább.)
KHEVENHÜLLER
(Secretly to Countess Thurn.)
Did you notice, Countess,
how touchy she is!
KHEVENHÜLLER
(Titkon Thurn grófnéhoz.)
Vette észre, grófné
Mily kényes!
THURN
(Likewise.)
And stings like a bee! Her wicked
sting stuck fast, but I’ll wager,
not to my, – to her own ruin it shall be!
THURN
(Szintúgy.)
És csíp, mint a méh! Gonosz
Fullánkja bennszakadt, de fogadom,
Nem az én, – az ő vesztére lesz!
KHEVENHÜLLER
(Likewise.)
How dare
such a one even speak! – Today she must, today still
1205 be humbled by us.
(The folding doors are flung open at once. Everyone turns that way.
Expectation.)
KHEVENHÜLLER
(Szintúgy.)
Hogy is
Mer szólni egy ilyen! – Ma kell, ma még
1205 Őt megaláznunk.
(A szárnyajtókat egyszerre kifelé tárják. Mindenki arra
fordul. Várakozás.)
THURN
(Springing up.)
The Emperor!

KHEVENHÜLLER
(Likewise.)
Truly?
(Two chamberlains stand on either side of the door.)
THURN
(fölugrik)
A császár!

KHEVENHÜLLER
(Szintén.)
Valóban?
(Két komornyik az ajtón kétfelől áll.)
FIRST CHAMBERLAIN
(Announcing.)
His Grace Prince Kaunitz!
(Kaunitz enters.)
ELSŐ KOMORNYIK
(Jelent.)
Őkegyelmessége herceg jKaunitz!
(Kaunitz belép.)
ILONA
(Hastening toward him with great respect.)
Gracious lord, what great fortune!
ILONA
(Nagy tisztelettel siet elébe.)
Kegyelmes úr, mi nagy szerencse!
KAUNITZ
(Scarcely returning the greeting.)
– Is
the Emperor here?
KAUNITZ
(A köszöntést alig fogadva.)
– Itt
Van-é a császár?
ILONA
His Majesty has not yet
arrived.
ILONA
Őfelsége még
Nem érkezett meg.
KAUNITZ
(Turning back.)
– Let my carriage wait!
1210 – Not yet? You said, Countess? Can you assure me
that his Majesty will be here?
KAUNITZ
(Visszafordul.)
– Várjon a kocsim!
1210 – Még? Mondta, grófné? Biztosíthat-é
Hogy itt lesz őfelsége?
ILONA
(Softly.)
I have his word.
ILONA
(Halkan.)
Szavát bírom.
KAUNITZ
My carriage may go.
(While the doors are shut: he comes forward, looks round
at the company.)
A very fine company!
Countess, you are an enchantress. Where did you get
your magic wand: that you could summon

1215 these here?
KAUNITZ
Kocsim mehet.
(Mialatt az ajtók becsukatnak: előbbre jő, körülnéz
a társaságon.)
Igen szép társaság!
Grófné, kegyed varázsló. Hol vevé
Bű-vesszejét: hogy ezeket ide

1215 Idézni bírta?
ILONA
That is my secret. May I
keep it?
ILONA
Ez titkom. Szabad
Megtartanom?
KAUNITZ
Keep it, do! A secret that
everyone suspects does not pique me.
Where is my place? Pray, show me,
for I would not stand underfoot.
KAUNITZ
Csak tartsa meg! Titok, mit
Mindenki sejt, engem nem ingerel.
Hol van helyem? Kérem, mutassa meg,
Mert nem szeretnék állni láb alatt.
ILONA
(Indicating the place where she herself had sat, beside Countess Thurn.)
1220 If it please you, gracious lord.
ILONA
(Azon helyre mutat, hol maga ült, Thurn grófné mellett.)
1220 Ha úgy tetszik, kegyelmes úr.
KAUNITZ
Thank you!
I never sit beside another. With me
let no one sit on one settee.
KAUNITZ
Köszönöm!
Soha nem ülök más mellé. Velem
Se üljön egy lócára senki.
THURN
(Rising, offended.)
Ah!
THURN
(Sértődve fölkel.)
Ah!
KAUNITZ
So, good.
(He sits.)
If you please, my dear –
(Pointing to a chair.)
KAUNITZ
Így jó.
(Leül.)
Ha tetszik, édesem –
(Egy székre mutat.)
THURN
How
insufferable.
THURN
Minő
Kiállhatatlan.
KHEVENHÜLLER
This one must only endure.
1225 Let us go.
(Aside.) So I see, today the order of the day here
is humiliation.

(The two countesses go to another sofa, and taking their seats
there, converse.)
KHEVENHÜLLER
Ezt csak tűrni kell.
1225 Jerünk.
(Félre.) Úgy látom, itt ma napi rend
A megalázás.

(A két grófné egy más pamlaghoz megy, s ott helyet
foglalva beszélgetnek.)
KAUNITZ
(To Ilona.)
Ah, Countess, this only
I wished, to drive off those two silkworms.
Sit beside me; I am not
so rude to everyone!
1230 And I have business too with the Countess. – So.
Have you heard news today? Surely not?
Our couriers have arrived. Good tidings!
The Belgians are in uproar. – The war
against the Turk is unavoidable. –
1235 The Muscovite Czarina, whose interest
lies in the war, wishes in person
– and this very spring – to meet with the
Emperor. If this succeeds: our cause
is won; – there trouble, here peril: – such
1240 times are not exactly favourable to
reform.
KAUNITZ
(Ilonához.)
Ah, grófné, csak ezt
A két selyemhernyót akartam el-
Kergetni. Üljön mellém; nem vagyok
Olyan goromba én mindenkihez!
1230 S beszédem is van a grófnéval. – Így.
Hallott ma már újságot? Ugye nem?
Futáraink megjöttek. Jó hírek!
A belgaság zajong. – A háború
A török ellen elkerülhetetlen. –
1235 A muszka cárné, kinek érdeke
A háború, személyesen kiván
– S e tavaszon még – összejőni a
Császárral. Ez ha sikerűl: ügyünk
Megnyerve; – ott baj, itt veszély: – az ily
1240 Idők nem éppen kedvezőek a
Reformnak.
ILONA
Ah! At such a price?
ILONA
Ah! Ily áron?
KAUNITZ
Why, is it a great price,
a little turmoil? A little war?
Great, a little civic blood, and a
little Turkish blood? – That a great price? Why,
1245 if I am not mistaken, the Countess herself
did not ask the price so closely
when it was a matter of herself? – Enough,
that the success is ours, – and he, compelled
to let his reforms, though but for a short time,
1250 rest.

ILONA
For but a short time only?
What worth, if not forever?
KAUNITZ
Hát nagy ár
Egy kis zavargás? Egy kis háború?
Nagy, egy kevés polgári vér, meg egy
Kevés török vér? – Ez nagy ár? Hiszen
1245 Ha nem csalódom, a grófné maga
Nem kérdezé oly szűkkezűn az árt,
Mikor magáról volt a szó? – Elég,
Hogy a siker mienk, – s ő, kénytelen
Reformjait, bár kis időre is,
1250 Pihenni hagyni.

ILONA
Kis időre csak?
Mit ér, ha nem örökre?
KAUNITZ
Ah! He who has won
time, has won life!
KAUNITZ
Ah! Aki
Időt, az életet nyert!
ILONA
Time,
in uncertainty, is a new death to me;
it is but the respite of my sufferings; the longer
1255 my death is delayed: the longer
is the death-bed’s making-ready!
ILONA
Az idő,
Bizonytalanban, új halál nekem;
Csak szenvedésim haladéka; minél
1255 Tovább halálom: annál hosszasabb
A haldoklási készület!
KAUNITZ
Why
these dreadful thoughts? Such a fair combatant
smiling kills, smiling bleeds to death.
– May I venture one question?
1260 Countess, do you ply not only politics,
but something else as well?
KAUNITZ
Miért
E rémes eszmék? Ily szép viador
Mosolygva öl, mosolygva vérzik el.
– Szabad lesz egy kérdést merészlenem?
1260 Grófné, kegyed nem csak politikát,
De mást is űz?
ILONA
What else of your Grace’s
would interest me? No. With you I ply
only politics.
ILONA
Kegyelmességedet
Mi érdekelné más? Nem. Önnel én csak
Politikát üzök.
KAUNITZ
And with Günther?
His Majesty’s secretary?
KAUNITZ
És Günther úrral?
Az őfelsége titkárával?
ILONA
Eh,
1265 so you know that too?
ILONA
Ej,
1265 Már tudja azt is?
KAUNITZ
I know everything.

ILONA
Why do you ask then? – Besides, with him too only
politics. What else could it be?
KAUNITZ
Én mindent tudok.

ILONA
Mért kérdi hát? – Különben, véle is csak
Politikát. Mit is lehetne mást?
KAUNITZ
Countess, you are cold, of evil heart;
only to reach your goal, you regard nothing else.
1270 What do you think of Günther? Who is this
Günther to you? A mere little secretary
who deserves not a single sigh. True! –
So the cat plays with the mouse:
play to the one, death to the other.
KAUNITZ
Grófné, kegyed rideg, gonosz szivű;
Csak célt hogy érjen, másra nem tekint.
1270 Mit gondol ön Güntherrel? Ki az a
Günther, kegyednek? Egy titkárka csak,
Ki egy sohajt sem érdemel. Való! –
A macska játszik az egérrel így,
Játék egyiknek, a másnak halál.
ILONA
1275 What do you think of me, gracious lord?
ILONA
1275 Mit gondol ön rólam, kegyelmes úr?
KAUNITZ
And you did not notice it? Günther in this
game gambles away all he has:
his Emperor’s sacred trust, his own future,
his honour. Such a man as he
1280 will not do this for money. What will
his pay be? Ah, poor man, he himself
will pay the cost! And do you know what? – His heart!
KAUNITZ
S ön azt nem vette észre? Günther e
Játékon elkockázza mindenét:
Császára szent bizalmát, önjövőjét,
Becsűletét. Oly ember, milyen ő
1280 Nem fogja a pénzért tenni ezt. Mi lesz
A fizetése? Ah, szegény, maga
Fog ráfizetni! S tudja mit? – Szivét!
ILONA
Your Grace appalls me.
ILONA
Kegyelmességed elrémít.
KAUNITZ
Truly?
And you did not notice it? His good heart
1285 speaks rather for that, than for his sharpness of mind.
Well, only observe him! – But I continue
my questions about your Ladyship’s intrigues,
if you pardon it, – and with the Emperor?
(The doors are opened.)
KAUNITZ
Valóban?
S ön ezt nem vette észre? Jó szivét
1285 Inkább dicséri ez, mint elmeélét.
No, csak figyelje meg! – De folytatom
Kérdésimet nagysád üzelmiről,
Ha megbocsátja, – s a császárral?
(Az ajtók kinyittatnak.)
ILONA
Ah!

Who comes? Is it not the Emperor?
(Joseph, Lascy, Günther come.)
ILONA
Ah!

Ki jő? Nem a császár?
(József, Lascy, Günther jőnek.)
KAUNITZ
But he himself!
1290 Fortune to you, my fair adversary.
(Everyone has risen and looks toward the Emperor, who comes forward
and graciously greets the company.)
KAUNITZ
De ő maga!
1290 Szerencse önnek, szép ellenfelem.
(Mindenki fölállt s a császár felé tekint, ki előre jő, s
nyájasan üdvözli a társaságot.)
ILONA
Sire, my thanks –
ILONA
Felséges úr, hálám –
KAUNITZ
(Who alone has remained in his place. Aside.)
Adversary? – Why,
we work to one hand. Eh; yet she is one!
We cheat each other turn and turn about.
KAUNITZ
(Ki egyedül maradt helyén. Magában.)
Ellenfelem? – Hisz
Egy kézre dolgozunk. Eh; mégis az!
Kölcsönbe’ csaljuk egymást.
JOSEPH
Dear Countess,
we come late. We come, because companions
1295 I brought with me, by your leave –
my old Lascy, who departs tomorrow, – and
comes to take his leave. And Günther, my secretary,
whom I have the honour to present.
JÓZSEF
Drága grófné,
Későn jövünk. Jövünk, mert társakat
1295 Hoztam magammal, engedelmiből –
Vén Lascymat, ki holnap indul, – és
Bucsúzni jött. S Günthert, titkáromat,
Kit van szerencsém bémutatni.
ILONA
We
already know each other.
ILONA
Már
Ismerjük egymást.
JOSEPH
(Aside.)
I know it well!
(Feigning surprise.)
How so?
JÓZSEF
(Félre.)
Jól tudom!
(Meglepetést színlelve.)
Hogyan?
GÜNTHER
(In confusion.)
1300 Sire –

ILONA
(Quickly.)
The other day on the Glacis my fiery
team bolted; perhaps I was even lost,
when with self-sacrifice a daring
youth seized the reins –
GÜNTHER
(Zavartan.)
1300 Felség –

ILONA
(Hirtelen.)
Minap a Glacis-n elragadt
Tüzes fogatom; tán veszve is valék,
Midőn önáldozással egy merész
Ifjú a gyeplőt megragadta –
JOSEPH
And that
was you, Günther? (Aside.)
Not awkwardly
1305 did she find herself out of it –
JÓZSEF
S az
Günther, te voltál? (Félre.)
Nem ügyetlenül
1305 Találta föl magát –
GÜNTHER
Gracious lord –
GÜNTHER
Felséges úr –
THURN
(Secretly to Countess Khevenhüller.)
How romantic! This little knight
is over head and ears in love.
THURN
(Titkon Khevenhüller grófnőhez)
Minő regényes! Ez a kis lovag
Fülig szerelmes.
KHEVENHÜLLER
I can almost see the
ink-stain on his hand.
KHEVENHÜLLER
Szinte látom a
Kezén a tintafoltot.
THURN
Only let no
blood wash it off.
THURN
Csak nehogy
Vér mossa el.
KHEVENHÜLLER
Fear not, my dear,
1310 this is not the age of the knightly romance!
And would it even be worth it, for such a one?
KHEVENHÜLLER
Ne féltse, édesem,
1310 Nem a lovagregény-kor e miénk!
Meg, érdemes is volna, ilyenért?
JOSEPH
Fine, my Günther; as gallant a knight
as you are a good secretary! And why
did you not tell of your heroic deed?
(He looks fixedly at Günther, who stands before him confounded
and with downcast eyes – pointedly.)

1315 See, I as a reward, even not yet knowing it,
had a dear surprise in store for you.
JÓZSEF
Szép, Güntherem; szintoly derék lovag,
Amily derék titkár vagy! És miért
Nem mondtad el vitézi tettedet?
(Merőn néz Gütherre, ki zavarodottan s szemlesütve áll
előtte – célzással.)

1315 Lám, én jutalmul, még nem tudva is,
Egy drága meglepést szántam neked.
GÜNTHER
Sire –
GÜNTHER
Felség –
ILONA
(Aside.)
What might it be?
ILONA
(Félre.)
Mi volna az?
JOSEPH
Only wait for it,
today you shall yet receive it. – Countess, is your little
protégée here already?
JÓZSEF
Csak várj reá,
Ma megkapod még. – Grófnö, itt-e kis
Védence már?
ILONA
I hope, before long
1320 I may present her.
ILONA
Remélem, nemsokára
1320 Be is mutathatom.
GÜNTHER
(Aside.)
Protégée? Hah!
GÜNTHER
(Magában.)
Védence? Hah!
JOSEPH
My pardon to the fair company! Here
– as always – so much that is fair is in one cluster,
that butterfly and bee would fall into confusion: on which
flower to alight? Only divert yourselves,
1325 my fair ladies! – Ah, Kaunitz! You too?
JÓZSEF
Bocsánat a szép társaságtul! Itt
– Mint mindig – annyi szép van egy bokorban,
Hogy lepke, méh zavarba jőne: mely
Virágra szálljon? Csak mulassanak
1325 Szép hölgyeim! – Á, Kaunitz! Ön is?
MEERSTROM
(Softly to a lady.)
See, your Ladyship, how proud, that he
is the one whom his Majesty does not say "thou" to
among the men.
MEERSTROM
(Halkan egy hölgyhöz.)
Nézze csak, nagysád, mily kevély, hogy ő
Az egy, kit őfelsége nem tegez
A férfiak közt.
LADY
Rightly! And he is such
as an old Madame! Is he not?

MEERSTROM
Ah, superb!
HÖLGY
Méltán! S olyan is
Mint egy öreg Madám! Nem?

MEERSTROM
Ah, süperb!
JOSEPH
(Sitting beside Kaunitz.)
1330 Well, how are we?
JÓZSEF
(Kaunitz mellé ül.)
1330 No, hogy vagyunk?
KAUNITZ
Well.
KAUNITZ
Jól.
JOSEPH
And the Countess?
JÓZSEF
S a grófné?
KAUNITZ
Poor lady,
she both fears and hopes.
KAUNITZ
Szegény,
Fél is, remél is.
JOSEPH
And dreams
of her Hungarian homeland? Does she not?
JÓZSEF
És ábrándozik
Magyar honával? Úgy-e?
KAUNITZ
And of the Hungarian
king as well.
KAUNITZ
S a magyar
Királlyal is.
JOSEPH
With me?
JÓZSEF
Velem?
KAUNITZ
Sire, he who is not
crowned: is not Hungarian king.
KAUNITZ
Felség, ki nincs
Megkoronázva: nem magyar király.
JOSEPH
1335 So then the charming Countess dreams
with No one –?
JÓZSEF
1335 Úgy hát a bájos grófné: Senkivel
Ábrándozik –?
KAUNITZ
That is why she dreams,
because the object of her thought is not real.
KAUNITZ
Azért ábrándozik,
Mert gondolatja tárgya nem való.
JOSEPH
Words, words!

KAUNITZ
But all is word and empty talk!
Word the Turkish quarrel; word Catherine
1340 the Czarina’s wrath; word the Belgian fervour;
word the Hungarian question. One fact only: –
JÓZSEF
Szók, szók!

KAUNITZ
De minden, szó s üres beszéd!
Szó a török viszály; szó Katalin
1340 Cárnő haragja; szó a belga hév;
Szó a magyar kérdés. Csak egy tény: –
JOSEPH
And what is that?
JÓZSEF
S mi az?
KAUNITZ
That your Majesty will be deceived.
KAUNITZ
Hogy felséged csalódni fog.
JOSEPH
And in what?
JÓZSEF
S miben?
KAUNITZ
In everything and in everyone:
in words, in things, and in men.
1345 In the Czarina: that she is a faithful ally,
though she weaves intrigue for herself; and for interest:
faith, honour she casts off.
In the poor Turk: that he breaks easily;
in the Belgian: that his fire dies into embers;
1350 in the Hungarian: that his indifference does not deceive,
and his whirlpool is not deep, beneath the calm surface!
And finally in the Countess too: –
KAUNITZ
Mindenben és mindenkiben:
A szókban, a dolgokban s emberekben.
1345 A cárnőben: hogy hű szövetkező,
Pedig magáért sző cselt; s érdekért:
Hitet, becsületet levetkez ő.
Szegény törökben: hogy könnyen törik;
Belgába’: hogy parázsba hull tüze;
1350 Magyarba’: hogy közönyje nem csaló,
S örvénye nem mély, csöndes szín alatt!
És végre a grófnőben is: –
JOSEPH
Go on!
JÓZSEF
Tovább!
KAUNITZ
That is as far as it goes.
KAUNITZ
Eddig van.
JOSEPH
You speak in riddles.
JÓZSEF
Ön rejtélyekben beszél.
KAUNITZ
When did I ever speak clearly?
1355 My eye alone is clear with me, – as
clear as the daylight; my word

cloudy forever!
KAUNITZ
Mikor beszéltem én világosan?
1355 Nekem csupán szemem világos, – oly
Világos, mint a napvilág; szavam

Felhős örökké!
JOSEPH
Has it lightning too?
JÓZSEF
Van villáma is?
KAUNITZ
Only for the enemies of the state.
KAUNITZ
Csupán az állam ellenségire.
JOSEPH
Only hurl it at them boldly!
JÓZSEF
Csak szórja rájok bátran!
KAUNITZ
I dare not.
KAUNITZ
Nem merem.
JOSEPH
1360 Why?
JÓZSEF
1360 Miért?
KAUNITZ
First of all your Majesty
I would strike along with them.
KAUNITZ
Először is felségedet
Érném velök.
JOSEPH
How?
JÓZSEF
Hogyan?
KAUNITZ
Your Majesty is the first
and most dangerous enemy of the
state and of yourself.
KAUNITZ
Felséged első
És legveszélyesebb ellensége az
Államnak és magának.
JOSEPH
So I myself
shall be the state, – like Louis? –
JÓZSEF
Így magam
Leszek az állam, – mint Lajos? –
KAUNITZ
It may be, –
1365 but then a suicide.
KAUNITZ
Lehet, –
1365 De akkor öngyilkos.
JOSEPH
(Rising.)
Kaunitz, beware!
To you too not all is permitted!

KAUNITZ
(Also rising.)
Not even to save
Austria?
(They sit down again, and softly continue their conversation.)
JÓZSEF
(fFlkél.)
Kaunitz, vigyázz!
Neked se szabad minden!

KAUNITZ
(Is fölkél.)
Ausztriát
Megmentenem se?
(Ismét leülnek, s halkan folytatják beszélgetésöket.)
ILONA
(Until now holding a soft conversation, to Günther.)
Thus I can scarcely
hope for a turn!
ILONA
(Eddig halk beszélgetést folytatva, Güntherhez.)
Így alig lehet
Fordúlatot remélenem!
GÜNTHER
Today come
the overdue addresses. In a hard
1370 tone they speak. His Majesty flew into a great
rage and gave the order:
that the counties be dissolved.
"I am sick of it," – thus he cried in vexation, –
"from fifty counties, from each one again
1375 fifty times, to hear one lesson, on the
Hungarian common law. Now I slam upon them
my door: let them clamour out there."
Your Ladyship, pardon, his own words
I quote. –
GÜNTHER
Ma jönnek
Az elmaradt föliratok. Kemény
1370 Hangon beszélnek. Őfelsége nagy
Haragra gyúlt és rendelést adott:
Hogy a megyék föloszlattassanak.
„Meguntam, –” így kiálta bosszusan, –
„Ötven megyétől, mindeniktöl ismét
1375 Ötvenszer, egy leckét hallgatni, a
Magyar közjogbul. Most rájok csapom
Ajtómat: ott kinn kiabáljanak.”
Nagysád, bocsánat, önnön szavait
Idézem. –
ILONA
His Majesty thinks:
1380 if they clamour without: in here they will
not feel it!
(Aside.)
Now is my turn! The final
effort! Even from that I cannot
shrink back!
(Aloud.)
Günther, sir, much
am I in your debt, for your most valued
1385 communications. You may be assured:
you did not lavish on an ungrateful one, your good

services.
ILONA
Őfelsége azt hiszi:
1380 Ha künn kiáltnak: itt benn érzeni
Nem fognak!
(Magában.)
Rajtam most a sor! A vég-
Erőfeszítés! Nem riadhatok
Attól se vissza!
(Fenn.)
Günther úr, nagyon
Sokkal vagyok adósa, nagy becsű
1385 Közlésiért. Kegyed biztos lehet:
Nem pazarolta hálátlanra, jó

Szolgálatit.
GÜNTHER
Your Ladyship! Your gratitude, with a
single brief word, is richly, lavishly
repaid. I do not await it –
1390 nor could I deserve it!
(They continue softly.)
GÜNTHER
Nagysád! Hálája, egy
Rövidke szóval dúsan, pazarul
Van lefizetve. Én nem várom azt –
1390 S megérdemelni sem tudám!
(Halkan folytatják.)
JOSEPH
(To Kaunitz.)
So then
you recommend: that I yield?
JÓZSEF
(Kaunitzhoz.)
Tehát
Ön azt javallja: engedjek?
KAUNITZ
If you do not
fear to lose Belgium, half of Hungary,
the Pope’s holy favour,
and your Countess’s heart: – then only go on, Sire,
1395 stand firm. This is my last word.
(He rises and bows deeply.)
KAUNITZ
Ha el-
Veszítni nem fél Belgiumot, Magyar-
Ország felét, a pápa szent kegyét,
S grófnéja szívét: – úgy csak rajta, Sire,
1395 Álljon keményen. Ez végső szavam.
(Föláll s mélyen meghajlik.)
JOSEPH
(Rising.)
And mine is: Si fractus illabatur!
(He starts toward the rest of the company; Kaunitz calmly
sits back in his place.)
JÓZSEF
(Föláll.)
Enyém pedig: Si fractus illabatur!
(A társaság többi része felé indul, Kaunitz nyugodtan
visszaül helyére.)
KAUNITZ
Such a spirit! Such a heart! Such a sacred will!
And why does it consume itself all away!
KAUNITZ
Ily szellem! Ily sziv! Ily szent akarat!
S miért emészti mind fel önmagát!
JOSEPH
Fair hostess, can you forgive your
1400 manners-forgetting guest? Come,
let us sit to music. Till now I have been tedious
and tired. Let us cheer one another, by mutual
endeavour. – My ladies
and gentlemen! With the Countess’s leave

1405 I trespass on the host’s office.
JÓZSEF
Szép háziasszony, megbocsáthat-e
1400 Illem-feledt vendégének? Jerünk,
Üljünk zenéhez. Eddig untató
S unott valék. Vidítsuk, kölcsönös
Igyekezettel egymást. – Hölgyeim
S urak! A grófnő engedelmivel

1405 A háziúr szakába vágok.
ILONA
Oh!
Your Majesty is here and everywhere the master! (secretly)
Sire, I must speak with you today.
ILONA
Óh!
Felséged itt és mindenütt az úr! (titkon)
Felség, beszélnem kell ma önnel.
JOSEPH
(Likewise.)
I
too wish it. Only let us dispose
of this rabble.
(Aloud.)
Does it please you, madame?
(He offers his arm to Ilona. They start off. After them the whole
company, partly in groups, partly – as Kaunitz too – singly. Lascy
with Günther at the very rear. When Joseph and Ilona just reach the
right-hand door, Eliz steps out in sumptuous attire and meets them
face to face.)
JÓZSEF
(Szintúgy.)
Én
Is akarom. Csak helyeztessük el
E csőcseléket.
(Fenn.)
Tetszik, asszonyom?
(Karját nyújtja Ilonának. Indulnak. Utánok az egész
társaság, részint csoportokban, részint – mint Kaunitz is
– egyenként. Lascy Güntherrel leghátul. Mikor József és
Ilona éppen a jobboldali ajtóhoz érnek, Eliz lép ki
pompás öltözékben, s szemközt találja őket.)
ELIZ
1410 Your Ladyship is kinder than I could deserve.
Your care moves my orphaned heart
more than your lavish favour.
(She kisses her hand.)
ELIZ
1410 Nagysád kegyesb, mint érdemelhetném.
Gondoskodása árva szívemet
Meghatja, jobban, mint pazar kegye.
(Kezet csókol.)
ILONA
Fair child, there is nothing to thank for.
ILONA
Szép gyermekem, nincs mit köszönnie.
JOSEPH
Truly, nothing. It is not the rich dress that makes
1415 her; she makes the poor dress fair.
Lovely child! – A little surprise
still awaits your Ladyship. –
JÓZSEF
Valóba’, nincs. Nem őt a dús ruha,
1415 Ő teszi széppé a szegény ruhát.
Gyönyörü gyermek! – Egy kis meglepés
Vár még kegyedre. –
ILONA
This is already the second your
Majesty promises. And what will it be –?

JOSEPH
Why then,
they are for each other: Günther and Eliz.
ILONA
Ez már második, mit
Felséged ígér. És mi lesz –?

JÓZSEF
Nohát,
Egymásnak ők: Günther s Eliz.
ILONA
Ah, so?
ILONA
Ah, úgy?
JOSEPH
1420 This perhaps you did not even know? Oh, only hear –
(Joseph and Ilona off, conversing. After them the rest in turn.
Eliz modestly steps aside. Only Eliz, Lascy and Günther
remain on the stage.)
JÓZSEF
1420 Ezt tán nem is tudá? Óh, hallja csak –
(József s Ilona beszélgetve el. Utánok sorban a többiek.
Eliz szerényen félreáll. Csak Eliz, Lascy és Günther
maradnak a színen.)
ELIZ
(Aside.)
Ah! Günther does not even see me in this dress,
or does not know me! – Oh, how much better you were,
and how I pity you now, my simple dress!
(Aloud, in confusion.)
Father! How good that – – – Günther, my God –
ELIZ
(Magában.)
Ah! Günther e ruhába’ meg se lát,
Vagy rám nem ismer! – Óh, mi jobb valál,
S most hogy sajnállak, egyszerű ruhám!
(Fenn, zavartan.)
Atyám! Mi jó, hogy – – – Günther, istenem –
LASCY
1425 See, see, little Eliz! I’d almost not know
you!
LASCY
1425 Nézd, nézd, Elizke! Majd nem ismerek
Rád!
ELIZ
And Günther, you not either?
ELIZ
S Günther, ön sem?
GÜNTHER
I? Why not, oh,
dear young lady! –
GÜNTHER
Én? Dehogynem, óh,
Kedves kisasszony! –
ELIZ
Ah! Young lady, – so!
(She bursts into tears.)
Truly – Günther, sir, – I do not even know
what I am saying – Oh, this horrible dress!
1430 It pinches like armour!

LASCY
Now, children,
what is the trouble? I leave you here, quickly
make it up! A thousand cannon, that
I will not endure, that you should still be sulking!
Only tell each other what troubles you,
1435 and there’s an end of it. – Let me not see, after,
that you weep, Eliz. You, Günther, be wiser.
(Lascy off.)
ELIZ
Ah! Kisasszony, – úgy!
(Sírva fakad.)
Valóba’ – Günther úr, – nem is tudom
Mit mondok – Óh, ez iszonyú ruha!
1430 Páncél gyanánt szorít!

LASCY
Na, gyermekek,
Hát mi bajunk van? Itt hagylak, hamar
Béküljetek ki! Ezer ágyu, azt
Nem tűröm el, hogy még duzzogjatok!
Csak mondjátok ki egymásnak: mi bánt,
1435 És azzal vége. – Meg ne lássam aztán,
Hogy sírsz, Eliz. Te, Günther, légy okosb.
(Lascy el.)
GÜNTHER
Why does she weep?
GÜNTHER
Mért sír?
ELIZ
But it was fine of you, so
to address me?
ELIZ
De szép is volt az öntül, úgy
Szólítni engem?
GÜNTHER
A mistake –
GÜNTHER
Tévedés –
ELIZ
It was not!
Don’t say it! I see it. Perhaps because of my dress?
1440 – Could I help that? My father
sent me here, – and the Emperor wished it –
ELIZ
Nem az!
Ne mondja! Látom én. Talán ruhám
1440 Miatt? – Tehettem arrul én? Atyám
Küldött ide, – s a császár akará –
GÜNTHER
What do I hear? The Emperor? – Great heaven, Eliz,
is it true? You by the Emperor ordained
to this house? – He knows everything! His deep eye’s
1445 glance I understand now! Now: why
he brought me along, this very day! – Thus he wishes
to punish me!
GÜNTHER
Mit hallok? A császár? – Nagy ég, Eliz,
Való-e? Önt a császár rendelé
E házhoz? – Ő mindent tud! Mély szeme
1445 Tekintetét most értem! Most: miért
Hozott magával, épp ma! – Így akar
Büntetni engem!
ELIZ
Günther, speak, by the
heavens I beg you! Are you guilty? And the Emperor
punished you? – Oh, come! He is gracious!
1450 I will cast myself at his feet! For me he

will pardon you.
ELIZ
Günther, szóljon, az
Egekre kérem! Bűnös ön? S a császár
Büntette önt? – Óh, jőjön! Ő kegyes!
1450 Én lába elé borulok! Értem ő

Meg fog bocsátni önnek.
GÜNTHER
Do you think so?
No, no!
GÜNTHER
Azt hiszi?
Nem, nem!
ELIZ
What has happened? Oh, for God’s sake,
Günther, speak.
ELIZ
Mi történt? Óh, az istenért,
Günther, beszéljen.
GÜNTHER
Oh, do not ask, Eliz.
My sin is greater than could be
1455 pardonable! Against his Majesty, – and –
and against you! Do you not understand? Against you!
GÜNTHER
Óh, ne kérd, Eliz.
Bünöm nagyobb, mint megbocsátható
1455 Lehetne! Őfelsége ellen, – és –
És ellened! Nem érted? Ellened!
ELIZ
Only against me? I forgive that.
ELIZ
Csak ellenem? Én megbocsátom azt.
GÜNTHER
(Aside.)
Angel! If she knew: that this traitorous
heart has sinned! Ah, a woman forgives
1460 everything, only one thing – this she does not!
GÜNTHER
(Magában.)
Angyal! Ha tudná: hogy ez áruló
Szív vétkezett! Ah, mindent megbocsát
1460 A nő, csak egyet – ezt nem!
ELIZ
Günther! You
are silent? Do you not even look at Erzsike?
ELIZ
Günther! Ön
Hallgat? Nem is néz Erzsikére?
GÜNTHER
Oh!
Leave me to myself! Loathe me and
despise me! Oh, I am not even
worthy of anything else. I too hate
1465 myself – myself! For I cannot, nor
will I repent!
GÜNTHER
Óh!
Hagyjon magamra! Útáljon meg és
Vessen meg engem! Óh, nem is vagyok
Egyébre méltó. Én is gyűlölöm
1465 Magam – magam! Mert nem tudok, nem is
Akarok én megtérni!
ELIZ
What talk is this!
This is already very bad, sinful talk!

GÜNTHER
And that it is so!
ELIZ
Mily beszéd!
Ez már igen rossz, bűnös egy beszéd!

GÜNTHER
S hogy úgy van!
ELIZ
Surely it is not so? My Günther,
you cannot be hardened! Perhaps
1470 you erred! But you will repent, I see it,
you are sorry for it! You are sick, my Günther.
Speak, what ails you? Come, open your heart,
let me see its wound! Perhaps it is not even
so dangerous. And your Erzsike
1475 knows about wounds; oh, many a wound already
she has healed; orphans, widows
came, while we lived in the country; perhaps
she will heal yours too!
ELIZ
Úgy-e nincs úgy? Güntherem,
Te nem lehetsz átalkodott! Talán
1470 Tévedtél! De megtérsz, látom én,
Bánod te azt! Beteg vagy, Güntherem.
Szólj, mi bajod? Jőj, nyisd ki szívedet,
Hadd látom a sebét! Talán nem is
Lesz oly veszélyes. Erzsikéd pedig
1475 Ért ám sebekhez; óh, már sok sebet
Meggyógyitott ö; árvák, özvegyek
Jöttek, míg falun lakánk; talán
Meggyógyitandja a tiédet is!
GÜNTHER (covering his eyes)
Never! Never! For me there is no healing!
1480 Oh, leave me! Let me perish! The better
you are: the worse I am;
when you are an angel: a devil then am I;
if your lips open to accuse: you kill me;
and if you forgive: I am damned!
GÜNTHER (szemeit elfedi)
Soha! Soha! Nekem nincs gyógyulás!
1480 Óh, hagyj el engem! Veszni hagyj! Minél
Jobb vagy te: én annál roszabb vagyok;
Mikor te angyal: ördög akkor én;
Ha vádra nyílnak ajkaid: megölsz;
S ha megbocsátasz: én elkárhozom!
ELIZ
1485 In terror I await what you will say.
ELIZ
1485 Rémülve várom, mit fogsz mondani.
GÜNTHER
Oh, shall I say it? And kill you with it?
Understand me: I cannot love you; my heart
has bent to another; it is bewitched; a fever,
a spell, oh, or a love-potion has seized me:
1490 for I – the Emperor’s beloved –
GÜNTHER
Óh, mondjam-é? S megöljelek vele?
Érts meg: szeretni nem tudlak; szívem
Máshoz hajolt; le van büvölve; láz,
Igézet, óh, vagy bájital fogott meg:
1490 Mert én – a császár kedvesét –
ELIZ
Great heaven!
Günther, help!
(She faints.)

GÜNTHER
(Ringing.)
Great God, what shall I do? (The lady’s maid comes.)
ELIZ
Nagy ég!
Günther, segíts!
(Elájul.)

GÜNTHER
(Csönget.)
Nagy isten, mit tegyek? (Komorna jő.)
MAID
Ah!
KOMORNA
Ah!
GÜNTHER
The young lady has been taken ill; carry her
to her bed; – I run for a physician.
(Günther off.)
GÜNTHER
A kisasszony rosszul lett; vigyék
Ágyába; – orvosért futok.
(Günther el.)
ELIZ
(Reviving.)
Where am I?
I am better. Szeráf, help me to
1495 my room!
ELIZ
(Felocsúdik.)
Mi az?
Jobban vagyok. Szeráf, segítsen a
1495 Szobámba!
MAID
Good young lady, perhaps your dress
was too tight?
KOMORNA
Jó kisasszony, tán szoros
Volt a ruhája?
ELIZ
It may be! That, that!
Let us take it off, come, this ugly dress!
(Eliz, led by the maid, off. At once: Joseph,
Ilona come.)
ELIZ
Meglehet! Az, az!
Vessük le, jőjön, ezt a csúf ruhát!
(Eliz, komornától vezetve, el. Mindjárt: József,
Ilona jőnek.)
JOSEPH
What is it then, that holds me bound: this
leash, wound about my heart,
1500 fused with my life-vein: what?
This glance that beckons, and denies?
This hand that draws and forever thrusts away?
This mind-shattering, soul-destroying smile? –
No, no further! Today you are still my tyrant,
1505 tomorrow I shake off your chain! – And this heart,
which, like a mimosa, fearfully shut itself
– since on its Maria’s gravestone
death-frost’s finger touched it, – again a shut

flower shall be, angry at itself,
1510 that to a treacherous ray it opened!
JÓZSEF
Mi az tehát, mi engem kötve tart: e
Póráz, körültekerve szívemen,
1500 Az életérrel egybeforrva: mi?
Ez a tekintet, mely biztat, s tagad?
E kéz, amely von s mindig eltaszít?
Ez elmebontó, lélekvesztö mosoly? –
Nem, nem tovább! Ma vagy még zsarnokom,
1505 Holnap lerázom láncodat! – S e szív,
Mely, mint mimóza, félve zárkozék
– Mióta Máriája sírkövén

Halálfagy ujja érte, – újra zárt
Virág leend, boszúsan önmagára,
1510 Hogy egy csalárd sugárra megnyilék!
ILONA
Sire –
ILONA
Felség –
JOSEPH
Speak not so! One word I await,
but that, not thus, not thus must it begin.
Into what a labyrinth you led me! Lightly
– like the will-o’-the-wisp in the night – flitting, gliding
1515 before me: unattainable, perhaps
not even existent, treacherous, lying world!
What are you? Is your being virtue, or caprice?
Are you sin’s daughter, – who kills while she embraces, –
or a Vestal virgin, – who keeps vigil and offers sacrifice?
1520 Whom do you cheat: me? Yourself? Or the
world? So many questions, – and to not one
an answer! In vain I tore apart every fold
of my brain, – ah, how painfully! –
there is no answer!
JÓZSEF
Ne szólj igy! Egy szót várok én,
De azt nem így, nem így kell kezdeni.
Mily tömkelegbe vittél? Könnyedén
– Mint a lidérc az éjben – szökve, szállva
1515 Előttem: el nem érhető, talán
Nem is létezö, csalárd, hazug világ!
Mi vagy? Erény-e lényed, vagy szeszély?
Bűn lánya vagy, – ki öl, midőn ölel, –
Vagy Vesta-szűz, – ki virraszt s áldozik?
1520 Kit csalsz meg: engem? Önmagad? Vagy a
Világot? Ennyi kérdés, – s egyre sincs
Válasz! Hiába szedtem szét agyam
Minden redőjét, – ah, mi kínosan! –
Nincs semmi válasz!
ILONA
None? – I will give one.
1525 Hear me out, Joseph; what you have long asked,
lo, I open both chambers’ locks
of my heart. Look into its abyss!
I love you. – This is little. Why do you start
up to joy? Oh, the blazing sun
1530 who would not love? – Your soul is that:
fervent and luminous! – And the mountain-tarn,
with its deep blue water, beneath the smooth surface
with its funnel-twisting whirlpools,
who would not love? Whom would not seize a
1535 bewitching mad desire: to bury
himself in it forever! – Your heart is that!
And you too have long known that I love you; that

this lip, this hand, eye, all betrayed –
I love you, Joseph, and am yours:
1540 yours my heart, my soul, my hopes,
my prayer, – and of bliss what part is mine:
all is yours, all! Thus I love you!
(Suddenly changing her tone:)
– Thus,
and a thousand times more I hate you! – You are he
who confiscated my homeland’s sacred right?
1545 Who scorned its crown? – You are he
who trampled out its tongue? Who boldly
erase its ancient history? Who break
its borders? – Say: that you are not he!
And I will worship you for that one word! – But no;
1550 you are he, you are he – and I hate you!
ILONA
Nincsen? – Én adok.
1525 Hallgass ki, József; mit régóta kérsz,
Ím felnyitom szivemnek mind a két
Kamrája zárát. Nézz örvényibe!
Szeretlek. – Ez kevés. Miért riadsz
Örömre? Óh, a lángoló napot
1530 Ki nem szeretné? – A te lelked az:
Hő és világos! – S a tengerszemet,
Mély kék vizével, síma szín alatt
Tölcséresen sodort örvényivel,
Ki nem szeretné? Kit ne fogna egy
1535 Varázsos őrült vágy: belétemetni
Magát örökre! – A te szíved az!
S te is tudod rég, hogy szeretlek; azt

Ez ajk, e kéz, szem, mind elárulák –
Szeretlek, József, és tiéd vagyok:
1540 Tiéd szivem, lelkem, reményeim,
Imám, – s az üdvből ami rész enyém:
Mind a tiéd, mind! Így szeretlek!
(Egyszerre más hangot váltva:)
– Így,
S ezerszer inkább gyűlöllek! – Te vagy,
Ki elkoboztad szent jogát hazámnak?
1545 Ki koronáját becsmérléd? – Te vagy
Ki eltiportad nyelvét? Vakmerőn
Kitörlöd őstörténetét? Ki meg-
Bontod határit? – Mondd: ha nem te vagy!
S imádni foglak ez egy szóért! – De nem;
1550 Te vagy, te vagy – s gyülöllek!
JOSEPH
My Ilona,
you rave!
JÓZSEF
Ilonám,
Őrjöngsz!
ILONA
And do you wonder? Why, it is natural,
when in the narrow cage of one brain, such
a great love and a savage hatred wrestle!
Throw between tiger and panther
1555 a dove, and wonder if they tear it apart!
ILONA
S csodálod? Hisz természetes,
Midőn egy agy szűk ketrecében, ily
Nagy szerelem s bősz gyűlölet vivódnak!
Hajíts be tigris és párduc közé
1555 Galambot és csodáld, ha szertetépik!
JOSEPH
Poor girl, you cling forever to your homeland’s cause,
torment yourself. Leave that to men.
To love, this is woman’s destiny.
To hate, to fight, is man’s work. And they
1560 without you, never fear, diligently
will fulfil this calling!
JÓZSEF
Szegény, te mindig csak hazád ügyén
Csüngsz, tépelődöl. Hagyd azt férfiaknak.
Szeretni, ez az asszony végzete.
Gyülölni, vívni, férfi dolga. S ők
1560 Nélkűled is, ne aggódj, szorgosan
Beteljesítik ezt a hívatást!
ILONA
I do not speak of my homeland’s laws,
I do not defend its trampled right; for that

a stern man’s word is needed; you are right; I
1565 am a girl; but mark this well:
a Hungarian girl; who, ignorant though she be, – one thing
knows, that one must love one’s homeland. And if it
loved you even more than this heart
loves you, I would tear it out, if it did not hate;
1570 and I would have cause, – I have a right.
Look: what I sacrificed for my love,
for love of you! My spotless name!
Did you not see here these countesses’ scornful
grimaces? – But so I willed it. They
1575 believe and let them believe that I am your concubine,
a Countess Szécsy, the Emperor’s concubine!
For I willed that indissolubly
your name be bound to me,
and I knew you, that the one whom the world,
1580 wrongly though, deems yours, and whom
you love too: you would not thrust away.
ILONA
Nem szólok én hazám törvényiről,
Nem védem én tiport jogát; ahoz

Zord férfiszó kell; igazad van; én
1565 Leány vagyok; de jól jegyezd meg ezt:
Magyar leány; ki bár tudatlan, – egyet
Tud, hogy honát szeretni kell. S ha még
Jobban szeretne téged, mint szeret
E szív. Kitépném, hogyha nem gyülölne;
1570 És volna rá okom, – van rá jogom.
Nézd csak: mit áldozék szerelmemért,
Szerelmedért! Szeplőtelen nevem’!
Nem láttad itt e grófnék megvető
Fintorjait? – De úgy akartam. Ők
1575 Hiszik s higgyék, hogy ágyasod vagyok,
Egy Szécsy grófné, császár ágyasa!
Mert akarám, hogy oldhatatlanul
Legyen csatolva énhozzám neved,
S ismertelek, hogy azt, kit a világ,
1580 Habár balul, tiédnek vél, s akit
Szeretsz is: eltaszítni nem fogod.
JOSEPH
(Bitterly.)
You believed that? And believed you knew me?
JÓZSEF
(Keserűn.)
Te azt hivéd? S hitted, hogy ismerél?
ILONA
I knew: you love; I wished upon your blazing
heart’s fire, like a rain of brimstone
1585 to pour oil. I came up to Vienna:
to live, to burn here in your nearness, and
to sweep you too into my flame.
– At home hated, here despised creature,
ambiguous perhaps even to you: –
1590 but the shut book of my heart till now stood
in an angel’s hand, who read it;
smiling, approved it. Now to you
I opened it. Look within! – And pray
from it, or cast it into the mire!

JOSEPH
(Over whom, during Ilona’s speeches, a great struggle and visible
change has passed.)
What do you wish?
1595 Unhappy woman, what price for your love?
A life? – Too little! And how easy and
how sweet it would be to cast it away:
to embrace you and together to die!
But no, you do not ask a life only:
1600 a soul you ask, which from God an exalted,
great mission received: – that now it cast it off;
hopes: that it shatter them itself;
great plans: that it call them a house of cards;
twenty mute years’ every thought,
1605 desire, sowing, when it ripened:
that it cast them into the fire and say – it was chaff!
And even this would not be much! Like a string of pearls
perhaps I would thread it round your neck, – be glad,
play with it a moment, then break it to pieces!
1610 But oh, all this is little to you! You
cannot give your love so cheap!
More, you ask the weal, the good of millions,
the sacred right of their great being, which all to me
is entrusted: – this you ask! – Madame, this
1615 I cannot give, for it is not mine. – But
that you may see how all that is my own
my heart is ready to give you: – lo, what I have,
my great treasure, my fairest crown,
my chief jewel, I hand over: my love.
1620 My love, to you. Take it, it is yours!
Break it. I hold no right to it.
I have given all. I have become a beggar;
but my peoples shall live and bloom
my homeland! – My homeland! For I too have a
1625 homeland, for all that I am Emperor!

ILONA
Oh, Joseph! Is this then your final word?
ILONA
Tudtam: szeretsz, akartam lángoló
Szíved tüzére, kénzápor gyanánt
1585 Olajt zudítni. Bécsbe feljövék:
Itt közeledben élni, égni, és
Lángomba bésodorni téged is.
– Otthon gyűlölt, itt megvetett teremtés,
Kétértelmű talán előtted is: –
1590 De szívem elzárt könyve eddig egy
Angyal kezében állt, az olvasá;
Mosolygva helybehagyta. Most neked
Nyitám föl azt. Tekints belé! – S imádkozz’
Belőle, vagy dobd sárba!

JÓZSEF
(Kin Ilona beszédei alatt nagy küzdés és szembeötlő
változás ment át.)
Mit kivánsz?
1595 Boldogtalan, mily árt: szerelmedért?
Egy életet? – Kevés! S mi könnyü és
Mily édes volna odadobnom azt:
Ölelni téged s együtt halni meg!
De nem, te nemcsak életet kivánsz:
1600 Lelket kivánsz, mely istentől magos,
Nagy küldetést nyert: – hogy most ejtse el azt;
Reményeket: hogy zúzza szét maga;
Nagy terveket: hogy mondja, kártyavár;
Húsz néma évnek minden gondolatját,
1605 Vágyát, vetését, amikor megért:
Hogy vesse tűzbe s mondja – polyva volt!
S még ez se volna sok! Gyöngysor gyanánt
Talán nyakadba fűzném, – hadd örülj,
Játssz véle egy percig, aztán összetörd!
1610 De óh, neked mindez kevés! Te ily
Olcsón nem adhatod szerelmedet!
Többet, te milliók üdvét, javát,
Nagy léte szent jogát, mi mind reám
Van bízva: – ezt kivánod! – Asszonyom, ezt
1615 Nem adhatom, mert nem enyém. – Hanem
Hogy lásd, miképp mindent, mi magamé
Kész néked adni szívem: – ím, amim
Nagy drágaságom, legszebb koronám,
Fő kincsem, átadom: szerelmemet.
1620 Szerelmemet, tehozzád. Vidd, tiéd!
Törd össze. Nem tartok reá jogot.
Mindent odadtam. Én koldus levék;
De élni fognak népeim s virul
Hazám! – Az én hazám! Mert nékem is van
1625 Hazám, azért, hogy én császár vagyok!

ILONA
Óh, József! Ez tehát végső szavad?
JOSEPH
It is. I do not love you. I have cast away this
diamond of mine. Are you paid with it
for your self-sacrifice?
JÓZSEF
Ez. Nem szeretlek. Odadobtam e
Gyémántomat. Meg vagy fizetve véle
Feláldozásodért?
ILONA
What dreadful words!
ILONA
Mi szörnyü szók!
JOSEPH
1630 Love’s many imploring words,
into such, contempt transmutes them.
JÓZSEF
1630 A szerelem sok esdeklő szavát
Ilyenre váltja át a megvetés.
ILONA
And I deserve contempt? –
ILONA
S én megvetést érdemlek? –
JOSEPH
What else, alas?
Think of Günther, – whom in his fidelity
your false word, your eye unsettled!
1635 Were you not ashamed: to use the servant against
his master? Did you not shudder, his heart, –
this pure, only-too-weak, soft heart –
– but oh! Who could resist you? –
so wretched to make!
JÓZSEF
Vajh mi mást?
Güntherre gondolj –, kit hüségiben
Megtántoríta csalfa szód, szemed!
1635 Nem szégyeléd: a szolgát, ura ellen
Használni föl? Nem irtozál, szivét –
E tiszta, csak hogy gyönge, lágy szivet –
– De óh! Ki tudna néked ellenállni? –
Oly nyomorulttá tenned!
ILONA
Joseph! Oh,
1640 oh, kill me rather!
ILONA
József! Óh,
1640 Óh, ölj meg inkább!
JOSEPH
That would be best, both
for you and for me. Yet I do it not,
I only thrust you away and – brand you;
that my heart be no more seized
by such a weakness as might again to your feet
1645 carry me. I must secure
this dear, – oh, how dear! – triumph!

ILONA
What are you about to do – what? For God’s sake!
JÓZSEF
Legjobb volna, mind
Rád, mind magamra. Mégis, nem teszem,
Csak eltaszítlak és – megbélyegezlek;
Hogy meg ne lepje többé szívemet
Oly gyöngeség, mely újra lábaid
1645 Elé vihetne. Biztosítanom kell
E drága, – óh, mi drága! – diadalt!

ILONA
Mit vagy teendő – mit? Az istenért!
JOSEPH
You shall see at once.
(He goes toward the door where the company is.)
JÓZSEF
Megládd azonnal.
(Azon ajtóhoz megy, hol a társaság van.)
ILONA
Hah! His ravaged face, – ill
forebodings it stirs. I tremble... Never
1650 have I seen him thus. In his great translucent sky-
blue eye the mountain-tarn’s
storm lashes. Dizziness seizes me...
ILONA
Hah! Dúlt arca, – bal-
Sejtelmeket költ. Reszketek... Soha
1650 Nem láttam őt igy. Átlátszó nagy ég-
Szinű szemében a tengerszemek
Viharja csapkod. Szédület fog el...
JOSEPH
(Calling into the company:)
Ladies and gentlemen! Pray, come out!
Our fair hostess is preparing to
1655 surprise you with something. Come quickly.
JÓZSEF
(Bekiált a társaság közé:)
Hölgyek s urak! Csak kérem, jőjenek ki!
Szép háziasszonyunk valamivel
1655 Meglepni készül. Jőjenek hamar.
ILONA
For heaven’s sake! (no! – for he knows no God –)
By your noble heart I beg you! Have mercy –
ILONA
Az égre! (nem! – hisz istent ő nem ismer –)
Nemes szivedre kérlek! Könyörülj –
JOSEPH
My noble heart? That you have cured me of!
JÓZSEF
Nemes szivemre? Azt kigyógyítottad!
ILONA
Do then what you will! The sacrifice is ready, –
1660 and motionless awaits the blow.
(The guests meanwhile throng disorderly forward.)
ILONA
Tégy, mit akarsz hát! Kész az áldozat, –
1660 És mozdulatlan várja a csapást.
(A vendégek ez alatt rendetlenül tolongnak elé.)
KHEVENHÜLLER
You shall see, a scandal is ready!
KHEVENHÜLLER
Meglássa, kész a botrány!
THURN
It may be!
THURN
Meglehet!
KHEVENHÜLLER
I almost regret already that it did not
happen through us! Why did I not make haste!

KAUNITZ
(To Lascy.)
Oho!
What is brewing here? I fear, hard times!
KHEVENHÜLLER
Már szinte bánom, hogy nem általunk
Történt! Miért nem is siettem!

KAUNITZ
(Lascyhoz.)
Ohó!
Mi készül itt? Félek, nehéz idő!
LASCY
1665 But where are Erzsi and Günther too?
LASCY
1665 De hol maradnak Erzsi s Günther is?
JOSEPH
Now, dear Countess, – we await your fair word.
You do not speak? Ah, I understand! Me you will be
so gracious as to commission. You meant to say:
that our company is already a burden to you,
1670 and that you dismiss it –? Is it not so?
JÓZSEF
Na, drága grófné, – várjuk szép szavát.
Nem szól? Ah, értem! Engem lesz kegyes
Megbízni. Azt akarta mondani:
Hogy társaságunk már terhére van,
1670 S hogy elbocsátja –? Úgy-e azt?
ILONA
(Mechanically.)
Yes.
ILONA
(Gépileg.)
Igen.
JOSEPH
And that henceforth your halls are closed
to everyone and forever. That?
JÓZSEF
S hogy ezutánra zárvák termei
Mindenkinek s örökre. Azt?
ILONA
(With growing apathy.)
Yes.
ILONA
(Növekedő fásultsággal.)
Igen.
JOSEPH
And that neither you at the court ever again
shall appear, – nor the Emperor ever
1675 in your dwelling, and that henceforth you two
shall not know each other. – Is it not so?
JÓZSEF
S hogy sem ön az udvarnál soha többé
Meg nem jelen, – sem a császár soha
1675 Nem, ön lakában és egymást ezentúl
Nem ismerendik. – Úgy-e azt?
ILONA
(With a final effort.)
Yes. (She collapses in a faint.)
ILONA
(Végerőfeszítéssel.)
Igen. (Ájultan összerogy.)
THURN
She is thrust away.

KHEVENHÜLLER
She is killed!
THURN
El van taszítva.

KHEVENHÜLLER
Meg van ölve!
JOSEPH
Let us go,
we have no place here longer. Let us be no longer
a burden to our hostess.
(He starts off. After him the rest. To the fainting woman, who lies
on the carpet, no one goes to help.)
JÓZSEF
Menjünk,
Nincs több helyünk itt. Ne legyünk tovább
Terhére háziasszonyunknak.
(Indul. Utána a többiek. Az ájultnak, ki a szőnyegen
fekszik, senki sem megy segítségére.)
KAUNITZ
– Oh,
1679 Sire, yet still – this is too much.
KAUNITZ
– Óh,
1680 Felség, de mégis – ez sok.
LASCY
Have mercy!
LASCY
Könyörülj!
JOSEPH
Right about! Forward! March! – I command it.
(Kaunitz and Lascy bow in silence and off. After them
Joseph. After him all off. Ilona lies on the carpet. For a
few moments the stage is silent. Then Günther comes. He sees
no one, goes into the room where the company had been.
He returns.)
JÓZSEF
Féljobb! Előre! Menj! – Parancsolom.
(Kaunitz és Lascy némán meghajolnak s el. Utánok
József. Utána mind el. Ilona a szőnyegen fekszik. Pár
percig a színpad néma. Akkor Günther jő. Nem lát
senkit, bemegy azon terembe, hol a társaság volt.
Visszajő.)
GÜNTHER
No one! And so soon? – Midnight is not past!
Yet there is light still – every lamp burns.
(Coming to the front of the stage he sees the fainting Ilona.)
1684 For God’s sake, it is she! Great heaven, what has happened!
(He kneels beside her, and seizes her hands ardently.)
(The curtain falls.)
GÜNTHER
Nincs senki! S ily hamar? – Éjfél se múlt!
De még világ van – minden lámpa ég.
(A színpad elejére jöttében meglátja az ájult Ilonát.)
1684 Az istenért, ez ő! Nagy ég, mi történt!
(Térdre borul mellette, s kezeit hévvel megragadja.)
(A függöny legördül.)
First scene: Vienna. In the imperial palace.
(The room of the
Első jelenés: Bécs. A császári várlakban.
(A
’s first scene. – Günther comes,
with papers.)
első jelenetbeli terem. – Günther jő,
iratokkal.)
GÜNTHER
1685 I can bear it no longer! What need have I
of this service! Günther has no need
of anything in this world any more,
not even of his life. That too is a burden.
And were I not a Christian: easily would I
1690 cast it from me. As it is, I only drag it,
like a galley-slave the ball chained to him,
till he sinks down – and in the sand a grave
is dug, or the ocean swallows him.
All one to him; – truly, all one to me too.
1695 – She is no more! She vanished from the sky, like a will-o’-the-wisp
in the mist: that is what she was! – Erzsi, the poor
girl, has gone into the convent. Oh, her veil’s light
fabric is to me how heavy an iron shirt,
which presses on my heart and crushes it.
1700 – All are gone! What do you still seek,
you Günther, here?
(Joseph comes, brooding.)
– Hush. His Majesty comes.
GÜNTHER
1685 Nem állhatom tovább! Minek nekem
Ez a szolgálat! Nincs szüksége már
Günthernek e világon semmire,
Még életére sincs. Az is teher.
S ha nem volnék keresztyén: könnyen el-
1690 Dobnám magamtól. Úgy csak hurcolom,
Mint gályarab a rákötött golyót,
Amíg leroskad – s a porondba sírt
Ásnak, vagy elnyeli az óceán.
Mindegy neki; – bizony, mindegy nekem is.
1695 – Ő nincs! Letűnt az égről, mint lidérc
A ködben: az volt! – Erzsi, az szegény
Zárdába ment. Óh, fátyla könnyűded
Szövetje mily nehéz vasüng nekem,
Mely szívemen nyom és agyonszorít.
1700 – Mind oda vannak! Mit keressz te még,
Te Günther itt?
(József merengve jő.)
– Csitt. Őfelsége jő.
JOSEPH
Could I have done otherwise? All is against me,
from my hand already the triumph was
all but wrung. And so near the goal!
1705 Hungarian nobility, you yourself are the cause!
I took up the gauntlet that before me

so boldly you flung! – You would not have
the fruit of my sacred purposes at the price
of love: – receive it now at the price
1710 of flame and hatred! Three Sibylline books –
and now the last! – Hóra! Does it burn already?
Does the sky grow light? – Hah, does it flare,
the restless blood, that would not yield,
and now spurts into fire? – Yet... terrible!
1715 Death runs through my body, shuddering.
I cannot live long... Hah, I will
– even in this dark illumination –
before I go to the grave, see my work!
And what, terrible? Was it not more terrible,
1720 what I have sacrificed till now? –
JÓZSEF
Tehettem-é mást? Minden ellenem,
Kezemből már-már kifacsarva volt
A diadal. S a célhoz ily közel!
1705 Magyar nemesség, magad vagy oka!
Én fölvevém a kesztyűt, mit elém

Oly vakmerőn dobál! – Nem akarád
Szent célzatim gyümölcsét szeretet
Árán: – fogadd most láng és gyűlölet
1710 Árán el azt! Három Szibilla-könyv –
S immár utolsók! – Hóra! Ég-e már?
Világosúl az ég? – Hah, lobban-é
A nyugtalan vér, mely nem engedett,
S most tűzbe feccsen? – Mégis... iszonyú!
1715 Halál fut át, borzongva, testemen.
Nem élhetek soká... Hah, akarom
– Bár e setét világitásban is –
Míg sírba mennék, látni művemet!
S mit, iszonyú? Nem volt-e iszonyúbb,
1720 Mit eddig áldozék? –
GÜNTHER
(Approaching timidly.)
Gracious lord –
GÜNTHER
(Félénken közelít.)
Felséges úr –
JOSEPH
Who is it? Who dares? Ha!
JÓZSEF
Ki az? Ki mer? Ha!
GÜNTHER
Oh, gracious lord –
GÜNTHER
Óh, felséges úr –
JOSEPH
Is it you? What do you want? Only sit down and write on –
leave me.
JÓZSEF
Te vagy? Mi kell? Csak ülj le s írj tovább –
Hagyj engemet.
GÜNTHER
(Aside.)
I must take courage. (aloud) I,
your Majesty, – for my discharge
1725 I beg.
GÜNTHER
(Félre.)
Erőt kell vennem.(fenn) Én,
Felséged, – elbocsáttatásomért
1725 Könyörgök.
JOSEPH
And why? Are you not well paid?
Is the work too much?

GÜNTHER
It is not that, Sire! – Only
I am ill, – and some out-of-the-way
spot I seek: to die!
JÓZSEF
És mért? Nem vagy jól fizetve?
Sok a dolog?

GÜNTHER
Nem az, felség! – Csupán
Beteg vagyok, – s valami félreeső
Helyt keresek: meghalni!
JOSEPH
Good fellow,
I understand your trouble! Do not leave me.
JÓZSEF
Jó fiú,
Értem bajod! Ne hagyj el engemet.
GÜNTHER
1730 Your Majesty has no further use of me.
GÜNTHER
1730 Felséged immár hasznom nem veszi.
JOSEPH
Who knows? Only stay. I understand well
your trouble. Better perhaps than you yourself!
Oh, I knew that Ilona Szécsy
you too loved.
JÓZSEF
Ki tudja? Csak maradj. Jól értem én
A te bajod’. Jobban talán magadnál!
Óh, tudtam én, hogy Szécsy Ilonát
Te is szeretted.
GÜNTHER
Oh, gracious lord!
1735 Oh, have mercy!
GÜNTHER
Óh, felséges úr!
1735 Óh, könyörüljön!
JOSEPH
Only hear me.
This too I know, that for her sake me too
you betrayed. But I could not be angry:
you were only crazed, – and was I not so too?
Nay, even then I meant only good!
1740 Without your knowing it, I sent there
Lascy’s sister, that seeing her there:
your feeling, asleep in embers, might again
flame up for her; from her gentle image
you might learn again to smile; – one smile’s
1745 flower is worth more than passion’s
whole fire, in which melting
diamonds hiss! – I meant good;
that I did not reach the goal: who can help that?
But see, what Joseph takes into his hand:

1750 it all breaks! A curse holds this hand!
Forgive me, I meant good! Oh, that in
hell so many of good intent roast,
who, stupidly, out of mere good will,
cast the world into blood and flame!
JÓZSEF
Hallgass csak reám.
Azt is tudom, hogy érte engem is
Elárulál. De nem haraghatám:
Bodult valál csak, – s én nem voltam-é az?
Sőt, akkor is csak jót akartam én!
1740 Tudtod kivűl azért küldém oda
A Lascy húgát, hogy meglátva ott:
Parázsban alvó érzeted megint
Fölgyúljon érte; szende képitől
Tanulj megint mosolygni; – egy mosoly
1745 Virága többet ér a szenvedély
Egész tüzénél, melyben olvadó
Gyémántok sustorognak! – Jót akartam;
Hogy célt nem értem: arról ki tehet?
De ládd, amit József kezébe vesz:
1750 Az mind törik! Átok-fogott e kéz!

Bocsáss meg, jót akartam! Óh, hogy a
Pokolban annyi jó szándékú sül,
Ki a világot, ostobán, merő
Jó indulatból, vérbe, lángba dönté!
GÜNTHER
1755 Gracious lord –
GÜNTHER
1755 Felséges úr –
JOSEPH
And still you long to go?
My plea does not move you? Look at your poor
Emperor: – with whom shall he one day
speak of her, whom – But hush! You may go,
he neither wishes, nor will he ever!
(Rosenberg comes.)
JÓZSEF
S te mégis menni vágysz?
Kérésem meg nem indít? Nézd szegény
Császárodat: – kivel fog olykor ő
Arról beszélni, kit – De csitt! Mehetsz,
Nem is akar, nem is fog ő soha!
(Rosenberg jő.)
ROSENBERG
1760 Sire –
ROSENBERG
1760 Felség –
JOSEPH
Is it you, Rosenberg? Well, what news?
JÓZSEF
Te vagy, Rosenberg? Nos, mi hír?
ROSENBERG
What your Majesty charged me with a week
ago, I have only now found out.
ROSENBERG
Amit reám egy hét előtt bizott
Felséged, azt csak most tudám meg.
JOSEPH
I?
Charged you? I do not even remember – What was it?
JÓZSEF
Én?
Bíztam reád? Nem is tudom – Mi volt?
ROSENBERG
To find out: where Countess Ilona
1765 Szécsy has withdrawn.
ROSENBERG
Kipuhatolnom: Szécsy Ilona
1765 Grófné hová vonult?
JOSEPH
(Feigning indifference.)
Ah, so! Well then –?
JÓZSEF
(Közönyt mutatva.)
Vagy úgy! No hát –?
ROSENBERG
Secretly she went, – to her Transylvanian estate.

JOSEPH
To Transylvania? Ha! Has she an estate there too?
What?
ROSENBERG
Titokba’ ment, – erdélyi birtokára.

JÓZSEF
Erdélybe? Ha! Van ott is birtoka?
Mi?
ROSENBERG
She has, in Zaránd.
ROSENBERG
Van, Zarándban.
JOSEPH
(Seizing him.)
Man! What are you saying!
In Zaránd?
JÓZSEF
(Megragadja.)
Ember! Mit beszélsz!
Zarándban?
ROSENBERG
There, truly, – I do not know,
1770 gracious lord, – if I have erred –?
ROSENBERG
Ott, valóba’, – nem tudom
1770 Felséges úr, – ha vétettem –?
JOSEPH
Perhaps
you know it ill? Or did I hear amiss?
Zaránd, you said –? No, do not protest! – You lie –
Ah, so! True! What do I care, – what is it
to me with her? – Ha! Hóra! Does it flame already,
1775 the evening sky? Does the blood flare,
her heart’s blood?... No, this I did not will!
Ah, fate! You are terrible! Your foot
why do you set on me? Here I writhe, here
I twist, behold, beneath your heel’s pressure!
JÓZSEF
Talán
Nem jól tudod? Vagy én hallám balul?
Zarándba, mondtad –? Nem, ne ints! – Hazudsz –
Vagy úgy! Igaz! Mit bánom, – mi közöm
Nekem vele? – Ha! Hóra! Lángol-é
1775 Az esti ég már? Lobban-é a vér,
Az ő szív-vére?... Nem, ezt nem akartam!
Ah, sors! Irtóztató vagy! Lábadat
Miért teszed rám? Itt vergődöm, itt
Vonaglok ím, sarkad nyomása alatt!
ROSENBERG
1780 What has befallen his Majesty, Günther?
ROSENBERG
1780 Mi lelte őfelségét, Günther?
GÜNTHER
I
understand nothing.
GÜNTHER
Én
Semmit sem értek.
JOSEPH
(Starting up.)
Günther, you believed:
your life is useless now? – Oh, it is not!
A spider-thread, on which a life hangs, – her –

hear! – Ilona’s life.
(He goes to the writing-desk and quickly writes a few lines.)
I do not wish
1785 that she die. Thus? Oh, no, not thus!
Carry this letter! – To Hóra! Straight!
Carry it! Go! Fly! Be the storm, – let this
dry leaf onto your wing! No! It is a seed
that bears life, to a distant land! – Make
1790 day of the night. And when, drawing near, you
see the sky redden eastward:
make possible there the impossible!
(With confidential whispering:)
See, to no other can I entrust this!
For even the bird would become a crawling snail
1795 for me... You, though, will fly.
Oh, only fly; give it to Hóra. Be gone!
(Günther off.)
JÓZSEF
(Fölriad.)
Günther, azt hivéd:
Élted haszontalan már? – Óh, nem az!
Pókszál, melyen egy élet függ, – az ő –

Halld! – az Ilona élte.
(Az írótámlához megy s gyorsan ír nehány sort.)
Nem akarom,
1785 Hogy ő meghaljon. Így? Óh, nem, ne így!
Vidd e levélt! – Hórának! Egyenest!
Vidd! Menj! Repülj! Légy a vihar, – ez a
Száraz levél, szárnyadra! Nem! Mag ez,
Mely életet visz, messzi tájra! – Tedd
1790 Nappá az éjt. S ha majd, közelgve, az
Eget keletre pirosollni látod:
Tedd lehetővé ott a képtelent!
(Bizalmas suttogással:)
Ládd, másra ezt nem bízhatom!
Mert a madár is vánszorgó csigává
1795 Válnék nekem... Te meg röpülni fogsz.
Óh, csak röpülj; Hórának add. Eredj!
(Günther el.)
ROSENBERG
Sire –?
ROSENBERG
Felség –?
JOSEPH
Rosenberg, not a single question! Not a
sound! Be blind, dumb and deaf!
(Rosenberg bows in silence.)
Who comes –?
(Kaunitz comes.)
Is it you, my good Kaunitz? What news?
JÓZSEF
Rosenberg, egy kérdést se! Egy
Hangot se! Légy vak, néma és siket!
(Rosenberg némán meghajol.)
Ki jő –?
(Kaunitz jő.)
Ön az, jó Kaunitzom? Mi hír?
KAUNITZ
1800 Your Majesty, the Hungarian deputation –
KAUNITZ
1800 Felséged, a magyar követség –
JOSEPH
Ah,
this very day, – this very moment! – Could I still
not receive them?
JÓZSEF
Ah,
Éppen ma, – éppen most! – Lehetne még
El nem fogadnom?
KAUNITZ
That can scarcely be.

The hour was fixed, – and they are punctual.
KAUNITZ
Azt alig lehet.

Kitűzve volt az óra, – s pontosak.
JOSEPH
Then let them come! All one: today, at any time,
1805 the answer is one, – I do not yield. Not a single
line! Let them bow, or break.
JÓZSEF
Hát jőjenek! Mindegy: ma, bármikor,
1805 A válasz egy, – nem engedek. Nem egy
Vonást! Hajoljanak, vagy törjenek.
KAUNITZ
Sire, but once more I, on my knees –
(He kneels.)
KAUNITZ
Felség, de én még egyszer térdimen –
(Letérdel.)
JOSEPH
Rise up! It is all in vain anyway.
JÓZSEF
Keljen föl! Úgyis mind hiába.
KAUNITZ
(Still kneeling.)
Sire,
Kaunitz once, now kneels, once
1810 and never more. Hear my word!
– Today one may still yield, it is still permitted.
For if not now, there is no more stepping back;
and then – for your Majesty’s honour
I will not yield, though all
1815 our Austria collapse after it!
One hour there yet is, this present one;
if this runs out, forever it has run, – and the
clepsydra does not turn back; though
a time will come when each tiny
1820 grain of its sand we would redeem with a pearl.
Now Belgium has quieted, and perhaps
tomorrow rages again. – The Turkish quarrel
slumbers a moment; – Hóra now, darkly –
KAUNITZ
(Folyvást térden.)
Felség,
Kaunitz egyszer, most áll térden, egyszer
1810 S többé soha. Hallgassa meg szavam!
– Ma még lehet engedni, még szabad.
Mert hogyha most nem, nincs többé visszalépés;
S aztán – a felséged becsületéért
Én nem fogom engedni, bár egész
1815 Ausztriánk utána omlik is!
Egy óra van még, e jelenvaló;
Ha ez lefut, örökre folyt le, – s a
Klepsidra vissza nem fordul; habár
Jövend idő, midőn minden kicsiny
1820 Homokszemét gyönggyel beváltanók.
Most Belgium lecsendesült, s talán
Holnap megint zajg. – A török viszály
Egy percre szúnyad; – Hóra most, setéten –
JOSEPH
What do you know of that?
JÓZSEF
Mit tudsz te arról?
KAUNITZ
(Repeating his last words.)
Hóra now, darkly

1825 brandishes his bloody torch, and perhaps
tomorrow struck down: – again freely
breathes the nobility, frightened but for a
single moment; – its awakening,
driven by wrath and revenge, will be terrible.
1830 – Sire! You will not yield a single line? Do not!
To all that you set as your aim
I promise realization. I, Kaunitz –
A moment’s holding-back is all that I
demand. One word, one encouragement:
1835 to calm the Hungarian. Only one
stroke of the hand, to stroke down the noble – but now
growling lion!
KAUNITZ
(Utóbbi szavait ismételve.)
Hóra most, setéten

1825 Csóválja véres fáklyáját, s talán
Holnap leverve: – újra szabadon
Lélegzik, a csak egy pillanatig
Megfélemült nemesség; – ébredése
Harag, s boszútol űzve, szörnyü lesz.
1830 – Felség! Nem enged egy vonást? Ne is!
Mindannak, amit ön célul tüzött,
Valósulást igérek. Én, Kaunitz –
Egy percnyi tartalék csupán, amit
Követelek. Egy szó, egy biztatás:
1835 Lecsöndesítni a magyart. Csak egy
Kézlendület, mely a nemes – de most
Morgó oroszlánt végigsímogassa!
JOSEPH
Be silent! – To promise what cannot be,
and what I will not grant: this Joseph
1840 has never done, nor will he ever!
Why did I not set their crown upon my head?
And why do they urge me to take it up? – Because
they know, and I know: that the crown is but
a vain ornament, yet fifty kings’
1845 oaths swarm within its frame: – and
Joseph, if he swears: keeps it; or
does not swear. – A moment’s stepping-back,
you said: a little holding-back? – Kaunitz,
where is your head? A moment’s weakness
1850 loses all forever! – And what right shall I have
to urge again what I myself
gave up once?! – Stand up, let them come.
JÓZSEF
Hallgass! – Igérni, amit nem lehet,
S nem akarok megadni: József ezt
1840 Nem tette még, nem is teszi soha!
Mért nem tevém fejemre koronájuk’?
S mért sürgetik, hogy fölvegyem? – Mivel
Tudják, s tudom: hogy a korona csak
Egy hiu ékszer, ám ötven király
1845 Eskűje zsibong a keretében: – és
József, ha esküszik: megtartja; vagy
Nem esküszik. – Egy percnyi visszalépés,
Mondottad: egy kis tartalék? – Kaunitz,
Hol a fejed? Egy percnyi gyöngeség
1850 Örökre elveszít! – S hogy lesz jogom
Sürgetni újra, mit magam adék
Föl egyszer?! – Állj föl, jőjenek.
KAUNITZ
(Rising.)
Here?
In the throne-hall –
KAUNITZ
(Föláll.)
Ide?
A trónteremben –
JOSEPH
I have no mind to make a parade.

Go, Rosenberg; let them come,
1855 here I await them.
(Rosenberg off.)
JÓZSEF
Nincs kedvem parádét

Csinálni. Menj, Rosenberg; jőjenek,
1855 Itt várom őket.
(Rosenberg el.)
KAUNITZ
(With scorn.)
Is there no warm water
handy here?
KAUNITZ
(Gúnnyal.)
Nincs itt könnyü helytt
Egy kis melegvíz?
JOSEPH
Would you wash your hands,
you new Pilate?
JÓZSEF
Tán a kezedet
Mosnád, te új Pilátus?
KAUNITZ
That, my lord.
(A door opens. Twelve Hungarian magnates, under the leadership
of Count Miklós Ghymes, come. – Joseph, leaning on his
writing-desk, motionless, awaits them. Kaunitz stands beside him
on the left.)
KAUNITZ
Azt, uram.
(Ajtó nyílik. Tizenkét magyar főúr, gróf Ghymes
Miklós vezérlete alatt jő. – József írótámlájához
dűlve, mozdulatlan várja be őket. Kaunitz mellette
áll balról.)
JOSEPH
Speak.
JÓZSEF
Beszéljenek.
GHYMES
Sire. In our Hungarian homeland’s
name we speak. Though, the Hungarian
1860 nation’s right only a diet
can uphold; and to defend it: commission
only this can give. Yet, our requests
concerning a diet have not gained
a hearing; our counties, which
1865 could speak and spoke: a higher command
dissolved. And now, deeply stricken, only
as individuals, – though knowing that our word
is the silent homeland’s, we stand here: – before our father,
the heir of our kings;
1870 – the grievous wrongs done to our laws
we bring with complaint before the Majesty,
who, called to be their guardian, now

in them tramples his own right.
– Our tongue’s complaint, which, broken, quivers
1875 that, exiled, it must wander
at the foot of the Carpathians, where for many centuries
it flourished and sang the law in its tones.
– Our persons’ complaints, that we, of noble
birth, have nearly come to this,
1880 that our houses – the noble plot’s
glorious right mocked, – under taxation,
our land’s bounds by acre and chain
(oh, the true symbol!) – they had inscribed.
But oh, what is all this, all our sorrow,
1885 beside its chief source? – The Majesty’s head
is still uncrowned, – our ancient laws
his oath has not yet sealed!
Nay, our crown too, Stephen’s sacred sign,
which in so many perils, like a relic,
1890 guarded our homeland: that too they carried from home;
a sign that the right, – which it represents, –
is not at home in the home, and hidden, lurks!
– But why do I speak? Our grievances, with whom
can they be more familiar than before our king:
1895 who alone gave them,
and can withdraw them. – Sire, we have not been
bitter. The child, before his father,
speaks gently and trustingly.
(He bows.)
GHYMES
Felség. Magyar hazánk
Nevébe’ szólunk. Bátor, a magyar
1860 Nemzet jogát csupán országgyűlés
Tarthatja fönn; s azt védni: megbizást
Csupán ez adhat. Ám, kéréseink
Országgyülés iránt nem nyertenek
Meghallgatást; megyéinket, melyek
1865 Szólhattak és szóltak: felsőbb parancs
Feloszlatá. S most mélyen sújtva, csak
Mint egyesek, – bár tudva, hogy szavunk
A hallgató hazáé, állunk itt: – atyánk,
Királyaink utóda színe előtt;
1870 – Törvényeink nehéz sérelmeit
Hozzuk panasszal a felség elé,
Ki azok őréül hivatva, most

Saját jogát tapodja bennök el.
– Nyelvünk panaszát, mely tördelve rezg,
1875 Hogy számüzötten kell bolyongnia
A Kárpát alján, hol sok századig
Virult s a törvényt zengte hangjain.
– Személyeink panasszait, nemes
Létünkre, kik már-már odajutánk,
1880 Hogy házainkat – a nemes telek
Dicső jogát gunyolva, – szám alá,
Földünk határit holdak s lánc szerint
(Óh, a valódi jelkép!) – íraták.
De, óh, mi ez mind, minden bánatunk
1885 Fő kútfejéhez? – A felség feje
Még koronátlan, – őstörvényeinket
Esküje még meg nem pecsételé!
Sőt, koronánkat, István szent jelét,
Mely annyi vészben óvta, mint ereklye
1890 Hazánkat: azt is elvivék hazúl;
Jelül, hogy a jog, – melyet képvisel, –
Nincs honn a honban s rejtve bujdokol!
– De mit beszélek? Sérelmink kinél
Lehetnek ismerősbek, mint királyunk
1895 Előtt: ki őket egyedül adá,
S vonhatja vissza. – Felség, nem valánk
Keserüek. A gyermek, atyja előtt
Szelíden és bizalmasan beszél.
(Meghajtja magát.)
JOSEPH
Have you finished? – I shall be still briefer,
1900 and begin at the end. A vain ornament is
the crown to many; – of broken oaths
there are as many instances as the contrary;
my crown, which like a wedding-ring
binds me to my peoples, on my heart
1905 I wear, and shall let it fall only when
this heart ceases to beat – for you!

– All your complaints, in the fifty-two counties’
as many writings, stood before us;
we weighed them. But what we deem fit
1910 to do for our peoples’ good: nothing in that
shall make us waver. – Your tongue I esteem;
at home it is excellent, sweetly avows love,
but is not fit for governance. – Then
the chain, the acre, and the house-number.
1915 Would you not be ashamed, proud magnate,
not to pay tax for your homeland’s good, while
your poor peasant toils for you,
and pays in your stead! Prince Eszterházy,
I hear, with his own hand wrote up
1920 – to set an example – on his ancestral castle wall
the number; and to him it is no grievance?
– A diet would be superfluous now
(for only complaint would clamour) to hold.
But when before our sacred designs
1925 self-interest retreats, and, as we trust, noble
hearts’ gratitude shall draw the tear
of our paternal heart into our eye: then
we shall hear out faithful Hungary’s
desires.
JÓZSEF
Végezted? – Én még rövidebb leszek
1900 S kezdem a végén. Hiú ékszer a
Korona soknak; – tört eskük felől
Szintannyi példa, mint ellenkező;
Én koronámat, mely jegygyűrüként
Köt össze népeimmel, szívemen
1905 Hordom, s csak akkor ejtem el, mikor
E szív megszűn dobogni – értetek!

– Minden panasztok, ötvenkét megye
Még annyi iratában állt előttünk;
Megfontolók. De mit mi népeink
1910 Javára tenni vélünk: semmi abban
Nem tántorít meg. – Nyelvetek becsűlöm;
Otthon jeles, szerelmet édesen vall,
De nem való igazgatásra. – Még
A lánc, a hold, meg a házszám felől.
1915 Nem szégyenelnéd, büszke főnemes,
Hazád javára nem adózni, míg
Szegény parasztod dolgozik neked,
S fizet helyetted! Eszterházy herceg,
Hallom, saját kezével írta föl
1920 – Példát, hogy adjon – ős kastély-falára
A számot; és neki nem sérelem?
– Országgyülést fölösleg volna most,
(Mert csak panasz zajogna) tartanunk.
De majd ha szent szándékaink előtt
1925 Hátrál az önzés, s mint hisszük: nemes
Szivek hálája fogja atyai
Szivünk könyét szemünkbe csalni: akkor
Meghallgatandjuk a hü Magyarország
Kivánatit.
GHYMES
(Kneeling.)
Sire! An aged Hungarian,
1930 who has knelt to none but his God,
begs, implores: only now, the faithful Hungarian,
now do not thrust away! Oh, in his bitterness
who knows what he may do? – Your ancestor, Leopold – –
GHYMES
(Térden.)
Felség! Egy ősz magyar,
1930 Ki istenén kül senkinek se térdelt,
Kér, esdekel: csak most, a hű magyart,
Most ne taszítsd el! Óh, keserviben
Ki tudja, mit tesz? – Ősöd, Leopold – –
JOSEPH
Be silent. You from history very
1935 much love to read lessons. – One time
is the enemy of another, two alike
days there are not in history. – Stand up, and

(Ghymes rises.)
you may go. – Take this home with you yet:
Joseph is gracious, ready to forgive.
1940 But the stubborn he strikes inexorably.
My hand is gentle, in friendly handclasp,
but an iron fetter, if it grips a hostile hand.
You may go.
(He signals.)
JÓZSEF
Hallgass. Ti a történetből nagyon
1935 Tudtok leckéket adni. – Egy idő
A másnak ellensége, két hasonló
Nap nincs a történetben. – Állj föl, és

(Ghymes föláll.)
Mehettek. – Ezt vigyétek még haza:
József kegyelmes, megbocsátni kész.
1940 De a makacsra kérlelhetlenül sújt.
Kezem szelíd, baráti kézfogásban,
De vasbilincs, ha ellenkézt szorít.
Mehettek.
(Int.)
GHYMES
Oh, king! We pray
that never may a grimmer herald
1945 come to you from us than I.
(The Hungarian lords bow and – off.)
GHYMES
Óh, király! Imádkozunk
Hogy sohse jőjön nálunk zordonabb
1945 Hírnök tehozzád.
(A magyar urak meghajtják magokat s – el.)
JOSEPH
Hah! What was that last word?
A threat?
JÓZSEF
Hah! Mi volt e végszó?
Fenyegetés?
KAUNITZ
The alarm-bell only,
which announces, unalterably,
that either your Majesty, or Austria
from this moment is lost!
Second scene: on the borders of Transylvania. Ilona Szécsy’s castle.
(The Countess’s room. Plain furniture. By the window a prayer-stool; in the
fireplace a fire. Ilona, in full mourning, sits at a table. The steward
stands beside her.)
KAUNITZ
A hírharang csupán,
Mely azt jelenti, másíthatlanul,
Hogy vagy felséged, vagy Ausztria
E pillanattól fogva veszve van!
Második jelenés: Erdély szélén. Szécsy Ilona kastélya.
(A grófné szobája. Egyszerű bútorzat. Az ablaknál imazsámoly; a
kandallóban tűz. Ilona teljes gyászban asztalnál ül. Udvarmester
mellette áll.)
STEWARD
1950 My lady, alas, there is no time to wait.
Already the two neighbouring villages are in flames
with their ancient castles and their slaughtered dwellers.
Our turn is next, and Hóra’s savage band
understands no jest. By heaven I beg you –

ILONA
Oh,
1955 good Péter mine, you only go. An old, faithful
servant of ours you were; may heaven bless you for it!
I do not go.
UDVARMESTER
1950 Kisasszonyom, hajh, várni nincs idő.
Már lángban áll a két szomszéd falu
S leölt lakókkal ős kastélyaik.
Rajtunk a sor, s a Hóra bősz csoportja
Tréfát nem ért. Az égre kérem –

ILONA
Óh,
1955 Jó Péterem, te csak menj. Régi hű
Szolgánk valál; megáldjon érte ég!
Én nem megyek.
STEWARD
And I will not leave
my mistress.
UDVARMESTER
S én nem hagyandom el
Úrnőmet.
ILONA
That I do not permit. Make haste,
and leave me to my fate! My life
1960 shall not fall into their hands. Of that I assure you.
Our servants –?
ILONA
Azt nem engedem. Siess,
S hagyj engemet sorsomra! Életem
1960 Nem jut kezökbe. Arról biztosítlak.
Cselédeink –?
STEWARD
The household servants
– being all Wallachian, – have fled; perhaps
over to Hóra. Only old Juon
I saw today still; down by the barn
1965 he was prowling. – Your Ladyship’s Trézi
– poor thing, the chill of fear shook her –
sits on the kitchen floor, prays and weeps;
but swears that without your Ladyship she too
will not leave here! –
UDVARMESTER
Az udvari cselédség
– Hogy mind oláh volt, – elszökött; talán
Hórához át. Csupán a vén Juont
Látám ma is még; lenn a csűr körül
1965 Ólálkodott. – A nagysád Trézije
– Szegényt, hideg kirázta féltiben –
A konyhapadlón ül, imádkozik s sír;
De esküszik, hogy nagysád nélkül ő sem
Megy innen! –
ILONA
The poor, good, faithful girl!
1970 No! That I do not permit. For her sake too,
Péter, you must run. Go quickly,
tie up only your most necessary
bundles – go! Leave me alone; while
I pray.
ILONA
A szegény jó, hű leány!
1970 Nem! Azt nem engedem. Csak érte is,
Péter, neked futnod kell. Menj hamar,
Kötözd csak össze legszükségesebb
Batyútokat – menj! Hagyj magamra; míg
Imádkozom.
STEWARD
(Aside.)
Good, I will go. But only
1975 nearby, here I will wait, whatever may come.

(The steward off.)
UDVARMESTER
(Félre.)
Jó, elmegyek. De csak
1975 Közelre, itt várom be, bármi ér.

(Udvarmester el.)
ILONA
Good people, who still upon this life
can be anxious. To you it is precious.
To me only death is desirable!
He willed it! – Ah! Did he know that here
1980 I had hidden, like the wounded bird beneath
the leaves: that just thus, upon me
he sent his revenge’s bloody instruments?
He willed it! – And with bowed head I
calmly await his axe; already before
1985 its stroke reached my heart, and what in it
stood upon the highest altar: my homeland!
Only strike; harder you cannot strike! – Perhaps
I shall have time enough, while I pray.
(She goes toward her prayer-stool. She looks out the window.)
Hah! Here, facing this vision? – No!
1990 Here my prayer would drown in blood and horror,
and turn to a curse!.... What should I even ask
of God? – With my life I begged him,
not with bare words; yet he did not hear me.
Not a vow, a heart I sacrificed
1995 for you, my homeland, to heaven! And yet, ah,
with empty hands returned to me
from the sacrifice its angel!
– But still, for him! Of me perhaps my prayer
he will have need. And for my homeland? – Oh, poor
2000 homeland, if a single prayer of mine could
redeem you, when my life could not redeem you!
No, I cannot.
(She goes back to her table. She takes up a packet of letters from it.)
These are his little letters!
Only a few, but oh, what treasure! Fleeting,
paper-scattered lines: – but deep into
2005 my heart engraved.

(She sits before the fireplace, and while she speaks, casts them in
one by one.)
Soon my heart
shall burn to ashes. Go you before it!
– You the very first! Only stay to the last!
– You little song, which he sang,
and at my asking transcribed! – Oh, foolish little leaf,
2010 perhaps his smile clung to you, that thus
you laugh at me? – Ah, imploring words!
Then nor now can I show mercy!
– You too! – You too! – Let this one stay here
as a pillow for my dying heart, for you!
2015 No, no! – Be no betrayer! – Go!
– Ah, how they blaze. Then ash, – one little
spark still runs about, as if it begged
back the taken flame, the life...
Too late! Forever gone! And not even ash!
(She muses. – Juon rushes in.)
ILONA
Jó emberek, kik még az életen
Aggódni tudtok. Nektek az becses.
Nekem csak a halál kivánatos!
Ő akará! – Ah! Tudta-é, hogy itt
1980 Rejtőztem el, mint lomb alá a meg-
Sebzett madár: hogy éppen így, reám
Küldé boszúja véres eszközit?
Ő akará! – S lehajtott fejjel én
Bárdját nyugodtan várom; már előbb
1985 Éré csapása szívemet, s mi benne
A legmagosb oltáron állt: hazám’!
Csak sújts, erősben nem sújthatsz! – Talán
Lesz annyi időm, amíg imádkozom.
(Imazsámolya felé megy. Az ablakon kitekint.)
Hah! Itt e látománnyal szembe? – Nem!
1990 Itt vérbe és iszonyba fúl imám,
S átokra válna!.... Mit is kérjek én
Istentül? – Életemmel kértem őt,
Nem puszta szóval; mégse hallgatott meg.
Nem fogadalmat, szívet áldozék
1995 Érted, hazám, az égnek! S mégis, ah,
Üres kezekkel tére vissza hozzám
Az áldozatnak, onnan, angyala!
– De mégis, érte! Néki tán imámra
Szüksége lesz. S hazámért? – Óh, szegény
2000 Hazám, ha téged megválthatna egy
Imám, ha éltem meg nem válthatott!
Nem, nem tudok.
(Visszamegy az asztalához. Levélcsomagot vesz fel arról.)
Ezek levélkéi!
Csak egynehány, de, óh, mi kincs! Futó,
Papírra hányt sorok: – de mélyen a
2005 Szivembe vésve.

(A kandalló elébe ül s míg beszél, egyenként dobálja bele
a leveleket.)
Nemsokára el-
Hamvad szivem. Előzzetek ti meg!
– Te a legelsö! Csak maradj utól!
– Te kis dalocska, melyet énekelt,
S kértemre átírt! – Óh, bohó lapocska,
2010 Talán mosolyja rád ragadt, hogy így
Nevetsz reám? – Ah, esdeklő szavak!
Akkor se, most sem irgalmazhatok!
– Te is! – Te is! – Ez egy maradjon itt
Vánkosnak elhaló szivem, neked!
2015 Nem, nem! – Ne légy elárulója! – Menj!
– Ah, mint lobognak. Aztán hamv, – egy-egy
Kis szikra még szaladgál, mintha vissza-
Kérné az elvett lángot, életet...
Késő! Örökre elmúlt! S hamva sincs!
(Elmereng. – Juon berohan.)
JUON
2020 Gracious lady! Flee! Here is the
Wallachian host.
JUON
2020 Kegyelmes asszony! Fusson! Itt van az
Oláh sereg.
ILONA
How, Juon, you here?
Why, you too are Wallachian!
ILONA
Hogyan, Juon, te itt?
Hiszen te is oláh vagy!
JUON
That I am,
but the gracious lordship to me is
only my lordship. Old Juon, whose hand
2025 for many years they kissed:
could not kill that! With me
the master dealt kindly, the steward did not harm me,
why should I harm them!
JUON
A’ biz én,
De a kegyelmes uraság nekem
Csak uraságom. Vén Juon, kinek
2025 Sok éven által csókolá kezét:
Megölni azt nem tudná! Énvelem
Jól bánt az úr, a tiszttartó se bántott,
Mért bántanám én!
ILONA
Only go, good Juon;

I too will go, presently.
ILONA
Menj csak, jó Juon;

Én is megyek, majd.
JUON
Alas, but Hóra is already
2030 in the village; just this way he heads
with his band.
JUON
Jaj, de Hóra már
2030 Benn a falúban; éppen erre tart
Sergével.
ILONA
Then only go out, good Juon,
I am preparing already.
(Juon, shaking his head, off.)
Hah! Here is the hour, then!
Come, good phial: your content is salvation.
(She takes up a little phial from her table. Suddenly she empties it.
Outside an ever-growing noise.)
Enough
has life been already. Oh, do not tarry, death!
(She kneels at her prayer-stool.)
2035 God, are you angry with me? A poor,
poor girl, alas, who knew not
what she did! Who of her own will broke her heart
waiting for a great prize – and gained nothing:
only a great disillusion and an everlasting pain!
2040 Oh, foolish me! Who cast off the wise
counsel: "A woman can love nothing
more than her honour." Foolish and
sinful my heart! Within yourself you are punished.
Pray in my stead, blessed Virgin Mother!
2045 And you, my Saviour Christ, be my
faithful intercessor. – Oh, be it for him too,
the more sinful! No, no; – I am
the more sinful: who did not cease to
love him, – and bless, ah, his murderous hand!
(Bending over the prayer-stool, she prays in silence. The noise
outside is broken by single cries. A scuffle is heard. Then a shriek,
as when someone is being killed. – Then Hóra
in richly adorned
national costume/

– and Szalisz
in a half-imperial uniform/ rush in
at the head of an armed Wallachian band.)
ILONA
Úgy csak menj ki, jó Juon,
Már készülök.
(Juon fejrázva el.)
Hah! Itt az óra hát!
Jőj, jó üveg: tartalmad üdv.
(Kis üvegcsét vesz föl asztaláról. Hirtelen kiüríti.
Künn egyre növekedő zaj.)
Elég
Volt már az élet. Óh, ne késs, halál!
(Imazsámolyára térdel.)
2035 Isten, haragszol-é reám? Szegény,
Szegény leányra, hajh, ki nem tudá
Mit tesz! Ki önként törte meg szivét
Nagy díjra várva – és mit sem nyere:
Csak nagy csalódást s örök éltü kínt!
2040 Óh, balga én! Ki elvetém a bölcs
Tanácsot: „Asszony semmit sem szerethet
Jobban becsűleténél.” Balga és
Bünös szivem! Magadba’ bűnhödöl.
Könyörgj helyettem, áldott Szűzanya!
2045 S te, üdvözítő Krisztusom, te légy
Hív közbe’járóm. – Óh, légy érte is,
A bűnösebbért! Nem, nem; – én vagyok
A bűnösebb: ki meg nem szűntem őt
Szeretni, – s áldom, ah, gyilkos kezét!
(Az imazsámoly fölébe hajolva némán imádkozik. A
zajt künn egyes kiáltások szakítják meg. Dulakodás
hallatszik. Majd sikoltás, mint mikor valakit megölnek.
– Akkor Hóra
gazdagon ékített nemzeti öltözetében/

– és Szalisz
félcsászári egyenruhában/ rohannak be
fegyveres oláh csoport élén.)
HÓRA
2050 Slay them all! No one is to be
spared. – That traitor Wallachian,
who dared to plead for his master still,
to the highest tree!
HÓRA
2050 Halálra vélök! Senkit sem szabad
Kimélni. – Azt az áruló oláht,
Ki még uráért esdekelni mert,
A legmagosbik fára!
SZALISZ
Yet that
factotum we must spare a while,
2055 until he gives up their treasures. For
I’ll wager: gold and silver
are all buried.
SZALISZ
Mégis, azt
A mindenest addig kimélni kell,
2055 Míg kincseiket elé nem adja. Mert
Fogadni mernék: arany és ezüst
Mind el van ásva.
HÓRA
(Going to the still-kneeling Ilona and seizing her.)
Up, vile creature!
HÓRA
(A még térdelő Ilonához megy s megragadja.)
Föl, cudar!
ILONA
Wound me not!
I pray.
ILONA
Ne bánts!
Imádkozom.
HÓRA
You had time enough for it;
we made day of the night too, your church
2060 is not so bright at high mass
as the region was, lit by us. Make haste!
You must die.
HÓRA
Volt rá időd elég;
Nappá tevők az éjt is, templomod
2060 Nem oly világos a magos misén,
Mint volt a környék általunk. Siess!
Halnod kell.
ILONA
For that I am ready.
(She rises.)
ILONA
Arra kész vagyok.
(Föláll.)
SZALISZ
Look! Fair!
This girl I beg for, Hóra. Let her
be mine.

HÓRA
First mine. To you
2065 she is good enough after.
SZALISZ
Ni! Szép!
Ezt a lányt elkérem, Hóra. Hadd
Legyen enyém.

HÓRA
Előbb enyém. Neked
2065 Jó azután is.
SZALISZ
(Aside.)
The haughty Wallachian!
But to cross him I dare not.
SZALISZ
(Félre.)
A kevély oláh!
De ellenkezni véle nem merek.
ILONA
In vain you contend whose I shall be;
for alive my body shall be neither’s.
I have one already to carry me off:
2070 the good death!
ILONA
Hiába versenygtek: kié legyek?
Mert élve nem lesz testem egyiké is.
Van már nekem, ki engem elvigyen:
2070 A jó halál!
HÓRA
That too shall find you out!
Carry her off meanwhile.
(Several approach Ilona. Günther, holding a paper
high in his hand, comes, and by force breaks himself a way.)
HÓRA
Az is reád talál!
Vigyétek addig.
(Nehányan Ilonához közelednek. Günther, kezében
iratot tartva magosra, jő, s erővel utat tör magának.)
GÜNTHER
Ho! Halt!
Where is Hóra!
GÜNTHER
Hó! Megálljatok!
Hol Hóra!
HÓRA
Here I am, who are you, what do you want?
HÓRA
Itt vagyok, ki vagy, mi kell?
GÜNTHER
(Catching sight of Ilona, with joy.)
I am not too late! Great heaven, I give thanks:
in good time I came.
GÜNTHER
(Ilonát meglátja, örömmel.)
Nem késtem el! Nagy ég, hálát adok:
Jókor jövék.
ILONA
Poor Günther, it is you!
2075 And for me you came? Who sent you? Joseph –?
ILONA
Szegény Günther, te vagy!
2075 S értem jövél? Ki külde? József –?
GÜNTHER
The
Emperor!

PEOPLE
The Imperatu! Szetreászke!
GÜNTHER
A
Császár!

NÉP
Az Imperátu! Szetreászke!
HÓRA
Who utters here the Emperor’s name?
HÓRA
Ki mondja itt ki a császár nevét?
GÜNTHER
(Handing over the Emperor’s paper.)
Read!
GÜNTHER
(Átadja a császár iratát.)
Olvasd!
HÓRA
What is this?
(He reads it and tears it up.)
It is a lie. This was not the Emperor’s
hand.
(Aside.)
– The girl I will not give up,
2080 and it is not good to set the people an example
of mercy.
(Aloud.) Carry her off.
HÓRA
Mi ez?
(Elolvassa s széttépi.)
Hazudsz. Ez nem a császár
Irása volt.
(Félre.)
– A lánykát nem hagyom
2080 S nem jó a népnek kegyelemre adni
Példát.
(Fenn.) Vigyétek.
GÜNTHER
Presumptuous fool! Do you the
Emperor’s command mock?
GÜNTHER
Vakmerő! Te a
Császár parancsát gúnyolod?
HÓRA
Whelp! –
Carry this one off too. To the bough with him! Then
grin your teeth from there!
HÓRA
Kölyök! –
Vigyétek ezt is. Ágra véle! Majd
Onnan vicsorgasd a fogad!
ILONA
Poor
2085 Günther, you too come to your ruin. And for me!
Why did you come? No peril reaches me.
I look on death happily.
– Savage Hóra! Look at this phial. Empty!
And in my heart I feel its strong fire already. You have
2090 no power over me.

HÓRA
Oh, the accursed!
But I will not let myself be tricked.
You live still! Your heart still throbs, your blood still burns,
and you may be mine!
(He moves to embrace Ilona.)
ILONA
Szegény
2085 Günther, te is vesztedre jössz. S miattam!
Miért jövél? Engem veszély nem ér.
Én boldogan látom meg a halált.
– Vad Hóra! Nézd ez üveget. Üres!
S szivemben érzem már erős tüzét. Nincs
2090 Rajtam hatalmad.

HÓRA
Óh, az átkozott!
De nem hagyom magam kijátszani.
Még élsz! – Szíved piheg még, véred ég,
S enyém lehetsz!
(Ilonát akarja ölelni.)
ILONA
Stop, do not approach!
ILONA
Megállj, ne közelíts!
GÜNTHER
Away, presumptuous one! Whom his Emperor protects,
2095 that one’s person is sacred. Let no one dare
to touch her!
GÜNTHER
El, vakmerő! Akit császárja véd,
2095 Annak személye szent. Ne merje őt
Érinteni senki!
HÓRA
Haha! Wretched
cur! Still yelping? – Only come, my turtledove!
(He embraces Ilona by force; Günther tries to rush to her aid,
but is held fast from behind by Wallachians. Ilona, struggling,
snatches Hóra’s knife from beside his belt and plunges it into her
own heart.)
HÓRA
Haha! Nyomorult
Eb! Még csaholsz? – Csak jersze, gerlicém!
(Erőszakkal átkarolja Ilonát, kinek Günther segítségére
akar sietni, de hátulról oláhok által lefogva tartatik. Ilo-
na küzdés közben kiragadja Hóra kését tüszője mellől s
önszívébe üti.)
ILONA
The poison was too slow! Your knife set me free!
(She sinks down.)
Joseph! My homeland! To death I loved you!
(She dies.)
ILONA
Késett a méreg! Késed olda föl!
(Lerogy.)
József! Hazám! Holtig szerettelek!
(Meghal.)
HÓRA
2100 She is dead! What a pity! She was fair, and to quench
the fire of desire one kiss of hers would have been much.
Fire to the dwelling! On a pyre let her
fair body burn, since here it could not burn
on my fervent breast! – Besides, set fire
2105 to three villages for her. Let her have
a fair funeral!

GÜNTHER
(Bending over the dead woman.)
– Dead, how fair still!
Fairer than alive! For she thrusts me not away!
HÓRA
2100 Meghalt! Mi kár! Szép volt, s a vágy tüzét
Egy csókja sok lett volna oltani.
Tüzet lakának! Máglyán égjen el
Szép teste, hogyha itt nem éghetett
Hő keblemen! – Azonkűl gyújtsatok
2105 Három falut föl érte. Hadd legyen
Szép temetése!

GÜNTHER
(A halottra borulva.)
– Halva is mi szép!
Szebb mintsem élve! Mert el nem taszít!
HÓRA
What is this one raving about? Drive him off!
HÓRA
Hát ez mit őrjöng? Kergessétek el!
GÜNTHER
Oh, kill me, if there is any mercy
2110 still in your hearts!
GÜNTHER
Óh, öljetek meg, irgalom ha van
2110 Még szívetekben!
HÓRA
(With savage scorn.)
Do you not wish for anything else?
HÓRA
(Vad gúnnyal.)
Nem kivánsz-e mást?
GÜNTHER
Only death.
GÜNTHER
Csak a halált.
HÓRA
Grant him
what he wishes. The dying man’s last
request is sacred before the Christian.
2114 And, why, the Wallachian too is but a Christian!
(Ilona’s corpse and Günther are carried out.)
(The curtain falls.)
HÓRA
Adjátok meg neki,
Amit kiván. A haldoklók utolsó
Kérése szent a keresztyén előtt.
2114 Pedig hisz az oláh is csak keresztyén!
(Ilona hulláját és Günthert kiviszik.)
(A függöny legördül.)
First scene: Vienna. The imperial palace.
(The first-scene room of the second and fourth acts, with this difference,
that beside the fireplace stands a comfortable armchair, for the sick Emperor.
– Rosenberg and Daller come.)
Első jelenés: Bécs. A császári várpalota.
(A második és negyedik felv. első jeleneti terem, azon különbséggel,
hogy a kandalló mellett kényelmes támlás szék áll, a beteg császár
számára. – Rosenberg és Daller jőnek.)
ROSENBERG
2115 That we see each other at last! A whole eternity,
since we did without you.
ROSENBERG
2115 Hogy végre látunk! Egy egész öröklét,
Mióta nélkülöztünk.
DALLER
Of course, you
in the cabinet, – I on the battlefield
sought what leads to my goal.
DALLER
Persze, te
A kabinetben, – én a harcmezőn
Kerestem azt, mi célomhoz vezet.
ROSENBERG
And you reached it. From a lieutenant –
ROSENBERG
S azt el is érted. Hadnagyból –
DALLER
Great
2120 Joseph himself made me, and on the very scene of battle,
senior captain!
DALLER
Maga
2120 Nagy Józsefünk tett, s épp a harc szinén
Főszázadossá!
ROSENBERG
Fine. And how went the war
otherwise?
ROSENBERG
Szép. S hogy ment különben
A háború?
DALLER
Ill, at first indeed!
While Lascy, – like the old gypsy who forgets
a tune a day, – was our commander:
2125 they beat us without cease!
DALLER
Előbb ugyan roszul!
Míg Lascy, – mint a vén cigány, ki egy
Nótát feled naponta, – volt vezérünk:
2125 Vertek szünetlen!
ROSENBERG
The poor old man!

Since that grief befell his sister,
we do not know him! A pity that he took it
so much to heart.
ROSENBERG
A szegény öreg!

Mióta húgán az a gyász esék,
Nem ismerünk rá! Kár, hogy oly nagyon
Szivére vette.
DALLER
We had no better luck
with old Hadik, – eighty years old! And
2130 pure gout! And a sloven! – No help! –
He came next! The blessed
seniority pushed him forward! – With us this is the custom!
But at last Joseph, – he is a genius! – saw
that we get nowhere thus, – and gloriously
2135 had Hadik resign! – Laudon
became our commander. From then on another
world dawned upon our camp. – Then
our skirmish-line, near two hundred miles
in extent, we drew together, and to a few
2140 points we pressed it. Belgrade’s siege,
the most glorious, I watched through to the end;
and that not idly: my brow shows it.
Glorious days! – But I fear: terribly
dearly paid!
DALLER
Nem volt jobb sorunk
A vén Hadikkal, – Nyolcvan éves! És
2130 Merő podágra! S slendrián! – Hiába! –
Következett! Előre tolta az
Áldott idő! – E nálunk így szokás!
De végre József, – az lángész! – belátta,
Hogy nem megyünk így semmire, – s dicsőn
2135 Lemondatott Hadikkal! – Laudon
Lett a vezérünk. Attól fogva más
Világ köszönte táborunkba. – Majd
Kétszáz mérföldre terjedő csatár-
Láncunkat összehúztuk, s egynehány
2140 Ponthoz szorítók. Nándor ostromát,
A legdicsőbbet, néztem végig én;
S hogy nem henyén: mutatja homlokom.
Dicső napok! – De félek: iszonyú
Drágán fizetve!
ROSENBERG
How so?
ROSENBERG
Hogyhogy?
DALLER
Have you seen the
2145 Emperor since he returned?
DALLER
Láttad a
2145 Császárt, mióta visszatért?
ROSENBERG
Yes.
Well?
ROSENBERG
Igen.
Nos?
DALLER
Broken! The shadow of himself!
But I wonder not: – so much trouble, peril,
sleepless night, bad food, fair and foul weather,
worry, vexation: that he endured!

2150 – And to spare himself? – There is no captain,
nay, sergeant, – nay! – there is no common soldier
who could have endured it!
DALLER
Összetörve! Árnya önmagának!
De nem csodálom: – annyi baj, veszély,
Álmatlan éj, rosz ét, jó-rossz idő,
Aggály, boszúság: amit ő kiállt!

2150 – S magát kímélni? – Nincs oly százados,
Söt, őrmester, – mit! – nincs a közlegény,
Ki azt ki tűrte!
ROSENBERG
And you believe:
this broke him? This only kept him alive!
That in such things he finds delight:
2155 that I alone know. – His trouble is another.
ROSENBERG
És te azt hiszed:
Ez törte őt meg? Ez csak élteté!
Hogy ilyenekben ő gyönyört talál:
2155 Azt én tudom csak. – Más az ő baja.
DALLER
And what would it be? Eh!
DALLER
S mi volna? Ej!
ROSENBERG
What gnaws him here! Not the body
suffered and was spent. There the heart is sick.
But I wonder not. At every step new
and new obstacle; to struggle with them;
2160 in the struggle to fall ever, – and
never to tire of it; Sisyphus’s stone
and the Danaids’ carrying alone can be
measured against it! – From the start I
watched, head-shaking, the many innovations,
2165 I did not approve the greedy fervour
that intolerably overturned all
that stood in the way. But now I say it: this
he did not deserve. Ten great years’ noble
labour, – nothing! Imagine: struggle you ten
2170 campaigns, bring home a hundred wounds,
and be nothing more than a lieutenant!
(The first secretary comes.)
Good day,
Secretary! Will his Majesty perhaps not even
come out today –?
ROSENBERG
Mi itt rág! Nem a test
Szenvedt s merült ki. Ott a szív beteg.
De nem csodálom. Minden lépten új
S új akadály; azokkal küzdeni;
2160 A küzdelemben egyre bukni, – és
Nem unni meg; a Sysiphus kövét
S a Danaidák hordaját lehet
Csak mérni hozzá! – Kezdet óta én
Fejrázva néztem a sok újítást,
2165 Nem helyeseltem a mohó hevet,
Mely tűrhetetlen összedönte mindent,
Mi útban állt. De most én mondom: ezt
Nem érdemelte. Tíz nagy év nemes
Munkája, – semmi! Képzeld: küzdj te tíz
2170 Hadjáraton, hozz száz sebet haza,
S ne légy egyéb hadnagynál!
(Első titkár jő.)
Jó napot,
Titkár úr! Őfelsége tán nem is jő
Elé ma –?
FIRST SECRETARY
What if he should die here! – Alas,
he is ill enough, indeed! But he will not believe it.

DALLER
2175 Fortune still.
ELSŐ TITKÁR
Hátha itt meghalna! – Hajh,
Pedig bizony beteg! De nem hiszi.

DALLER
2175 Szerencse még.
FIRST SECRETARY
His life lies in this,
that he works.
ELSŐ TITKÁR
Abban van élete,
Hogy dolgozik.
DALLER
While he can!
DALLER
Míg bírja!
ROSENBERG
Truly!
Anyone shall see it: pen in hand
he will die!
ROSENBERG
Igazán!
Meglássa bárki: tollal a kezében
Hal meg!
FIRST SECRETARY
And at once he will be here. A few
papers I am only gathering, about which
2180 he inquired. Truly not gladly
can he look upon them.
(He gathers papers.)
ELSŐ TITKÁR
S azonnal itt lesz. Egynehány
Irást szedek csak össze, mik felől
2180 Kérdezkedett. Bizony nem örömest
Láthatja őket.
(Írásokat szed össze.)
JOSEPH
(Comes, broken by illness, – leaning on Lascy’s shoulder. –
The second secretary after him with papers. – Rosenberg and Daller
wish to withdraw.)
Only stay.
Daller, is it you? Comrade, under Belgrade
we had a fine day. The coming spring –
if we reach it – promises still finer ones.
2185 When you are a colonel, only report yourself;
a reward too I have in store for you. – You, Lascy: –
– First I’ll sit down! Ah, long ago, not so
softly was I accustomed; a straw chair too
did its part; now I am languid, sick. –
2190 You, Lascy, – Daller I intended for your
sister Eliz. – Eh, do not weep, you soft-hearted one!
It is past, what was! Günther must be forgotten,
and all, you know, all that with him is of one

age! – But where is your sister?
JÓZSEF
(Betegen megtörve, – Lascy vállára támaszkodva jő. –
Második titkár utána írásokkal. – Rosenberg és Daller
távozni akarnak.)
Csak maradjatok.
Daller, te vagy? Bajtárs, Belgrád alatt
Szép egy napunk volt. A jövő tavasz –
Ha érjük – annál szebbeket igér még.
2185 Ha ezredes lész, csak jelentsd magad;
Jutalmat is szántam neked. – Te Lascy: –
– Előbb leülök! Ah, régen, nem ily
Puhán valék szoktatva; szalmaszék is
Megtette; most bágyadt, beteg vagyok. –
2190 Te Lascy, – Dallert szántam én Eliz
Húgodnak. – Ej, ne sírj, te lágyszivű!
Elmúlt, mi volt! Günthert feledni kell,
S mindent, tudod, mindent: mi véle egy

Korbul való! – De hol van a húgod?
LASCY
2195 Sire, she has become a nun –
LASCY
2195 Felség, apáca lett –
JOSEPH
What? She took
the veil? That I did not even know.
JÓZSEF
Mit? Fölvevé
A fátylat? Azt nem is tudám.
LASCY
But yes!
And left us forever!
LASCY
De föl!
És elhagyott örökre!
JOSEPH
Forgive me,
my heroic Daller. So it is! What I
planned: it all yet came to nothing!
2200 This too. Let it rest. – Secretary, let us take
our papers! Today perhaps I shall be weaker
than to hold out long. Only let us make haste.
JÓZSEF
Megbocsáss,
Hős Dallerem. Csak így van! Amit én
Terveztem: az még mind dugába dőlt!
2200 Ez is. Nyugodjék. – Titkár úr, vegyük
Irásaink’! Ma tán gyöngébb leszek,
Mintsem soká kibírjam. Csak siessünk.
FIRST SECRETARY
Sire, here is the report
that Belgium is quiet now.
ELSŐ TITKÁR
Felség, emitt van a tudósitás,
Hogy Belgium nyugodt már.
JOSEPH
(Bitterly.)
That may well be!
2205 I granted all that their most extravagant
demand asked. I withdrew that
which I had done, all. Away, ad acta! –
JÓZSEF
(Keserűn.)
Az lehet!
2205 Mindent megadtam, mit legvérmesebb
Kivánatuk kért. Visszavontam azt,
Amit tevék, mind. El, ad acta! –
FIRST SECRETARY
Here
are the two letters exchanged since then between
the commander-in-chief and Suvorov. The Russian
2210 would take to himself all the advantages
of our whole campaign.

JOSEPH
Eh! Belgrade is mine,
and the Bosnian borders. Write to Catherine
the Czarina this: Joseph asks nothing,
gives nothing. – How does it go? – I know:
2215 "Bargained wage, divided spoil." – this much from
the Hungarian too I learned. – Next
spring we shall see. Our war
will outgrow itself by then. – Well?
ELSŐ TITKÁR
Itt
A fővezér és Suwarow között
Azóta váltott két levél. Egész
2210 Hadjáratunk előnyit az orosz
Venné magának.

JÓZSEF
Eh! Belgrád enyém,
S a bosznya szélek. Írd meg Katalin
Cárnőnek ezt: József semmit se kér,
Semmit sem ád. – Hogy is van az? – Tudom:
2215 „Szegődött bér, osztott konc.” – ennyit a
Magyartul is tanultam. – A jövő
Tavaszra majd meglátjuk. Háborúnk
Magát kinövi majd akkorra. – Nos?
FIRST SECRETARY
The commander-in-chief here reports, precisely,
2220 the dwindled numbers. The army
lost a third; the plague
carried the greater part to the grave.
ELSŐ TITKÁR
A fővezér itt közli, pontosan,
2220 A megapadt létszámot. A sereg
Egyharmadát veszíté; a ragály
Vivé nagyobb részt sírba.
JOSEPH
Set it aside,
I’ll review it later. – This shall not hinder.
Next spring we shall recruit.
2225 Now Hungary was a little lukewarm;
next time, I hope, it will make
up something. Continue.
(Noticing that the second secretary has stepped into the first
secretary’s place.)
Or you? Good.
JÓZSEF
Tedd külön,
Majd áttekintem. – Ez nem gátoland.
Jövő tavaszra majd újoncozunk.
2225 Most Magyarország kissé lanyha volt;
Jövőre, azt remélem, csak ki fog
Pótolni némit. Folytasd.
(Észrevéve, hogy a második titkár állt az első titkár
helyére.)
Vagy te? Jó.
SECOND SECRETARY
Your Majesty, the counties, – holding assemblies
on account of the grain- and recruit-levy,
2230 by your Majesty’s leave,
the greater part of them, turning from the matter,
come forward with a heavy complaint.
MÁSODIK TITKÁR
Felséged, a megyék, – a gabna- és
Ujoncadás miatt gyüléseket
2230 Tartván felséged engedelmiből,
Nagyobb felök a tárgytol eltekintve
Nehéz panasszal áll elő.
JOSEPH
I knew
it would be so! This is the gratitude! I yielded,
in this one thing I yielded: – and lo, thus they repay me.

2235 – Do they write?
JÓZSEF
Tudám,
Hogy így lesz! Ez a hála! Engedék,
Ez egyben engedék: – s ím, így fizetnek.

2235 – Írnak?
SECOND SECRETARY
Let your Majesty look, here is
a whole packet of addresses.
MÁSODIK TITKÁR
Tekintse meg felséged, ím
Egész csomag fölírat.
JOSEPH
And what do they write?
JÓZSEF
És mit írnak?
SECOND SECRETARY
One part the old song, the so often
harped! – Lost constitution, trampled
national tongue, injured noble-rights,
2240 and the rest. Your Majesty knows –
MÁSODIK TITKÁR
Egy rész a régi dalt, az annyiszor
Lantoltat! – Elvett alkotmány, tiport
Nemzeti nyelv, sértett nemes-jogok,
2240 S a többiről. Felséged ismeri –
JOSEPH
Only too well. Is there nothing else?
JÓZSEF
Csak igen is jól. Nincs egyéb?
SECOND SECRETARY
Here
a lampoon, that boldly takes
the war, and your Majesty’s designs,
under the offending and bone-cutting knife!
MÁSODIK TITKÁR
Emitt
Egy gúnyirat, mely vakmerőn veszi
A háborút, s felséged célzatit
Sértő s a vérig metsző kés alá!
JOSEPH
2245 Ha! – What does it say?
JÓZSEF
2245 Ha! – Mit beszél?
SECOND SECRETARY
That our war is mere
futility, and in the best case too,
more loss than we can gain by it.
That for this Turk-extorted, exhausted
Serbian and Bosnian land we bring famine, plague,
2250 want and pestilence
upon our other realms, already groaning
under two ill-harvested years.
MÁSODIK TITKÁR
Hogy háborúnk merő
Haszontalan, s legjobb esetben is,
Több veszteség, mint nyerhetünk vele.
Hogy e töröktül elzsarolt, kiélt
Szerb, s bosznya földért ínséget, ragályt,
2250 Szükölködést és döghalált hozunk
Különben is két rossztermésü év
Alatt nyögő egyéb országainkra.
JOSEPH
– It says that? Alas! So they take it up?

SECOND SECRETARY
Nay, it goes further: "Perhaps this is the very aim"
2255 – so it boldly says: "unable already
to deal with the Hungarians, to wear them out, and
so to force them to surrender.
If Hóra did not help, this greater
bloodletting will help!" – thus it speaks.
JÓZSEF
– Azt mondja? Hajh! Hát így veszik fel ők?

MÁSODIK TITKÁR
Sőt, többre megy: „Talán ez épp a cél”
2255 – Úgymond merészen ez: „nem bírva már
A magyarokkal, elcsigázni, és
Úgy kényszerítni őket megadásra.
Ha Hóra nem segíte, majd segít
Ez a nagyobb érvágás!” – így beszél.
JOSEPH
2260 Hah!
JÓZSEF
2260 Hah!
SECOND SECRETARY
The free press’s fruit!
MÁSODIK TITKÁR
A szabadsajtó gyümölcse!
JOSEPH
Be silent!
Though that cruelly I had Hóra broken
on the wheel: from accusation and suspicion
it does not absolve me: I am not dismayed!
Let them scribble! That does me no harm.
2265 Other, I hope, is public opinion
of this war of mine!
JÓZSEF
Hallgass!
Bár, hogy kegyetlenül törettem a
Kerékbe Hórát: vád s gyanú alól
Nem old föl engem: el nem ijedek!
Firkáljanak csak! Az nekem nem árt.
2265 Más, azt remélem, a közvélemény
E háborúmról!
SECOND SECRETARY
Sire, alas,
these addresses do not show it;
from most counties this very charge falls
upon your Majesty’s designs. Each one
2270 writes the war futile, – if not
disastrous; and the won success
they regard as vain bait and poison.
MÁSODIK TITKÁR
Felség, fájdalom,
Nem azt mutatják e föliratok;
Legtöbb megyéböl épp e vád esik
Felséged célzatára. Mindenik
2270 A háborút haszontalan, – ha nem
Vészesnek írja; s a kivítt sikert
Hiú csalétek és maszlag gyanánt
Nézik.
JOSEPH
How narrow their breasts! How narrow their brains!
They incessantly bear their crown’s sacred right
2275 harped on their lips, – and when
for this crown’s right in Bosnia, Serbia
I draw the sword, and a claim

I form to this very right of my Hungarian sacred
crown: it does not please them!
2280 Did my ancestors not swear
to reconquer the Hungarian
crown’s provinces? And did they not incessantly
urge me to lay down this
oath? – And if without an oath
2285 I act as many do not, with an oath:
they murmur! – In a word, oh, yes!
They love a sacred crown, a homeland,
and ancient right! – But if sacrifice,
money, blood is needed for it: – it does not please them!
JÓZSEF
Mi szűk keblük! Mi szűk agyuk!
Ők koronájuk szent jogát szünetlen
2275 Pengetve hordják ajkukon, – s midőn
E koronám jogáért Bosznya-, Szerb-
Országban én kardot vonok, s igényt

Formálok épp magyar szent koronám
E jogciméhez: nem tetszik nekik!
2280 Nem esküvének-é meg őseim,
Hogy visszafoglalandják a magyar
Korona tartományit? S ők szünetlen
Nem sürgetének-é letennem ezt
Az esküt? – És ha esküvés ne’kűl
2285 Akként teszek, mint sok nem, esküvel:
Ők zúgolódnak! – Szóval, óh, igen!
Szeretnek ők szent koronát, hazát,
Meg ős-jogot! – De hogyha áldozat,
Pénz, vér kell érte: – nem tetszik nekik!
LASCY
2290 Sire, you will be unjust. Be calm!
LASCY
2290 Felség, igaztalan léssz. Csöndesülj!
JOSEPH
No! You write back: if the counties
have so abused our designs, – we
dissolve them again. And as this year, so
we levy recruits and provisions.
2295 Write that. And at once.
(To the first secretary:)
– Has the order gone out,
as I commanded: concerning the abolition
of the places of authentication, and the land-
registers? Did you write it as
I set before you, all my arguments
2300 and my design –?
JÓZSEF
Nem! Visszaírtok: hogyha a megyék
Így visszaéltek célzatinkkal, – el-
Oszlatjuk újra. S mint ez évben, úgy
Szedünk ujoncot és élelmiszert.
2295 Írd ezt. S azonnal.
(első titkárhoz:)
– Ment-e rendelet,
Amint parancsolám: a hiteles
Helyek megszüntetése, és telek-
Könyvek felől? Megírtad-é, miképp
Elődbe adtam, minden érveim’
2300 És célzatom’ –?
FIRST SECRETARY
Gracious lord, here is
the complete proceeding. But –
ELSŐ TITKÁR
Felséges úr, emitt
A teljes ügymenet. De –
JOSEPH
What? Perhaps
there is a hitch in this too? Why, this
does not clash with common law! Its expedience

even a child sees.
JÓZSEF
Mit? Talán
Fönnakadás van ebben is? Hisz ez
Nem ütközik közjogba! Célszerű

Voltát belátja még a gyermek is.
FIRST SECRETARY
2305 Here is the nobility’s address, which
on the small-holders’ part too countless
many signed.
ELSŐ TITKÁR
2305 Itt a nemesség fölirása, mit
Kisbirtokos részről is számtalan
Sok írt alá.
JOSEPH
And why?
JÓZSEF
S miért?
FIRST SECRETARY
Their property-right
and their documents’ dangerous disturbance
they see in the order.
ELSŐ TITKÁR
Birtokjoguk
S okmányaik veszélyes bolygatását
Látják a rendeletben.
JOSEPH
Later
2310 they will come to know it and be reassured.
JÓZSEF
Majd utóbb
2310 Megismerendik s megnyugosznak.
FIRST SECRETARY
Here
eight chapters and the Premonstratensian order
protest in the interest of their so many-centuried
right.
ELSŐ TITKÁR
Itt
Nyolc káptalan s a premontréi rend
Tiltakozása oly sok százados
Joguknak érdekébe’.
JOSEPH
I expected this from these
priests and am not even taken aback.
2315 Nor do I give any heed to it.
JÓZSEF
Vártam e
Papoktol és csak meg sem ütközöm.
2315 Nem is adok rá semmit.
FIRST SECRETARY
Here –
ELSŐ TITKÁR
Itt –
JOSEPH
What else?
JÓZSEF
Mi még?
FIRST SECRETARY
Here still the seven-personed high court of justice’s
humble submission, which
holds: this sovereign decree
better to suspend, – on account of the public mood –

2320 until their opinion of it the
Majesty will have heard.
ELSŐ TITKÁR
Itt még a hétszemélyű főtörvényszék
Alázatos fölterjesztése, mely
Szerint: e fölséges rendelkezést
Jobbnak találták, – a közhangulat

2320 Miatt – eladdig fölfüggeszteni,
Míg véleményöket felőle, a
Felség kihallgatandja.
JOSEPH
From them, this!
What presumption!
(Kaunitz comes hastily, with papers in his hand.)
JÓZSEF
Tőlük ezt!
Mily vakmerőség!
(Kaunitz sietve jő, kezében irományokkal.)
KAUNITZ
Sire, no welcome
to the ear is the news I bring.
KAUNITZ
Felség, nem szives
Fülekre számitott hir, amelyet
2325 Hozok.
2325 JOSEPH
What is it?
JÓZSEF
Mi az?
KAUNITZ
Your Majesty is agitated –
KAUNITZ
Felséged izgatott –
JOSEPH
As usual, no more. Speak, what is it?
(Guarin comes.)
JÓZSEF
Mint rendesen, nem inkább. Szólj, mi az?
(Guarin jő.)
GUARIN
Ah, ah! And at work again! Pardon
me, your Majesty! This is against my prohibition, – and
against your own dear life.
GUARIN
Ah, ah! S megint dologban! Megbocsát
Felséged! Ez tilalmam ellen, – és
Önn’ drága élte ellen van.
JOSEPH
Wound me not,
2330 no, good Guarin. You know that
work keeps me alive. Inactivity – death:
to me they are one. Speak, Kaunitz!
JÓZSEF
Ne bánts,
2330 Ne, jó Guarin. Tudod, hogy engemet
A munka éltet. Tétlenség – halál:
Előttem egy. Szólj, Kaunitz!
GUARIN
What is
it about? A pleasant piece of news? That is allowed!
That will be medicine to the sick spirit.

KAUNITZ
2335 But, alas, it is just the opposite.
GUARIN
Miről
Van szó? Egy kellemes hir? Azt szabad!
Az gyógyszerül lesz a beteg kedélynek.

KAUNITZ
2335 De fájdalom, hogy épp ellenkező.
GUARIN
To the devil with it! Why should your Majesty
trouble himself with that?
GUARIN
Pokolba véle! Felséged magát
Mért háborítná azzal?
JOSEPH
I wish
to know everything. While I am Emperor:
nothing may be hidden from me.
2340 – What sort of papers? You do not speak? – Kaunitz,
do not provoke me!
(Kaunitz looks questioningly at the physician.)
JÓZSEF
Akarok
Megtudni mindent. Míg császár vagyok:
Titkolni tőlem semmit sem szabad.
2340 – Miféle iratok? Nem szólsz? – Kaunitz,
Ne ingerelj!
(Kaunitz kérdőleg tekint az orvosra.)
GUARIN
(Shrugging.)
If you please, gracious lord.
GUARIN
(Vállat vonít.)
Tessék, kegyelmes úr.
KAUNITZ
Sire! In nine counties homage is
refused. By act they resist,
in open revolt. Already taken
2345 are the county halls, – the imperial commissioner
driven out, – the seal in their hands, – and
an election of officers held.
KAUNITZ
Felség! Kilenc megyében megtagadva
A hódolat. Tettleg szegülnek ellent,
Nyílt lázadással. Elfoglalva már
2345 A megyeházak, – a császári biztos
Elűzve, – a pecsét kezökben, – és
Tisztújitás megtartva.
JOSEPH
Alas! My heart –
(He clutches his breast, falls back fainting in his chair.)
JÓZSEF
Jaj! Szivem –
(Melléhez kap, székében ájulva esik hátra.)
GUARIN
I said it! – He has fainted!
(They bustle about him.)
GUARIN
Mondtam! – Elájult!
(Körüle sürgölődnek.)
KAUNITZ
(Aside.)
A prophet, oh,
why must I be! – He – or Austria!
2350 He, he!

GUARIN
He comes to himself. – Gracious lord,
what do you feel here –?
KAUNITZ
(Magában.)
Prófétának, óh,
Mért kelle lennem! – Ő – vagy Ausztria!
2350 Ő, ő!

GUARIN
Magához tér. – Felséges úr,
Mit érez itt –?
JOSEPH
What do I feel? – Hell!
The fall of the angels! From the heaven of noble
intent into the hell of being
misjudged! – This too has now stepped onto Belgium’s
2355 road. – Kaunitz, is there anything else?
JÓZSEF
Mit érezek? – Pokolt!
Az angyalok bukását! A nemes
Szándék egéből félreismerés
Poklába! – Ez is már Belgium
2355 Útjára lépett. – Kaunitz, van-é egyéb?
KAUNITZ
Nothing, – there is nothing, gracious lord –
KAUNITZ
Nincs, – semmi sincs, felséges úr –
JOSEPH
Do you lie
now? – But speak boldly, for I have passed
already through the crisis’s moments. – What more?
JÓZSEF
Hazudsz
Te most? – De szólj bátran, hisz átesém
Immár a válság percein. – Mi még?
KAUNITZ
Sire, only –
KAUNITZ
Felség, csak –
JOSEPH
Eh, you too I have never seen
2360 hesitate! Shall I, the sick man, give
you an example! – Speak!
JÓZSEF
Ej, téged se láttalak
2360 Habozni még! Én adjak, a beteg,
Példát neked! – Szólj!
KAUNITZ
The Hungarian lords –
KAUNITZ
A magyar urak –
JOSEPH
Again?
JÓZSEF
Megint?
KAUNITZ
Are come to plead.
KAUNITZ
Esengni jöttek.
JOSEPH
They? To plead?
There is no need of that, – why, to command
is now their office.

KAUNITZ
Just therefore comes so
2365 numerous a deputation, that your Majesty
on his paternal heart’s weak side
they may move: not to drive his people
into the revolt from which their faithful hearts
still shrink, still recoil; that he be
2370 merciful and hear them out.
JÓZSEF
Ők? Esengni?
Nincs arra szükség, – hisz parancsolás
Most már a tisztök.

KAUNITZ
Épp azért jön ily
2365 Népes követség, hogy felségedet
Atyai szíve gyönge oldalán
Bírják reá: ne kényszerítse népét
A lázadásra, melytöl idegen
Még s visszaborzad hű szivök; legyen
2370 Irgalmas és hallgassa meg.
JOSEPH
So then,
a numerous deputation? You said?
JÓZSEF
Tehát
Népes követség? Azt mondád?
KAUNITZ
Yes.
A hundred and fifty there are, gracious lord.
Three, county by county.
KAUNITZ
Igen.
Százötvenen vannak, felséges úr.
Három, megyénként.
GUARIN
That I will not allow!
Such noise, such agitation! – It could be
2375 his death.
GUARIN
Azt nem engedem!
Ily zaj, ily izgatottság! – Megölője
2375 Lehetne.
JOSEPH
So many! – So my whole
country alike – and feels thus? Oh,
at the Szécsy corpse I thought: the
last Hungarian! – But I see, the Hungarian,
– while one of him remains – does not cease
2380 to seek his right of me – oh, my heart,
my heart! On a hard trial you are! God, man
expects not of you that you yet conquer.
– Or conquer, but conquer yourself! – Go:
all of them now I cannot receive,
2385 but send in three: I will
hear them out so.
(Kaunitz off.)
And you, all withdraw

to the side; – with Guarin alone I wish
to speak!
(All but Guarin withdraw to the background.)
JÓZSEF
Annyian! – Tehát egész
Országom egyaránt – s igy érez? Óh,
A Szécsy hullájánál azt hivém: a
Végső magyar! – De látom, a magyar,
– Mig egy marad belőle – nem szünik
2380 Jogát keresni rajtam – óh, szivem,
Szivem! Kemény próbán vagy! Isten, ember
Nem várja tőled, hogy még győzni tudj.
– Vagy győzz, de győzd magad’ meg! – Menjetek:
Mindannyiat most nem fogadhatom,
2385 De küldjetek be hármat: meg fogom
Hallgatni úgy.
(Kaunitz el.)
Ti meg vonuljatok

Mind félre; – csak Guarinnal akarok
Beszélni!
(Guarinon kívül mind a háttérbe vonulnak.)
GUARIN
Sire –
GUARIN
Felség –
JOSEPH
Briefly, Guarin.
Promise and swear: that what I ask,
2390 you will give an honest answer to.
JÓZSEF
Röviden, Guarin.
Igérd s fogadd föl: hogy mit kérdezek,
2390 Öszinte választ adsz reá.
GUARIN
If only
I can.
GUARIN
Ha csak
Tudok.
JOSEPH
As you can. Swear it!
JÓZSEF
Amint tudsz. Esküdjél reá!
GUARIN
Sire –
GUARIN
Felség –
JOSEPH
Then hear: how long can I live?
You do not speak? – A year? – Not even that? The spring
shall I reach? – Guarin, you weep? – Noble
2395 friend, I understand. I have my answer!
– Not even so much, then? Not one day secure?
JÓZSEF
Tehát halld: meddig élhetek?
Nem szólsz? – Egy évig? – Azt sem? A tavaszt
Megérem-é? – Guarin, te sírsz? – Nemes
2395 Barátom, értem. Megvan válaszod!
– Annyit se hát? Nem biztos egy napom?
GUARIN
Sire, one such attack, as the last –
GUARIN
Felség, egy ily roham, mint az iménti –
JOSEPH
And a like one awaits me.
JÓZSEF
Pedig hasonló vár reám.
GUARIN
(Kneeling.)
No! Oh,
gracious lord! No! – Why this struggle,
2400 which to no goal, – only to the grave leads?

JOSEPH
True! And if that too is no longer far: – why!
Rise up, Guarin; you have convinced me: why!
– Secretary!
(The first secretary comes forward.)
While they will be speaking, – ah,
I know already what! – meanwhile do you write:
2405 that I withdraw all; – do you understand;
all! That in ten years I did!
Only the "Toleration –" and their serfs’
free migration, – these two shall remain.
– Perhaps with Hungary’s ancient laws
2410 only this much humanity can agree!
Write: my heart willed only good for them,
but they did not understand my pure designs!
Be it as they wished. There shall come,
for it must come, the happier age,
2415 when man shall be man; his right
shall not be darkened by privilege sold
as right! Then, what today they
cast off, themselves they shall do. Joseph then
shall long lie crumbled among his ancestors…
2420 But his soul from heaven shall look down, – shall smile,
and bless them! – He blesses them now too.
Write it. – You, the other!
(The second secretary comes forward.)
Write. The crown
again into their hands I place. By this too
I aim at their reassurance. And meanwhile, until
2425 next spring, my resolved
intention is to set it on my head; and
with a royal oath I shall seal
their laws, – their constitution. Only write.
(The door opens on both sides. Kaunitz, after him Count Ghymes with two
Hungarian magnates enters. The door remains open and lets the
Hungarian deputation’s numerous members be seen.)

KAUNITZ
Gracious lord. Count Ghymes –
GUARIN
(Térden.)
Ne! Óh,
Felséges úr! Ne! – Mért e küzdelem,
2400 Mely célra nem, – csak sírhoz vezet?

JÓZSEF
Igaz! S ha messze már a’ sincs: – miért!
Kelj föl, Guarin; te győztél meg: miért!
– Titkár!
(Első titkár előre jő.)
Mig ők beszélni fognak, – ah
Úgyis tudom, mit! – Addig írd te meg:
2405 Hogy visszahúzok mindent; – érted-é;
Mindent! Amit tiz év alatt tevék!
Csupán a „Türelem –” s jobbágyaik
Szabad költözése, – e kettő maradjon.
– Tán Magyarország ős-törvényivel
2410 Csak összeférhet ennyi emberiség!
Írd meg: szivem csak jót akart nekik,
De ők nem érték tiszta célzatim!
Legyen, miképp akarták. Jőni fog,
Mert jőni kell, a boldogabb idő,
2415 Midőn az ember ember lesz; jogát
El nem homályosítja jog gyanánt
Árult kiváltság! Akkor, mit ma el-
Dobnak, magok teendik. József akkor
Rég porladoz már ősei közt…
2420 De lelke égből majd lenéz, – mosolyg,
S megáldja őket! – Áldja mostan is.
Írd meg. – Te másik!
(Második titkár előre jő.)
Írd. A koronát
Ismét kezökbe tészem. Ezzel is
Megnyugtatásuk’ célzom. Addig is, míg
2425 Jövő tavasszal, elhatározott
Szándékom azt fejemre tenni; és
Királyi esküvel pecsételendem
Törvényük’, – alkotmányukat. Csak írd.
(Az ajtó kétfelé nyílik. Kaunitz, utána Ghymes gróf két
magyar főúrral belép. Az ajtó nyitva marad s a magyar
követség nagyszámú tagjait engedi látni.)

KAUNITZ
Felséges úr. Ghymes gróf –
JOSEPH
I know him.
JÓZSEF
Ismerem.
KAUNITZ
2430 Will be the deputation’s spokesman; outside
remained, – wishing to spare your Majesty –
the rest.
KAUNITZ
2430 Lesz a követség szószólója; kinn
Maradt, – felségedet kimélni vágyván –
A többi.
JOSEPH
Good. Forgive me,
I am ill. But I hear; speak.
JÓZSEF
Jól van. Megbocsássatok,
Beteg vagyok. De hallom; szóljatok.
GHYMES
Gracious lord. Sorrowfully we come,
2435 for grief and anguish are what compel us
to speak. – The country, under so much sorrow
laid low, now by the long war’s
costs harassed, its sacred right
ceaselessly bewailing, in want, – has
2440 reached the very limit of its patience.
And though by the king’s sacred person
constrained to deep homage, on the other hand
unbreakably faithful to its laws:
after ten years’ fruitless trials
2445 it begs, imploring, by ancient right
to enjoy the blessings of its constitution.
At a diet; – we do not doubt –
most things your Majesty out of so exalted-
minded designs, of your own accord,
2450 by nation’s and king’s common accord
will frame into law. – Without that, oh,
Sire! We have come to the abyss’s edge,
and our eyes look reeling down into it. Only one hand
can draw the Hungarian back from there,
2455 and with him, Sire, your ancient throne,

one hand: – your Majesty’s hand. – Oh, stretch it out,
gracious lord!
(He falls silent.)
GHYMES
Felséges úr. Fájdalmasan jövünk,
2435 Mert gyász s szorongás, ami kényszerít
Szólnunk. – Az ország annyi bú alatt
Leverve, most a hosszas háború
Költségitől sanyarva, szent jogát
Folyvást siratva, nélkülözve, – már
2440 Türelme véghatáraig jutott.
S bár a királynak szent személye által
Mély hódolatra késztve, másfelől
Törvényihez törhetlenül hiven:
Tiz évi hasztalan próbák után
2445 Esengve kéri, ősi jog szerint
Bírhatni alkotmánya üdveit.
Ország gyűlésén; – nem kételkedünk –
Legtöbbeket felséged oly magos
Elméjü céljaibol, önszánta szerint
2450 Nemzet s király közegyezésivel
Törvényül alkotand. – Anélkül, óh,
Felség! Az örvény széléhez jutánk,
S szédelgve néz szemünk belé. Csak egy kéz
Ránthatja vissza onnan a magyart,
2455 És véle, felség, ősi trónodat,

Egy kéz: – a felséged keze. – Óh, nyújtsd ki azt,
Felséges úr!
(Elhallgat.)
JOSEPH
(To the first secretary:)
Have you written it?
(He takes the finished writing.)
Oh, my own
death-sentence! – Oh, was it for this I
lived, kept vigil, struggled; – ten years’
2460 labour – and a single breath blows it away!
My own breath! My love, oh, for this
did I sacrifice you? My Ilona, from heaven
do you look on me? See, your Joseph himself
sacrifices, as he sacrificed you, –
2465 kills, as he killed you!
All this for his peoples’ good. Oh,
ingrates! – Do you blaze, my poor heart?
In a moment I tear off your bonds. (He signs it.)
It is done. Come, death.
(To the second secretary:)
Are you ready?
(He signs that too, and takes both in his hand, – to Ghymes.)
2470 Here is my answer. Take it. Read it.
The crown carry off. I hand it over.
Say at home: Joseph loved
to his last moment.
JÓZSEF
(Az első titkárhoz:)
Megírtad?
(Átveszi a kész iratot)
Óh, saját
Halálitéletem! – Óh, hát ezért
Éltem, viraszték, küszködém; – tiz év
2460 Munkája – s egy lehellet fújja el!
Saját lehem! Szerelmem, óh, ezért
Áldoztalak fel? Ilonám az égből
Látsz-é reám? Nézd, Józsefed magát
Áldozza fel, mint téged áldozott, –
2465 Öli meg, amint tégedet megölt!
Mindezt a népei javára. Óh,
Hálátlanok! – Lángolsz szegény szivem?
Mindjárt letépem kötelékedet. (Aláírja.)
Megvan. Jöhetsz, halál.
(Második titkárhoz:)
Készen vagy-é?
(Azt is aláírja, s kezébe fogja mindkettőt, – Ghymeshez.)
2470 Itt válaszom. Vidd. Olvassátok el.
A koronát vigyétek. Átadom.
Mondjátok otthon: József szeretett
Végperceig.
GHYMES
(Trying to seize the Emperor’s hand.)
Sire!
GHYMES
(A császár kezét megragadni akarva.)
Felség!
JOSEPH
Let be, do not!
On this hand you cast so many curses
2475 that no more does your blessing fit upon it!
– Yet still, come! Take this cold hand:

the heart was always warm. With a blessing I bid
a last farewell to my Hungarians. Carry to them
my broken heart’s love.
(Ghymes kisses the Emperor’s hand, and starts off. – Then the
Emperor, as one to whom something suddenly comes to mind, signals him back,
and at the same time signals the others, who withdraw aside.)
Only come,
2480 give me your hand. One more pardon
I must beg of you.
JÓZSEF
Hagyd el, ne bántsd!
E kézre annyi átkot szórtatok:
2475 Hogy már nem is fér áldástok reá!
– Mégis, jövel! Fogd e hideg kezet:

A szív meleg volt mindig. Áldva mondok
Végbúcsút magyarimnak. Vidd nekik
Megtört szivem szerelmét.
(Ghymes megcsókolja a császár kezét, s indul. – Akkor a
császár, mint kinek valami hirtelen jut eszébe, őt visszainti,
egyszersmind a többieknek int, kik félrevonulnak.)
Csak jövel,
2480 Add kezedet. Még egy bocsánatot
Kell tőled esdenem.
GHYMES
Gracious lord! –
GHYMES
Felséges úr! –
JOSEPH
Yes. You were the fatherly-hearted brother
of Ilona Szécsy? Know, I
killed her. And how I loved her!
2485 But more than her – a hundred times more, ah –
these dreams. And I sacrificed her heart!
The pure diamond on a glowing fire
I vaporized, and for its price – this fair, but
fleeting rainbow’s mirage I took!
2490 – She was pure, and had to die!
She was pure! This one word still pressed
on my heart. Forgive me! – Now calmly
I can die… Go!
(Ghymes with his two companions off. The door closes.)
Come! – Guarin,
give of your drops – Hah, what tumult?
(A cry outside: Long live the Emperor!)
Go!
2495 Go! Beg them, let them not mock me;
(The first secretary off.)
why, I am dying! – Good Lascy, come nearer,
take my hand. What do you feel? My fingers
are a little stiff. Perhaps they could no longer
grasp the sword. Only press it,

2500 press it boldly; though it does not return
your pressure? Behold, this handclasp
is my faithful army’s! Convey my blessing,
from the greatest – to the least!
Laudon, – and the common soldier! – Do not weep,
2505 good Lascy! I do not die; I count
on eternal life.
JÓZSEF
Igen. Te voltál, Szécsy Ilona
Atyai szívü bátyja? Tudd meg, én
Öltem meg őt. Pedig hogy’ szeretém!
2485 De jobban nála – százszor jobban, ah –
Ez álmokat. S szivét feláldozám!
A tiszta gyémántot izzó tüzön
Elpárologtatám s árán – e szép, de
Tünő szivárvány csalképét vevém!
2490 – Ő tiszta volt s meg kelle halnia!
Ő tiszta volt! Ez egy szó nyomta még
A szívemet. Bocsáss meg! – Most nyugodtan
Meghalhatok… Menj!
(Ghymes két társával el. Az ajtó bezárul.)
Jőjetek! – Guarin,
Adj csöppjeidből – Hah, mi lárma?
(Kiáltás künn: Éljen a császár!)
Menj!
2495 Menj! Kérd meg őket, ne gunyoljanak;
(Első titkár el.)
Hisz meghalok! – Jó Lascy, jer közelb,
Fogd meg kezem. Mit érzesz? Ujjaim
Kissé meredtek. Nem bírnák talán
Megfogni már a kardot. Csak szorítsd,

2500 Bátran szorítsd; nem viszonozza bár
A szoritásod? Ím, e kézfogás
Hü sergemé! Add át áldásomat,
A legnagyobbtól – legkisebbikig!
Laudon, – és a közlegény! – Ne sírj,
2505 Jó Lascy! Nem halok meg; én örök
Életre számitok.
GUARIN
Your Majesty thus
wearies your chest.
GUARIN
Felséged így ki-
Fárasztja mellét.
JOSEPH
I shall have no
further use of it. – Kaunitz, your politics
is justified now! You and my mother, together
2510 one goal, and step by step you went. Drop on drop,
– so you said, – wears the stone. And it is true.
But come close; let me whisper in your ear, that
with your politics I still would not trade;
and my downfall I do not regret either, pure was
2515 my soul of deceit. Secret designs
lived not in it. Openly I fell
for my peoples’ good: beginning again, this would be
my course again, perhaps not so greedily;
heeding counsel, perhaps force
2520 avoiding, for that leads not to the goal,
and breeds only retaliation… But after all, this!
I trade with no one, now no more than before;
my ideas live; – a century until
they come to force. Purified, for
2525 in much I erred, I sinned. Perhaps
reconciled in them, what I
could not harmonize: the right of nations
and of mankind; now I know
that both are sacred; and one-sided
2530 was my fight, setting this against that.

For this I fall; not because I was wicked,
only because I willed the good not well. That
which was the seed of my designs: lives on
and shall sprout, and shall yet bear its fruit.
2535 Now I can even wait; I have time now!
Why, a century: to a Joseph, what is that!
He who asks eternal life: the present
does not press him. – Alas, my heart, – yet still,
still it presses! – Give a drop, Guarin! –
2540 When I die, I should like, on my gravestone
to have you write this: "Here rests a noble-
intentioned prince, who saw his designs’
shipwreck, – and together
with them perished." – Do not weep! Perhaps
2545 you think: the poet spoke
the truth? – "From the throne it is terrible to step down
into the grave." Oh, it is easy for me. How good
it will be to rest there! Ah, Guarin, help me.
No! Why should you help? Better to rest, – on
2550 Ilona’s breast! – Leave me! I go. –
(He dies.)
JÓZSEF
Már úgy sem veszem
Hasznát tovább. – Kaunitz, politikád
Most igazolva! Te s anyám, együtt
2510 Egy cél, s nyomon menétek. Csöppre csöpp,
– Így szóltatok, – követ váj. És igaz.
De jöszte csak; súgjam füledbe, hogy
Politikáddal én még sem cserélek;
S bukásomat se bánom, tiszta volt
2515 Lelkem csalástól. Titkos célzatok
Nem éltek abban. Nyíltan estem el
Népeim javáért: újra kezdve, ez voln’
Irányom újra, tán nem oly mohón;
Tanácsot értve, tán erőszakot
2520 Kerülve, mert az célra nem vezet,
S csak visszatorlást szül… De végre is ez!
Én nem cserélek, most se, senkivel;
Eszméim élnek; – századév, amíg
Érvényre jutnak. Megtisztulva, mert
2525 Sokban hibáztam, vétkezém. Talán
Kiengesztelve bennök, amit én
Nem bírtam egyeztetni: nemzetek
S emberiség joga; most ismerem,
Hogy mind a kettő szent; s egyoldalú
2530 Volt harcom, ezt amannak szembetéve;

Ezért bukom; nem mert gonosz valék,
Csak mert a jót nem jól akartam. Az,
Mi céljaimnak magva volt: megél
S kihajt, gyümölcsét meghozandja még.
2535 Most várni is tudok; van már időm!
Hisz századév: egy Józsefnek mi az!
Ki örök életet kér: a jelen
Azt nem szorítja. – Jaj, szivem, – de mégis,
Mégis szorít! – Adj egy csöppet, Guarin! –
2540 Ha meghalok, szeretném, sírkövemre
Írjátok ezt: „Itt nyugszik egy nemes
Szándéku fejdelem, ki céljai
Hajótörését látta, – és együtt
Veszett velök.” – Ne sírjatok! Talán
2545 Azt vélitek: a költő igazat
Mondott? – „A trónról rettentő lelépni
A sírba.” Óh, könnyü nekem. Mi jó
Lesz ott nyugodni! Ah, Guarin, segíts.
Ne! Mért segítnél? Jobb pihenni, – az
2550 Ilona keblén! – Hagyjatok! Megyek. –
(Meghal.)
GUARIN
He is dead.
GUARIN
Meghalt.
KAUNITZ
This heart, which soared so high,
broken now! – Eternal law: – true you are,
2553 and merciless!
KAUNITZ
E szív, mely oly magosra tört,
Megtörve most! – Örök törvény: – igaz,
2553 S könyörtelen vagy!
LASCY
(Bending over the dead man’s hand.)
Dear, good lord!
(Grouping.)
(The curtain falls.)
LASCY
(A halott kezére borul.)
Édes, jó uram!
(Csoportozás.)
(A függöny legördül.)

TARTALOM
Madách Imre drámaszövegei –2.
8. Csák végnapjai (1843 → 1861) 527
9. A civilizátor (1860) 625
10. Az ember tragédiája (1860) 669
11. Mózes (1862) 859
12. Tündérálom (töredék) (1864) 971

Függelék (egy “apokrif”)
József császár (1863) 983

Cite this passage

Emperor Joseph (Apocryphal)

Pick a format and click Copy. The permalink jumps any reader to this exact section.

Support this project

Free to read here. Buy the ebook to support the work.

Ebook coming soon

The ebook edition in this language is on its way.(English)